Hivatalosan is megnyílt a Hercegszöllősi Zsinat 450. évfordulójának 2025-2026-os ünnepség sorozata
2025. május 24-én a baranyai Hercegszöllősön hivatalosan is megkezdődött a Hercegszőlősi Zsinat (1576-2026) 450. évfordulójának ünnepsége. A megnyitón részt vettek a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyházközségeinek képviselői, valamint meghívott vendégek.
Az ünnepség egyben az Egység Napjának helyi ünnepsége is volt, amelyet a Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház és a hercegszöllősi gyülekezet szervezett. A programban Isten igéjének hirdetése mellett ima, szavalás, Szentírás-olvasás, előadások, közös éneklés és a látogató, vendég gyülekezet bemutatkozása volt előtérben. A találkozó a keresztyén szeretet és egység jegyében tartott szeretetvendégséggel zárult.
A Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja Horvátországban. Pontosan a 449 évvel ezelőtt Hercegszöllősön lezajlott eseményeknek köszönhetően ez az egyház, akárcsak Horvátország más protestáns felekezetei, gazdag történelmet örökölt, és Isten áldása alatt reménnyel tekint a jövőbe.
Az ünnepség egy program- és eseménysorozat kezdetét veszi, amely a következő másfél évben fog folytatódni, elsősorban hercegszöllősi helyszínen. A hangsúly az 1576-tól kezdődő Hercegszöllősi Kánonok történetén, jelentésén, következményein és további kutatásain lesz. Ez a történelmi esemény, amelyet a Magyarországon működő Dunamelléki Református Egyházmegye „születésnapjának” is tekintenek, emlékeztet minket arra, mennyire fontos az együttműködés és összefogás megvalósítása egy új keretrendszerben. Sem a délszláv háború előtt, sem azt követően nem alakultak ki azok a gyülekezeti kapcsolatok a határok ellenkező oldalára került, de hasonló örökséget hordozó református felekezetek között, amelyek újabb, évtizedekre, vagy akár évszázadokra távlatokat nyitó lehetőségeket adnak a református-protestáns hívőknek.
A gyülekezet országos egyházi segítséggel egyébként nemrégiben jogi csatát nyert. Nevezetesen, 2014-ben az újonnan alapított Horvátországi Református Keresztény Kálvinista Egyháznak sikerült csalárd módon, újonnan alapított gyülekezete, illetve saját nevére bejegyeztetnie az ősi hercegszöllősi templom, parókia, kert és földek tulajdonjogát. Hosszú jogi eljárásokat követően a tulajdonjogot mára visszakapta az egyházközség, amely több mint 450 éve őrizője az egyház ingó-ingatlanjainak.
Baranya egyik legfontosabb történelmi gyülekezete a Hercegszöllősi Református Egyházközség. 1576. augusztus 16-án és 17-én ezen a helyen tartották a híres zsinatot, amelyen elfogadták a keresztyén gyülekezetek konszenzus cikkeit (Articuli Consensus Christianarum), vagyis a negyven prédikátor által jóváhagyott, Szegedi Kis István püspök-szuperintendens tollából származott kánonokat. Ezt a zsinatot tekintik az első kálvinista – helvét zsinatnak, amelyet a mai Horvátország területén tartottak. Ezt megelőzően, 1551. május 17-én Tordincán tartottak egy zsinatot, de azt nem nevezhetjük helvét irányú zsinatnak, mert akkoriban a kálvini reformáció még nem érte el Szlavónia és Baranya protestáns egyházközségeit.
A kánonokat több kiadást követően 2006-ban fordították latinról horvátra. Dr. Jasmin Milić „Kálvinista kánonok Hercegszöllősről” című könyvében olvasható a horvát ajkú reformátusok köreiben is. A hercegszöllősi református egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház részeként működik. A templomot, amelyben a fent említett zsinatot tartották, az elmúlt századok alatt újjáépítették, kibővítették, és jelenleg a teljes műemléki restaurációt követően látogatható előzetes bejelentkezéssel. Reméljük, hogy az emlékév hivatalos megnyitója után is mind többen és többen kíváncsiak a helyi és országos körökben élő reformátusok ezen őrhelyére, amely híveinek összefogása által a hűség és kitartás vértjével szerelkezve Isten kegyelméből dacol azokkal, akik megtöretésén dolgoztak hosszú éveken, évtizedeken át.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben mennybemenetel ünnepén istentiszteleteket tartunk Vörösmarton, Csúzán, Hercegszöllősön, Szentlászlón és Kopácson, híveink testvéri és áldott közösségében. Az igehirdetők Varga György püspök és Kettős Attila lelkipásztor. Áldott készülődésben várjuk Pünkösd ünnepét, amikor konfirmandusaink tesznek majd hitvalló bizonyságot keresztyén hitükről. Felnőtt tagjainkká válnak gyülekezeteinkben. Isten áldja meg gyülekezeteink tagjait és közöttünk élő családjaik minden tagját!
________
„MEG VAN ÍRVA, HOGY A MESSIÁSNAK SZENVEDNIE KELL, ÉS HARMADNAP FEL KELL TÁMADNIA A HALÁLBÓL. NEVÉBEN MEGTÉRÉST ÉS BŰNBOCSÁNATOT KELL HIRDETNI MINDEN NÉPNEK JERUZSÁLEMTŐL KEZDVE. TI TANÚI VAGYTOK EZEKNEK. ÉN MEG KIÁRASZTOM RÁTOK ATYÁM ÍGÉRETÉT. MARADJATOK A VÁROSBAN, MÍG FEL NEM ÖLTITEK A MAGASSÁGBÓL VALÓ ERŐT.” EZUTÁN KIVEZETTE ŐKET BETÁNIA KÖZELÉBE, ÉS KEZÉT KITÁRVA MEGÁLDOTTA ŐKET. ÁLDÁS KÖZBEN MEGVÁLT TŐLÜK, ÉS FÖLEMELKEDETT AZ ÉGBE. LEBORULVA IMÁDTÁK, AZTÁN NAGY ÖRÖMMEL VISSZATÉRTEK JERUZSÁLEMBE. MINDIG A TEMPLOMBAN VOLTAK, ÉS DICSŐÍTETTÉK AZ ISTENT – ÍRJA LUKÁCS EVANGÉLISTA KÖNYVÉNEK UTOLSÓ SORAIBAN.
