Emlékezés elhunyt testvérünkre
Az eszéki, szentlászlói, bellyei és kopácsi református gyülekezetek képviselői Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor és Kettős Attila, a fenti gyülekezetek lelkészei vezetésével a sepsei temetőben kegyeletüket rótták le Paukovics Margit, sepsei származású és egykori eszéki gyülekezeti tagunk sírjánál. Testvérünk 81 évig tartó földi életútja március végén zárult le. Szeretettel emlékezünk imádságaira, mindenkori igyekezetére, amellyel emberi sorsok támogatója volt, és egyházunk, közösségeink Istent megvalló bizonyságtevő lelke. Imádságait egyházi sajtónkban számtalan esetben közöltük. Így álljon itt emlékére és valamennyiünk segítségére istenhitéről írt vallomásából egy részlet:
„Tudjuk-e egyáltalán, hogy a remény milyen hatalmas erővel bír? Azt is szokták mondani, hogy a remény utoljára hal meg. De reményről hit nélkül nem beszélhetünk, mert remény annyit jelent, mint Jézus Krisztus. Ezért mondjuk, hogy remény nélkül nem élhetünk. A remény a szeretetben nyilvánul meg. A remény mindig a jövőbe néz, és a jövőtől mindig a jobbat várja. A múltat csak emlegetjük, néha jó kedvvel csupán a szép emlékeket, néha pedig szomorúan és bánatos szívvel. Ilyenkor szeretnénk a múltat kitörölni emlékezetünkből, és minél hamarabb elfelejteni a történteket… Sok történet van, ami nem egy hívő ember képmása kellene, hogy legyen. Az eddig történtek sokunkat már eltompítottak, és mindebbe belefáradtunk. Sokan fáradtan belenyugodtunk sorsunkba, többen szétszéledtek, mérlegelték a helyzetet, és elhagyták a református egyházat. Istennek hála, hogy mindezek ellenére megmaradt a hitünk és reménységünk, sőt még erősebb lett. Isten keze vezetett bennünket, ezért még mindig létezünk. Istenhez csak egy út vezet, melyet most előttünk is felcsillant egy csillag, amelyet jó lenne követni…”
