Aratás ünnepe
„Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” (Mt. 13:18-23)
Aratás ünnepe van, a mezőkön éjjel-nappal dolgoznak a munkások, hogy betakarítsák a termést ezekben a hetekben. Több helyen már el is végezték a feladatot és ünneplik munkájuk gyümölcsét.
Az ünneplésünk része, amikor Jézus beszédét olvassuk és hallgatjuk szavait, melyeket a tanítványok előtt mondott. A fenti néhány sor is ilyen forrás. Jézus példázatként használja fel az élettel kapcsolatos mondanivalójára a vetés és aratás képét. Tudja jól, hogy ismerjük ezeket a képeket, hiszen körülöttünk is ilyen események zajlanak. Máté evangéliumában, a 13. részben is ez áll az üzenet középpontjában.
Az érett gabona learatása az igazak összegyűjtésére utaló jelkép.
Imádság: Urunk, Istenünk, Jézus nevében Te egybegyűjtesz bennünket a Te tiszteletedre. Mint igazakat, Te tartasz számon bennünket, bár tudjuk, hogy sok esetben vétkeztünk ellened. Bűnbánattal állunk meg Előtted és kérjük irgalmadat és kegyelmedet, amit Krisztusban töltesz ki ránk a Szentlélek által. Kérjük, hogy kísérj bennünket további utunkon, a Hozzád megtértek közösségében, hogy életünk megérett termésbe forduljon a magunk, szeretteink és közösségünk javára. Alázatosan meghajtjuk fejünket Előtted és hálát adunk áldó szeretetedért, mely örök életnek forrása számunkra. Ámen.