Év első napjára (és a többire)

„Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól…” (Ján. 10:18)

Kedves Testvéreim, Újév reggelén egyelőre az ismeretlen előtt állunk. Hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami jön, érdemes megvizsgálni az ilyenkor, évfordulókor adódó felismerések közül azokat, amelyek valóban hatással és változással léphetnek be lelki és testi életünkbe. Egy ilyen változás az ember életében a „régi és új” közötti kapcsolatok mérlege. A mai történetemben is erről a kettőről lesz röviden szó, az ó-ról és az újról. Olvassuk hát a tegnapi után a következőt, amely nagyon röviden így hangzik:  

Van egy legenda, és a zsidó hagyomány is így tartja, amely szerint Ádám, az első ember a Golgota hegyén van eltemetve. Innen ered a „Koponyák-hegye” elnevezés, és az elbeszélés szerint Krisztus keresztjét az ő porai (koponyája) fölött állították fel. Akár igaz ez, akár nem, az mindenesetre valamennyiünk számára elgondolkodtató és valamennyiünk számára fontos felismerés ma is, hogy a Krisztus keresztje alatt kell az óembernek meghalnia.

Imádság Újév hajnalán:

   Kegyelmes Istenünk, Jézus mondja a maga életéről és a feltámadásáról: senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól…, és így van, mondja az Ember Jézus, és vele együtt vallhatjuk, és fogadhatjuk el Őt mi is, a Te gyermekeid is, ezt hozzá téve, hogy „a Te kegyelmedből és szeretetedből”.

   Úr Jézus, ma, Újév napján Neked szentelem magam. Alázatosan kérlek, hogy ebben az évben is vedd kezedbe életemet, és használd fel a Te dicsőségedre.

   Kérlek, hogy óvj meg bűnöktől és mindattól, ami szégyent hoz szent nevedre.

   Add, hogy halljam, megértsem és megfogadjam, hinni és cselekedni tudjam Igéd tanítását.

   Neked növekedned kell a világban, nekem pedig kisebbé lennem. Döntésemet imádság előzze meg és ne a magam értelmére hagyatkozzam, hanem az imában kapott Lélekre.

   Vezess el a szükségben, betegségben, szomorúságban élő embertársaimhoz. Add, hogy úgy lássam őket, amint Te láttad, együttérzéssel, részvéttel és szeretettel.

   Segíts, hogy mindezekben az ajándékaidnak jó és hűséges sáfára legyek a környezetemben élők, családom és gyülekezetem, egyházam, nemzetem és hazám részére.

   Várom minden eljövendő nap az üzenetedet, hogy halljam a szódat és lássam akaratodat az életemben. Kérlek mindezekért nem csupán a magam, hanem szeretteim, felebarátaim nevében is. Áldj meg bennünket a 2025-ös esztendő minden napján, Krisztus nevében szólok Hozzád, ámen.

(ej)

Év utolsó napjára

Kedves Testvéreim, ma és holnap két történetet szeretnék megosztani veletek az Óév búcsúztatójául, illetve az Újév köszöntéseként. Mindkettő történet velünk, keresztyénekkel, az életünkkel és akaratunkkal, családjainkkal, gyülekezetünkkel és egyházunkkal, országunkkal és világunkkal kapcsolatos. Úgyis, hogy nem csak ezekről a földi életünkben legfontosabbakról, hanem az Örökkévalóról, illetve az Istenről, Megváltó szent Fiáról, a Krisztusról, és fenntartó Szentlelkéről is szól.

Az első történetet ma, az év utolsó napján mondom el.

Történt egyszer, hogy nem is olyan régen, de a világ egy távoli pontján, Indiában, keresztyén missziót folytattak európai emberek. Egy misszionárius Mahatma Gandhi, a jogász, India politikai és spirituális vezetője közelében is folytatta hittérítő tevékenységét, és alkalma nyílt a vezérrel személyesen is találkoznia. Megragadta az alkalmat és egy fontos kérdést tett fel Gandhinak: „Mit tanácsol, hogy lehetne a keresztyénséget otthonossá tenni Indiában?” Az így válaszolt: „A keresztyének kezdjenek mindnyájan úgy élni, ahogy Jézus Krisztus élt.”

