Észrevételek egy látogatás kapcsán

A napokban a Képes Újság beszámolt a Kálvini Egyház vezetőinek magyarországi hivatalos fogadásáról. Bár örvendetes, ha a határon túli magyar egyházi közösségek ügyei figyelmet kapnak, sajnálatosnak tartjuk, hogy a Képes Újság az elmúlt években több alkalommal nem biztosított hasonló teret a HMRKE álláspontjának, illetve a horvátországi reformátusság helyzetének sokoldalú bemutatására. Ezért fontosnak tartjuk, hogy a közvélemény és a döntéshozók a rendelkezésre álló bírósági döntések, hivatalos dokumentumok és valamennyi érintett fél álláspontjának ismeretében alkothassanak teljes képet.

________

Nagyszerű hír, hogy a Kálvini Egyház képviselőit a magyar állam vezetői, a miniszterelnök és az egyházi ügyekért felelős államtitkár fogadták. Elismerésre méltó minden olyan törekvés, amely a határon túli magyar közösségek és egyházaik iránti figyelmet, valamint a felekezeti párbeszédet és együttműködést erősíti.

Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen találkozón a döntéshozók a horvátországi reformátusság helyzetéről a lehető legteljesebb és több szempontot bemutató tájékoztatást kapják. Az elmúlt években ugyanis a különböző szervezetek részéről eltérő értelmezések és egymásnak ellentmondó beszámolók is napvilágot láttak. Ezért az alábbi kérdések megválaszolása a kiegyensúlyozott tájékozódást szolgálhatja.

________

1. Elhangzott-e, hogy a Kálvini Egyház 27 évvel ezelőtt, 1999-ben jött létre Horvátországban, míg a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) története több évszázadra nyúlik vissza, és idén fennállásának 450. évfordulóját ünnepli?
2. Tájékoztatták-e a magyar vezetőket a jogutódlással, tulajdonjoggal és jogfolytonossággal kapcsolatos, egyházi körökben és világi szervek előtt évek óta fennálló jogvitákról, valamint az ez utóbbiakban született bírósági döntésekről?
3. Ismertették-e, hogy a Kálvini Egyház és gyülekezeteinek jogi személyisége milyen körülmények között jött létre, illetve hogy több esetben ugyanazon településeken és címeken működnek, ahol korábbi idők óta a HMRKE gyülekezetei is jelen vannak?
4. Ismertették-e azt az álláspontot is, amely szerint a HMRKE hívei és gyülekezetei úgy érezték, hogy hátrányos megkülönböztetés érte őket a magyar és horvát állami szervek és felekezetek részéről, és ezt magyarországi egyházi, illetve állami döntések is befolyásolhatták? Beszéltek-e vajon arról, hogy ezekben milyen szerepet játszott és milyen tevékenységet folytat jelenleg is a Kálvini Egyház?
5. Tájékoztatták-e a magyar vezetőket arról, hogy a gyülekezeti ingatlanokkal kapcsolatban hosszú éveken át milyen jogviták és bírósági eljárások zajlottak, amelyek során a tulajdonjog és a nyilvántartási bejegyzések is vitatott kérdések voltak?
6. Elhangzott-e, hogy egyes eljárások során a felek kölcsönösen vitatták egymás jogi álláspontját és a bíróságok előtt tett nyilatkozatait, illetve hogy ezek közül több kérdésben jogerős döntések is születtek?
7. Elhangzott-e, hogy számos ügyben jogerős bírósági döntések születtek, amelyek eredményeként egyes ingatlanok, pl. Kórógy, Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős stb. ismét a HMRKE gyülekezeteinek nevére kerültek vissza?
8. Szó esett-e arról, hogy a folyamatban lévő jogviták idején az érintett ingatlanok használatából és hasznosításából származó bevételek mely szervezethez kerültek?
9. Szóba került-e, hogy a Magyarországról érkező támogatások elosztásának szempontjai és arányai több alkalommal vitát váltottak ki az érintett egyházi közösségek között?
10. Ismertették-e, hogy e bevételek felhasználásának célja és módja milyen volt, illetve hogy ezek között szerepeltek-e a folyamatban lévő jogi eljárások költségei is?
11. Elhangzott-e, hogy az elmúlt két évtizedben jelentős összegű közpénz került egyházi támogatásként felhasználásra, és hogy e támogatások felhasználásának átláthatóságáról eltérő vélemények alakultak ki?
12. Tájékoztatták-e a döntéshozókat arról, hogy a horvátországi református közösségek részére biztosított állami támogatások megosztása hosszú időn keresztül viták tárgyát képezte, és a HMRKE álláspontja szerint e források elosztása aránytalan volt?
13. Tájékoztatták-e a magyar döntéshozókat arról is, hogy a HMRKE álláspontja szerint a 2023 utáni támogatási rendszer átalakításával sem valósult meg az általuk igazságosnak tartott forrásmegosztás, továbbá arról, hogy a HMRKE értelmezése szerint a Kálvini Egyház a korábbi éves állami támogatás jelentős részét 2023 után is megtarthatta, amelyet a HMRKE egyebek mellett Balog Zoltán püspök korábbi kormányzati és nemzetközi kapcsolatrendszerével is összefüggésbe hoz, miközben az érintett felek e kérdésben vélhetően eltérően nyilatkoznak?

