„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt. 11:28)
Mennyei Atyám, e reggelen Hozzád fordulok romosnak érzett életemmel, terheimmel és fájdalmaimmal. Kérlek, Jézus Krisztus, Megváltóm, légy velem a betegségben, adj erőt, reményt és gyógyulást testnek és léleknek. Szentlélek Isten, vigasztalj és vezess a bizonytalanság idején. Könyörgöm mindazokért is, akik szenvednek: a betegekért, a háborúk között élőkért, a félelemben és magányban lévőkért. Adj békességet a szívekbe, oltalmat a veszélyben, és reményt ott, ahol sötétség van.
Taníts ma is Benned bízni, és hordozz engem kegyelmeddel. Ámen.
Összefoglaló beszámoló a horvátországi magyar református közösségek helyzetéről
A horvátországi magyar református közösségek több évtizedes történetét vizsgáló megszólalások alapján többször már korábban is szó volt arról, és egyre inkább kirajzolódik, hogy a jelenlegi feszültségek nem pusztán adminisztratív vagy személyes konfliktusokból erednek, hanem mélyebb történelmi, erkölcsi és intézményi folyamatok eredői.
Egy az ügyben hosszabb ideje tájékozódó, nevét nem vállaló egyházi vezető – aki saját elmondása szerint személyes megfigyelésekre és több érintett féllel folytatott beszélgetésekre támaszkodik – úgy fogalmazott: a horvátországi helyzet gyökerei a jugoszláv háború időszakáig nyúlnak vissza. A háborús évek szétszakították a korábban együtt élő közösségeket, a menekülés és a bizonytalanság pedig olyan tartós sérüléseket okozott, amelyek az egyházi viszonyokban is tovább élnek.
A megszólaló szerint az újjászerveződés évtizedekre elnyúló időszaka rendkívül eltérő szerepfelfogásokat hozott felszínre. Tapasztalatai alapján egyesek a gyülekezetek fennmaradásáért vállaltak jelentős személyes áldozatokat, míg mások inkább intézményi, politikai vagy identitáspolitikai pozíciók megerősítésére törekedtek, ami hozzájárulhatott a megosztottság elmélyüléséhez.
Hasonló megállapítások jelennek meg egy másik, egyes szám első személyben megfogalmazott értelmezésben is, amely a közösségen belüli viszonyokat elsősorban erkölcsi és közösségi felelősségi kérdésként írja le. Eszerint a legnagyobb veszteség a bizalom meggyengülése volt az egyik részről, valamint a másik részről annak háttérbe szorulása, hogy a sérült közösségben nem az „ellenfél” legyőzése, hanem a közösség megtartása lenne a meghatározó szempont.
Mindkét megszólalás hangsúlyozza a magyarországi református egyházi vezetés szerepét is (Balog, B.Szabó, Bölcskei, Steinbach stb.). A visszajelzések szerint bizonyos döntések és támogatási gyakorlatok akaratlanul is befolyásolhatták, sőt számos esetben direkt módon befolyásolták is az erőviszonyokat, miközben egyes közösségek sérelmei kisebb figyelmet kaphattak, vagy egyáltalán nem vettek róla tudomást. A megközelítések egybehangzóan kiemelik: kulcskérdés, hogy az intézményi döntések mennyiben a gyülekezetek érdekeit, és mennyiben szervezeti vagy az éppen regnáló magyarországi püspökök személyi (anyagi és hatalmi) szempontjait tükrözik.
A vagyoni és intézményi kérdések mindkét értelmezésben központi szerepet kapnak. Az egyházi ingatlanok, földek és támogatások körüli viták nem választhatók el a jog és bizalom kérdésétől, és a megszólalók szerint tartós rendezés csak átlátható, nem diktátumokon alapuló, hanem közösen elfogadott elvek mentén képzelhető el. Ugyanakkor a helyzet értékelésében megjelenik egy súlyosabb, intézményrendszeri szintű probléma is. Ez pedig a jogerős bírósági döntésekhez az egyik horvátországi egyházi részről, és magyarországi felek részvételétől függő viszony következetlensége és érdekalkalmazása.