Eddig szól a mai történet, amely természetesen nem csupán a mai és holnapi napunkról, a fogadalmak napjairól szól. De, talán elég arra, hogy megvizsgáljuk, hogy mennyire sikerült e szerint az egyszerű mondat szerint élnünk a 2024-es esztendőben, amelyet egy nem keresztyén, de mélyen hitben, szeretetben élő embertől hallhattunk.

Imádságunk az év utolsó napjának reggelén:

Urunk Istenünk, köszönjük Neked az elmúlt esztendőt, melyben védtél, vigyáztál ránk, vezettél és vigasztaltál. Köszönjük áldásaidat, és őszintén bánjuk vétkeinket, melyekkel szomorúságot okoztunk Neked és felebarátainknak. Irgalmadért esedezünk, hiszen látjuk elveszettségünket, s azt kérjük Tőled, hadd maradjunk meg a Te Krisztusért szeretett gyermekeidnek önvizsgálatunkban. Vigyázz ránk a mai napon, hogy el ne bízzuk magunkat, és legyen erős a hitünk. Gyógyítsd a betegeket, töröld le a gyászkönnyeket, és taníts mindnyájunkat úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Jézus nevében kérjük, hogy hallgass meg minket imádságunkban. Ámen.

(ej)

Újabb áldozatai kerültek elő a Kálvini Egyház eljárásainak

Kórógy választás előtt áll

Kórógy reformátusai fontos választás előtt állnak 2025-ben!

Alábbi írásunkat azért ajánljuk elsősorban a kórógyi reformátusoknak, mert sokak jelzése szerint az evangélium, igehirdetés ajándéka, és a gyülekezettel, tagsággal, templommal és parókiával kapcsolatos egyházi életről szóló információ a szervezeti élet feltételeit elfoglaló egyház gondnoka és presbiterei részéről nem jut el a hívekhez. Titkolózás folyik és köntörfalazás. Az sem segít ezen, hogy Magyarországról is, a tényekkel ellentétes információk terjesztésében érdekelt azoknak csoportja, akik a zavaros helyzet haszonélvezői, és akiknek nincs szándékukban és nem áll érdekükben az elkövetett, vagy általuk is támogatott, egyházaink elleni bűnnel szembenézni. Most lehetőség nyílik a tisztázásra a legjobb indulattal.

Minden szomorú tény és tapasztalat ellenére Varga György püspök és Kórógy felelős lelkipásztora, Kettős Attila szentlászlói lelkipásztor a HMRKE Zsinati Tanácsa támogatásával keresik az együttműködés lehetőségét Kórógyon mindazokkal, akik 1999-óta eltávolodtak a gyülekezettől. Most lehetőségük nyílik a helyieknek arra, hogy pontos információk alapján meggyőződjenek arról, hogy valójában melyik református felekezethez is tartoznak: az 1999-ben új felekezetként bejegyzett Kálvini Egyházhoz, vagy az évszázadok óta jogfolytonos Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz (HMRKE), amelynek kebelében a horvátországi reformátusok többsége kapta a keresztség sákramentumát. A világos helyzetleírással nyújt segítséget az alábbi, református hírlapunkban is megjelent összefoglaló:

Megszületett a kórógyi református egyházközség, a jogutódlást igazoló Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezetének kórógyi ingatlantulajdonával kapcsolatos döntés 2024. november végén a vukovári Megyei Bíróságon. A vita a két peres fél között 1999-ben kezdődött. Évekkel a per felvétele után a templom, parókia és egyéb területek tulajdonjoga most a Varga György püspök és Kettős Áron főgondnok által képviselt református felekezet gyülekezete részére megerősítést nyert.

Mint ismeretes, egy 1999-ben alapított felekezeti közösség, a Kálvini Egyház, mint felperes indított a tulajdonos ellen a parókia, templom és egyházi földek vonatkozásában keresetet majd 10 évvel ezelőtt, amelyben a számára kedvezőtlen ítélet miatt 2020-ban fellebbezést nyújtott be. Ezt most elutasította a bíróság. Az ítéletben az olvasható, hogy a keresetet és a fellebbezést „teljes egészében elutasítja” (Odbija se tužbeni zahtjev u cijelosti.)