________

Úgy gondoljuk, hogy a magyar kormány és a magyar közvélemény akkor alkothat megalapozott képet a horvátországi reformátusság helyzetéről, ha valamennyi érintett fél álláspontját, valamint a rendelkezésre álló bírósági döntéseket és hivatalos dokumentumokat egyaránt megismerheti. (Erdős János zst. titkár)

________

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház számára minden időben az elsődleges feladat Krisztus evangéliumának hirdetése, a gyülekezetek lelki építése, valamint a hit, a reménység, a szeretet és a józan, világos látás kegyelmének továbbadása hívei számára. Egyházunk meggyőződése, hogy belső közösségi életének, missziójának és lelki szolgálatának megerősítése fontosabb minden külső vitánál. Küldetésünk továbbra is az, hogy őseinktől örökölt hitbeli és egyházi örökségünket megőrizzük, gyarapítsuk, a református önazonosságot és ismeretet erősítsük, valamint Jézus Krisztus személyének és tanításának ismeretét minél szélesebb körben elmélyítsük.

A HMRKE működése során mindenkor a hatályos jogszabályok tiszteletben tartására, valamint Isten igéjének és parancsolatainak követésére törekedett. Hisszük, hogy egyházunk jövője nem elsősorban emberi törekvéseken vagy akadályoztatásokon múlik, hanem Isten kegyelmén és a Szentlélek munkáján, aki megőrzi és vezeti az Ő egyházát.

A fenti kérdések nem a találkozó jelentőségét kívánják megkérdőjelezni, hanem azt a célt szolgálják, hogy a horvátországi reformátusság ügyében valamennyi lényeges körülmény és szempont is megjelenhessen a nyilvánosság előtt.

Híveinknek ajánljuk.

„Az Úr kezében vannak életünk napjai”

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt. 90:12)

Nehéz szavakat találni, amikor egy emberi élet váratlanul, számításaink szerint túl korán ér véget. Különösen fájdalmas ez akkor, amikor egy ötvenes éveiben járó férfit kell elengednie családjának, szüleinek, testvéreinek, rokonainak és gyülekezetének. Ilyenkor sok kérdés marad bennünk: miért most, miért ilyen korán, miért kellett megtörténnie mindennek?

Isten Igéje nem ad választ minden „miértre”, de egy biztos kapaszkodót nyújt: életünk nem a véletlen kezében van. Napjainkat nem mi mérjük ki, hanem mennyei Atyánk, aki kezdettől fogva ismeri földi utunkat. Amit mi befejezetlennek, fájdalmasnak és érthetetlennek látunk, azt Ő örökkévaló szeretetének távlatából szemléli.