________
Templomos gyülekezeteinkről emlékezett meg Erdős János zsinat tanács titkár is a múlt heti szombati ünnepen Hercegszöllősön, a Hercegszöllősi Kánon 450 éves, jövő évi jubileumi programsorozat nyitó alkalmán. Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Karancs, Kő, Pélmonostor, Velika Pisanica, Brekinska, Laskó, Daróc, Bellye, Kopács, Eszék, Rétfalu, Haraszti, Szentlászló, Kórógy, Tordinca és Vinkovci – sorolta azoknak a gyülekezeteknek a neveit, amelyek hosszú időkön keresztül egyházunk alkotótagjai és fenntartó tagjai a mai Horvátország területén. Ezek a gyülekezetek, bár megfogyatkoztak lélekben, de sosem tagadták meg történelmünk során honos egyházunkat és annak hitvallását, legfőképpen Krisztust, aki tanít bennünket az Isten és parancsolatai szerint. Dunamellék ősi gyülekezeteire is emlékeztetett az előadó, mert kezdetben egyek voltunk. Mára történtek szomorú szakadások, melyek javításra várnak. A javításban is Krisztus és Isten hozzánk szóló törvényei a mércénk. Kegyelmi időszakunk része még, hogy erre figyelhetünk, és bár alkalmatlanságunk nagyon is emberi, az isteni igazságot keressük az emberek között is. A Szentlélek erejében és tanácsoló bölcsességében bízunk.
Van reménységünk. Soha el nem veszünk.
Kép: Erdős János zsinati tanács titkár a hercegszöllősi templomban 2025. május 24-én.
„Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” (Ézsa. 2.2-4)
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid. 12:14)
________
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház 450. jubileumi születésnapjára készülve az ünnepségsorozat megnyitóján Nt. Nagy Lenke református teológus hirdette Isten igéjét az ünneplő gyülekezet előtt a hercegszöllősi református templomban.
Hercegszöllősi Kánonok 1576 – Hercegszöllős 2026 – Egyházkerületünk és országos egyházunk születésnapjára készülve mennybemenetel ünnepét előző szombat, 2025. május 24.
Vajon szándékosan félrevezetik a Horvát Köztársaság bíróságát?
A napokban egy keresztyén internetes újság „Jogi Sarok” rovatában „Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház püspöke – szándékosan félrevezeti a Horvát Köztársaság bíróságát?” címmel részletes dokumentációval alátámasztott véleménycikk jelent meg. Mint köztudomású, Szenn Péter az 1999-ben alakult Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház püspöke. A leírásban az szerepel, hogy a püspök nemrégiben valótlan és terhelő kijelentéseket tett egy bírósági ügyben, amely magánszemélyekkel és egy horvátországi protestáns egyházzal kapcsolatos. A cikk szerint a Kálvini Egyház püspöke egy felekezetén kívüli protestáns gyülekezeti lelkészről kijelentette, hogy „bűnösnek nyilvánították egy gazdasági szervezet besorolásáról szóló tájékoztató meghamisításában”. Súlyos kijelentése alátámasztására csatolta az Eszéki Városi Bíróság elsőfokú ítéletét az iratokhoz. Az ugyanebben az ügyben később meghozott felmentő ítéletet azonban nem csatolta, és ennek az elhallgatásában feltételezhető a vádló püspök szándékossága.
De mi köze ezen két egyház bírósági ügyének a mi 449 éves jogutód egyházunkhoz, a kopácsi székhelyű Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz?
Két dolog is.
Az egyik, hogy Szenn püspök határozottan látható minta alapján ugyanígy jár el főgondnokával és egyes lelkészeivel karöltve egyházunkkal kapcsolatban folyó peres ügyeiben annak érdekében, hogy mondandójának súlyt teremtsen. Számtalan tanúvallomásuk szól aszerint, mintha fogalmuk sem lenne, vagy el nem ismernék a horvátországi reformátusokra vonatkozó évekkel ezelőtti jogerős cégbírósági döntést a jogutódlásról, amely alapjaiban mondja ki az egyház életével kapcsolatos kérdésekre a választ. Ez a tárgy, a jogutód személyének megállapítása 1999 óta meghatározó a protestáns horvátországi felekezetek anyagi és szervezeti kérdéseivel kapcsolatos működésben és eljárásokban. Szennék tanúvallomásaikban a mai napig abszurd módon ragaszkodnak ahhoz a tényekkel cáfolt kitalációhoz, mintha a Kálvini Egyház volna a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja, és nem pedig a jogerős ítéletben egyértelműen megnevezett Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE). Porhintésük láthatólag a mai napig hatásos a Kárpát-medencében honos magyarajkú református egyházak körében is, annak ellenére, hogy – 26 évvel a visszakövethető események után – legalább az egyik egyházkerület püspöke már tévedésnek aposztrofálta és bánja, hogy eddig elfogadták Szenn és elődjei nem tényszerű verzióit. Számtalan példa mutatja azt, hogy ahogy a Magyarországról érkező nyomás megszűntével a felelős horvátországi minisztériumban, úgy már a bíróságokon sem működik a püspök és segítőinek az a módszere, hogy a hivatalos dokumentumok állításaival szembemenő vallomást tesznek (lásd Kórógy, Kopács, Szentlászló és legutóbb Hercegszöllős ügyében). Lehet, hogy Szennék nem értették meg a 2019-ben megszületett cégbírósági döntést, vagy csak elfelejtkeztek róla, annyira saját vágyaikat kergetik egyre körbe és ismét körbe?