Sajnálatos módon előfordul ugyanis, – állítják a megkérdezettek – hogy az egyházi szereplők – különösen mérhetően a Kálvini Egyházhoz és támogató köreihez köthető álláspontokban – a jogi ítéletek fölé helyezik saját egyházi vagy intézményi önértelmezésüket, ezáltal relativizálva a bírósági döntések kötelező erejét. Ezt többen is végzetes hibának tekintik. Ezzel párhuzamosan a másik oldalon az is megjelenik, hogy az elismerés és elfogadás társadalmi-egyházi bázisa gyenge, maga az egyház kis létszámú, amit egyes vélemények a református önazonosság általános tanbeli és erkölcsi mércéinek alacsony szintjével is összefüggésbe hoznak.
A megszólalások szerint mindezek a jelenségek túlmutatnak a személyes bizalmi válságon, és már a jogrendbe vetett bizalom kérdését is érintik. Ennek következményei nem korlátozódnak az egyházi életre, hanem szélesebb társadalmi szinten is bizalomvesztést és feszültségeket okozhatnak, különösen ott, ahol az intézményi és jogi normák értelmezése párhuzamos, egymással versengő narratívák mentén történik.
A helyzet értékelésekor tehát több forrás is arra figyelmeztet, hogy a konfliktus nem szűkíthető le jogi vagy politikai keretekre. A folyamat egyszerre hordoz intézményi, erkölcsi és lelki válságelemeket társadalmi szinten is, miközben a szereplők eltérő történelmi tapasztalatokkal és felelősségérzettel értelmezik ugyanazokat az eseményeket.
A megszólalások szerint a hosszú távú rendezés feltétele az őszinte szembenézés, és a kölcsönös felelősség felismerése és vállalása mind Horvátországban, mind Magyarországon, valamint annak elfogadása, hogy a közösség fennmaradása fontosabb, mint a személyes vagy intézményi érdekek. Több értékelés is hangsúlyozza, hogy a jogi és Magyarországról beszivárgó politikai viták, és egzisztenciális, valamint megélhetési-anyagi érdekérvényesítő vezetés helyett a gyülekezetek közösségi életének megőrzése kellene, hogy elsődleges szempont legyen.
A jogfolytonosság kérdését illetően a megszólalások kiemelik a bírósági döntések jelentőségét, ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a valódi párbeszédhez közös értelmezési alapokra lenne szükség. Ennek hiányában a formális jogi helyzet és a mindennapi egyházi gyakorlat között továbbra, hosszabb távon is feszültség maradhat fenn.
A horvátországi magyar református közösségek jövője azon múlik, képesek-e a felek, akár a fiatalabb generáció tagjai, akár új szereplők bevonása által legalább a saját köreikben a bizalom helyreállítására, hagyják-e őket, hogy így tegyenek, és arra, hogy a múlt terheit nem újabb konfliktusokban, hanem diktátumok helyett közösen elfogadott rendezésben dolgozzák fel.
A HMRKE levéltárából rendelkezésre bocsátott levelezés és közlemények alapján a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) kapcsolata egyszerre mutat közeledési szándékot és mély, strukturális bizalmi válságot. A tárgyalások hátterét alapvetően a horvátországi reformátusság jogfolytonosságának, magyarországi egyházi elismerésének és képviseletének évek óta rendezetlen kérdése határozza meg.
A HMRKE részéről a kiindulási pont következetesen úgy jelenik meg, mint a hercegszöllősi örökség és az 1576-os zsinati hagyomány történeti és jogfolytonos hordozója. Ezt bírósági jogerős ítéletek és a hozzájuk fűzött magyarázatok erősítik. A jubileumi év – a Hercegszöllősi Kánonok 450. évfordulója – lehetőséget kínált arra, hogy a korábban megszakadt vagy terhelt külkapcsolatok új alapokra kerüljenek. A HMRKE részéről a Dunamelléki Református Egyházkerület által szervezett pécsi jubileumi alkalmon való részvételt és a későbbi kopácsi egyeztetések megszervezését tudatos békülési gesztusként értelmezik, még annak ellenére is, hogy saját megfogalmazásuk szerint hosszú időn keresztül és még a mai gyakorlat szerint is kirekesztettnek érezték magukat, a Kárpát-medence református együttműködéséből.
