Ispraćaj Šoja Balinta

Ispraćaj Šoja Balinta starijeg, drugog glavnog staratelja Reformatske kršćanske crkve Mađara

„ Budite hrabri i jakog srca svi koji se u Gospodina uzdate “ Psalam 31 stv. 25

Čitanje XXV. Psalma:

Okupili smo se da se oprostimo od našeg brata Šoja Balinta u Isusu Kristu. Njegova smrt je nanijela veliki gubitak  našoj crkvi, a supruzi Gospavi, sinu Balintu, majci Mariji, bratu Lajošu i njegovoj obitelji, kumovima, prijateljima, te bližoj i daljnjoj rodbini neizrecivu TUGU i BOL.

Mi kršćani vjerujemo da smrt nije kraj. Mi isčekujemo vječni život i susret s Isusom Kristom i sa voljenima koji su prije nas otišli i preselili se u vječno Kraljevstvo. U toj vjeri mi pronalazimo utjehu u Božjoj riječi „ Dođite svi k meni koji ste umorni i opterećeni i ja ću vas okrijepiti “ Mt. 11 stv. 28. Uvjeren sam da svi koji smo ovdje i oni koji su spriječeni osjećaju tugu. Svi smo mi potreseni i mislimo kako je to samo san, a ne stvarnost. U skoroj budućnoti ćemo spoznati koliki je naš stvani gubitak bio on osobni, crkveni ili društveni s odlaskom poštovanog i časnog Balinta Šoje starijeg. Donosim izraze sućuti u ime Reformatske kršćanske crkve Mađara.

Od dana kada smo  prvi put stupili u istu službu crkve, od stiska ruku, uplivao je u moje srce poput sunčanog dana kao i njegov otac prije njega.

Pristupao je službi otvoreno, srdačno, kao čovjek koji pristupa jednako siromašnom i bogatom. Od tada pa do danas imao sam mnogo puta čast biti u njegovoj blizini, upoznati ga kao jedinstvenog čovjeka. Prepoznao sam  kvalitete vrijedne divljenja, bio sam bogatiji za mnoga iskustva koje dijelio sa mnom. Bio je odgovoran suradnik u vrijeme  službe glavnog staratelja crkve.. Uvijek pravedan, častan u brizi za svoje najmilije i za dobrobit naše vjerske zajednice RKCM.

Surađivali smo u vjeri i nadi za rad usmjeren k opstanku crkve u ovim teškim vremenima. Ponekad je bio moja oaza mira, vječni optimist koji je znao tješiti i pomoći kad god je mogao. Skroman, ali bogat. Dokaz je kako ga nećemo pamtiti po odjeći koju je nosio već po djelima, riječima i dobroti..

Da nisam obični prolaznik ovog svijeta možda bi imao moć promijeniti smrt u život. Tada bi bio sretan. Smrt je surov i nepokolebljiv protivnik, nikad dobro došao. Zato se sada osjećam kao gubitnik, nemoćan i tužan, ali znam i vjerujem, svjedočim da je smrt prolaz ka spasenju za sve one koji su umorni i iscrpljeni.

Kada pomislim na Balinta Šoju starijeg uvijek se sjetim Isusovih riječi iz Matejevog evanđelja iz petog poglavlja „ Blago mirotvorcima jer će se zvati sinovima Božjim “ Tada osjetim utjehu vjerujući kako je i on među njima.   

S vama dijelim bol, ali želio bih vama udijeliti utjehu, jer „ Blago čistima srcem; oni će Boga gledati “! Matej ev. 5. poglavlje stavak 8.

Opraštam se s prijateljem, puštam ga neka ide putem kojim ćemo svi mi jednog dana poći. Balinte neka Bog bude s tobom i neka ti dadne krunu vječne slave po Isusu Kristu… AMEN.

Keresztelő Kopácson

2022. szeptember 25. – egy kopácsi református keresztelő napja.

Egy család és az egyház életében két, időben távolban lévő ok adja az alkalomhoz kötött ünnepek rendjét. Az egyik, a születést követő keresztelő, a másik a halált követő temetés. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban ennek az utóbbinak sajnos több esete is előfordult már ebben a hónapban, és ezért különös öröm számunkra, amikor keresztelőről adhatunk hírt.

A kopácsi református templomban a vasárnap délutáni istentisztelet keretében Vencel Tin, ifj. Vencel Ferenc és Dujmović Jelena három éves kisfiát keresztelte Kopácsi Kettős János lelkész-püspök a gyülekezet és a család szélesebb körének társaságában. Đurić Goran és Kovács Lilla keresztszülők fogták a kisfiú kezét és tettek fogadalmat arról, hogy a szülőkkel együtt ők is mindenben segítik ifjú keresztyén testvérünket abban, hogy szívét Krisztus előtt kitárja és befogadja a Róla való tanítás, beszédek és szerető családi közösség áldása mellett.