A másik, hogy az említett horvátországi Protestáns Egyházzal kapcsolatos beadványában Szenn arra utalt, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház egy „magyar nacionalista egyházi szervezet”*. Egyházunkat illette már ezzel a váddal Szenn hivatali elődje, Lángh Endre is, aki egyenesen „apartheidnek” nevezett bennünket – és mindezt Magyarországról szó nélkül hagyták! A horvátországi minisztériumok és a nemzetközi egyházi fórumok előtti eljárásában most maga Szenn Péter is ezen az úton jár. Hál’ Istennek súlyos vádak ezek egy felekezeti és nemzeti kisebbségben élő egyházról a demokratikus Horvátországban, s nem is maradhatnak következmények nélkül. Alaptalan kijelentésével szemben egyházunk nyitott mások felé felekezetileg és nyelvhasználatának gyakorlatában is, mindezekre számos példát tudnánk felsorolni.
Ez a két pont már önmagában elég lehet arra, hogy különös figyelemmel és óvatossággal kísérjük az eseményeket akkor, amikor egyházunk jövőre fennállása 450. évfordulójának megünneplésére készül, ahogy tette ezt a múlt szombati hercegszöllősi ünnepi, jubileumi év megnyitó istentiszteleti alkalmon nagy számú hívünk és vendégeink jelenlétében.
A cikk még megemlíti az egyértelműség céljából, hogy minden híreszteléssel ellentétben, bár sokan megpróbálják vitatni a jogilag megállapított tényeket, azok tagadhatatlanok: a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház esetében egy új, 1999-ben megszületett vallási közösségről van szó, amely egy szakadárságból jött létre.
________
*„ …ovdje je vještom manipulacijom i zlouporabom podatka, koji se vodio kod Državnog zavoda za statistiku, nacionalistička Reformatska kršćanska crkva mađara u Hrvatskoj iz Kopačeva…” és „dok je odnosna navodna sljednica i to ovdje izvorne crkve, tj. osnovnog oblika tužitelja, zapravo mađarska nacionalistička crkvena organizacija”
2025 május 24-én Hercegszöllősön, a Zsinat templomában a hercegszöllősi Kánonok megszületésének 450. évi jubileumi évforduló ünnepsorozatának megnyitójára került sor a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteinek képviselői és meghívott vendégek részvételével.
Az ünnepség egyben az összetartozás napja helyi, hercegszöllősi és egyházunk által szervezett programja volt, melyen igehirdetés, ima, versmondás, bibliaolvasás, előadás, éneklés és vendég-látogató gyülekezet részére bemutatkozás volt a programok része. Az ünnep szeretetvendégséggel ért véget.
Egyházunk a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja, és pontosan a hercegszöllősi, 449 évvel ezelőtti események miatt nagy történelmi múltra tekint vissza, és reménységünk szerint Istentől továbbra is megáldott jövő elé néz. Az ünnepélyes megnyitó tegnapi alkalmától fogva következő másfél éves esemény és program sorozatunk nagy mértékben a most bemutatott és hangsúlyozott 1576-os Hercegszöllősi Kánonok és eredményeinek, következményeinek történetéről és további kutatásairól fog szólni. Ez az egykori esemény, mely különös módon az egyébként velünk újra kapcsolatra törekvő magyarországi Dunamelléki Református Egyházkerület szervezeti létének születésnapja is egyben, újra rávilágít annak fontosságára, hogy hittársainkkal való összefogásunk új keretek között kell, hogy megújuljon, mert többek között a Kárpát-medencei református egyházak összefogása is számos tekintetben csődöt mondott.
Jó reménységgel vagyunk afelől Isten igéjéből épülve nap mint nap, hogy a Krisztusban, és a Szentlélek segítsége által újra lehetőség nyílik arra, hogy magára találhat belhonban tőlünk kivált református testvéreink számos közössége és csatlakozhat hozzánk tagságuk hitvallásainkhoz és fogadalmainkhoz hű része, és közösségeinkben újra az isteni erő és krisztusi szeretet áldása tölt be mindeneket.
Fényképeink a tegnapi eseményen készültek.
Köszönet illesse az igehirdetőt, versmondót, imádkozó lelkeket, a szervezőket, a szeretetszolgálat igazi és boldog „szolgáit”, azokat az asszonyokat, akik a vendégség ételét és italát terítették asztalainkra, és minden résztvevőt, aki ezen a napon a velünk való közösséget kereste az Úrban, és reménységünk szerint meg is találta. (ej zst)
A magyar reformátusok egységének helyreállítását célzó összetartozás napi ünnepségekre kerül sor ma több helyszínen a világ református közösségeiben. Az összetartozás szép dolog. Ha nincs, akkor azzal is meg kell elégednünk, ha annak összetartozásáért munkálkodunk, ami szétszakadt. Innen kezdődik az összetartozásért való igyekezet.
Horvátországban a reformátusok között az elmúlt évtizedekben szakadás történt, amelyre egyik fél sem büszke. Ma Hercegszöllősön, az összetartozás napjával azonosulni tudó kezdeményezés egyik lépéseként istentiszteletre hívja híveit a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház vezetősége.