A dunamelléki oldal szerepe ugyanakkor kettős képet mutat. Egyrészt a levelezés tanúsága szerint egyes vezetők – különösen az esperesi szinten megszólaló szereplők – törekednek a kapcsolatok fenntartására, a békesség munkálására és a gyakorlati együttműködésre. Ennek során világosan tükrözik és elismerik, hogy a 2021-es Generális Konventi nyilatkozat hátrányosan érinti a HMRKE-t, sőt azt is megfogalmazzák, hogy annak fennállása nem segíti a megbékélést. Ugyanakkor hangsúlyozzák saját korlátozott mozgásterük általi kötöttségüket és azt a k jvánságot is egyben, hogy a jubileumi év eseményei inkább közeledést szolgáljanak, mint újabb konfliktusokat.
Másrészt azonban a Dunamelléki Református Egyházkerület intézményi magatartása – a dokumentumok alapján – továbbra is erősen kötöttnek mutatkozik a Generális Konvent korábbi döntéseihez. Egy május 14-i levélben válik ez az álláspont hangsúlyossá, amelyben nem hivatalos módon, de kifejezetten rögzítik, hogy a HMRKE egyháztestét a Generális Konvent nem ismeri el, és az egyházkerület saját eljárását ehhez kötve értelmezi. A levél lényegi üzenete, hogy bár testvéri kapcsolatot kívánnak fenntartani a HMRKE-vel, a jogi és egyházpolitikai kérdésekben nem kívánnak eltérni a konventi állásponttól.
A tárgyalások során több probléma is kirajzolódik.
____
Elsőként a bizalom hiánya és az eltérő értelmezési keretek problémája. A HMRKE álláspontja szerint a közeledés feltétele a nyílt és őszinte kommunikáció lenne – ezt a HMRKE Zsinati Tanács titkára a Ráday utcában 2023-ban történt személyes püspöki látogatás emlékeztetője szerint is nyomatékosan kérte, – ugyanakkor úgy érzékelik, hogy a dunamelléki fél háttérfeltételeket szab, illetve bizonyos témák nyilvános tárgyalását korlátozni kívánja. Egy idei májusi reakció különösen érzékenyen érinti a kommunikáció ellenőrzésének kérdését. A Dunamellék a kopácsi találkozóról készült tudósítás nyilvánosságból való eltávolítását kérte, sőt a további együttműködést ehhez a feltételhez kötötte. Ez a HMRKE olvasatában nem a partneri viszonyt, hanem az egyoldalú kontroll igényét tükrözi.
____
Másodikként a jogi és egyházjogi státusz kérdése jelenik meg mint alapvető konfliktusforrás. A HMRKE tagsága teljes felhatalmazásával és bírói döntések megalapozottsága eredményeként is következetesen hangsúlyozza saját jogfolytonosságát és történeti legitimitását, miközben sérelmezi, hogy a Generális Konvent 2021-es nyilatkozata nem tekinti partnernek, sőt adminisztratív eszközökkel háttérbe szorítja. A dunamelléki fél ezzel szemben többször utal arra, hogy mozgástere korlátozott, mert a konventi – mintha felsőbb szerve lenne – határozatokhoz kötve működik.
____
Harmadikként a szimbolikus örökség birtoklásának kérdése is konfliktussá válik. A pécsi jubileumi rendezvényről szóló februári beszámoló szerint a HMRKE-ben csalódást váltott ki, hogy a hercegszöllősi örökség ünneplése során a horvátországi jogfolytonos közösség neve és jelenléte alig vagy egyáltalán nem jelent meg. A kritika szerint miközben a jubileum a hercegszöllősi kánonokra épült, azok mai horvátországi örökösei formálisan, szándékosan és sértő módon, szinte egyéni érdekektől vezérelve háttérbe szorultak.
____
Negyedikként a közeledés és az intézményi korlátok közötti ellentmondás figyelhető meg. A kopácsi májusi találkozó már a párbeszéd újranyitásának jeleként értelmezhető: közel három évtized után egy asztalhoz ültek a felek, közös ünnepi előkészületekről tárgyaltak, és a hercegszöllősi évforduló ügyében együttműködés körvonalazódott. Ugyanakkor szinte azonnal megjelent az intézményi korrekció is: a Dunamellék jelezte, hogy az együttműködés nem jelentheti a horvátországi református vita egyik oldalának elismerését vagy a Generális Konvent álláspontjától való eltérést. Hozzáteendő, hogy a HMRKE vezetősége minden megtárgyalt kérdésben itt is következetes, méltányos és együttműködő magatartást tanúsított.
