Az alkalmat áron is megvegyétek

„Jól gondoljátok meg azért, hogyan járjatok: nem mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok. Azért ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata.” (Ef. 5:15-17)

A február eleji Zsinati Tanács ülésen beszámoló hangzott el a 2024-es évben a HMRKE gyülekezeteiben történt eseményekről. A legfrissebb élmény még mindannyiunkban a közös eszéki bibliaóra alkalma volt, amelyen sugárzó és boldog arcokat láthattunk. Az előadások, közös éneklések és beszélgetések mind arra mutatnak, hogy ehhez hasonló programokat a továbbiakban is szervezni kell.

A karácsonyi napokra és a bibliaórára is megjelent egy-egy Református Élet újság. Az adventi időszakban volt egy gyülekezeti közös adventi gyermeknap, egy áldott alkalom Szentlászló helyszínnel, amelyre Baranyából is érkeztek gyermekek. A tervezettnek megfelelően sikerült megvásárolni a szolgálati autót, regisztációja elkészült még decemberben. A kórógyi rendezvénnyel tudjuk már, hogy kinél kell helyiséget kérni és hamarosan gyülekezeti és közösségi találkozót szervezünk. Ugyanez a helyzet Hercegszöllős esetében is. Nagy eredmény a két javunkra szóló, jogerős ítélet, és az ezekből következő földhivatali eljárások eredményét várjuk határidőn belül. A megtakarítási összeg terhére a kopácsi parókia ablakcseréi megtörténtek, a szemetet a megbeszélt módon elszállították, a kávák helyreállítására a jobb időjárás beköszöntével, pár hónapon belül kerül majd sor. Az iroda és közös helyiségek festése is esedékes, ezekről a kopácsi presbitérium fog a közeljövőben tárgyalni.

A 2025. évi programokról is határoztak a Zsinati Tanács tagjai. Ezekről időközben, aktualitásuk szerint fogjuk tájékoztatni híveinket. Áldott készülődést kívánunk és Isten áldását a fenti ige szellemében: áron is megvegyétek az alkalmat!

Napi Igénk – Nikodémus

„A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.” (János ev. 3:6-8)

Kedves Testvérek, mai igénk szintén a 2025. évi Református Kalendárium napi igéje, az újszövetségi szakaszból. Eredetileg egyetlen vers. Itt azonban kiragadva a nikodémusi történetből, amelyet bizonyára sokan felismertek, 3 verset idézek. Elvonatkoztatva is az egész történettől, amely Jézus és Nikodémus között történt, általánosságban, és minket is a mai napon az üdvösség felől érint. Ezt szeretném kiemelni és magunkra vonatkoztatni nagyon gyakorlatias módon.

Mondom, nagyon gyakorlatias módon, hiszen ebben benne van, hogy mi haszna az evangélium hirdette üdvösségnek, és mi kára van az életünkre nézve. Nikodémus, a tanult nemes ember is alapvetően így tehette fel kérdését, persze nem merte Jézusnak hasonló direkt módon nekiszegezni, és ezért meglehetősen sutaságot tettetve provokált, a maga módján. De mi fogalmazzunk nyíltan.

A keresztyénséggel ugyanis általában veszít az ember, mondják, akik támadnak bennünket. A történetünk, merthogy valóban nem vagyunk hibátlan emberek, erre a megállapításra rá is segít. Igazuk van. De mi a helyzet a keresztyén emberrel? Az emberekkel, velünk, Nikodémussal?

Mi mit veszítettünk el keresztyénekként?

Ahogy látom a környezetemben, mi a keresztyénségünk folytán elveszítettük a pálinkát, a szakadt ruhát, a rongyos kinézetet, piszkos inget és gatyát, a veszekedést a párunkkal, meg a gyerekekkel, szülőkkel, a háborúságot a munkahelyünkkel, tanárainkkal, tanítványainkkal, a szomszéddal, a rossz lelkiismeretet, a bosszúságot és a kárhozatot.

Bizony, sokat veszít a keresztyén ember.