Az egység elérése felé területünkön az első lépés az lehet, ha a felek megértik, hogy milyen az a felekezeti környezet, amelynek jelenében meg szeretnénk találni a megoldást.
A Református Egyház a történelem során különböző neveken működött: Református, Református, Református, Helvét Hitvallású Evangélikus Egyház, Evangélikus Református Egyház. A köznyelvi kálvinista egyház kifejezést is használták, Kálvin János reformátor után, de ez ugyanaz az egyház, amely közel öt évszázada működik a mai Horvát Köztársaság területén. Ennek az egyháznak az egyetlen jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház.
________
A református egyház a 16. század óta működik a mai Horvát Köztársaság területén. Jogi státusza azonban a Habsburg, vagyis az Osztrák–Magyar Monarchia idejére vezethető vissza.
Ettől az időtől a JSZSZK idejéig a mai Horvát Köztársaság területén csak egyetlen református egyház működött, amely a fent említett időszakban különböző neveket használt, ami ma időnként jogi nehézségeket okoz.
Horvátországban ma három református felekezet létezik, de csak az egyik a Jugoszláv Református Keresztyén Egyház (Reformatske kriščanskje crkve Jugoslavije) jogutódja: a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház.
A fentieken kívül létezik még a Horvátországi Református Keresztény Kálvinista Egyház, valamint a Horvát Köztársaságban működő Protestáns Református Keresztyén Egyház. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház elismerte a horvát egyházközségek jogi függetlenségét a Horvát Köztársaság Protestáns Református Keresztyén Egyházában, valamint jogutódlásukat. Ennek a felekezetnek a legrégebbi gyülekezete a tordinci horvát ajkú gyülekezet – a Tordinci Protestáns Református Egyházközség.
A református egyház jellemzőit a Habsburg Monarchia idejében összefoglalóan jól jellemzik az alábbi sorok: „1848 előestéjén a Habsburg Monarchiában körülbelül három és fél millió protestáns élt, a magyar részen kívül pedig mindössze mintegy 300 ezer lélek. A protestánsok kétharmada a kálvinista (helvét), egyharmada pedig a lutheránus (augsburgi) felekezethez tartozott. Magyarországon a lutheránusok németek és szlovákok, a magyar protestánsok túlnyomó többsége pedig kálvinista. Mivel a magyar kálvinista nemesség az 1848-as forradalom élvonalában állt, a katonai közigazgatás, majd a magyarországi külföldi bürokrácia szigorú felügyelet alá vonta az evangélikus egyházat. Szervezésének szabályzatát az 1859. szeptember 1-jei protestáns pátens adta ki, tehát csak az abszolutizmus 1859 nyarán történt összeomlása után.” [M. GROSS, A modern Horvátország kezdetei, p. 325.]
Jelentős változások történtek a protestánsok számára a horvát régiókban az 1859-es császári szabadalom után [in: Zemaljsko-vladni list za kraljevine Hervatsku i Slavoniju , vol. 1859. db. XIX. sz. 159. o. 441-454.] , amellyel I. Ferenc József császár szabadságot hirdetett az augsburgi és helvét vallású evangélikusok számára, lehetővé téve számukra egyházi közösségek és iskolák létrehozását, letelepedésüket horvátországi régiókban stb. A horvát parlament határozatai révén arra is ösztönzi az augsburgi és helvét felekezetű evangélikusokat, hogy szervezzék meg vallási életüket: „1. A helvét és augsburgi felekezetű evangélikusok teljes vallásszabadságot kapnak a királyságban azzal a feltétellel, hogy az azonos hitvallás követői a királyságban független egyházként szerveződnek, és mint ilyenek, a helyi egyházi vezetésnek vannak alávetve. 2. A királyságban az evangélikus egyház feletti legfőbb felügyeleti jogot csak a helyi politikai hatóságok gyakorolják. 3. Az oktatás tekintetében az evangélikusokra az általános világi intézmények szabályai érvényesek.” [Parlamenti Napló 1865-1867, Zágráb 1867, p. 497–499.]
A Császári szabadalmi törvény 1859-től a Habsburg Monarchia református egyházának nevét Helvét Hitvallású Evangélikus Egyházként jegyezte. Az 1859. szeptember 1-jétől kelt császári pátens (a szakirodalomban császári pátensnek, protestáns pátensnek stb. is nevezik) garantálja a két nagy protestáns egyház cselekvési szabadságát és egyházi presbitériumainak létrehozását. A pátens 58 cikkelyt tartalmaz, amelyek három szinten határozzák meg az egyházak szervezetét: egyházi önkormányzat, szenioritás és felügyelet vagy egyházmegye.
A szabadalom értelmében az egyházi közösségek olyan igazgatási szervek, amelyeknek joguk van ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezni, joguk van saját lelkészt választani, valamint más egyházi közösségi tisztségviselőket, elsősorban gyámokat és az egyházbíróság tagjait megválasztani.