____
Összességében a dokumentumok alapján a Dunamelléki Református Egyházkerület és a HMRKE között egy óvatos, de törékeny közeledési folyamat rajzolódik ki. Reméljük a legjobb kimenetelt és bízunk az isteni gondviselésben. A személyes kapcsolatok és egyes egyházi szereplők részéről mutatkozik nyitottság a megbékélésre, ugyanakkor a tárgyalásokat jelentősen terheli a múltbeli sérelmek emlékezete, a HMRKE magyarországi egyházi vezetőséghez tartozó más egyes szereplői által el nem ismert státusza, a Generális Konvent döntéseihez való intézményi kötöttség, valamint a nyilvánosság és kommunikáció kontrollja körüli feszültség. Az irattári dokumentumok alapján a felek közötti alapvető kérdés nem pusztán az együttműködés mikéntje, hanem az is, hogy lehetséges-e valódi partneri tárgyalás olyan helyzetben, ahol az egyik fél saját történeti és egyházi legitimitásának elismerését tekinti a bizalom minimális feltételének, míg a másik fél formálisan továbbra is egy korábbi, kizáró állásponthoz kötve működik.
„A tények makacs dolgok…” (Kopácsi Kettős János püspök, 1955-2022)
Jogerős ítélet a HMRKE gyülekezete mellett – CSÚZA
A csúzai (Suza) református egyházközség ingatlanával kapcsolatos jogvita gyökerei még 2014-re nyúlnak vissza, amikor a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház – egy 1999-ben, a történelmi horvátországi magyar református egyháztól elszakadt vallási közösség – egy érintett tagja kezdeményezte három református egyházközség, köztük a csúzai gyülekezet „névváltoztatását” az illetékes földhivatali és bírósági nyilvántartásokban. A kezdeményezés formálisan névváltoztatásként jelent meg az egy magánszemély által jogi személyiséggel rendelkező gyülekezetekkel szemben beadott iratokban.
Az történt, hogy Csúzai Református Egyházközség elnevezést a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház csúzai egyházközségeként kívánták átvezetni, és szándék szerint mindenestől az 1999-es kálvini országos egyház alá kívánták bevonni. A későbbi bírósági eljárások és jogi értelmezések szerint azonban az adminisztrációban és a gyakorlatban – eddig még ismeretlen okból… – nem pusztán névkorrekció történt, hanem tényleges tulajdonosváltás.
Központi kérdés
A vita központi kérdése az körül bontakozott ki, hogy a Csúzai Református Egyházközség már akkor önálló jogi személyként működött, és saját adószámmal (OIB), székhellyel és nyilvántartási státusszal rendelkezett a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyik gyülekezeteként, amikor a Kálvini Egyház és gyülekezeti még nem is léteztek. Mint ilyen, és mint folyamatos jogutódja a háború előtti időkben létezett helyzetnek a volt Jugoszláviában, a gyülekezet a vitatott időszakban sem szűnt meg, nevét nem változtatta meg, és folyamatosan ugyanazon jogi személyként működött tovább, mint eddig. A háta mögött zajló jogtalan folyamatokról hosszú időn keresztül tudomást sem szerezhetett.
Kritikus fordulat
A kritikus fordulatot az jelentette, hogy a földhivatali nyilvántartásban a korábbi tulajdonos – a Csúzai Református Egyházközség (HMRKE) – a magánszemély beadványa folytán törlésre került, helyére pedig egy másik, 2004-ben létrejött jogi személy, az 1999-es alapítású Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház csúzai egyházközsége került bejegyzésre. A beadvány ezt „névváltoztatásként” tüntette fel, de az eredeti egyházközség előtt végül nyilvánvalóvá lett pl. az ingatlanok, földek bérbeadásánál, hogy valójában tulajdonjogi átvezetés történt egy másik jogi személy javára, ami képtelenség.
A névváltoztatási kérelemhez a beadványban a kezdeményező nem csatolt olyan hivatalos okiratot, amely igazolta volna, hogy a csúzai református egyházközség törvényes eljárásban és valóban nevet változtatott. A korábbi tulajdonos ugyanis továbbra is ugyanazon néven, ugyanazzal az azonosítóval szerepelt a HMRKE csúzai gyülekezeteként a vallási közösségek nyilvántartásában is, mint eredetileg, ezt nem tudták visszamenőlegesen megváltoztatni. Ennek ellenére a földhivatali átvezetés nem névváltoztatásként, hanem tényleges tulajdonoscsereként valósult meg az újonnan létrehozott Kálvini Egyházhoz tartozó szervezet javára. Amikor az eredeti tulajdonos, mint sértett fél a földhivatalnál kérte az eljárás törlését, már arra hivatkozott a föüldhivatali eljárás képviselője, hogy a bejegyzés hibás vagy helytálló állapotáról csak egy új, polgári peres eljárásban, tulajdonosváltással kapcsolatos ügyben hozható döntés.