A keresztség és a halál között, a két szélső pont között az ember és az egyház életében az a jó, ha a csend elkerüli a közösséget. Elmondhatjuk, hogy van is életünk történetében esemény bőven, családi örömök és bánatok, egyházi veszekedések és viszályok. Mindezekben azonban a főszereplő Isten kell legyen. Csend és halál a temetőben van. Az élet zajában, csakúgy mint az egyházban Isten szeretete kell legyen a legfontosabb, és a figyelem arra, hogy a születés és a halál között miként éljük meg a Szentlélek közösségében a Krisztus általi újjászületés néha fájdalmas, de néha, mint a jelenlegi keresztelési alkalomkor is örömteli lehetőségét. Isten áldja meg a család és a gyülekezet életét Kopácson és a környezetünkben lévő testvéri gyülekezetekben!

PORBÓL LETTÜNK, PORRÁ LESZÜNK

Beszéd Sója Bálint (élt 54 évet) főgondnok temetésén Hercegszöllősön, 2022. augusztus 29.-én.

ISTEN ÚTJÁN JÁRNI

Uram, hozzád emelkedem lélekben! 

Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. (Zsoltár 25:1,4-5)

Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.  (János 14:6.)

A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat … (Máté 12:35)

Kedves gyászoló család!

Kedves gyászoló közösség!

A halál győzelme ismét szomorúvá tett bennünket, a gyász nehéz óráiban Isten igéje adjon nekünk vigasztalást.

              Tőlünk eltávozó testvérünk életútján próbálta megismerni Isten akaratát, tanítását és vezetését. Sokszor elhangzott a zsoltár író fohásza: „Útaidat, Uram, ismertesd meg velem“, és próbált járni a jézusi úton: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.“

              Életútján  küzdött, harcolt a betegséggel. A harcot az elmúlt napok folyamán fel kellett adni, a szíve már nem bírta tovább és megállt. Halálát fizikailag, biológiailag a szív betegsége okozta, és így 54 éves korában eltávozott tőlünk. Szimbolikusan, jelképesen azonban elmondhatjuk, hogy a szíve  nagyon jó volt, a szíve nagy volt, és sok kinccsel telve. A Biblia gondolatvilágában a szív sokszor az egész emberi élet belső, lelki világát jelentette, szinte a teljes életre gondolva.  

Istentiszteletek alkalmával sokszor énekelte testvérünk a református énekeskönyv 25. zsoltárának kezdő sorait: „Szívemet hozzád emelem…“. Ismerte Kálvin János híres jelmondatát: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem„. Az általunk is ismert képen, jelvényen egy kéz az égő szívet, mint áldozatot nyújtja Isten felé. Így próbált testvérünk is élni. Szívének kincseit, jóságát, gazdagságát megosztani és megmutatni.

              Szívének szeretetét megmutatta  a hozzá legközelebb álló közösségnek, a családjának. Feleségével figyelmes volt, fiát mindig próbálta tanítani. Édesanyjára is gondolt. A rokoni, családi kapcsolatok fontosak voltak neki, és próbált alkalmakat szervezni a közös találkozásokra, együttlétekre.

              Isten szeretetét is megmutatta: a hercegszöllősi gyülekezet presbitere lett már fiatal korában, majd az egyházközség gondnokának választották 2013-ban. Emellett a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház főgondnoki tisztségét négy éven keresztül töltötte be.  A szolgálatával, tudásával segítette az egyházi élet szervezését, szívén viselte a délvidéki reformátusság sorsát.

              Szívének jóságát, vidámságát megmutatta barátainak. Gondolt volt a beteg emberekre, ideje volt a baráti összejövetelekre. Nagy lelkesedéssel szervezte a kötélhúzó csapat versenyeit, és az egyesület elnöke is volt.

              Családjának, rokonainak, barátainak nagyon fog hiányozni, és halála miatt most nagyon szomorúak vagyunk. Érezzük feladatunknak emlékének megőrzését!  

              Mi most elveszítettünk egy barátot, de vigasztaljon bennünket, hogy egy másik barát várja őt. Jézus így szólt egykor tanítványaihoz: „Ti az én barátaim vagytok“ (János 15:14). A földi élet útja számára befejeződött, de már egy másik úton van Jézus felé, a barát felé, aki már ott van az Atyánál, hogy közbenjárjon, helyet készítsen a benne hívőknek. Már most legyen bátorítás számunkra Jézus szava: „Én vagyok az út…“  Ámen!

Varga György református lelkipásztor, Csúza-Hercegszöllős-Vörösmart

Búcsúztató:

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
 

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
 

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Temetési igehirdetés (Ember Lajos presb.)

Kedves Testvérek, az utóbbi néhány hétben többször is megálltunk egy-egy elhunyt testvérünk sírja mellett, és a vigasztalás és ígéret szavait hallgattuk a református lelkész szolgálatán keresztül. Közlésünkben az egyik elhangzott beszéd olvasható, amint az Varga György lelkipásztor szavain keresztül jutott el hozzánk.