(ej)

Napi Ige – Zsoltárok

„Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.” (Zsolt. 118:14)

Kedves testvérek, mai igénk (Református Kalendárium, 2025.) idézett verse, és maga ez a zsoltár az Isten örök szeretetében való bizodalomról szól. Isten szeretete változatlan a világ állandó változásai közepette is, kezdettől az örökkévalóságig. Jézus is idézte ezt a zsoltárt Máté, Márk és Lukács leírása szerint is. A zsoltár 22. versében így szól hozzánk: „A kő  a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!”. Az egykor megvetett és elutasított Fiú, akit kivetett a saját népe maga közül számunkra azt jelenti, hogy Isten szeretete örök és ez testesült meg Jézus Krisztusban, valamennyiünk örömére. Jézus a szegeletkő, az egyház legfontosabb építőeleme, és életünk sziklaszilárd alapja is, jó, ha így van. Jézus tartja össze az építményt, legyen az akár intézményi, akár családi, vagy egyéni értelemben életünk része. Ez többnyire nehezen felismerhető, de olvassuk és tanuljuk újra és újra, hogy Isten szeretete örök, és átjárja szívünket ennek a szeretetnek minden áldása.

Napi ige – hétkezdés

„A kik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Most azért is ők vitetnek el a száműzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának. (Ámós 6:7)

„Istentől a jót és a rosszat is el kell fogadni” – tanuljuk fiatal korunktól fogva. Ezen a héten is megpróbálunk ebben a hitben és bizonyosságban kelni és feküdni, Istenre bízzuk magunkat.

Ámós könyve Isten ítéletéről szól Izráel, az északi királyság felett. Maga is ítéletet hirdet II. Jeroboám izraeli, és Uzziás, judai királyok idejében. Fellépésének oka az volt, amit látott és tapasztalt maga is a pásztorok és a nép köreiben, a szegénységbe süllyedt néptől elvált hatalmon lévők között a bálványimádás általános gyakorlattá lett mindkét országrészben. Míg a tehetősek békében és gazdagságban éltek, elnyomták a szegényebb rétegeket, és még inkább a maguk érdekeinek kiszolgálóivá, rabszolgáikká tették őket. Néhány esztendőt követően azonban Asszíria birodalmának vezetői leigázták Izraelt, és Isten ítéleteként az addigi hatalmaskodók lettek a hódító idegenek szolgáivá.

Van az emberi történelemnek számos ehhez hasonló fordulata. istennek igazságos fordulatai vannak népek, nemzetek és egyéni sorsok tekintetében is. De mikor jön el Isten igazságos ítéletének az ideje?

Mai napi igénk Kalendáriumunk vezetése szerint Ámós könyvének 6. részében található, a fenti versekben.

Kopácsról – személyes

A kopácsi közös bibliaóra után két nappal még mindig a közösen eltöltött, Isten áldotta időkre emlékezünk. A szervezésben legnagyobb részt vállaló lelkészek és gyülekezeti tagok beszélgetéseiben és bizonyságtételeiben gyönyörködhetünk az „ünnep” után is, hogy együtt lehettünk. Erről szól a szentlászlói lelkipásztor asszony, Kettős Csiffáry Éva bizonyságtétele, melyet a fényképeket lapozgatva olvassunk szeretettel, és fogadjuk el hívogató szavait:

„Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda-akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Máté 17:20)

„Szerdán Kopácson jártunk, ahol a Református Templom méltóságteljesen áll a vízpartján. Szeretek megérkezni Kopácsra. Az első levegővételt általában egyfajta mélység és nyugalom jellemezi, aminek köszönhetően megérzem azt az ismerős illatot, amely jelzi számomra, hogy megérkeztem a „vízifaluba”.

A szerdai egy nagyon ritka és különleges pillanat volt, mert nemsokkal az érkezés után teljesen egyedül maradtam. A fejem tele volt különböző dolgokkal, az otthoni félben hagyott feladatokkal, az előttünk álló közös alkalom előtt elrendezendő teendők listájával. Micsoda zsongás odabent. Lenyűgöző, de egyben fárasztó. Elkezdtem tenni-venni, várni először a kopácsiak érkezését. Ahogy az irodából a templom felé haladtam keresztül az udvaron, nem tudtam megállni, hogy ne sétáljak le a partra. Amíg lépkedtem a templom mellett a vízpart felé a zsongásból megérkeztem a nyugalomba. Ahogy később a templomban énekeltük „Szívem hálával eltelve, Áldlak téged jó Istenem, Kérlek, te is maradj velem!”.