Párhuzamos események
A Csúzai Református Egyházközség mindezeket követően törlési pert (brisovna tužba) indított, arra hivatkozva, hogy tulajdonjogát jogszerűtlenül és alap nélkül törölték az ingatlan-nyilvántartásból egy szintén jogszerűtlenül indított névváltoztatási kérelem alapján. Az ügy előzményeként, ahhoz mindenben hasonló módon a közelmúltban folytak már perek egyéb HMRKE-hez tartozó gyülekezetek esetében. Már meg is született egy jogerős ítélet pl. a hercegszöllősi (Kneževi Vinogradi) református egyházközség javára, amely eljárásban a bíróság visszaállította az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapotot. Ez a gyülekezet szintén a hasonló kötrülmények között és személyek közreműködésével kezdeményezett eljárás áldoza lett hosszú időre.
A megoldás
A csúzai ügyben 2025 júliusában, tizenegy évvel az eljárás indítását követően az elsőfokú bíróság a történelmi református gyülekezet javára döntött, kimondva, hogy az ingatlan tulajdonjogát vissza kell jegyezni a Csúzai Református Egyházközség nevére, és törölni kell a Kálvini Egyház csúzai szervezetének tulajdoni bejegyzését. Az ítélet akkor még nem volt jogerős, mivel fellebbezésre nyitva állt a lehetőség.
Ma, 2026 május 27-én azonban az ügyben meghozott döntés jogerőre emelkedett, lezárva egy olyan, több mint évtizedes jogvitát, amelynek középpontjában az állt, hogy egy, a földhivatal által tévesen és jogellenesen „névváltoztatásként” kezelt eljárás eredményeként egy történelmi református gyülekezet évtizednyi időtartamra elveszítette évszázadok óta meglévő ingatlanának tulajdonjogát. Örömmel számolhatunk be arról, hogy a bíróságok végül a sorozatos törvénytelenségeket követően visszaállították az eredeti, törvényes helyzetet, a HMRKE Csúzai Református Egyházközség javára. A gyülekezet lelkipásztora Varga György csúzai lelkipásztor-püspök, gondnoka Pinkert Ida asszony.
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (46. Zsolt. 11. vers)
Urunk, Istenünk, Pünkösd ünnepének öröme után most elcsendesedik körülöttünk a világ. Az ünnepi szavak halkabbá válnak, a szív visszatér a hétköznapok rendjébe, mégis kérünk: ne engedd, hogy lelkünk kiürüljön abból, amit Szentlelked által adtál. Taníts bennünket az ünnep utáni csendre. Arra a csendre, amely nem üresség, hanem jelenlét. Nem hiány, hanem várakozás. Nem fáradt hallgatás, hanem figyelem Tehozzád. Add, hogy ezen a reggelen ne csupán emlékezzünk Pünkösd tüzére, hanem őrizzük annak világosságát is. Hadd legyen bennünk békesség a sietség helyett, bizalom a bizonytalanság helyett, és engedelmesség ott, ahol sokszor saját akaratunk vezetne. Szentlelked csendes erejével vezess ma bennünket: szavainkban legyen szelídség, döntéseinkben bölcsesség, találkozásainkban szeretet. És amikor az ünnep fénye távolibbnak tűnik, emlékeztess arra, hogy Te nemcsak az ünnepek Istene vagy, hanem a hétköznapoké és a csendé is. Áldd meg ezt a reggelt, gondolatainkat, munkánkat és mindazokat, akiket ma elénk hozol. Ámen.
Ma, Pünkösd első napján, áldott alkalomként hangzott ez az ige a horvátországi református közösségekben is. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben, Szentlászlón és Eszéken, az istentiszteleteken Erdős János hirdette Isten igéjét, és úrvacsoraosztásra is sor került. A gyülekezetek közösségében a pünkösdi üzenet – Isten megtartó irgalma és a Szentlélek megújító ereje – különös mélységgel szólalt meg. Áldott, lélekemelő alkalom volt, amely megerősíthette a jelenlévőket abban a hitben, hogy a megmaradás forrása ma is Isten kegyelme.
„Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szentlélek megújítása által.” (Tit. 3:5)
Pünkösd ünnepe nem csupán a Szentlélek kitöltetésének történeti emléke, hanem annak a bizonyossága, hogy Isten megtartó irgalma ma is jelen van, és az ember, közösség, nemzet, sőt az egész teremtett világ megmaradása végső soron nem emberi teljesítményből fakad, hanem Isten kegyelméből. Nem a mi igazságunk szerint. Az ember sokszor abban bízik, hogy saját igazsága, teljesítménye, erkölcse, tudása vagy ereje képes megtartani őt. A család azt gondolja: összetartásunk őriz meg bennünket. A nemzet azt reméli: gazdasági vagy katonai ereje biztosítja jövőjét. A világ hatalmai saját rendszereik állandóságában bíznak. Az apostol azonban világosan fogalmaz: „nem az igazság cselekedeteiből”. Ez azt jelenti, hogy sem az ember személyes jósága, sem intézmények, sem történelmi hatalmak nem képesek önmagukban megőrizni az életet. Az emberi igazság mindig töredékes. Mennyi jószándék omlott már össze önzés miatt, hány birodalom tűnt el, hány emberi terv bizonyult törékenynek! Pünkösd arra tanít: a megmaradás nem emberi érdem, hanem ajándék. Nem azért áll még a világ, mert az ember bölcs, hanem mert Isten még hordozza. Nem azért marad meg az egyház, mert hibátlan, hanem mert Krisztus megtartja.
„Hanem Isten irgalmassága szerint”. Titusz levele szerint a megtartatás alapja egyetlen szó: irgalmasság. Isten nem azért hajol le az emberhez, mert az méltó rá, hanem mert szeretete nagyobb az ember bűnénél, gyengeségénél és tévedéseinél. Ez pünkösd egyik legmélyebb örömhíre: Isten nem elfordul a széteső világtól, hanem Lelke által közel jön hozzá. Ez igaz az ember személyes életére: amikor kudarcaink között is új kezdetet kapunk. Igaz a közösségekre: amikor egy gyülekezet nehézségek között is megmarad. Igaz nemzetekre: amikor történelmi viharok után is van folytatás. És igaz a világra: amikor minden válság, háború és bizonytalanság ellenére Isten még nem engedi el teremtménye kezét. Az ember sokszor azt kérdezi: meddig maradhatunk meg? Az ige válasza: ameddig Isten irgalma hordoz.
Az apostol különös képet használ: „az újjászületés fürdője”. Mit jelent ez? Gondoljunk egy dolgos napra a földeken. Az ember egész nap verejtékben dolgozik, hogy por, sár, föld tapad a kezére, ruhájára. A nap végén megáll a kútnál vagy a ház előtt, és vizet önt a kezére. Lemossa magáról mindazt, ami rátapadt. Nem új ember lesz testi értelemben, de megfrissül, megtisztul, fellélegzik. A Szentlélek munkája ehhez hasonló, de mélyebb értelmű és hatású. Az élet útján ránk tapad a keserűség, a bűn, a harag, a félelem, a reménytelenség, az önigazultság pora. Az emberi szív elfárad. Isten azonban nem pusztán „megfoltozni” akar bennünket, hanem megújítani. Az újjászületés fürdője olyan, mint amikor a kiszáradt föld hosszú aszály után végre esőt kap. A kemény rög meglágyul, a mag életre kel, új hajtás fakad. Amit már halottnak hittünk, újra élni kezd. Pünkösd azt hirdeti: a Lélek nem csak vigasztal, hanem új életet fakaszt. Nem csak a múltat törli le, hanem értékes jövőt nyit meg számunkra.
Végül pedig így szól a versben az ige: „A Szentlélek jelenléte és áldása által tartatunk meg.” A megmaradás titka tehát nem emberi ügyesség, nem puszta túlélési ösztön, hanem a Szentlélek jelenléte. A Lélek az, aki hitet ébreszt ott, ahol már csak közöny volt. Reményt támaszt ott, ahol csüggedés uralkodott. Békességet teremt ott, ahol viszály nőtt. Kitartást ad ott, ahol már minden erő elfogyott. Így marad meg az ember, a család, az egyház. És végső soron így maradhat meg egy nép és a világ is: Isten Lelkének megtartó jelenléte által. Pünkösd ezért nem emberi erőről beszél, hanem arról, hogy Isten még ma is cselekszik.
