Melyik református egyházzal írta alá a Horvát Köztársaság kormánya
a közös érdekű kérdésekről szóló megállapodást 2003 -ban?
Szerző: IPA – INFORMATIVNA PROTESTANTSKA AGENCIJA, 2021.
szeptember 07.
Közvetlenül a vallásos közösségek jogállásáról szóló új törvény
(OG 83/02) megalkotása után és a Vallási Közösségek Nyilvántartásának
létrehozása előtt a kormány megkezdte a közös érdekű kérdésekről szóló
megállapodások aláírását több vallási közösséggel. Többek között 2003. július 4-én
írták alá a szerződést a Horvát Református Keresztyén Egyházzal. A
megállapodást a kormány nevében Ivica Račan akkori miniszterelnök, a Horvát
Református Keresztyén Egyház nevében pedig Langh Endre püspök írta alá.
A vallási közösségekkel fenntartott kapcsolatok bizottsága akkori
titkára Franjo Dubrović volt, aki kétségkívül jelentős szerepet játszott azon
vallási közösségek kiválasztásában, amelyekkel a Horvát Köztársaság kormánya
aláírta a megállapodást.
Langh Endre úr 1999-ben elhagyta a Horvát Református Keresztyén
Egyházat, mert nem akarta elfogadni a 1998. november 7-én tartott Laskói Zsinat döntéseit. A zsinaton a jelenlévők többsége megvonta
bizalmát Langh püspöktől, eltávolították addigi pozíciójából, és
megválasztották az egyház új vezetését. Miután elhagyta a Horvát Református
Keresztyén Egyházat, Langh úr egy új vallási közösséget hozott létre, amely ma „Horvátországi
Református Keresztyén Kálvini Egyház”
néven működik. Langh urat csak azután szentelték pappá és püspökké, miután
megalapította új felekezetét és annak vezetőjévé vált.
A következő zsinaton a Horvátországi Református Keresztyén Egyház
nevet változtatott „Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház”-ra és
Kopácsi Kettős János lelkipásztort választották püspöknek, majd a Horvát Köztársaság kormányát is tájékoztatták az eseményekről.
A Vallási Közösségekkel Való Kapcsolatokért Felelős
Kormánybizottság és titkára, Franjo Dubrović figyelmen kívül hagyta ezeket a
tényeket, és továbbra is Langh Endrét tartotta püspöknek, új vallási közösségét
pedig a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódjának tekintette. Csak
neki ismert okok és lehetséges érdekek miatt Franjo Dubrović úr Lang úr mellé
állt. Ez nyilvánvaló a számos hivatalos levélből, amelyeket személyesen írt
alá. Megerősítette Lang úr vallási közösségének jogfolytonosságát, és a
Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat újonnan alakult egyházként
kezelte, nem pedig hitvalló vallási közösségként. Eljárása helyrehozhatatlan
kárt okozott mind a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyháznak,
mind annak vezetésének, különösen Kopácsi Kettős János püspöknek.
A Vallási Közösségekkel Fenntartott Kapcsolatok Bizottsága,
valamint a Horvát Köztársaság kormánya számos nyilatkozatában egyértelműen
szerepel, hogy a Horvát Köztársaság Kormánya mely vallási közösséggel kötötte
meg az állami-egyházi megállapodást. A szerződést azzal a református egyházzal
kötötték meg, amelynek folytonossága a Reformáció idejéből származik, és amely
az Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, majd az SFR Jugoszláviában is működött. A
tények szerint ez a református egyház 1993. január 30-án tartotta első zsinatát
a független Horvát Köztársaságban.
Ezt megerősíti például a Vallási Közösségekkel Fenntartott
Kapcsolatok Bizottsága 2005. március 24-i levél (száma: 563-08-125/1-05), amely
így szól:”A Horvát Köztársaság kormánya megállapodást kötött a szóban forgó
egyházzal (NN 163/03), mint az egyetlen egyházzal, amely az Osztrák-Magyar
Monarchia, a Jugoszláv Királyság, a SFR Jugoszlávia és a Horvát Köztársaság függetlensége
elnyerése és létrejötte óta folyamatosan működik.”
A szóbanforgó egyház 1993. január 30-án vált függetlenné a Horvát
Köztársaságban Horvátországi Református Keresztyén Egyház néven, amit a Vallási
Közösségekkel Való Kapcsolatok Bizottsága 2005. július 14-i nyilatkozatával
megerősít.
Végső ítélet a jogutódlásról
Mivel a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház nem
tudta a nyilvános dokumentumok és egyházi dokumentumok alapján sem bizonyítani
a hivatalok irányában, hogy a Jugoszláviai Református Egyház jogutódja, és hogy
1993. január 30-án jött létre a Horvát Köztársaságban. Ezért bírósági úton kellett
bizonyítania az igazságot a jogutódlás megállapítására illetékes bíróság előtti
eljárásban.