Áldottnak éreztem magam. Visszasétáltam a templomhoz és részese lehettem, ahogy szépen lassan megtelik a templomi imaterem ismerős arcokkal. Láthattam mosolyokat, szívből jövő öleléseket, ahogy egymást köszöntötték az érkezők. Közben magamban elkezdtem dúdolni a „Ne aggodalmaskodjál” című éneket, mert Attila még közvetlenül a közös bibliaóra előtt temetőkertben járt, keresztanyját temette. Megérkezik időben? Lesz elég ideje a temetés után összeszedni magát és egy más jellegű szolgálatot végezni?

És eljött a pillanat. Mindenki megtalálta a helyét, a beszélgetések lassan elhalkultak és a figyelem Isten Igéje felé irányult. Mindannyian más környezetből jöttünk, más gondolatokkal, érzésekkel. Lassan kiszakadva a mindennapjainkból megérkeztünk az Atya keblére. Nem egyszerre egy pillanatban. Volt, aki már az elején, valaki egy-egy éneket énekelve vagy éppen Isten Igéjére figyelve, Borkó Julianna imádságait hallgatva. Mindenki egyen egyenként letette a terhét.

A közös imádság, áhítat után, megkezdődött a közös éneklés, majd püspök úr előadást hallgathattuk meg Borkó Julianna imádságairól. Jó helyen és jó időben, mert bizony más volt így az ősi padokban ülve hallgatni, mint az otthon falai között olvasni. A tervek szerint közösen elénekeltük a Buzgóságból a 123. éneket. Majd egymás után érkeztek az ének kérések és egyre csak dicsőítettük Istent énekszóval. Az idő nagyon gyorsan telt. Az utolsó éneket énekelve szeretett személyekre gondoltunk, akik már a mennyei karban zengik az éneket. „Ropogósan” énekelve, ahogy meghagyták. Hálás vagyok, hogy szerdán Kopácson lehettem.”

„Köszönöm Uram, hogy gyufaszál lehettem!” (Borkó Julianna)

„Szerelmesének álmában ád eleget.” Bibliaóra Kopácson

„Szerelmesének álmában ád eleget.”

Ma, 2025. február 19-én, farsang napján a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház bibliaórás tagjai gyülekezeteinkből Kopácson gyűltek össze, hogy közös áhítaton, éneket tanulva és imádságos szívvel ismét együtt lehessenek. A téli időszakban minden templomos gyülekezetünkben bibliaórákat tartunk. Hagyományunk és jó szokásunk ez.

Kopács központi helyünk gyülekezeteink elhelyezkedése szempontjából is. Délről és északról is sikerül ezekre az alkalmakra összegyülekeznünk, háromnegyed óránál többet nem is kell utaznia senkinek. Ebben segítenek a gondnokok, presbiterek és lelkészeink, akik autóval szállítják a jelentkezőket oda, majd vissza.

A gyülekezeti teremben minden padot elfoglaltak a jelenlévők. A melegről a helyi gondnokhelyettes, Varga László, a süteményekről, pogácsákról pedig számtalan asszony testvérünk gondoskodott.

Ezeknek a bibliaórai alkalmaknak majd egy évszázados történetük van Kopácson. Borkó Juliánna református testvérünk még a múlt század első évtizedeiben kezdte a lelkipásztor mellett, majd önállóan is hívogatni és vezetni a gyülekezet körében azokat, akik szívesen imádkoztak, énekeltek együtt, mert rettentő nagy magányukat és szomorúságukat, mely az életben társul szegődött melléjük, nem tudták egyéb helyen egyedül, még szívükben sem hordozni. Közösségükben, Istennel könnyebb volt a teher.