Egy kis horvátországi magyar református közösségben különösen erősen érződik egy-egy család gyásza. Az összetartó rokonság fájdalma közös fájdalommá válik, a könnyek nemcsak egy házban hullanak, hanem egy egész közösség szívében. Ilyenkor különös ajándék, hogy egymás mellett állhatunk, hordozhatjuk egymás terheit, és együtt kereshetjük Isten vigasztalását.

A legnehezebb talán a szülők szíve számára elfogadni a veszteséget. Nincs olyan életkor, amikor természetesnek tűnne gyermekünk elvesztése. De van Valaki, aki ismeri ezt a fájdalmat. Mennyei Atyánk egyszülött Fiát adta értünk, és Krisztusban megmutatta, hogy a halál nem az utolsó szó. Jézus Krisztus feltámadása azt hirdeti, hogy akik benne hisznek, azok számára a sír nem végállomás, hanem átmenet az örök életre.

Ezért gyászunkban sem reménytelenül állunk meg. Könnyeink valóságosak, hiányunk mély és fájdalmas, de hitünk szerint az Úr kezében vannak azok is, akik már eltávoztak közülünk. Ő pedig egykor minden könnyet letöröl népének szeméről.

Imádkozzunk azért, hogy az Úr vigasztaló Lelke ölelje körül az elhunyt édesapját, édesanyját, testvéreit, rokonait és egész gyászoló közösségét. Adjon erőt a hiány hordozásához, békességet a háborgó szíveknek, és élő reménységet Krisztus evangéliuma által.

Mennyei Atyánk! Megtört szívvel állunk előtted, amikor szeretett testvérünk földi életútjára emlékezünk. Köszönjük mindazt a jót, amit általa adtál családjának, rokonságának, gyülekezetének és közösségének. Kérünk, légy különösen közel gyászoló szüleihez. Te látod fájdalmukat, kimondhatatlan veszteségüket és könnyeiket. Vedd őket irgalmas szeretetedbe, és adj nekik mennyei vigasztalást. Erősítsd az egész rokonságot és közösséget is, hogy egymás terhét hordozva, hitben és szeretetben tudjanak megmaradni. Amikor a hiány fájdalma újra és újra jelentkezik, emlékeztesd őket arra, hogy Te vagy az élet és a feltámadás Ura. Köszönjük Jézus Krisztusban adott reménységünket, amely túlmutat a síron és az elmúláson. Add, hogy ebben a reménységben találjunk erőt, békességet és vigasztalást. Az Úr Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében.

Urunk, köszönjük, hogy nem hagysz magunkra eltévedéseinkben. Köszönjük, hogy keresel, megtalálsz és hordozol bennünket. Adj hitet, hogy rád bízzuk magunkat, és örömmel fogadjuk kegyelmedet. Ámen.

________

„…példázatot mondta nekik: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.” (Lukács 15:3-6)

És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében.

Jézus példázata a jó pásztorról egyszerű, mégis mély vigaszt hordoz. Az elveszett juh nem saját erejéből talál vissza a nyájhoz: a pásztor az, aki elindul érte, megtalálja, és vállára veszi.

Ez a kép az evangélium szíve: Isten nem kívülről figyeli az eltévedt embert, hanem utána megy. Nem a bűnös teljesítménye vagy ereje hozza helyre a kapcsolatot, hanem a pásztor irgalma. A tehetetlen juhot nem útjára bocsátja, hanem felemeli, és örömmel hordozza.