A pátensen kívül, amely lényegében az Evangélikus és Református Egyház Alkotmánya vagy Statútuma, a kultusz- és oktatásügyi miniszter kiadja az 1859. szeptember 2-i kultusz- és oktatásügyi miniszteri rendeletet [in: Zemaljsko-Vladni list za kraljevine Hervatsku i Slavoniu, 1859], amely egyfajta szabályozás az egyházi önkormányzatok, a seniorátusok, a felügyelőségek szervezéséről, valamint az egyházi tisztségviselők (lelkipásztorok, seniorok, felügyelők, tanácsosok stb.) megválasztásáról. A rendelet 147 bekezdésből áll.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában a református egyház neve Helvét Felekezetű Evangélikus Református Magyar Egyház. Az 1859-es pátenssel ellentétben, amely egy közös jogi aktusban határozta meg az evangélikus és református egyházközségek szervezetét, az 1893-as, 1899-ben kiadott törvény konkrétan meghatározza a helvét felekezetű Evangélikus Református Keresztény Magyar Egyház szervezetét. 1898. május 7-én jelent meg a Horvát-Szlavónia Királyságban található augsburgi és helvét felekezetű evangélikus egyházak külső jogi kapcsolatainak szabályozásáról szóló törvény [in: Horvátország és Szlavónia királyságaira érvényes törvények és rendeletek gyűjteménye , köt. 1898. Bizottság. V. sz. 30. o. 222-223.] Ez a mindössze 5 bekezdésből álló törvény az augsburgi és helvét felekezetű, Horvátországban és Szlavóniában található egyházközösségekre vonatkozik, és szerves részét képezik az augsburgi és helvét felekezetű egységes egyházaknak. Kimondja: „Szent István koronájának földjén” (1. cikkely). Mindkét hitvallás zsinatai által elfogadott összes törvény érvényes jogi aktus lesz jogi hatályában, ha azokat a császár megerősíti (2. cikkely), akinek legfőbb felügyeleti joga van mindkét hitvallás evangélikus önkormányzatai felett (3. cikkely).
Az 1906-os vallási kapcsolatokról szóló törvény kapcsán kell megemlíteni [in: Horvátország és Szlavónia Királyságaira vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye , 1906. évfolyam, III. rész, 8. szám, 1. o. 138-144.] azt a szabályozást, amely minden elismert vallásra vonatkozott, és amely szabályozta az elismert vallások státuszának kérdését, majd az egyik vallásról a másikra való átmenetet, valamint a gyermekek vallásának kérdését.
A Református Egyház a Szerb-Horvátok-Szlovén Királyságban: A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság idején a Református Keresztény Egyház nevet használták őseink. Közvetlenül az első világháború után, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrehozásával a református vallási közösségek gyülekezetekben működtek független országos egyház nélkül, az új határokon belül. Ezért a Horvátország és Szlavónia Oktatási és Vallásügyi Bizottsága levelet küldött a református egyházközségeknek, amelyben tájékoztatta őket arról, hogy szükséges létrehozni a református gyülekezetek közös országos szervezetét Horvátország és Szlavónia területén. Ugyanez a levél kimondja, hogy az egyházi önkormányzatok „közjogi vállalatok” (jogi személyek). [Vö. Eszéki Állami Levéltár, A Horvátországi és Szlavónia Oktatási és Vallásügyi Bizottságának levele. sz. 4610, 1920. február 19., RŽUT, 1920-as iratok.] A református egyház új határokon belül történő megszervezésére tett kísérlet 1920-ban kudarcot vallott. De a következő évben, 1921-ben megalapították a Református Egyház Zsinatát. Mivel a református egyházközségek jelentős károkat szenvedtek az első világháború alatt és után (egyházi vagyon elkobzása, a református hitoktatáshoz való jog megtagadása, papok elűzése stb.), a Református Egyház 1921. augusztus 30-án Zomborban tartott gyűléséről memorandum érkezett a Királyi Kormányhoz, amelyben rámutattak a református egyházközségek nehézségeire. Ezen memorandum aláírása a következő: A Szerb, Horvát és Szlovén Királyság területén működő Református Egyházak Református Gyűlésének Elnöksége. 1922-ben ugyancsak egy zombori gyűlésen megalakult a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság Református Keresztény Egyházának Senioritása, amely így egyesítette az új állam területén található összes református egyházközséget.
A Református Egyház működésének szabályozását a Jugoszláv Királyságban a „Törvény az evangélikus keresztény egyházakról és a Jugoszláv Királyság Református Keresztény Egyházáról” törvény foglalja össze 1930-ból [in: Jugoszláv Királyság Törvényeinek és Rendeleteinek Gyűjteménye, V. kötet, VII., 1930]. 1930-ban elfogadták az Evangélikus Keresztény Egyházakról és a Jugoszláv Királyság Református Keresztény Egyházáról szóló törvényt is, amely szabályozta annak szervezeti működését. A korábbi, Ausztria–Magyarország korabeli törvényekhez hasonlóan ez a törvény is szabályozza az evangélikusok és a reformátusok (az augsburgi és helvét felekezetű evangélikusok) közötti kapcsolatokat. Ezzel a törvénnyel az evangélikusoknak két különálló egyházuk volt: a szlovák és a német, amelyek egymástól függetlenek voltak (1. cikkely). A reformátusok (vagyis ahogy ebben a törvényben reformátusoknak vagy kálvinistáknak nevezik őket) egy egyházat alkottak a Jugoszláv Királyság egész területén. A törvény szabályozza mind a vallási közösségek, mind azok egyházi autonóm szerveinek jogi személyiségét (4. cikk). Ez a törvény lehetővé tette a későbbiekben a Jugoszláv Királyság Református Egyházának Alkotmányának megalkotását. „Rendelet a Jugoszláv Királyság evangélikus keresztény egyházainak és a Református Keresztény Egyházának nyújtott állandó éves állami segélyről”. [in: Jugoszláv Királyság Hivatalos Közlönye, XIII. szám, 134-XLIII. o. 949-950.] Az Evangélikus Keresztény Egyházakról és a Jugoszláv Királyság Református Keresztény Egyházáról szóló törvény 6. paragrafusa alapján 1931. március 31-én rendeletet fogadtak el az említett egyházak állami finanszírozásáról. A rendelet 6 paragrafust tartalmaz, amelyek szabályozzák mindkét egyház éves összegét (1 444 000 dinár), a fent említett egyházak közötti segélyelosztás meghatározásának módját (az egyházi közösségeken belüli hívők száma alapján, amelyet a költségvetési év kezdete előtt az Igazságügyi Minisztériumhoz benyújtandó statisztikai adatok határoznak meg). Az egyházi hatóságok kötelesek jelentést benyújtani a Minisztériumnak a befektetett pénzeszközökről. A korábbi, 1930-as törvény lehetővé tette a Jugoszláv Királyság Református Keresztény Egyházának önálló alkotmányának elfogadását 1933-ban. Az alkotmányt 1933. július 10-én fogadták el a hercegszöllősi zsinaton. Bizonyos értelemben ez az alkotmány lesz az alapja minden további alkotmánynak vagy törvénynek a református egyházak további fejlődése során ezeken a területeken. A fent említett törvény meghatározza a Református Egyház helyzetét a Jugoszláv Királyságban (amely egyenlő minden más elismert vallással, 3. cikk).
