„A legkisebbektől, a legkisebbekig”

„És mindent, amit csak tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, általa hálát adva az Atya Istennek. Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek. Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak. Ti, apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek. Ti, szolgák, fogadjatok szót mindenben test szerint való uraitoknak, nem színből szolgálva, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek, tudva, hogy az Úrtól veszitek az örökség jutalmát; mert ti az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kolossébeliekhez írott levél, 3:17-24.)

„Nagyapám, Bóka András János Budapesten született 1937-ben. Tehetséges és intelligens ember volt. Lehetett volna vegyészmérnök, tanár vagy akár zenész is. Sok mindenné válhatott volna, ám ő a rendszerváltozás utáni Magyarország első, szabadon választott református esperese lett Baranyában. Gyerekként átélte a második világháborút, nyolcévesen tizenhat repeszt operáltak ki a testéből. 1956-ban másodszor látta romokban Budapestet. Egy „renitens” baranyai lelkész, aki Bibliát csempészett Erdélybe Ceaușescu rémuralma alatt, és aki a délvidéki menekülteket sem hagyta sorsukra a délszláv háború idején. Sok minden lehetett volna. Végül 10 gyermek édesapja és harminchárom unoka nagyapja lett. Egy közülük írja ezeket a sorokat.” – Bóka Balázs Andor „A legkisebbektől, a legkisebbekig” – Nagyapám missziója címmel 13 óra interjú hanganyagából állította össze az általunk is nagyrabecsült és szeretett egykori baranyai esperes életét összefoglaló írást.

Bejegyzésünkben csatolt fényképünkön a közöttünk sokat szolgált lelkipásztor-esperes fenti igéhez kapcsolódó, kézzel lejegyzett kopácsi istentiszteleti vázlatát mellékeljük. Ez a dokumentum, sok más irat mellett az Ars Longa Alapítvány, Erdős János zsinati tanács titkár és Hunlich Robert, volt szentlászlói református lelkipásztor által megőrzött és a közelmúltban Kopácsra került Délvidéki Misszió iratanyag levéltári részének egyik tétele. Istennek mondunk köszönetet azokért a lelkekért, akik nehéz időkben népünk tagjai mellett álltak, segítették és támogatták a délvidéki magyar reformátusságot, vigaszt nyújtottak számára mind Magyarországon, mind a háború által sújtott településeken. Hála legyen azért, hogy ők nem fordultak el tőlünk sem bajban, sem jóban, és most szeretettel gondolhatunk rájuk, akiknek emléke nem veszhet el soha. SDG!

Édesanyák köszöntése

Édesanyák köszöntése

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (János 15:16) „Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” (I.Jn. 4:19)

Isten az édesanyák szeretetét is a maga szeretetének fényében teremtette. Isten is még a gyermek születés előtt szereti gyermekét, aki ingyen kegyelmének ajándéka. Egy édesanya szeretete gyermeke iránt viszontszeretetet nem vár, nem kényszerít, nem követel, szeretete feltétlen, nem jövőbeli életesemények függvénye. Legyenek áldottak az édesanyák!

Németh István:

Egyszerű sorok az édesanyámról

Nem volt soha békessége,

most a lelke ékessége:

Isten és a csend.

Mások harcát nem kavarta,

szőttesét is könnyel varrta,

s járta a mezőt.

Ha nehéz volt, mindig bírta,

jóságát lelkünkbe írta,

pazarolt szegény!

Mosolygását ránk aggatta,

Istent a tejével adta,

nem pihent soha!

Adott, osztott énekelve,

még ha könnyes volt a lelke,

akkor is adott!

Jó apánkat eltemette,

két leányát sírba tette,

s majdnem a szívét!

De ha megroskadt a válla,

ránézett a keresztfára,

s jött velünk tovább!

Útjainkat elrendezte,

gondjainkat megfelezte,

akármennyi volt!

Most, hogy végre kiköltöttünk,

lelke ott virraszt felettünk,

mint a tiszta Hold!

Lelke kertje mind virág most,

hogy a vágyott égi Várost

ékesítse majd!