Milyen különös ez az öröm: nem szemrehányás kíséri, hanem hordozás. Nem elutasítás, hanem visszafogadás. A pásztor nem fáradtan, kényszerből viszi haza az elveszettet, hanem örömmel. Ez a kép ma is vigasztal: amikor az ember látja saját gyengeségét, botlásait vagy eltévelyedéseit, az evangélium nem az önerejére mutat, hanem arra, aki keresi és megtalálja. A jó pásztor ma is úton van az elveszettek felé. Megtalál-e téged?

Jogerősen a Vörösmarti Református Egyházközségé az ingatlan

Jogerősen a Vörösmarti Református Egyházközségé az ingatlan!

A Nagygoricai Megyei Bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az Eszéki Városi Bíróság korábbi döntését, amely kimondta, hogy a vitatott vörösmarti ingatlan, mint templom és parókia, valamint kert- és földbirtokok tulajdonosa a Vörösmarti Református Egyházközség. A másodfokú bíróság elrendelte a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház javára korábban bejegyzett tulajdonjog törlését, valamint az eredeti telekkönyvi állapot visszaállítását, vagyis a Vörösmarti Református Egyházközség tulajdonjogának újbóli bejegyzését!

Az ítélet jelentőségét növeli, hogy immár jogerősen lezárult egy újabb olyan ügy, amelyben a bíróság megállapította: a telekkönyvi „névjavítás” valójában nem adminisztratív korrekció volt, hanem egy másik jogi személy tulajdonosként történő bejegyzését eredményezte. A bíróság szerint ilyen módon tulajdonjog nem ruházható át. A lezárult ügyek a hercegszöllősi, csúzai, kórógyi egyházközségekkel kapcsolatosak.

A döntés megerősítette azt a korábban már jogerősen rendezett jogi álláspontot is, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztény Egyház a volt jugoszláviai Református Keresztény Egyház jogutódja, és a történelmi református egyházközségek ehhez az egyházi szervezethez tartoznak. A megyei bíróság elutasította azokat az érveket, amelyek a különböző történelmi elnevezésekre hivatkozva próbálták megkérdőjelezni a jogfolytonosságot.

A vörösmarti ügy azért is kiemelkedő jelentőségű, mert a hercegszöllősi és a csúzai, valamint kórógyi egyházközség után immár a negyedik olyan per zárult le jogerősen, amelyben a bíróság helyreállította a történelmi református egyházközségek tulajdonjogát. Ezzel a döntéssel újabb bírósági ítélet erősíti meg, hogy a vitatott ingatlanok tulajdonjoga nem változtatható meg hamis iratokkal és pusztán névváltoztatásra hivatkozva, és a korábbi jogerős határozatokban megállapított jogutódlás valamennyi későbbi eljárásban kötelező erejű.

A mostani jogerős ítélet így nemcsak a Vörösmarti Református Egyházközség tulajdonjogát erősítette meg véglegesen, hanem fontos precedensként szolgálhat a hasonló egyházi vagyonjogi vitákban is a jövőt illetőleg.

Hálaadás a kegyelemért és a hűségért – Hetven év házasságban

Hálaadás a kegyelemért és a hűségért – Hetven év házasságban

„Mert mindörökké tart az ő kegyelme.” (Zsoltárok 136:1)

Különleges és ritka ünnepre gyűlt össze családja körében a kopácsi Kis József gondnok és felesége, Mária asszony. A szeretet, a hálaadás és az öröm jegyében ünnepelték házasságuk 70. évfordulóját, amely Isten megtartó kegyelmének és áldásának csodálatos bizonysága.

Kis József a Kopácsi Református Egyházközség gondnoka, valamint a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyik legidősebb presbitere és gondnoka. Élete szorosan összefonódott szülőföldjével és gyülekezetével. Az utolsó kopácsi halászemberek egyikeként generációkon át örökölt mesterséget folytatott, őrizve a település hagyományait és a Dráva–Duna menti életforma értékeit. Halászengedélye egészen a lehetőségek végső határáig érvényben maradt, így személyében egy letűnőben lévő ősi mesterség nagy tudású és méltó képviselőjét tisztelhetjük.