Egyházunk, a HMRKE az eljárási rendelkezések jelentős megsértése, hibásan megállapított tényállás, valamint az anyagi jog hibás alkalmazása miatt indította védekezését. A Kálvini Egyház a kiszabott több, mint 5 ezer euros költségtérítést határidőn belül egyházunk részére nem fizette meg. A vesztes fél a Generális Konvent tagja, amely a Magyarországi Református Egyházzal karöltve eddig támogatta a Kálvini Egyházat, és most ez talán a továbbiakban garanciát jelenthet helyi gyülekezetünknek, hogy megtéríti minden kárunkat a Szenn Péter püspök és Steinbach József elnök püspök által vezetett összefogás.

A bíróság azt is kimondta ítéletében, hogy „a bemutatott bizonyítékok nem támasztják alá azt, hogy a felperes (a Kálvini Egyház, vagy annak szervezete – amint azt a perben a vitatott bejegyzést megelőzően kifejtette – ) valaha is a szóban forgó ingatlan bejegyzett tulajdonosa lett volna…” Ez tehát visszamenőleges hatállyal megerősítette a HMRKE kórógyi gyülekezetének állításait.

Kimondta továbbá, hogy a Szenn Péter püspök, és az egyébként helyi illetőségű Kel József főgondnok vezette Kálvini Egyháznak „nem volt jogalapja vagy érvényes indoka a szóban forgó ingatlan tulajdonosaként való bejegyzésére”.

Az ítélet azt is kimondja, hogy a Kálvini Egyház „nem képviseli a jugoszláviai református keresztény egyház jogutódját, ami az Eszéki Kereskedelmi Bíróság 2019. november 29-i határozata és P-151/2019. számú ítéletéből következik, amely megállapította, hogy az 1993. január 30-i zsinaton a kiválást kinyilvánító és a Horvát Köztársaságban önálló Református Keresztyén Egyházként létrejött Jugoszláviai Református Keresztény Egyház jogutódja a Horvátországi Magyarok Református Keresztyén Egyháza (HMRKE, címe: Kopacevo, Š. Petefija 4.”, nem pedig a másik egyház, a laskói (Lug) bejegyzett címen).

Az ítélet visszamenőlegesen a kártérítés bírósági behajtásának lehetőségét is megnyitja. Ennek elkerülése végett a HMRKE megbízottja, méltányosságból és békés szándékkal a jelenleg a parókián lakó és Kálvin Egyház kebelében működött lelkésszel az ítéletet követően már kereste a kapcsolatot. Azonban a jogosulatlanul bentlakók véleménye szerint ők az ott tartózkodással és lakással kapcsolatos kérdésekben nem illetékesek…

A HMRKE kórógyi gyülekezetétől 1999-ben kivált református közösség tagjai – mégis mondhatjuk – kivételes lehetőség előtt állnak az által, hogy az anyaegyház hívja és várja vissza őket kebelébe. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház vezetősége szeretné a további részleteket a jogaival kapcsolatban peren kívül rendezni és most csak az egykor az ősi egyházból kivált kórógyi reformátusokon múlik, hogy ezzel a lehetőséggel élnek-e?

Hamarosan teljes egészében újraszerveződik a HMRKE kórógyi református egyházközsége, az istentiszteleteket rendszerességgel elindítják, a parókiának és templomnak is helyben szolgáló lelkipásztora lesz, és híveinknek nem kell elűzöttenként a szomszéd településekre járniuk, ha Isten igéjét kívánják keresztyén közösségben hallgatni.

Reméljük, hogy a peres, számunkra kedvező döntés után 2025-ben a kórógyi reformátusok egész közösségének kedvező megoldás születik a felmerült kérdések békés megoldása mellett.

Kérdéseikkel kérjük, hogy keressék fel lelkipásztorukat, vagy egyházunk gondnokait, a zsinati tanács tagjait. (ej)

Krisztus az életünkben

Krisztus az életünkben

Isten szeretete az ember irányában minden elképzelhető élethelyzetben megmutatkozik, Fia, Krisztus születése és tanítása, élete példája az ember legnagyobb szomorúságában és gondjai közepette is értelmet nyer számunkra.

