A Hálaadás gyakorlatai a Zsoltárok tanításának tükrében
A hálaadás gyakorlása nem idegen a Szentírástól: a Zsoltárok könyvében a hívő ember mindennapi tapasztalata, hogy életének eseményeit Isten jóságának fényében szemléli. „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103:2) – hangzik az intés, amely ma is irányt mutat a tudatos hálaadás kialakításában. A következő napokban egy-egy napi imalehetőséget kínálunk arra, hogy a lelkünkbe rejtve megbúvó fontos, és életünket lényegileg meghatározó értékekre bukkanjunk. Ennek a folyamatnak a segítésében kívánunk támogatást nyújtani.
________
1 nap. Hála-napló vezetése
A zsoltáros példáját követve – „Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.” (Zsoltárok 9:2) – érdemes naponta számba venni mindazt, amit Istentől kaptunk. Gondoljunk el és írjunk fel minden nap legalább öt jelentősebb és öt apróbb dolgot, amiért hálásak lehetünk: személyeket, eseményeket, megtapasztalt gondviselést. A nehéz időszakokban ezek felidézése megerősíti a hitet és rámutat arra, hogy Isten korábban sem hagyott magunkra.
2. nap. Hála számbavétele („hálajáték a nagytól a kicsi felé”)
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 136:1) – ez a felismerés arra indít, hogy tudatosan összegyűjtsük mindazt, amiért hálával tartozunk. Tűzzünk ki egy célt, például ötven dolgot, és soroljuk fel őket. Ahogy haladunk előre, egyre inkább észrevesszük a kisebb, hétköznapi ajándékokat is, amelyek Isten gondviselésének jelei.
3. nap. Napi hála gyakorlata – 12 pontban
A rendszeres hálaadás elmélyítésére alkalmas, ha naponta tizenkét dolgot nevezünk meg:
– négyet az adott nap konkrét ajándékai közül;
– négyet azok közül, amelyeket természetesnek veszünk (egészség, képességek), mégis Isten kegyelméből adatnak;
– négyet pedig olyan vágyaink közül, amelyekért hitben már beteljesedettként adunk hálával Istennek. Az ember ugyanis, a zsoltároshoz hasonlóképpen nemcsak a már megtapasztalt ajándékokért ad hálát, hanem a jövőre vonatkozó kéréseit is bizalommal Isten elé viszi – úgy, mintha azok már meghallgatást nyertek volna.
Ha ezt megtanuljuk és gyakorolni tudjuk, aminek lényege tehát a hitből fakadó előlegezett hálaadás, akkor megtapasztaljuk, hogy a keresztyén ember bízik Isten gondviselésében és válaszában. Nem arról van szó, hogy biztosan úgy történik minden, ahogyan elképzeljük, hanem arról, hogy Isten akaratában bízva már most hálát adunk neki. Ez a szemlélet összhangban áll a zsoltárok lelkületével, ahol a bizalom és a hála gyakran megelőzi a szabadulás tényleges megtapasztalását. A hívő ember így vall: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.” (Zsoltárok 116:1)
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy úgy mondunk hálát egy kérésünkért, mintha már Isten kezében rendezett dolog lenne – nem a saját elképzelésünk bizonyosságával, hanem az Ő hűségébe vetett bizalommal. Ez a lelki ismeret és bizonyosság összhangban áll azzal a bizalommal, amely a zsoltáros szavaiban is megjelenik: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.” (Zsoltárok 116:1)
4. nap. Hála önmagunkért és életünkért
A Zsoltárok könyve a bűnbocsánatért és a megújított életért való hálát is hangsúlyozza: „Boldog az, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (Zsoltárok 32:1) Ennek fényében érdemes számba venni azokat a területeket, ahol Isten munkálkodott bennünk: fejlődésünk, szolgálatunk, mások javára végzett tevékenységünk mind okot ad a hálára.
________
A hálaadás nem pusztán lelki gyakorlat, hanem hitbeli válasz Isten cselekvésére. A zsoltárosok példája arra tanít, hogy a hívő ember életének minden területén felismerheti Isten jóságát, és ezért így vallhat: „Magasztallak, Istenem, királyom, és áldom nevedet mindörökké.” (Zsoltárok 145:1) Ámen