A mostani jubileum azonban mindenekelőtt a házastársi hűség, a családi összetartozás és az Isten iránti bizalom ünnepe volt. Hetven esztendő közös útja során számtalan örömöt és megpróbáltatást éltek meg együtt, mégis megmaradtak egymás mellett szeretetben, hitben és szolgálatban. Életük példája erősítő bizonyság a fiatalabb nemzedékek számára is arról, hogy Isten áldása és vezetése megtartja azokat, akik benne bíznak.

Az ünnepi alkalmon a gyülekezet más vezetői és családjuk körében adhattak hálát az Úrnak az elmúlt évtizedekért, a kapott ajándékokért és a mai napig megtapasztalható gondviselésért.

A gyülekezet és egész egyházi közösségünk nevében szívből kívánjuk, hogy a mindenható Isten továbbra is őrizze és áldja meg Kis József gondnokot és Mária asszonyt, adjon számukra erőt, békességet és örömteli napokat szeretteik körében.

„Az Úr pedig gyarapítson és gazdagítson titeket egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben.” (1. Thesszalonika 3:12)

Emlékezzetek meg elöljáróitokról

Emlékezzetek meg elöljáróitokról

Idén ünnepli fennállásának 450 éves jubileumát a hercegszöllősi református gyülekezetnek is otthont adó Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, amely a történelem különböző korszakain át, a világi hatalmak eltérő viszonyulása – olykor az elnyomás, máskor a ritkább támogatás – közepette hívei áldozatvállalásának, hitbeli hűségének és kitartásának köszönhetően mindmáig meg tudta őrizni önazonosságát.

Az idei év augusztusában a dunamelléki és szerbiai keresztyén református testvérekkel, valamint minden jóakaratú érdeklődő részvételével közös jubileumi ünnepségre készülünk. Országos egyházunk támogatásával megkezdődött a felkészülés időszaka, hogy méltó módon adhassunk hálát elődeink helytállásáért és Isten megtartó kegyelméért.

Ennek a felkészülésnek egyik fontos mozzanata a múlttal való azonosulás és annak hitbeli értékelése, amelyet most fényképeink segítségével kívánunk megtenni. A képeken nem teljes ugyan az emlékezet, de felvillannak előttünk azoknak az arcai – és a ma közöttünk élőké is -, akik életükkel, szolgálatukkal, hitükhöz és egyházunkhoz való ragaszkodásukkal sokat tettek közösségünk megmaradásáért. Bizonyságtételük Isten iránti hűségről, kitartásról és az egyház melletti kiállásról szól.

Sokan közülük ma is közöttünk vannak, sokaktól azonban már búcsút kellett vennünk. Különösen is felidéződik emlékük a képeken látható, 2010 augusztusában Hercegszöllősön megtartott hálaadó istentisztelet résztvevőit szemlélve. Azokért, akik előttünk jártak a hit útján, ma is hálát adunk, és emlékezetüket kegyelettel őrizzük, hiszen életük és helytállásuk ma is erőt adhat számunkra.

________

„Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket!” (Zsid. 13:7) Pál apostol igéje arra hív bennünket, hogy hálás szívvel őrizzük meg azok emlékét, akik előttünk jártak a hit útján, és életük példáján keresztül mi magunk is megmaradjunk a hűségben.

Amikor régi fényképeinket szemléljük, nem csupán múltunk eseményeit látjuk viszont, hanem Isten megtartó kegyelmének jeleit is. Elődeink hűsége, imádsága és sokszor csendes helytállása ma is megszólít bennünket. Kérjük, emlékezzünk együtt mindazokra, akik hitükben példát mutattak, és könyörögjünk azért, hogy a ránk bízott örökséget mi is hűséggel adhassuk tovább.