A peres eljárás lezárultával a Horvát Köztársaság Kereskedelmi
Legfelsőbb Bíróságának 2021. június 29-i ítélete (szám.:43 Pž-1447/2020-6)
megerősítette az elsőfokú Eszéki Kereskedelmi Bíróság ítéletét (szám.: P-151/2019-41.
kelt. 2019.
november 29 -én), amely a következőképpen szól:
1. Megállapítást nyert, hogy a Jugoszláviai Református Keresztyén
Egyház jogutódja, amelyből 1993. január 30-i zsinatán kivált és önálló
református keresztyén egyházként megalakult a Horvát Köztársaságban, a
felperes, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház ( székhely: Kopács,
Petőfi Sándor utca 4. sz, azonosító jelei, nevezetesen: azonosítószám 0245453
és OIB: 50542093088.).
2. Tilos az
alperesnek jogügyletekben a felperes jogi alanyiságát kisajátítani, és a 0245453
számú azonosító adatokat használni, amelyek alatt a felperest a Központi
Statisztikai Hivatal nyilvántartásba vette, és az 50542093088 személyi
azonosító számot, amely alatt a felperes bejegyzést nyert az illetékes Pénzügyminisztériumban,
valamint a Horvát Köztársaság illetékes Közigazgatási Minisztériuma Vallási
Közösségek Nyilvántartásában.
A Horvátországi Református Keresztyén Egyház több mint 20 éves
hamis képviselete után végül a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Horvátországi
Magyar Református Keresztyén Egyház a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház
jogutódja.
Mit jelent ez az ítélet a Horvát Református Keresztyén Egyházzal
2004. július 4 -én aláírt szerződés kérdésében
A Horvát Köztársaság kormánya kétségkívül azzal a Reformáció óta
folyamatosan működő református egyházzal akart megállapodást aláírni, amely a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház utódjaként
1993-ban függetlenedett a Horvát Köztársaság területén. A probléma az, hogy ezt
rossz egyházzal kezdeményezték, majd írták alá, vagyis azzal, amely hamis módon
mutatkozott be Horvátországi Református Keresztyén Egyházként, és amely bizonyítottan
ellopta valaki más személyazonosságát. A felelősöknek, különösen Dubrović úrnak
tisztában kellett volna lenniük ezekkel a tényekkel, de mint már
megállapítottuk, csak saját maga által ismert okokból támogatta Langh úr
félrevezető eljárását, és tette lehetővé az új
egyházi közösségnek a megállapodás megkötését. Egyéb jogok és kötelezettségek
mellett a Langh úr vezette újonnan létrehozott vallási közösség 2004 óta évente
körülbelül egymillió Kuna pénzbeli támogatást kapott a horvát állami
költségvetésből.
Idővel el kell dőlnie, hogy a Horvát Köztársaság kormánya az
ítélet után felmondja-e a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházzal
kötött szerződést, és visszatérítést követel-e ettől a vallási közösségtől,
amely hamisan nyújtotta be az adatokat, vagy ehelyett, illetve mellett a Szerződés
mellékletében csak megváltoztatja a Szerződés birtokosának nevét.
Megfelel-e a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház a
Horvát Köztársaság kormányával kötött megállapodás feltételeinek?
A Horvát
Köztársaság Kereskedelmi Legfelsőbb Bíróságának 2021.
június 29-i 43 Pž-1447/2020-6 számú megerősítő
ítéletének indoklása többek között a következőket tartalmazza:
A Bíróság megállapította, hogy Langh Endre püspök, aki a
Horvátországi Református Keresztyén Egyház képviselőjeként mutatkozott
be továbbra is, annak ellenére, hogy az egyház zsinata 1998. november 7-én
eltávolította őt, egy újonnan alapított egyház (amelyet 1999. február 19 -én
alapítottak, 1427814 lajstromszámmal) püspökeként
a Horvátországi
Református Keresztyén Egyház utódjaként
mutatkozott be, azt állítva, hogy ez az új egyház a jogfolytonos, amely csak
később változtatta meg nevét (Kálvini Egyházra), ami nem igaz, mert ez egy
újonnan alapított felekezet, Langh püspök vezetésével. A felperes a
Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, és mivel nem vitatott,
hogy az alperes a Horvátországi Református Keresztyén Egyház utódjaként mutatkozott be, megtiltotta az alperesnek a felperes
alanyiságának kisajátítását és a felperes azonosító jeleinek használatát.
Így a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház esetében
kétségtelenül újonnan létrehozott vallási közösségről van szó.
2004. december 23-án a Horvát Köztársaság kormánya elfogadta azt a
követelményt, amely szerint a már meglévőtől elkülönülő közösséget új egyháznak
vagy vallási közösségnek tekintik. Ebben az értelemben a Horvátországi
Református Keresztyén Kálvini Egyház nem felel meg
a kormány feltételeinek. Továbbá, ha az újonnan alakult vallási közösség
megállapodást szeretne kötni a Horvát Köztársaság kormányával, legalább 6000-es
létszámra van szüksége, és a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház
tagsága ezt a számot nem éri el.
Kérdés, hogy ennek a helyzetnek a megoldása hová fejlődik, amikor
a közös érdekű kérdések vonatkozásában már megkötött megállapodásról van szó. Azaz
kérdés, hogy hogyan fogja a Horvát Köztársaság kormánya kijavítani az
elkövetett hibát?