A Kopácson 2026. április 18-án megrendezett idei harmadik Református Fórum egyházi rendezvényünkön a református imaházban a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szentlászlói és kopács-bellyei református lelkésze, nagytiszteletű Kettős Attila tartott áhítatot. Az alábbiakban az igehirdetés vázlatos összefoglalását adjuk közre.
________
„Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” Pál apostol levele a rómaiakhoz 8:38-39.
Szeretett testvéreim!
Nem kétséges, hogy földi életünk során számtalan dologról meg vagyunk győződve. Mindennapi beszélgetéseinkben újra és újra megtapasztaljuk: az ember ragaszkodik a maga igazához. Érveket sorakoztat fel, védi saját álláspontját, és sokszor megingathatatlannak érzi azt. Előfordul azonban, hogy ez az igazság csupán vélt igazság, saját gondolataink szüleménye.
Akár szélsőséges példákat is említhetünk: vannak, akik ma is meg vannak győződve arról, hogy a Föld lapos. Meggyőződésükhöz érveket is keresnek, és kitartanak mellette. Ez a példa rámutat arra, hogy az ember mennyire képes ragaszkodni saját elképzeléseihez, még akkor is, ha azok nem állják meg a helyüket.
De nem kell ilyen messzire mennünk. Gondoljunk csak emberi kapcsolatainkra, házasságainkra: gyakran előfordul, hogy mindkét fél a maga szemszögéből igazat mond. Az abszolút igazság nem mindig egyoldalú, hanem sokszor nézőpont kérdése.
És itt érkezünk el a lényeghez: vajon hitünk dolgában milyen a mi meggyőződésünk? Mennyire szilárd a bizalmunk Istenben? Mennyire biztos a hitünk a megváltásban?
Pál apostol a római levél nyolcadik részében egymás után teszi fel a kérdéseket. Ezek közül az egyik így hangzik: „Ki választ el minket Krisztus szeretetétől?” Ez nem csupán költői kérdés, hanem lelki valóságot feltáró kérdés.
A válasz egyértelmű: a kísértő az, aki el akar választani. A sátán az, aki folyamatosan kételyeket ültet az ember szívébe. Megkérdőjelezi Isten szeretetét, jelenlétét, gondviselését. Azt sugallja: vajon valóban törődik veled az Isten?
Ezek a kérdések sokszor csendben, a gondolataink mélyén jelennek meg. És céljuk egyértelmű: megingatni a hitet, bizonytalanságot szülni az ember lelkében.
De hogyan szerezhető meg az a szilárd meggyőződés, amelyről Pál apostol beszél?
Elsősorban Isten igéje által. A Szentírás nem véletlenül kapott központi helyet őseink életében. Nem véletlenül mondták: naponta kell olvasni, forgatni, elmélkedni rajta. Az ige nem egyszeri találkozásra adatott, hanem folyamatos lelki táplálék.
Gondoljunk az etióp kincstárnokra, aki hangosan olvasta az Írást. Hallani akarta, hogy az ige ne csak szemén, hanem szívén és értelmén is áthatoljon. Pál apostol is így tanít: a hit hallásból van.
Nem elegendő felületesen átfutni az igét. Az ismétlés, az elmélyülés, a tudatos befogadás erősíti meg a hitet. Az az ige, amely többször visszatér, amelyen gondolkodunk, amelyet akár meg is tanulunk, az válik élő valósággá bennünk.
Jób példája különösen beszédes. Nem azt mondta: „hiszem”, hanem azt: „tudom, hogy az én Megváltóm él.” Ez a tudás nem pusztán értelmi ismeret, hanem mély, megingathatatlan bizonyosság.
Erre a bizonyosságra van szükség ma is. Nem feltételezésekre, nem bizonytalan reménykedésre, hanem határozott hitre: Isten szeret, Krisztus megváltott, és velünk van minden napon.
Pál apostol szavai ennek a bizonyosságnak a csúcspontját jelentik: sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység – semmi nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban.
Ez azt jelenti: a jelen kilátástalansága sem. A jövő miatti aggodalom sem. A bennünket körülvevő bizonytalanság sem.
Isten szeretete nem változik. Nem ingadozik. Nem függ az emberi körülményektől.
Ezért nincs ok a félelemre. Sem a jövőtől, sem a haláltól. Mert aki Krisztushoz tartozik, az az Ő szeretetében él, és abból semmi ki nem szakíthatja.
Ez a bizonyosság ad békességet. Ez az, ami lecsendesíti a szívet, megnyugtatja az elmét, és erőt ad a mindennapokhoz.
Ezért szükséges újra és újra visszatérni az igéhez. Tudatosan, elmélyülten, engedve, hogy az Isten beszéde átjárja egész valónkat.
Szeretett testvéreim, kívánom, hogy ez a bizonyosság erősödjék meg mindnyájunkban: hogy nem „talán”, nem „lehet”, hanem bizonyosan – Isten velünk van, és szeretete örökké megmarad. Ámen.
Imádság: Uraknak Ura, örökkévaló mennyei Atyánk! Te látod életünket, mindennapi küzdelmeinket, kérdéseinket és aggodalmainkat. Különösen a jövő bizonytalansága az, amely gyakran nyugtalanságot hoz szívünkbe. Köszönjük Neked, Úr Jézus Krisztusunk, hogy ígéreted szerint velünk vagy minden napon. Köszönjük, hogy tanítottál bennünket nem aggodalmaskodni, hanem bízni mennyei Atyánk gondviselésében. Hálát adunk mindazért a tapasztalatért, amikor megéreztük gondoskodásodat életünkben. Add, hogy ezekből a megtapasztalásokból erőt merítsünk, és hitünk egyre szilárdabbá váljék. Kérünk, adj nekünk bizonyosságot, határozott hitet, amely nem inog meg a körülmények között sem. Áldd meg mindennapjainkat, szeretteinket közelben és távolban, hogy ők is megtapasztalják a Benned való élet erejét. Köszönjük a megváltást, az örök élet ígéretét, és a feltámadás örömét, amelyet számunkra hoztál. Add, hogy ez az öröm teljessé legyen bennünk. Ámen.
(Református Fórum és presbiteri konferencia, nagytiszteletű Kettős Attila lelkipásztor áhitata Kopácson, 2026. április 18-án.)
