„És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának.” (III. Móz. 25:10)
Kedves Testvérek, ma március 15-e van, a szabadságért vívott küzdelmek emléknapja a magyar közösségekben. Ezen a napon világszerte az 1848–49-es szabadságharcra emlékezünk. A szabadság napja azonban nem csupán magyar nemzeti ünnep, hanem olyan keresztyén és teológiai üzenetet is hordoz, amely a világ minden népére vonatkozik. Isten igéjének útmutatása alapján ezt az üzenetet szeretnénk röviden kibontani a felolvasott igehelyek összefüggésében.
A Szentírás tanúsága szerint a szabadság nem pusztán politikai vagy társadalmi fogalom, hanem Isten kijelentésének egyik alapvető teológiai kategóriája. A bibliai nyelvezet három egymásra épülő jelentésrétegben beszél róla.
Az első a társadalmi szabadság. Az Ószövetség világában a szabadság konkrét történeti valóságként jelenik meg. A rabszolgaságból, a kiszolgáltatottságból és az elnyomásból való felszabadítás áll az üzenet középpontjában. Izráel népének identitását alapvetően meghatározta az Egyiptomból való szabadulás, amelyről a Exodus könyve tudósít. Isten itt mint szabadító lép fel: megszünteti az elnyomást, és népének új életlehetőséget ad. A világ népeinek nagy része ezt a szabadságeszményt ünnepli, amikor történelmi küzdelmeire emlékezik, vagy amikor a szabadság megvalósulásáért küzd.
A szabadság bibliai értelmezése azonban ennél tovább vezet. A kivonulás a szolgaságból nem csupán történeti esemény, hanem fordulópont Isten és népe kapcsolatában. Izráel története arra tanít, hogy az emberi szabadság nem öncélú állapot, hanem meghívás az Istennel való közösségre. A szabadság tehát szövetségi szabadság is: az Istennel kötött szövetségben nyeri el értelmét és rendjét. Ez a felismerés ma is irányt adhat azoknak a közösségeknek, amelyek életük értelmét és jövőjét Isten szövetségének keretei között keresik.
A harmadik réteg a lelki szabadság, amely az Újszövetségben teljesedik ki. A Krisztusban adott megváltás már nem csupán történeti vagy politikai szabadulást jelent, hanem a bűn és a halál hatalmából való megszabadulást. Ezt hangsúlyozza János evangéliuma, amikor így szól: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn. 8:36). A keresztyén ember életében a szabadság így fokozatosan bontakozik ki: az Ószövetség történeti és közösségi szabadulásának tapasztalata az Újszövetségben Krisztusban nyeri el végső, lelki és üdvösségtörténeti beteljesedését. A bibliai szabadság tehát mindig Isten cselekvésének gyümölcse, amely az ember életét új rendbe, az Istennel való közösségbe állítja.
A mai napon tartott ünnepi megemlékezések – akár a keresztyén egyház közösségeiben, Horvátországban, az anyaországban vagy a környező országok magyar közösségeiben – ennek az igei és teológiai üzenetnek a felidézésére is alkalmat adnak. Mindenekelőtt Isten szabadító cselekvésére emlékeztetnek, ugyanakkor az ember hűséges és állhatatos válaszára is, amely Isten szavára adott feleletként születik meg.
Ha a mai események, ünnepségek és megemlékezések között adatik néhány csendes perc, érdemes erre a mélyebb üzenetre is gondolnunk. Adjunk hálát Istennek mindazokért, akik egykor és ma is vállalják az Ő szabadságának hirdetését, és akik hűséggel szolgálják az evangélium ügyét közösségeinkben. Ámen.
„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (II. Kor. 3:17)
