Egy jogerős ítélet és megbeszélések körülményei
A HMRKE levéltárából rendelkezésre bocsátott levelezés és közlemények alapján a Dunamelléki Református Egyházkerület és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) kapcsolata egyszerre mutat közeledési szándékot és mély, strukturális bizalmi válságot. A tárgyalások hátterét alapvetően a horvátországi reformátusság jogfolytonosságának, magyarországi egyházi elismerésének és képviseletének évek óta rendezetlen kérdése határozza meg.
A HMRKE részéről a kiindulási pont következetesen úgy jelenik meg, mint a hercegszöllősi örökség és az 1576-os zsinati hagyomány történeti és jogfolytonos hordozója. Ezt bírósági jogerős ítéletek és a hozzájuk fűzött magyarázatok erősítik. A jubileumi év – a Hercegszöllősi Kánonok 450. évfordulója – lehetőséget kínált arra, hogy a korábban megszakadt vagy terhelt külkapcsolatok új alapokra kerüljenek. A HMRKE részéről a Dunamelléki Református Egyházkerület által szervezett pécsi jubileumi alkalmon való részvételt és a későbbi kopácsi egyeztetések megszervezését tudatos békülési gesztusként értelmezik, még annak ellenére is, hogy saját megfogalmazásuk szerint hosszú időn keresztül és még a mai gyakorlat szerint is kirekesztettnek érezték magukat, a Kárpát-medence református együttműködéséből.
A dunamelléki oldal szerepe ugyanakkor kettős képet mutat. Egyrészt a levelezés tanúsága szerint egyes vezetők – különösen az esperesi szinten megszólaló szereplők – törekednek a kapcsolatok fenntartására, a békesség munkálására és a gyakorlati együttműködésre. Ennek során világosan tükrözik és elismerik, hogy a 2021-es Generális Konventi nyilatkozat hátrányosan érinti a HMRKE-t, sőt azt is megfogalmazzák, hogy annak fennállása nem segíti a megbékélést. Ugyanakkor hangsúlyozzák saját korlátozott mozgásterük általi kötöttségüket és azt a k jvánságot is egyben, hogy a jubileumi év eseményei inkább közeledést szolgáljanak, mint újabb konfliktusokat.
Másrészt azonban a Dunamelléki Református Egyházkerület intézményi magatartása – a dokumentumok alapján – továbbra is erősen kötöttnek mutatkozik a Generális Konvent korábbi döntéseihez. Egy május 14-i levélben válik ez az álláspont hangsúlyossá, amelyben nem hivatalos módon, de kifejezetten rögzítik, hogy a HMRKE egyháztestét a Generális Konvent nem ismeri el, és az egyházkerület saját eljárását ehhez kötve értelmezi. A levél lényegi üzenete, hogy bár testvéri kapcsolatot kívánnak fenntartani a HMRKE-vel, a jogi és egyházpolitikai kérdésekben nem kívánnak eltérni a konventi állásponttól.
A tárgyalások során több probléma is kirajzolódik.
____
Elsőként a bizalom hiánya és az eltérő értelmezési keretek problémája. A HMRKE álláspontja szerint a közeledés feltétele a nyílt és őszinte kommunikáció lenne – ezt a HMRKE Zsinati Tanács titkára a Ráday utcában 2023-ban történt személyes püspöki látogatás emlékeztetője szerint is nyomatékosan kérte, – ugyanakkor úgy érzékelik, hogy a dunamelléki fél háttérfeltételeket szab, illetve bizonyos témák nyilvános tárgyalását korlátozni kívánja. Egy idei májusi reakció különösen érzékenyen érinti a kommunikáció ellenőrzésének kérdését. A Dunamellék a kopácsi találkozóról készült tudósítás nyilvánosságból való eltávolítását kérte, sőt a további együttműködést ehhez a feltételhez kötötte. Ez a HMRKE olvasatában nem a partneri viszonyt, hanem az egyoldalú kontroll igényét tükrözi.
____
Másodikként a jogi és egyházjogi státusz kérdése jelenik meg mint alapvető konfliktusforrás. A HMRKE tagsága teljes felhatalmazásával és bírói döntések megalapozottsága eredményeként is következetesen hangsúlyozza saját jogfolytonosságát és történeti legitimitását, miközben sérelmezi, hogy a Generális Konvent 2021-es nyilatkozata nem tekinti partnernek, sőt adminisztratív eszközökkel háttérbe szorítja. A dunamelléki fél ezzel szemben többször utal arra, hogy mozgástere korlátozott, mert a konventi – mintha felsőbb szerve lenne – határozatokhoz kötve működik.
____
Harmadikként a szimbolikus örökség birtoklásának kérdése is konfliktussá válik. A pécsi jubileumi rendezvényről szóló februári beszámoló szerint a HMRKE-ben csalódást váltott ki, hogy a hercegszöllősi örökség ünneplése során a horvátországi jogfolytonos közösség neve és jelenléte alig vagy egyáltalán nem jelent meg. A kritika szerint miközben a jubileum a hercegszöllősi kánonokra épült, azok mai horvátországi örökösei formálisan, szándékosan és sértő módon, szinte egyéni érdekektől vezérelve háttérbe szorultak.
____
Negyedikként a közeledés és az intézményi korlátok közötti ellentmondás figyelhető meg. A kopácsi májusi találkozó már a párbeszéd újranyitásának jeleként értelmezhető: közel három évtized után egy asztalhoz ültek a felek, közös ünnepi előkészületekről tárgyaltak, és a hercegszöllősi évforduló ügyében együttműködés körvonalazódott. Ugyanakkor szinte azonnal megjelent az intézményi korrekció is: a Dunamellék jelezte, hogy az együttműködés nem jelentheti a horvátországi református vita egyik oldalának elismerését vagy a Generális Konvent álláspontjától való eltérést. Hozzáteendő, hogy a HMRKE vezetősége minden megtárgyalt kérdésben itt is következetes, méltányos és együttműködő magatartást tanúsított.
____
Összességében a dokumentumok alapján a Dunamelléki Református Egyházkerület és a HMRKE között egy óvatos, de törékeny közeledési folyamat rajzolódik ki. Reméljük a legjobb kimenetelt és bízunk az isteni gondviselésben. A személyes kapcsolatok és egyes egyházi szereplők részéről mutatkozik nyitottság a megbékélésre, ugyanakkor a tárgyalásokat jelentősen terheli a múltbeli sérelmek emlékezete, a HMRKE magyarországi egyházi vezetőséghez tartozó más egyes szereplői által el nem ismert státusza, a Generális Konvent döntéseihez való intézményi kötöttség, valamint a nyilvánosság és kommunikáció kontrollja körüli feszültség. Az irattári dokumentumok alapján a felek közötti alapvető kérdés nem pusztán az együttműködés mikéntje, hanem az is, hogy lehetséges-e valódi partneri tárgyalás olyan helyzetben, ahol az egyik fél saját történeti és egyházi legitimitásának elismerését tekinti a bizalom minimális feltételének, míg a másik fél formálisan továbbra is egy korábbi, kizáró állásponthoz kötve működik.
„A tények makacs dolgok…” (Kopácsi Kettős János püspök, 1955-2022)