PORBÓL LETTÜNK, PORRÁ LESZÜNK

Vörösmart, 2022. augusztus 25.

Ember Lajos (élt 88 évet) presbiter temetésén elmondott temetési beszéd

„Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.“ (I. Mózes 15:15)

„Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.“  (Ps. 119:92-93)

„Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él“ (János ev. 11:25)

Kedves gyászoló család!

Kedves gyászoló közösség!

              A mai nap szomorúak vagyunk, hiszen itt, a vörösmarti temető ravatalozójában jöttünk össze. A halál ismét elvett valakit tőlünk. A bibliai ige is szomorúan szól Ábrahámhoz: „Te pedig elmégy“.  Elment tőlünk is egy számunkra kedves testvérünk, Ember Lajos presbiter, aki 88. évet élt. Vörösmarton született, később Szabadkán tanult, élt és dolgozott mint asztalos mester. Visszatért Vörösmartra és nyugdíjas éveit itt töltötte. Idős korában is foglalkozott méhészettel, ahogy asztalos munkával is. A mai napon pedig kikísérjük ősei sírja mellé, a temetőbe.

               A Biblia tanítása szerint az élet Isten ajándéka, a hosszú élet pedig Isten nagy ajándéka. Tőlünk eltávozó testvérünk  élete hosszú volt, mialatt sokszor próbatételekkel, küzdelmekkel, veszteségekkel is szembe találta magát. Isten igéje, tanítása a nehéz időkben is vigasztalást és erőt jelentett számára. Életében igyekezett Isten törvénye szerint élni, ahogy a zsoltáríró is mondja: „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék…“. Presbiter testvérünk is próbált Isten törvénye, tanítása szerint élni. Gyerekkorában szeretett hittanórákra járni, nagyon odafigyelt nagyapja tanítására, akivel sokat volt együtt, és elbeszélése alapján az egész életében emlékezett szavaira. A családjában is szép példát látott: édesapja egy időben a gyülekezet gondnoka volt, és édesanyja családjában is volt presbiter.

              A gyülekezet presbitereként a legutóbbi időkig részt vett a templom felújításában, járt istentiszteletekre, teadélutánokra, presbitergyűlésekre. A presbiteri konferencián bizonyságot tett hitéről. Elsőként faragott kopjafát a hercegszöllősi református templom kertjében.

              A falu társadalmi életében is tevékeny szerepet vállalt. A falunapokon kiállította mézeit, és ötletesen bemutatta a méhek munkáját. Asztalos munkákat is vállalt, a közösség javára régi szövőszéket készített, javított.

              A temetőbe menni mindig szomorú esemény, Jézus is szomorú kísérettel ment ki a betániai temetőbe barátja, Lázár sírjához. Jézus vigasztalja a gyászoló testvéreket, rokonokat, barátokat.  „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…“. Szóljon ma a vörösmarti temetőben hozzánk Jézus vigasztalása. A gyászban, szomorúságunkban, a haláltól való félelmünkben hittel fogadjuk el az örök élet titkát, és már itt, e földi életünkben reménykedjünk az örök élet valóságában.

Ámen!

Búcsúztató:

Kun Magdolna: A halálon túl is

A halálon túl is él az a nagy-nagy szeretet,

amely lélek a lélekkel összekötetett,

hogy ott fenn a mennyben is egyek legyenek.

Így sosem szűnik szívünkben a gyász,

mert az folytonosan hulló könnyekért kiált

azok emlékéért, kik már nem ölelnek át.

Mennyország és földi világ egy és ugyanaz,

hisz lélek a lélektől el nem szakadhat, még akkor sem, ha a halál választja szét azt.

Búcsúztató Sepséről

Jézus szerint:

„Boldog, aki jó órában juthat Isten országába…”

Isten elveszi azokat, akiket már az Ő örök világára ítél.

Hisszük, hogy drága Bálint már ott van, ahonnan még többet tud értünk imádkozni, mert e földi nyomorúságos életünkben, közösségünkben annyi áldozatot hozott és szinte pásztorként vezetett bennünket.

Szívén hordozta egyházunk gondjait és most onnan fentről, Jézus lába előtt imádkozik érettünk az Isten népe közti békességért és szeretetért.

Köszönjük Bálint önfeláldozó munkáját, és Urunknak azt, hogy elhunyt testvérünket életében nekünk rendelte és ajándékozta, akiben bízhattunk és akire felnézhettünk reménységgel.

Most szomorú szívvel búcsúzunk és bízunk a hamaros találkozásban. A családnak vigaszt és megvigasztaltatást kívánunk, hitet és erőt, amit megad a mi Urunk Istenünk a Szentlélek által.

Béke hamvaira!

Isten veled az új találkozásig!

A sepsei reformátusok nevében Paukovics Margit 2022. augusztus 29, Hercegszöllős