________

Mindenható és kegyelmes Urunk! Hálát adunk Neked azokért, akik előttünk jártak a hit útján, akik nehéz időkben is megmaradtak a Te szeretetedben, és egyházunkért áldozatot vállaltak. Köszönjük a megtartatás kegyelmét, a közösséget és a reménységet, amelyet nemzedékről nemzedékre adsz népednek. Kérünk, áldd meg jubileumi készülődésünket, erősítsd gyülekezeteinket, és taníts bennünket hűségesen járni azon az úton, amelyre elhívtál minket. Urunk, add, hogy múltunk emlékezete ne csupán visszatekintés legyen, hanem megerősítés a jövő szolgálatára is. Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

A 62.

A 62.

A dél-baranyai Kopács református közösségi életének meghatározó dokumentuma a Borkó Juliánna nevéhez kötött „Buzgóság” című énekeskönyv, amely 1928-ban jelent meg, majd 2004-ben új, javított és bővített kiadásban is napvilágot látott. A kötet kiadója az Exodus Kiadó (Erdőkertes) volt; a sajtó alá rendezést Keresztes Dániel és Hamarkay Ede végezte, az előszót dr. Hegedűs Loránt püspök jegyezte. A kiadás így egyszerre tekinthető forrásközlésnek és egyházi-teológiai értelmezésnek.

A „Buzgóság” különleges helyet foglal el a 20. század eleji délvidéki református kegyességi irodalomban. Anyaga nem egységes szerkesztési elvek szerint rendezett antológia, hanem kéziratos hagyomány, gyülekezeti továbbadás és különböző énekeskönyvi források egymásba fonódásából létrejött gyűjtemény. Ennek következtében a szövegek élő, változó formában öröklődtek, gyakran a dallamhoz igazított ritmizálással és eltérő nyelvi rétegek együttélésével.

A szakirodalom ezt a sajátosságot nem rendezetlenségként, hanem egy sajátos, közösségi használatban formálódó vallásos nyelv lenyomataként értelmezi. A kötet így nem pusztán énekeskönyv, hanem a népi kegyesség gyakorlati eszköze, amelyben az imádság, az ének és a hitbeli tapasztalat szorosan összekapcsolódik.

Külön figyelmet érdemel a 62. ének szövegállapota is, amely jól mutatja a gyűjtemény forráskritikai természetét. A különböző kiadások és hagyományozódási formák miatt a tétel nem rendelkezik egységes, lezárt szövegváltozattal, hanem változatokban él tovább. Ez a jelenség nem kivétel, hanem a teljes kötetet jellemző sajátosság: a szöveg nem rögzített mű, hanem közösségi használatban formálódó hagyomány.

A „Buzgóság” teológiai és lelki világa a földi élet terheiből való vigasztalódás, a reménység és a Krisztusban való megnyugvás gondolatkörére épül. E sajátos lelkiség a 20. századi kisebbségi református közösségek tapasztalatait tükrözi, ahol a hit egyszerre jelentett megtartó erőt és közösségi identitást.

Összességében a „Buzgóság” nem lezárt irodalmi mű, hanem élő hagyománydokumentum, amelyben a vallásos nyelv és a közösségi emlékezet folyamatos kölcsönhatásban áll. Ebben a keretben a 62. ének is inkább tanúságtétel, mint önálló, véglegesített szöveg. Éneklését és olvasását, imádságokként való napi kegyességi gyakorlatát keresztyén életünk alapfonalának tekinthetjük ma is. Olvassuk, imádkozzuk buzgón!

62.

Csak haladj a keskeny úton

Jézusnak nyája,

Ne félj, csak higgy, majd eljutol

Egy jobb hazába.

Jézus az út és az ajtó,

Ki téged szeret,

Légy híve hozzá mindhalálig,

Jobbján ad helyet.