Nem volt soha békessége,

most a lelke ékessége: Isten és a csend.

Szabadulás

 „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.” (II. Móz. 15:2) „Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (Ézs. 12:2) „Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.” (Zsolt. 118:14)

Mindenki keresi valami elől a szabadulást. Keressük a régi levetett ruhától a szabadulást, hogy újba öltözzünk, a régi autótól, hogy újra cseréljük (és a régit jól szeretnénk eladni), a cipőtől a konyhabútorig, a régi rossz boroshordótól az újig, az örökölt háztól, megunt, régi könyvektől bútorokig, egyszóval mindenféle tárgyaktól, és a nem szeretett munkahelytől, vagy hivatástól, javíthatatlan kapcsolatunktól a veszekedős szomszédtól…  Annyi minden van, amitől szabadulást keresünk. Földhöz ragadt az életünk. A listát a végtelenségig tudnánk folytatni…

Vajon a 3 fent idézett szerző mitől kívánt szabadulni? Mi az, amiben az Úr segítségét várták, és a szabadulást – így írták – már meg is kapták? Honnan ez a világosság? Nehezen megfogalmazható a fogalom, de mégis azt gondolom, hogy mindenki érti, hogy miről van szó, és nem is kell ismerni az egykori történeti környezetet hozzá, hogy érezzük ma is, és magunk is vágyjunk rá.

Fotóinkon a várdaróci és a vörösmarti református templom, 2024.

Csodák

„Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.” (Dániel 4:34)

Csodák

Dániel könyve a csodák könyve. Egyrészt olyan események elbeszélését tartalmazza, amelyek a zsidók számára a végítéletet jelentették: a fogság és megpróbáltatások ideje, amely felborította a megszokott rendet Izrael életében. Ezek mind nagyon szomorú és megdöbbentő történések voltak, ugyanis egy pogány birodalom vett erőt az egy, hatalmas és mindeneket teremtő Istenben hívő nép fölött. A barbárnak is tartott pogány világ eluralkodott a törvényeket tisztelő és különleges társadalmi rendben élő kiválasztott nép mindennapjai fölött. Próféták szóltak az Úristen ilyen ítéletéről a tőle elforduló nép és uralkodói ellen, de erre, ami valóban megtörtént, senki sem számított.

Dániel a csodák könyve, mert ezek között a szomorú és gyilkos események között megjelentek az isteni csodákat felmutatni képes hősei is a hitnek. Az elbeszélések arról is szólnak, hogy a pogány uralom hatalma alatt is lehet a zsidó szokásokat és hagyományokat gyakorolni. Megtartani és megélni az egyedüli Isten vallását. Nincs az a zsarnokság, nincs az a hatalom, amely sötétségében ne lehetne az Istent hívni segítségül, keresztyénekként Krisztushoz és Hozzá, az Úrhoz imádkozni, Tőle menedéket várni a Szentlélek áldott árnyékában.

Dánielt a 6. rész elbeszélése szerint oroszlánok vermébe vetik, ahonnan Isten segítségével megmenekül. A kilencedik részben Dániel Istenhez imádkozik, aki megmutatja neki, hogy mit hoz a jövendő, majd egy angyal segítségével és böjtje után látomásban lesz része a 10. rész története szerint. A szabadulás eseményei is szerepelnek a könyvben, a végítélet hangjai is megszólalnak. Mind csoda, az ószövetségi események tükrében és módszerében, amelyek hozzánk is szólnak, mert a hit hangszereivel zengik a Mindenható Isten dícséretét, amelyben mi is gyakoroljuk magunkat. Vannak még csodák? – kérdezhetjük. Vannak, az Istenben való bizonyosság által – válaszolhatjuk. És buzgón imádkozhatunk, hogy a csodák súlyoktól és nehézségektől való megmenekülésének ajándékozottai legyünk a próféciák, történetek és tanítások világában.

„Szentlélek, végy körül bennünket, szenteld meg szívünket, készítsd neved imádására, magasztalására, hogy Téged szívből imádhassunk és hálákat adhassunk! Hisszük, hogy a mi szánknak szózata egeid meghatja, ámen.”

(ej)