„Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában.” (Habakuk 2:1)
Mennyei Atyánk, őrizd meg egyházunkat az igazságban, a tisztaságban és a hitvalló megmaradásban, ahogy eddig is, úgy a jövőben. Adj bölcsességet, hogy a próféta lelkületével tudjunk őrhelyünkre állni, figyelni szavadra és hűségesen felelni a ránk bízott szolgálatban. Urunk Jézus Krisztus, Te vagy egyházad egyetlen feje és megtartója. Erősítsd meg a megfáradtakat, vigasztald a megsebzetteket, és taníts bennünket arra, hogy ne emberi érdekeket, hanem a Te igazságodat és szeretetedet szolgáljuk. Tarts meg bennünket a testvéri hűségben és a békesség útján. Szentlélek Isten, világosítsd meg szívünket, hogy meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól, a szolgálatot az önérdektől, a békességet a megalkuvástól. Adj lelki megújulást népünknek, gyülekezeteinknek és minden hívőnek, hogy 450 évre visszatekintő emlékezésünk valóban a hit, a reménység és a szeretet megerősödésének ideje legyen. Áldd meg a horvátországi magyar református közösségeinket, őseink örökségét, a Hercegszöllősi Zsinat emlékezetét, és őrizd meg egyházunkat a jövő nemzedékei számára is. Ámen.
________
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) egyházi kapcsolatokat figyelemmel követő több csoportja is döbbenten látja azokat a közelmúltbeli Kárpát-medencei egyházi egyeztetéseket, amelyek során ismét ugyanazok a református egyházi szereplők próbálnak kapcsolatot építeni az új magyar kormányzati szereplőkkel, akik az elmúlt években egyházunk ellehetetlenítésén dolgoztak magyar és horvát állami támogatást minden erejükkel felhasználva.
A horvátországi református hívek többsége szerint különösen aggasztó, hogy azok az egyházi képviselők kerülhetnek ismét előtérbe, akik korábban nyíltan támogatták az egyház jogfolytonosságának megkérdőjelezését, az ingatlanperek és intézményi ellehetetlenítések fenntartását, diszkriminatív mellőzését, valamint a történelmi és hitvalló, minden elemében építkező egyház működésének korlátozását. A hívek többsége úgy látja, hogy a mostani közeledési kísérletek azt az érzetet keltik: a régi kapcsolati hálók és érdekcsoportok továbbra is meghatározó szerepet kívánnak betölteni az új politikai korszakban is, amely a rossz gyakorlatot így folytatni kívánhatja.
Hangsúlyos, hogy az elmúlt évtizedekben számos támadás érte az egyházat, miközben lelkészei és gyülekezetei a legnehezebb körülmények között is megőrizték közösségeiket és hitvalló szolgálatukat. Intézményeiket, és azok lelki erősségeinek többségét bár elveszítették, ezért álláspontjuk szerint elfogadhatatlan, hogy azok próbálnak ma ismét a református közösség képviselőiként fellépni, akik korábban a HMRKE jogainak csorbításában és kiszorításában vállaltak szerepet.
Érzékeny kérdésről van szó, mert sok délvidéki és horvátországi magyar református hívő reméli, hogy az új időszak valódi változást, tisztességes párbeszédet és az egyházi sérelmek rendezését hozhatja el. A veszély fennállhat azonban, hogy ismét azok a szereplők kerültek előtérbe, akik a múlt konfliktusainak fenntartásában voltak bármi áron is érdekeltek.
„Aggasztó üzenete van annak, ha ugyanazok az egyházi és politikai mechanizmusok működnek tovább, amelyek az elmúlt években súlyos károkat okoztak a horvátországi magyar reformátusságnak” – fogalmazott egy horvátországi református egyházi tisztviselő. Hangsúlyozta, hogy a református közösség számára ma nem látványos politikai gesztusokra, hanem hitelességre, tisztességre és valódi egyházi megújulásra van szükség. Véleménye szerint a református közélet megtisztítása nélkül nem lehet valódi megbékélésről vagy hiteles egyházi képviseletről beszélni. „Minden horvátországi magyar református közösségnek olyan képviseletre van szüksége, amely nem politikai megrendeléseket teljesít, hanem valóban az egyház és a hívek érdekeit szolgálja. A változás iránti igény valós, a felelősség pedig történelmi” – hangsúlyozta a HMRKE egyik egyházi kapcsolatokat jól ismerő munkatársa.
Ugyanakkor a hívek jelentős része továbbra is reménységét fejezi ki afelől, hogy a közeljövőben valódi változás következhet be a jogalkalmazás és az egyházi kapcsolatok területén is. Különösen fontosnak tartják ezt annak fényében, hogy egyházunk a volt jugoszláviai református egyház horvátországi jogutódjaként működik, és idén ünnepli fennállásának 450. évfordulóját. Széles körben ismert, hogy a jubileumi esztendő egyben emlékezés az 1576-os Hercegszöllősi Zsinat történelmi jelentőségére, valamint a református egyházi életet évszázadokra meghatározó Kánonok elfogadására is.
A közösség reményét fejezi ki, hogy jogutód egyházunk, a HMRKE továbbiakban a jubileumi alkalmak során, a zsinat történelmi otthonában házigazdaként a közeljövőben háborítatlanul együtt ünnepelhet a dunamelléki reformátusokkal és a hagyományosan testvéri egyháztestek képviselőivel. Különös tisztelettel tekintenek azokra a gyülekezeti tagokra és elszármazott hívekre, akik idegenbe szakadva sem fordultak el egyházuktól, nem kompromittálódtak politikai ideológiák vagy korrupt befolyások mentén, hanem lehetőségeikhez mérten mindvégig támogatták és megőrizték közösségüket.
A hívek szerint ez az egyház generációkon keresztül tett bizonyságot a Megváltó szeretetéről a legnehezebb és legínségesebb történelmi időszakokban is. Ezért különösen aktuális ma is a prófétai intés: „Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában.” A horvátországi magyar református közösség pedig ebben a lelkületben kívánja várni és szolgálni az igazságot, a megmaradást és a testvéri megbékélést.