________
Urunk, irgalmas mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked Pünkösd áldásáért, a Szentlélek ajándékáért és megtartó szeretetedért. Köszönjük, hogy nem a mi igazságunk, nem emberi érdemünk, hanem a Te irgalmasságod szerint hordozol bennünket. Amikor elfáradunk, újíts meg minket. Amikor szívünk megkeményedik, puhítsd meg kegyelmeddel. Amikor félelem vesz körül bennünket, adj hitet és reménységet. Mosd le rólunk mindazt, ami elválaszt Tőled: bűnt, haragot, keserűséget és hitetlenséget. Add az újjászületés örömét, hogy megújult szívvel járjunk előtted. Áldd meg gyülekezeteinket, családjainkat, népünket és az egész világot. Tartsd meg egyházadat minden időben, és add, hogy a Te Szentlelked által maradjunk meg hitben, szeretetben és reménységben. Áldd meg mindazokat, akik ma Igédet hallották, Szentlászlón, Eszéken és mindenütt, ahol Krisztus nevét segítségül hívták. Az úrvacsora közösségében erősíts meg bennünket, hogy Hozzád tartozó népként élhessünk. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.
Pünkösd ünnepe arra emlékeztet bennünket, hogy Isten Szentlelke nem hagyja magára az övéit. Amikor a tanítványok félelemmel és bizonytalansággal telve együtt voltak, az Úr Lelke erőt, bátorságot és új kezdetet ajándékozott számukra. Pünkösd üzenete ma is ugyanaz: ahol emberileg elfogy az erő, ott Isten Lelke újít meg, vigasztal és közösséget teremt.
Az apostol szavai különösen időszerűek számunkra: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! – azt mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6) Pünkösd arra hív, hogy ne saját bizonyosságainkra, hanem Isten vezetésére figyeljünk, és a gyülekezeti közösségben együtt kérjük a Lélek áldását életünkre, családjainkra és egyházunkra.
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek békességet, hitet és megújulást munkáljon közöttünk, hogy Krisztus evangéliumának örömhírét örömmel és hűséggel élhessük meg mindennapjainkban.
________
Reggeli ima Pünkösdkor
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked ezt a pünkösdi reggelt és a Szentlélek ajándékát. Kérünk, töltsd meg szívünket békességgel, hitünket erősítsd, gondolatainkat tisztítsd meg, hogy ma is akaratod szerint élhessünk. Add, hogy szavaink szeretetet, cselekedeteink reménységet vigyenek mások felé. Légy velünk családunkban, gyülekezetünkben és minden utunkon. Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.
Esti ima Pünkösdkor
Urunk, Istenünk! Hálát adunk Neked e pünkösdi nap minden ajándékáért, az együttlétért, az Igéért és a közösségért. Köszönjük, hogy Szentlelkeddel ma is vezetsz és vigasztalsz bennünket. Bocsásd meg vétkeinket, őrizd meg szeretteinket, és adj csendességet szívünkbe ezen az estén. Add, hogy reménységgel és bizalommal hajtsuk nyugalomra fejünket, tudva, hogy kegyelmed velünk marad. Krisztus Urunkért kérünk. Ámen.
________
Pünkösdi ünnepi alkalmaink a HMRKE gyülekezeteiben –
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben a megszokott rendben, minden istentiszteleti helyen úrvacsorával egybekötött ünnepi istentiszteletet tartunk.
Vörösmarton, Csúzán és Hercegszöllősön Varga György püspök végez szolgálatot. Kopácson Kettős Attila lelkipásztor konfirmációval egybekötött ünnepi istentiszteletet tart. Szentlászlón Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor és Erdős János zsinati tanácstitkár szolgál, míg Eszéken Erdős János tiszteletes tart istentiszteletet. Bellye, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Rétfalu, Haraszti, Kórógy és Pélmonostor gyülekezetei hasonlóképpen megünneplik Pünkösd szent ünnepét istentiszteleti rendünk szerint.