A jelenben élők is súlyos terheket hordoznak, kibeszélhetetlen fájdalmakat. Lelkipásztori segítség mellett a maguk és egymás terhét is könnyebb hordozni énekek és igék vigasztalásával. Egyházunkban a bibliaórai közösségek Isten igéje által a Teremtő és Krisztus Szentlélek általi támogatását és erejét tapasztalják meg.

Mai napi igénk is erre mutat, legfontosabb részeként a kegyelemnek, amely jövőnket, egy boldogabb időt mutat fel és hordoz:

„Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” (Zsolt. 127:2)

Fényképeink a mai alkalmon készültek, melyért legyen Istennek hála és dícséret. Kopács, 2025. február 19.

Urak vagyunk

„És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.” (Ésa. 49:23)

„Kedves Testvéreim, ismét, a napi igék szerint visszatérünk a példákkal való magyarázatokhoz. Nem kell ugyanis a keresztyén vallás alapjait és hitünkbeli meggyőződésünket hosszan ecsetelni. Ésaiás is, amit megmondott, azt megmondta. Aki pedig érti, az érti, aki nem, az utánaolvas, hogy vajon miért is mondta azt, amit, és megérti ezek után, vagy nem foglalkozik az ember a mondanivaló és üzenet lényegével, és halad tovább a maga útján. Ilyen emberből van manapság a többség. Szeretni kell őket.

Mi olyanok vagyunk, akik utánanézünk, keressük és meg is találjuk az üzenetek értelmét és ránk vonatkozó részét, már ha nem értettük eddig istentapasztalatunk szerint meg rögtön, ami fontos, és ami előre visz bennünket.

Milyen az Úr nagyságos hatalma, és miért vagyunk mi magunk is urak az élethelyzeteinkben?

Lutherről mondják, hogy utazásai közben néha nem volt elég pénze, hogy kifizesse a szállását, ételét és italát. Jah, akkoriban még szegények és sok helyütt földönfutók voltak a lelkészek. De Luthert sokan ismerték, nem véletlenül, hanem másról volt híres, nem arról, hogy nem fizetett valahol azért, amit kapott, mert egyébként nem volt tehetetlen ember. Egy helyen felismerték, és nem kértek pénzt tőle a kosztért és kvártélyért, hanem a panziós arra kérte fizetségként mindezekért cserébe, hogy hagyjon valami üzenetet a többi vándornak, írjon, vagy véssen valamit a fogadó falára, maradandóként. Luther ezt írta fel: „mi az Úréi vagyunk.”

Ezt sem könnyű megérteni elsőre, ezért kutassuk fel, hogy, de milyen magyarázatot fűzött Luther az írásához? Azt mondja az Úr, hogy vigasztalódjunk, hogy nem a magunkéi vagyunk, hanem az Úréi, mert, hogy az Úréi vagyunk, így magunk is urak vagyunk. Urak, nevezetesen az elesettség, nyomor, fájdalmak, betegségek, a magányosság és elkeseredés, valamint gyász felett. Mert, és végül, de nem utolsó sorban, urak vagyunk a bűn és a halál felett.

Háát, kedves Testvéreim, volt önbizalma Luthernek, azt nem mondhatjuk, hogy nem volt. És milyen jó volna, ha a mai világban tapasztalt túlzott önbizalmaskodás helyett ez az attitűd volna a miénk is, csak egyszerűen, hogy urak vagyunk magunk is. Nem Istenhez hasonlítva magunkat, hanem Isten Igéje, Fia és Szentlelke által, csupán azzal a lelkülettel, ahogy Ésaiás is mondja: akik az Urat várják, meg nem szégyenülnek…”

________

Napi igénk a 2025-ös évi Református Kalendárium igefonala alapján került idézésre, amely része a Herrnhuti Testvérközösség által 1731 óta minden évben összeállított Losungen 2025. esztendőre szóló igehelyeinek. 2025. február 18.

Fényképek: Az eszéki közös bibliaóra alkalmán készültek, mely összejövetelünk folytatására készülünk holnap délután, 16.00 órai kezdettel, Kopácson.

(je.)

Református Élet – XXVII. évf. 2. sz.

Megjelent a Református Élet, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház legújabb lapszáma.