A horvátországi református egyház életében a második világháború alatt nem volt olyan külön törvény, amely meghatározta volna a Református Egyház tevékenységét. A gyülekezet Horvátország Független Államában Református Keresztény Egyház néven működött, és azon belül két szeniorátust szerveztek: magyart és németet. Voltak kísérletek a Horvát Seniorat megszervezésére, de ez soha nem valósult meg. A második világháború után – minthogy a második világháború alatt a különböző kommunista struktúrák nem adtak ki külön törvényeket a vallási közösségek helyzetére vonatkozóan, ehelyett bizonyos testületeket hoztak létre, amelyek vallási kérdésekben voltak felelősek. „Miután 1942 novemberében ideiglenesen megalakult a vezető jugoszláv szerv, a Jugoszláv Népi Felszabadítás Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ) – amely csak a következő évben működött ideiglenes „kormányként” –, 1942 végén hozzákapcsolták a Jugoszláv Népi Felszabadítás Antifasiszta Tanácsának (AVNOJ) Vallási Osztályát. Ennek különösen a vallásoktatás és az ahhoz kapcsolódó szempontok kérdéseivel kellett volna foglalkoznia, mígnem ez az AVNOJ Végrehajtó Bizottságának Oktatási Osztályára került, amely viszont 1943. december 3-tól az AVNOJ Elnökségének Vallási Bizottságának adta át a vallási kérdéseket.” [ C. PETEŠIĆ, katolikus papság a nemzeti felszabadító háborúban 1941–1945 , Zágráb: OOUR Vjesnikova Sajtóügynökség 1982, p. 32.] A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság első, 1946. január 31-én elfogadott alkotmánya a 25. cikkben a következőket határozza meg: „A polgárnak garantált a lelkiismereti és vallásszabadság. Az egyház elkülönül az államtól. Azok a vallási közösségek, amelyek tanításai nem mondanak ellent az alkotmánynak, szabadon gyakorolhatják vallási ügyeiket és végezhetik vallási szertartásaikat. A papképző vallási iskolák ingyenesek, és az állam általános felügyelete alatt állnak. Tilos az egyház és a vallás politikai célú felhasználása, valamint a vallási alapon működő politikai szervezetek léte. Az állam anyagi segítséget nyújthat a vallási közösségeknek.” Jelentős ezen alkotmány szempontjából az a tény, hogy minden vallási közösség egyenlő jogaiban és kötelességeiben, ellentétben a korábbi törvényekkel, amelyek nem kezelték egyenlően a különböző vallási közösségeket.
Az 1953. évi törvény a vallási közösségek jogállásáról [a Jugoszláv Szövetségi Népi Köztársaság Hivatalos Közlönye, 1953. május 27.] megjelenéséig a háború utáni Jugoszláviában nem voltak új szabályokat bevezető törvények, de a korábbi törvényeket gyakorlatilag végrehajtották, amelyek lehetővé tették a vallási közösségek számára, hogy vallásoktatást folytassanak az iskolákban, a teológiai karok pedig továbbra is az egyetem részét képezték. Az 1953-as új törvény értelmében azonban a vallási iskolák a vallási közösségek hatáskörébe tartoznak (a törvény 18. cikke), és a vallásoktatás már nem tanítható iskolákban, míg a vallásoktatáshoz (vallási közösségeken belül) mindkét szülő vagy gyám, valamint maga a kiskorú beleegyezése szükséges (a törvény 19. cikke). A vallási közösségek és azok szervei (pl. egyházközségek stb.) a korábbi polgári és vallási jogi törvényekkel összhangban polgári jogi személyek (a törvény 8. cikke). A törvény lehetővé teszi a papok és lelkészek úgynevezett „papi egyesületekbe” szerveződését (a törvény 9. cikkelye), ami iránt a vallási közösségek vezetése nem lelkesedett, mivel ezek az egyesületek valójában a kommunista hatóságok szolgálatában és ellenőrzése alatt álltak.
1978-ban kihirdették a vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt, amelyet a Horvát Szocialista Köztársaság Parlamentje a Szocialista-Politikai Tanács a 1978. március 23-i ülésén fogadott el, és a Hivatalos Közlöny 14/78. számában jelent meg. Ez a törvény meghatározza, hogy a vallási közösségek, valamint azok szervezeti formái – a plébánia vagy gyülekezet református egyházak esetében – jogi személyek (11. cikk). Ez a törvény 2003-ig volt hatályban, amikor kihirdették a vallási közösségek jogállásáról szóló új törvényt (OG 83/02).
Az 1978-as, a vallási közösségek jogállásáról szóló törvény alapján a független Horvát Köztársaságban működő református egyház 1993. január 30-án függetlenné vált a Jugoszláv Református Keresztyén Egyháztól Horvátországi Református Keresztény Egyház néven.