Egyházmegyei látogatás a hercegszöllősi templomban

„Törekedjetek a békességre mindenki iránt, és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsidókhoz írt levél 12:14)

________

Egyházmegyei látogatás a hercegszöllősi templomban

________

A magyarországi református egyházi püspökválasztási folyamat elindulásának részeként a Dunamelléki Református Egyházkerületben eddig hat püspökjelölt lépett a nyilvánosság elé. A Magyarországi Református Egyház (MRE) tisztújítása 2026 őszén esedékes, az új tisztségviselők pedig 2027 januárjában kezdik meg szolgálatukat.

A református egyházi nyilvánosság korlátozott és erősen cenzúrázott felületein érzékelhetően élénkülés tapasztalható. Esperesek és gyülekezeti lelkipásztorok is aspirálnak vezető tisztségekre, amely folyamat reménység szerint az egyházi szolgálat megerősítését szolgálja, és az elmúlt időszak („B.Szabó” és „Balog”, majd „Steinbach” éra) vitatott gyakorlataival szemben nem elsősorban politikai vagy gazdasági befolyásszerzési törekvések mentén zajlik. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) mindebből annyit érzékel, amennyit a magyarországi egyházi közélet meghatározó közép-tisztviselői, szereplői láthatóvá tesznek. Különös jelentőséget ad a jelennek az 1576-os Hercegszöllősi Zsinat 450. évfordulója, amelynek jubileumi megemlékezését 2026. augusztus 16-án tervezik megtartani a hercegszöllősi református templomban.

2026. június 3-án az Északpesti Református Egyházmegye lelkipásztorai látogatást tettek Hercegszöllősön. A vendégeket – akik legalább az 1990-es évek közepe óta nem, akkor is csak korlátozott számban, teológushallgatóként jártak a térségben – előzetes bejelentkezésük alapján fogadták. A hercegszöllősi református templomban Varga György püspök köszöntötte őket. Ismertette, hogy az egyházi épület az elmúlt időszakban jogi eljárásokat követően került ismét a helyi, jogfolytonos református közösség használatába, miután korábban egy 1999-ben alapított, magyarországi háttérrel működő felekezeti szervezet illegitim kezelésében állt. A látogatás során a vendégek betekintést nyerhettek a helyi gyülekezet jelenlegi életébe és az elmúlt évtizedekben kialakult egyházi és intézményi viszonyokba, melyek kialakulásában sajnálatosan a magyarországi egyházi és világi struktúráknak is jelentős része volt. Bizonyságtétele szerint hozzátette, hogy a HMRKE a maga részéről a történelmi és jelenkori kihívások közepette is a hitvalló szolgálat és az egyházi közösség fenntartásának szándékával kíván működni, bízva abban, hogy a jövőben a különböző egyházi testületek között a párbeszéd és az együttműködés lehetőségei erősödnek, és a Dunamelléki Egyházkerület új vezetésével már a kapcsolat a jövőben a kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapulhat.

Fogadjátok be egymást – Kopács, 2026. június 4.

„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott titeket az Isten dicsőségére.” (Róm. 15:7)

Mai igénk különösen jól kapcsolódik a vendégfogadáshoz, az egymás felé való nyitottsághoz, a határokon átívelő református közösséghez és a Krisztusban való összetartozás felismeréséhez.

________

A június 4-i megemlékezések és vendégfogadások a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház országos egyházi rendezvénysorozatának keretében Csúza és Hercegszöllős után Kopácson folytatódtak.

A résztvevő magyarországi vendégeket Varga György püspök, Kettős Attila lelkipásztor és Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor köszöntötte, majd előadásában ismertette a helyi református gyülekezet és templom történetét, valamint egyházunk múltját és jelenét. A közösségi együttlétet testvéri vendégség követte: a gyülekezet ebéddel látta vendégül a messzi útról érkezetteket. A helyi halászlét Kettős Áron főgondnok és Varga László, a kopácsi gyülekezet gondnokhelyettese készítették.

