Illés a Kármel hegyén
„Illés hozzánk hasonló ember volt, és buzgón imádkozott azért, hogy ne essen eső, és nem is esett a földre három évig és hat hónapig. Azután ismét imádkozott, és az ég esőt adott, a föld pedig meghozta termését.” (Jakab 5:17-18)
Az Ószövetség elbeszélése szerint Illés a Kármel hegyén így járt el:
„Illés fölment a Kármel-hegy tetejére, a földre görnyedt, és arcát a térdei közé hajtotta. Majd ezt mondta szolgájának: Menj föl, és tekints a tenger felé! … Hétszer küldte el. Hetedszerre azt mondta a szolga: Íme, egy kicsiny felhő emelkedik a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere… Kis idő múlva az ég besötétedett a felhőktől és a széltől, és nagy eső lett.” (1Királyok 18:42-45)
A Szentírás nem őrizte meg Illés imájának szó szerinti szövegét, hanem a testtartását, kitartását és hitét mutatja be. Hétszer küldi el szolgáját, míg végül megérkezik a válasz.
Ezekben a napokban sokszor imádkozunk mi magunk is Istenhez esőért. Kérjük az Isten áldását, nem követelőzünk, Illés hétszer, mi, ha kell, addig imádkozunk, amíg Isten megkönyörül rajtunk. Imádkozzunk együtt ebben az órában:
Urunk, élő Istenünk!
Ahogyan Illés próféta a Kármel hegyén Hozzád fordult, úgy fordulunk most mi is Hozzád. Te vagy az, aki bezárod és megnyitod az eget, aki az esőt és a napsütést egyaránt bölcs akaratod szerint adod.
Könyörülj a kiszáradt földön, az embereken és minden élőlényen! Adj áldott, csendes, termést érlelő esőt, amely felüdíti a földet, megtölti a kutakat és folyókat, és reménységet ébreszt a szívekben.
Taníts bennünket Illés hitére és állhatatosságára, hogy akkor is kitartsunk az imádságban, amikor még csak egy tenyérnyi felhő látszik a láthatáron. Add, hogy felismerjük, hogy minden jó adomány Tőled származik, és minden áldásért Neked adjunk hálát. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.