Egyházunk a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja, templomos helyek és gyülekezetek református felekezete.

A most megjelent szám az egyházi kiadvány XXVII. évfolyamának ezévi 2. száma, amely a február 19-i kopácsi közös országos bibliaórai alkalomra jelent meg.

Együtt az Ige körül – bibliaóra

Együtt az Ige körül…

„Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! Halld őrállóidat! Felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont. Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.” (Ésaiás 52:7-9)

A fenti címmel és az Ige üzenetével jelzik és hívogatják a horvátországi reformátusok a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiből a híveket közös bibliaórára, melyet február 19-én, Kopácson tartanak az imateremben 16 órai kezdettel.

A késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban már hagyománnyá válik egyházunkban a bibliaórák közös szervezése, melyen a hegyvidéki gyülekezetekből csakúgy, mint a szlavóniai részről jöttek a gyülekezeti tagok, hogy közös énekléssel és olvasással, imádkozással erősítsék egymást és Isten ígéreteiben való hitüket.

A kopácsi összejövetel három fő vonala a következőkből áll:

• Kettős Attila lelkipásztor áhítata Isten iránti buzgóság címmel,
• Varga György püspök előadása Borkó Juliánna imádságai témában, és
• Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor énektanítása. A „Bánat nyomja a szívemet…” című énekünk lesz, amit megtanulunk és reménység szerint üzenetét és vigasztalását haza is vihetjük magunkkal majd.

A legutóbbi, Eszéken megtartott közös bibliaóra lelki adományai indították ismét arra a lelkipásztorokat és gondnokokat, hogy alig egy hónap elteltével újra találkozzanak híveink. Fontosak és sok áldással is járnak azok az alkalmak, amelyek a hétköznapokból való kilépéssel ünnepivé tudják alakítani életünket. Ezért áldozatokat is kell hozni, például az utazás megszervezésével és vállalásával, amely különösen az időseket viseli meg. Mégis elfogadják a felhívást és aki tud, jön közénk, maga is alkotójává válva Isten gyülekezetének, amely Krisztusban hívő közösségünk valamennyiünknek.

BORKÓ JULIÁNNA

“Borkó Juliánna és bibliakörének Buzgóság című énekeskönyve halálos-vétkesen túlkuszált korunkban az ébredésesen ébresztő és életesen eszméltető biblikus-népi énekek áhítatos gyűjteménye. Mindegyikük őseredetien egyszerű, de sohasem primitíven túlegyszerűsített a maga megfogalmazásában, s az elénkbe adott énekdallamokhoz messzemenően és szépen alkalmazkodó a maga ritmikus formájában. És végső igei mélységeket, Lélek szerinti igaz magasságokat, megrendítő szakadékokat és megnyílt egeket tár fel a gyűjtemény énekeinek tartalmában.” (Hegedűs Loránt ajánlása, 2004.)

________

Kérjük távolban lévő testvéreinket, hogy imádságos szívvel támogassák a fenti alkalom megvalósulását is, lelki közösségben velünk. És kérjük utazásra és személyes megjelenésre kész tagjainkat, hogy vegyék fel a lelkipásztorokkal, gondnokokkal a kapcsolatot, hogy az autós, buszos utazást kellőképpen megszervezhessük mindenki számára.

Vörösmarti reformátusok – névváltozás?

Vörösmarti reformátusok

„Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt?” (Mikeás 3:1)

A Vörösmarti Református Egyházközség történelmi református egyházközség. Nevét őseink évszázadokon át a közhiteles földkönyvekbe írták, mint templomának és parókiájának tulajdonosa.  2014 óta azonban Vörösmarti Református Gyülekezet néven, a Horvátországi Református Keresztény Kálvin Egyházhoz tartozott, amelynek neve felbukkant a horvátországi vallási közösségek Kálvini Egyházhoz alá tartozó nyilvántartásában.

­­________

Játék ez csupán a nevekkel?

Névváltoztatás egy felekezetétől elszakadt egyházi közösség javára az egyházi elöljárók részéről?

Vagyonátmentési kísérlet? Néhány gyökértelen és tanulatlan, anyagi hasznot remélő egyházi funkcionárius magánakciója? 