A résztvevők az együvé tartozás apró, kezdetlegesnek tűnő, mégis fontos jeleit tapasztalhatták meg ezen a napon. Bár első pillantásra idegenek találkoztak – eltérő környezetből érkező emberek, fiatalok egy számukra ismeretlen közegben -, a keresztyén közösség megtartó erejében mégis hamar oldódni tudtak a távolságok és különbségek.

A Krisztusban megélt közösség ismét emlékeztetett arra, hogy a közös hit, az anyanyelv, a történelmi emlékezet és a református örökség összekötő ereje túlmutat földrajzi határokon. Reménységgel tekintünk a további találkozások és közeledések elé gyülekezeteink között, bízva abban, hogy a mostani látogatás is hozzájárult egy nyitott, testvéri légkörű kapcsolódás kialakulásához.

Reményeink szerint e találkozás által többen betekintést nyerhettek a határon túli magyar református keresztyén közösségek nyelvébe, gondolkodásába, mindennapi életébe, lelki és kulturális kincseibe, valamint történelmi örökségük ma is élő szokásaiba és helyszíneinek sajátos légkörébe. Reméljük azt is, hogy akik most vendégeink voltak, nemcsak nemzeti ünnepeink alkalmával térnek vissza hozzánk, hanem máskor is, hiszen gyülekezeteink kapui nyitva állnak előttük, és szeretettel várjuk őket.

„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott titeket az Isten dicsőségére.” (Róm. 15:7)

________

Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked ezért a közösen eltöltött napért, a találkozásokért, az egymásra találás öröméért és mindazért a szeretetért, amelyet egymás szolgálatában megtapasztalhattunk.

Köszönjük a testvéri közösséget, az együtt kimondott szót, az asztalközösséget, az ismerkedés lehetőségét, valamint azt, hogy Krisztusban idegenből is testvérekké lehetünk.

Kérünk Téged, őrizd meg úton lévő vendégeinket hazafelé vezető útjukon. Adj számukra épséget, figyelmet, nyugalmat és békességet, hogy szeretteikhez biztonságban érkezhessenek meg.

Áldd meg szívükben mindazt, amit itt láttak, hallottak és átéltek. Engedd, hogy megszülessenek bennük azok a felismerések, amelyek Krisztus közösségében közelebb visznek bennünket egymáshoz, és erősítsd bennünk a határokon átívelő keresztyén összetartozás tudatát.

Add, hogy találkozásaink ne egyszeri alkalmak maradjanak, hanem élő kapcsolatokká, testvéri közeledéssé és egymás hordozásává érlelődjenek a Te akaratod szerint.

Urunk Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Vendégeink – gyülekezeti látogatás – Hódmezővásárhely

„Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.“ (Ef. 4:3-6)

A hódmezővásárhelyi Hódmezővásárhely–Ótemplomi Református Egyházközség fenntartásában működő Bethlen Gábor Református Gimnázium diákjai és kísérő tanárai látogatták meg ma reggel a Hercegszöllősi Református Egyházközség templomát, az 1576. évi hercegszöllősi zsinat történelmi helyszínét. A találkozás a gyülekezet, valamint a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház – a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja – tagjai számára egyaránt nagy örömöt jelentett.

A történelmünkkel és vidékünkkel való ismerkedés testvéri alkalma délután Kopácson folytatódik, ahol az Összetartozás Napja alkalmából tartandó egyházi megemlékezésen vendégeink részvételével egyházunk közössége emlékezik meg a múlt század húszas éveinek fájdalmas történelmi fordulatairól és azok következményeiről. Az alkalom egyúttal bizonyságtétel is a megmaradásról, a jelenlétről és a XXI. század jövőjébe vetett reménységről, Istenbe vetett hittel.

A megemlékezésen jelen lesznek a Dráván túli területek gondnokai és lelkipásztorai is, miközben magyarországi vendégeinket szeretettel köszöntjük. Az alkalmat agapé és istentiszteleti közösség zárja, a helyi gyülekezet vendégszeretetében.