Elcsendesedésünkben naponta magyarázatot és feloldást kaphatunk általa. Az alábbi gondolatok is útravalóként szolgálhatnak sokak számára, tanuljunk belőle, és tanuljunk Istenről együtt: A hűtlenséggel megbántott ember elűzte házából társát. Az elűzött szívében felébredt a lelkiismeret mardosása. Világosan látta, hogy megérdemelte elűzetését, de azt is érezte, hogy nem tud egyedül élni. Karjába kapta kisfiát, és visszasietett az elhagyott házba. Mikor szembe találta magát párjával, térdre roskadt, s kinyújtott karján maga elé tartotta kisfiát és így szólt: „Bűnös vagyok, nem érdemlem meg, hogy megbocsáss nekem, de a fiadért, akit úgy szeretsz, fogadj vissza ismét magadhoz.” Amint a haragvó szemek megnyugodtak az ártatlan gyermek arcát látva, rásiklottak a térdeplő bűnösre. Gyöngéden megfogta a társa vállát, felemelte és így szólt: „Jöjj be, én megbocsátok neked.” (PL)

Ima Karácsony másnapján

„Egy idős gyülekezeti tag a városban súlyos betegségbe esett. Félelmében elküldött a lelkészért, és így szólt hozzá: – „Tiszteletes úr, félek a haláltól, kérem, nyújtson nekem valami vigasztalást. Egyet azonban kikötök, hogy Jézusról ne beszéljen.” A lelkész nyugodtan kérdezte, hát Istenről szólhatok? – „Ó, igen, azt szívesen hallgatom. Istent ifjú koromtól kezdve tiszteltem.” Erre a lelkész beszélni kezdett Isten szeretetéről, mi a beteget kissé felüdítette, úgyhogy kérte, másnap is jöjjön el. Másnap Isten mindenhatóságáról beszélt a lelkész. Ez is tetszett a betegnek, de kevésbé nyugodott meg utána. Harmadnap Isten szentségéről volt szó, és a beteg nyugtalankodni kezdett. Negyedik nap Isten igazságosságáról mondott példát a lelkész a Bibliából, amely nem nézheti el a bűnt. Ekkor felkiáltott a beteg: – „Ne folytassa tiszteletes úr, nem bírom tovább, ha Isten valóban olyan szent és igaz, akkor én el vagyok veszve.” Következő nap nem jött a lelkész, de a beteg érte küldött, és így szólt: – „Úgy érzem, hogy a pokolban vagyok, kérem, mondjon valami megnyugtatót.” A lelkipásztor ezt válaszolta: Csak egy megnyugtatót mondhatnék, de ön nem akar arról hallani, így sajnos ebben az állapotban kell meghalnia. – „Ó, lelkész úr, beszéljen bármiről, csak megnyugodjak” – mondta a beteg. Ekkor a lelkész beszélni kezdett Krisztus váltságáról, a vérről, amely elégtételt az egész világ bűneiért vett. S a beteg örömmel ragadta meg a Krisztusban felé nyújtott kegyelmet.” (P.L.)

Imádkozzunk Karácsony második napján:

„Mindenható Isten! Könyörgünk Hozzád: hadd tanuljuk meg, hogy a mi menedékünket a Te hűségedben keressük és a mi biztonságunkat a Te szárnyaidnak árnyékában, miként a bibliai történetek tanúsága szerint olyan sokszor tették gyermekeid, a tanítványok és azok, akik Téged követtek.

Megmentésünket csak a Te segítségedtől várhatjuk, add hát azt a bizonyosságot, hogy a Te gondviselésed vezet minket az életben és halálban egyaránt, ahogy a Betlehemben történteket halljuk az Igében, és ahogy azóta, Krisztus teljes földi élettörténete következtében is minden a mi üdvösségünket kell szolgálja.

Így had jussunk nyugalomra, melyet nekünk a Te egyszülött Fiad szerzett a saját vérén. Ámen.” (ej)

Megszületett a Krisztus

Megszületett a Krisztus, itt jár-e közöttünk? Itt van-e a reggeli órában, itt van-e az ünnepi délelőttön, délutáni vendéglátásban és vendégjárásban, beszélgetésben, megpihenésben?