Az 1998-as laskói zsinat után a lelkészek és a hívek egy része elégedetlen maradt annak döntéseivel, és 1999-ben kivált a Horvátországi Református Keresztény Egyházból, és egy új vallási közösséget alapított, amely ma Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház néven működik.
1999-ben a Horvátországi Református Keresztyén Egyház nevet váltott Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházra. Tehát személyében egy olyan vallási közösségről van szó, amely a Jugoszláviai Református Egyház, és így a Habsburg Monarchia Református Egyházának, valamint az Osztrák–Magyar Monarchiában is működött református egyházak jogutódja.
Az újonnan alapított Horvátországi Református Keresztény Kálvinista Egyház mindmáig azt állítja, hogy a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja, és erről – Franjo Dubrović, a Vallási Közösségekkel Kapcsolatos Kapcsolatok Bizottságának akkori titkárának támogatása révén – a kétezres évek elején sikerült meggyőznie az állami szerveket, bíróságokat stb., sőt magyarországi állami és egyházi köröket is, és így jelentős vagyonra és elismertségre tett szert, amely csak az utódegyházhoz, vagy inkább annak gyülekezeteihez tartozhat. Annak érdekében, hogy véglegesen megállapítsák, e két közösség közül melyik a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház pert indított az illetékes Kereskedelmi (Cég-) Bíróság előtt a jogutódlás megállapítása érdekében. Az illetékes bíróság 2019-ben, majd 2021-ben véglegesen megállapította, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a Jugoszláv Református Keresztény Egyház, vagyis a Horvátországi Református Keresztény Egyház jogutódja, amely 1993. január 30-án vált önállóvá a független Horvátországban.
A Református Egyház a történelem során különböző neveken működött: Református, Református, Református, Helvét Hitvallású Evangélikus Egyház, Evangélikus Református Egyház. A köznyelvi kálvinista egyház kifejezést is használták, Kálvin János reformátor után, de ez ugyanaz azegyház, amely közel öt évszázada működik a mai Horvát Köztársaság területén. Ennek az egyháznak az egyetlen jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház.
A cikk PhD. Jázmin Milić tanulmánya alapján készült. Forrása: http://ipaprkc.org/2025/05/23/reformirana-crkva
Jövőre 450 éves a dunamelléki reformátusok egyházi közössége, melynek létrejötte a Hercegszöllősi Zsinat (1576. augusztus 16-17) egykori gyűléséhez köthető. Az itt elfogadott törvények nagy része évszázadokon átívelve még ma is alapjai egyházi törvénykezésünknek.
A hercegszöllősi református templom, amely ma is a helyi reformátusok istentiszteleti helye, műemlék. Otthont ad a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyik legkisebb, de történetét tekintve talán legjelentősebb gyülekezetének. Az épület nagy összefogással még a délvidéki háború idején, ft. Hegedűs Loránt egyházkerületi püspök támogatásával került újjáépítésre a Műemlékvédelmi Hatóság magas színvonalú szakértése mellett gyülekezeti és állami segítséggel.
Gyülekezetünk és épületei hosszú évek kitartó és állhatatos munkája eredményeképpen ma a ft. Varga György lelkipásztor és Kettős Áron főgondnok vezette jogutód HMRKE gyülekezetének egyházi tulajdona ismét. Közvetlen elődjeik ft. Kopácsi Kettős János püspök és Sója Lajos, valamint Sója Bálint főgondnokok voltak, akik évtizedeken keresztül ellenálltak szakadár szervezetek megszálló intézkedéseinek.
MEGHÍVÓ
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház 2025. május 24.-én szombaton 16.00 órai kezdettel a Hercegszöllősi Kánonok 450. évi emlékév és programsorozat megnyitó alkalma keretében a magyar reformátusok egységének helyreállítását óhajtva istentiszteletet tart a hercegszöllősi református templomban.
„…hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.“ (János ev. 17:21)
Szeretettel ajánljuk követőink figyelmébe a holnapi istentiszteletet, mely Enyingről hangzik, és igehirdetője nt. Iván Géza lelkipásztor, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Vörösmarti Gyülekezetének egykor köreinkben szolgált lelkipásztora!
Iván Géza segédlelkészként ft. Hegedűs Loránt néhai Dunamelléki Ref. Egyházkerületi püspök és MRE Zsinati elnök ajánlásával ft. Kettős János püspök kérésére került Vörösmartra (közelítőleg egyidejűleg nt. Hajdu Klára és nt. Hünlich Robert lelkipásztorok Szentlászlóra történt kirendelésével a kilencvenes évek végén), és szolgált nagy szeretettel körülvéve a jelenlegi püspök, ft. Varga György lelkipásztor területi szomszédságában.
Bár, ez önzetlen, közöttünk, a HMRKE kebelén belül történt szolgálat után lelkészeinket a kibocsátó egyházkerület, annak megváltozott püspöksége és adminisztrációja, valamint és legfőképpen egykori püspökük folytonosságot tagadó eljárása és személyének korlátozottsága miatt nem fogadta vissza, sőt elismertségüket számos eszközzel akadályozták és tagadták (kiknek nevük mára feledésbe merült és szóra sem érdemes…), ők helyüket megállják új munkaköreikben is, mert Isten ezt így gondolta hűséges szolgáival cselekedni és további szolgálatába elhívni a Dunán túlra és a Tiszán innenre.
Nt. Iván lelkipásztor úr az elmúlt évtizedekben is számos alkalommal látogatott minket gyülekezeti tagjainak kíséretében, az evangélium üzenetét közénk hozva és bizonyságot téve arról, hogy a szeretetet nem csak hirdetni, hanem cselekedni is kell. Köszönet illeti ezért, hogy rólunk nem feledkezik meg, és mi sem róla, ezért is izgalommal várjuk szokásos istentiszteleti rendünk menetébe illeszkedve a református istentisztelet rádiós alkalmát, Enyingről.