Pünkösd másnapján gyülekezeteinkben ugyancsak igei szolgálattal készülünk híveink közösségeibe, mely alkalmakra szeretettel várunk minden érdeklődőt és ünneplő testvért.
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap.Csel. 2:1-4)
„Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.” (Mt. 6:28-29)
Járjuk együtt a természet ösvényeit, énekeljünk és imádkozzunk, meglátva Isten alkotását virágban, fában, kilátásban és engedjük, hogy a természet szépsége lelki feltöltődést adjon számunkra.
Mozdulj ki! – Közösségi természetjárásra hívnak Baranyába
Különleges közösségi napra várják az érdeklődőket 2026. május 30-án Baranyában a „Mozdulj ki!” elnevezésű kezdeményezés szervezői. A program célja, hogy a résztvevők együtt töltsenek el egy lelki feltöltődést nyújtó napot a természetben: sétával, közös énekléssel, imádsággal és beszélgetésekkel erősítve a közösséget.
A találkozó reggel 10 órakor lesz Karancson, ahonnan a résztvevők több közeli helyszínt is felkeresnek. Az útvonalat rövidebb szakaszokra bontják, a helyszínek között autóval közlekednek, így az alkalom minden korosztály számára könnyen teljesíthető. A szervezők hangsúlyozzák: nem teljesítménytúra készül, hanem nyugodt, közösségi együttlét, ahol bárki saját tempójában kapcsolódhat be.
A tervezett állomások között szerepel a Karancs-kilátó, a popovaci Mária-kegyhely és keresztút, a hercegszöllősi Halas-tó sétánya, valamint a Julcsa-kilátó Kiskőszegen. A résztvevők útközben mezei virágokat is gyűjtenek, amelyeket később lepréselnek, és a Hercegszöllősi Kánonok 450. évfordulós istentiszteletére készülő ajándékokhoz használnak fel.
A nap végén a csoport visszatér Karancsra, ahol közös lángossütés és kötetlen beszélgetés zárja a programot. A szervezők szeretettel várnak mindenkit, aki szívesen töltene el néhány órát jó társaságban, a természet szépségeit felfedezve. Azok jelentkezését is örömmel fogadják, akik személyesen nem tudnak részt venni a sétán, de segítenének a gyűjtött virágok préselésében.
Konfirmáció ünnepe a Csúzai Református Egyházközségben – három fiatal tett hitvallást
Ünnepi istentisztelet keretében került sor konfirmációra 2026. május 17-én a Csúzai Református Egyházközségben, ahol három fiatal tett nyilvános bizonyságot hitéről, és vált a gyülekezet teljes jogú tagjává.
Az alkalom központi üzenetét Jézus szavai adták a Lukács evangéliumából: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag…” (Lk. 17:5-6), amely a hit erejére és az Istenbe vetett bizalom jelentőségére irányította a figyelmet. A konfirmáció ünnepén különös hangsúlyt kapott a hit nyilvános megvallásának fontossága is a Máté evangéliumából vett ige alapján: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt. 10:32).
A vasárnapi istentiszteleten három konfirmandus, Dudás Józsika, Nagy Viktória és Györfi Jocika tett ünnepélyes fogadalmat, bizonyságot téve hitéről a gyülekezet közössége előtt. A fiatalok a konfirmáció áldásában részesültek, és hivatalosan is bekapcsolódtak az egyházi közösség teljes életébe.
Az ünnepi alkalmat meghitt légkör és hálaadás jellemezte, miközben a gyülekezet imádságban kérte Isten áldását a konfirmált fiatalok életére, hogy keresztyén útjukon hűséggel és kitartással járjanak.
Az istentiszteleten külön figyelem irányult a gyermekekre is, felidézve Jézus tanítását Márk evangéliumából: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Mk. 10:13-16), amely a gyermeki hit és az isteni áldás jelentőségét hangsúlyozza. A konfirmációs időszak azonban folytatódik a térség református gyülekezeteiben. Pünkösd első napján a kopácsi református gyülekezetben is konfirmációra kerül sor, amelyet délutáni kezdettel Kettős Attila nagytiszteletű úr, helyi lelkipásztor, valamint Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor szolgálatával tartanak meg. Az ünnepi alkalom várhatóan újabb fontos állomása lesz a fiatalok hitbeli elköteleződésének és a gyülekezeti közösség megerősödésének. Imádkozzunk növekedésükért! (forrás: Varga György püspök)