Adja Isten, hogy ma is legyen annyi hely a szívünkben és lelkünkben, hogy rá figyelünk a szülőben, a gyermekben, a testvérben, az anyában, az apában, jószóval, figyelemmel, mert bennünk, valamennyiünkben lakozhat ma a Krisztus. Eljött Ő, megérkezett. És lakozik-e közöttünk? Marad-e szűk világunkban, a szűk esztendőkben és a hiányos békeidőkben? Fogadjuk-e szomorúságban, hogy vidámság legyen, gyászban emlékezve, hogy vigasztalást leljen:

mindenki, aki befogadja.

Örömünnepünk a karácsony!

Szabolcska Mihály: Szállj, szállj magasra…

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye

Vezess el minket Jézusunk elébe,

Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:

Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,

Vidám szivárványt sző a borulatra;

Igéje napfény, az ragyog felettünk,

Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, ami sziklavárunk,

Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.

Az ígéretnek földjéhez érkezünk,

Jézus az nekünk.

Ö lesz a váltság élet-birodalma;

Változz örömre szívünk aggodalma.

Az elhagyottnak lesz már pártfogója,

Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,

Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,

A szeretetnek fényes napja jő fel

Idvezítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,

Vezess el minket Jézusunk elébe,

Elsírni könnyünk édes örömünkben,

Szeretetünkben!

Várj ember szíve készen…

Várj, ember szíve, készen, mert jő a Hős, az Úr,

Ki üdvösséged lészen, szent győztes harcosul,

Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok:

Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.

Jól készítsétek útját! A Vendég már közel!

Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el!

A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon,

Hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.

Az Úr elé ha tárod a szív alázatát,

Őt nem hiába várod: betér hozzád, megáld.

A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod,

Szentlelke bőven árad, s a szív üdvöt talál.

Ó, Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív:

Te készítsd el: tenéked lesz otthonod e szív.

Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás,

De mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát.

Református Élet – karácsonyi szám

Megjelent a Református Élet, a horvátországi reformátusok egyházi lapjának XXVI. évfolyamának, ez évi negyedik száma KÓRÓGYI melléklettel. Karácsonyi szám.

Kérjék az ünnepek alatt lelkészeiktől! Kívánjuk, hogy jusson el minél több imádkozni, csendességben olvasni és ismereteket gyűjteni kész tagunkhoz gyülekezeteink köreiben.

Isten áldja meg olvasóink életét,
várjuk visszajelzéseiket, véleményüket a cikkekről, posztokról szeretettel.

Boldog, Istentől áldott Karácsonyt kívánunk!

Adventi vers – négy

Közel már a Karácsony, lelkünkben nyitva az ajtó a megszülető Jézust várva. Készen vagyunk Atyánk, hogy halljuk a Te üzenetedet, hogy halljuk az evangéliumban mindazt, ami ránk tartozik és személy szerint most Igéd által egyen-egyenként hozzánk szól. Versekben kaptunk üzenetet Advent ’majd minden napján Tőled, a költőkön, a Téged csodáló világ hírnökein keresztül, és most angyalokat várunk, a Te küldötteidet a jó hírrel.

Köszönjük, hogy megszülethet a Megváltó erre a világra, amely olyan sok irányban rászorul a Te szeretetedre. Használj fel minket az ünnep napjain, hogy szeretteink, családunk és környezetünk láthassa, hogy van Krisztusunk, van Istenünk, van Szentlélek által ma is összegyűjtött gyülekezetünk, mert mi annak tagjai vagyunk és örökké azok is szeretnénk lenni és maradni. Hirdettessék az evangélium a föld egész kerekségén, és ha kedves Neked, akkor tanítványaidként mutasd meg a számunkra, Krisztus születését követően kétezer és több évvel, hogy mi a hivatásunk.
Áldd meg Adventünk 2024-ben utolsó napját, imádkozva kérünk, Istenünk, Atyánk!

Tolnay András: Adventi hárfaharangok

Halkan szitálva lopakodik az este
s én csak most veszem észre, hogy
minden szemben sóvárgást és könnyeket látok
itt az ideje, hogy felkészítsük magunkat az ünnepre

csendben permetpelyhekben már érkezik is
bekukucskál halovány ablakon
angyalok készülnek csodaküldetésre
már foglalják a szálláshelyeket Betlehemben

s valahogy ebben a hitetlenül félreértett
áruházi zsongásban
mégis megcsendülnek az adventi hárfaharangok
örvendjetek, mert nagy öröm hirdettetik:
születéstől születésig sem vagyunk egyedül.