Isten áldja meg szolgálatát, és adjon nekünk jó hallást és tiszta szívet az isteni üzenet befogadására!
Gyász-megemlékező istentisztelet Dr. Békássy N. Albert búcsúztatására
Áldott emlékű szolgatársunk életének 82. évében, 2025. februárjában megtért Teremtőjéhez. A gyász istentiszteletet a svédországi Lundban, családja körében tartották meg 2025. február 27-én, ma délelőtt pedig a budapesti Kálvin téri református templomban a Nyugat- Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat és magyarországi rokonai, barátai és tisztelői vettek a szervezet világi elnökétől méltó búcsút. Igét hirdetett Orosz Attila bácsfeketehegyi református lelkipásztor és özv. Lázár Csabáné, a Szolgálat lelkészi elnöke.
Egyházunk – a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, amely a Reformáció kora óta református keresztyén egyházunk jogutódjaként örökségünket hordozza Horvátországban – képviseletében Varga György püspök, dr. Kis Boáz jogtanácsos lelkipásztor és Erdős János zsinati tanács titkár rótta le személyesen tiszteletét az emlékezés alkalmán.
A zsidókhoz írt levél 13. részében a 17. versben olvasható az alapigehirdetés igéje, amely így szólt: „Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.”
Elhúnyt szolgatársunk a nyugat európai és Kárpát medencei szórványmagyarság világi képviselőjeként megérdemelte a méltató és elismerő, dícsérő szavakat, melyeket a megjelent lelkipásztorok búcsúbeszédeikben zengtek. Életrajza első pontja Pacsérhoz köti, ahol 1942-ben meglátta a napvilágot, majd szolgálata és elkötelezettsége a baranyai határos Zomborba vezette, ahol máig is sokak emlékezetében hálásan felidézve világi orvosi állásban működött egészen 1977-ig. Életének szakmai bemutatását Jordáky Béla írásából ismerhetjük meg (Híradó – A Svédországi Magyarok Országos szövetségének Lapja – 2025 március). Sokfelé utazott számos svéd, skandináv és európai szakmai tömörülés vezetőjeként, ill. tagjaként. Akadémiai működését svéd, norvég, dán, angol, magyar, német, szerb-horvát nyelven végezte, és számos tudományos publikációt jelentetett meg. Szervezői munkásságának fegyelme és pontossága, megbízhatósága legendává tette személyét minden körben, ahol csak megfordult. Tagja volt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. A Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) 1985-ben egyéni tagjává választotta, majd 1987 óta (38 éven át) folyamatosan világi elnökévé. Vallásos témájú írásai is ez idő óta jelentek meg, közöttük éves ünnepi üdvözleteivel és körleveleivel. Lundban kezdeményezője és szervezője volt 1991-ben a 4. nyugat-európai magyar református és evangélikus hittudományi tanácskozásnak, amely a Kárpát-medence és Nyugat-Európa magyar reformátusai között – a II. világháborút követő történelmi megosztottság – megszűnését eredményezte. Több évtizeden keresztül kiemelkedő munkát végzett a svédországi protestáns magyar közösségben. Részt vállalt annak megújításában, a Malmői Független Gyülekezet és a Dél-Svédországi Magyar Protestáns Szövetség megalakításában. A malmői gyülekezet szeretett tagja és presbitere volt, egy ideig a felügyelői szolgálatban is részt vállalt. A Johannita Lovagrend Magyar Tagozatának nagyra becsült, tiszteletben álló tagjaként is szolgálta a keresztyén hit védelmét. A Svéd Johanniták és Johannita rend Magyar Tagozata Brandenburgi Balliátusa jogi lovagjaként összekötő tisztként szolgált; a Vitézi Rend tagjává avatta. Svédországi irodalmi tevékenysége (a skandináviai Ághegy irodalmi folyóirat, ill. a Magyar Liget családi lap munkatársaként) elismeréséül a Magyar Kultúra Lovagjává is avatták.
Távozása űrt hagy maga után. Isten kegyelmében bízva tekintünk munkásságának példája alapján a jövő elé szomorúan, de reménykedőn.
Vasárnap, 2025. május 11-én a délelőtti istentiszteleten presbiter és gondnok beiktatásra került sor a Szentlászlói Református Egyházközségben. Ritka ünnepélyes alkalom ez egy gyülekezet életében, melyen a helyi lelkipásztorok szolgálata és az országos főgondnok, Kettős Áron köszöntő szavai mellett a gyülekezet új lépéseket tesz meg az Istennek is tetsző gyülekezeti-közösségi élet adta lehetőségek és ajándékok megélése terén. Isten áldja meg a gyülekezet jelenlévő és távolban élő és fenntartó tagjait, kicsinyeket és nagyokat egyaránt! Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor beszámolója így hangzott az ünnepség másnapján:
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:20)
„A tegnapi istentisztelet keretén belül a presbitérium új tagjai tették le fogadalmukat és csatlakoztak a presbitériumhoz. Hálásak vagyunk Istennek, hogy elhívta őket erre a szolgálatra és imádkozunk, hogy közösen tudjunk munkálkodni Isten országáért az Ő nagy dicsőségére.
Az Istentiszteletet követően az új tisztségviselők szeretetvendégségre hívták a gyülekezet jelenlévő tagjait, hogy együtt ünnepeljük és építsük tovább közösségünket. Isten áldása legyen rajtuk és mindnyájunkon a közös szolgálatban!
Imádkozunk, hogy Isten vezetése és kegyelme mindannyiunk életét formálja, és hogy az Ő vezetésével szolgáljunk továbbra is egységben és szeretetben.”