Tulajdonos és ingatlan csere?

Hogyan történhetett az állítólagos névváltoztatás alatt valójában tulajdonosváltás, és mi a megoldás?

A részleteket és a magyarázatot bővebben a Reformatska kršćanska crkva Mađara u Hrvatskoj oldal alatt található cikkben olvashatják.

________

A Vörösmarti Református Egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyik egyházközsége. Felekezetünk a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja, amelyből 1993. január 30-án vált függetlenné a független Horvát Köztársaság területén szerveződve.

A Vörösmarti Református Egyházközség a Reformáció idején alakult. Egy régi, 1819-es feljegyzésben már az áll, hogy „a reformáció időszakában Magyarországon már református egyházközség alakult itt”. Ezt erősíti meg Pathai P. Sámuel 1647-ben írt régi levele: „Vörösmart városában találtam egy Józan Gáspár nevű öregembert, aki 85 éves. Felsorolt ​​néhány református lelkészt 1547 óta: Bertalan lelkészt, Modis lelkészt, Mátyás lelkészt. A leghíresebb, dr. Szegedi Kis István 20 évig volt lelkész Vörösmarton, Veresmarthy 19 évig, Sepsei Bálint 18 évig, Petri György tanfelügyelő 7 évig, most pedig Szanki János 4 éve velünk van…”

A független Horvátországban 1999-ben létrejött új egyházi felekezet, a Kálvini Egyház. Ez a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban addig szolgáló néhány egyházi képviselő akaratának és érdekének kizárólagos érvényesítése céljából alakult. A semmiből úgy szervezték meg egyházukat pünkösdista alapokon, hogy püspöke presbitereket és gondnokokat anyagi befolyással vezetett félre, és ál-zsinatokon autokrata módon vezette „püspöki hivatal”-át. Az állami és egyéb támogatások és szabályrendszerek rendjéhez igazította mindenkori működését. Az állami nyilvántartások és adminisztráció időközbeni fejlődéséhez azonban 2002 után már nem tudta igazítani eredeti hamis eljárásait. Nem volt már képes tovább fenntartani az összhangot korábbi állításai és gyakorlata között. Ebben a helyzetben előző eljárásainak és kijelentéseinek, szervezetének, és az abban helyet foglalók működésének felülvizsgálata helyett még erőteljesebben arra törekedett, hogy múltjának és létrejöttének mítoszát megteremtse és fenntartsa, minél hosszabb időn át. Ehhez meg kellett szabadulnia, jobb esteben csak megváltoztatnia mindazokat a jeleket és bejegyzéseket, amelyek létrejöttének különös és hamis körülményeit tanúsíthatják.

Ma már minél összetettebben és egységesített rendszerbe foglalhatóan működnek az állami nyilvántartások, annál nyilvánvalóbbakká válnak azok a hamis eljárások, az összefüggéstelen nyilatkozatok, kérelmek és elszámolások, amelyek részükről az egyházi bejegyzések horvátországi origójához is köthetőek. Ahogy Kopácsi Kettős János püspök, a HMRKE volt zsinati elnöke mondta: „a tények makacs dolgok…” A hitvallások béli-, eszmei-, nyilvántartással összefüggő anomáliákat a Generális Konvent és magyarországi állami és egyházi szervek közbeavatkozása és befolyásolási kísérletei sem tudják semmissé tenni. Mára már tucatnyi esetben dokumentált a Kálvini Egyház felekezeti ekkléziasztikai zűrzavara.

Az Alkotmánybíróság és a Kereskedelmi (Cég) bíróság egyértelmű döntésével ellentétesen a Kálvini Egyházat képviselő személyek próbálják akár törvénytelenül is a hamis status quo-t fenntartani, ugyanis tanúvallomásaikban mind a mai napig fenntartani azt a látszatot, hogy jogutód szervezetet képviselnek, és a horvátországi reformátusok érdekében járnak el, ami nem igaz.

A vörösmarti eset pontos feltárása segíthet a többi gyülekezet esetében is a törvényes állapotokat visszaállítani. Aki nem hiszi, járjon maga utána…