Mai alapigénk a napi ajánlott igeszakasz szerint, amely a Református Kalendárium, a HMRKE 2026-os évkönyve alapján szól a következő:
„Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk. 19:5)
A Lukács evangéliumában leírt történetben Jézus Krisztus Jerikó városán halad át, ahol találkozik Zákeussal. A vámszedő a társadalom megvetett tagja volt: gazdagsága sokak szemében igazságtalanságból származott. Mégis vágy ébred benne, hogy lássa Jézust, ezért alacsony, kicsi ember lévén felmászott egy fára. Fontoskodása az emberek szemében nevetségessé, cinikus megvetés tárgyává tette. A sokaság ebben a pillanatban nem nyitott neki utat, sőt a kollektív érdeklődés kiközösítette. Micsoda elégtétel a kizsákmányolt tömeg számára! Mindez azonban csak mellékes szál a történetben, nem ez a legfontosabb. A döntő pillanat nem Zákeus cselekedete, amellyel gúnyos megvetettség tárgyává tette magát, hanem az, hogy Jézus megszólítja őt. Krisztus nemcsak meglátja a fán ülő embert, hanem név szerint szólítja. Ez a megszólítás a történetben a kegyelem jele. Isten kezdeményezi az emberrel való találkozást.
A mondat második fele – „ma a te házadban kell megszállnom” – az isteni cél gyakorlati szükségszerűségét fejezi ki. Jézus küldetése éppen az elveszettek keresése. Nem a tökéletesekhez érkezik, hanem azokhoz, akikben ott él a változás lehetősége és vágya. Lehetősége erre mindenkinek van ebben a környezetben, amelyben mi is élünk. Vannak a világnak pontjai, ahol nem így van, de biztosak lehetünk benne, hogy akik ezt olvassák, ennek hírét veszik, azoknak a családban, a munkában, a közösségben – legyen az egyházi vagy egyéb társadalmi színtér – itt Horvátországban, vagy a Kárpát-medencében, sőt egész Európában is, van erre lehetőségük. Isten megszólít, lehetőséget ad a változásra, sőt esetenként egyenesen megszólít – ma, és téged. Van-e benned vágy? Ez a következő kérdés. Zákeus története ezért a megtérés története. Amikor Krisztus belép egy ember életébe, annak következménye az élet megújulása, a bűn elhagyása és az igazság helyreállítása.
Az ige arra hív, hogy az ember ne csak látni akarja Krisztust távolról, hanem engedje, hogy Ő megszólítsa és belépjen az életébe. A hit nem puszta kíváncsiság, hanem a személyes találkozás lehetősége és megvalósulása az élő Istennel.
A mai nap a keresztyén egyházi esztendőben a böjti időszakra esik. A református gyakorlatban ez a húsvétra való lelki felkészülés ideje: az önvizsgálat, a bűnbánat és a Krisztusra figyelés időszaka.
Imádságunk: „Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy Te ma is megszólítod az embert, ahogyan egykor Zákeust is néven hívtad. Add, hogy ne csak látni akarjunk Téged távolról, hanem megnyissuk Előtted életünk ajtaját. Vizsgáld meg szívünket ebben a böjti időben, és adj bűnbánatot, megújulást és igaz életet. Kérünk, lépj be a mi házunkba és életünkbe, hogy jelenléted formáljon bennünket. Ámen.”