Archive For 2019.05.21.

A csúzai gyülekezet jeles lelkipásztorai 1931-ig

 

Emléktábla a templomban a gyülekezetben szolgált lelkipásztorok névsorával, Csúza, 2019. május 20.

Lelkipásztorok Csúzán

 

Kurtán Zsigmond – a templomépítő.

Kertvéllyesi Pál – a templom megnagyobbítója.

Rácz Péter – a Drávaszög egyik tudós lelkészének tartják (…). Nem sokat tudunk róla. A csúzai temetőben levő sírkövén ez áll: „Nagytiszteletű helv. hitv. főesperes és csúzai lelkész emléke kesergő özvegye n. t. Környei Terézia által emelve. Meghalt 1861. május 12én élte 80ik évében.” Tehát 1781-ben született, „alsóbb oskoláit Nagy Körösön, ’a felsőbbeket Debrecenben végezte.” Anyanyelvén kívül deákul és németül olvas és beszél. Első szolgálati helye Rétfalu, ahol 17 évig lelkészkedik. Két fiúgyermeke van. Ács Gedeon keresztapja.

A templombelső keleti szárnya, Csúza, 2019. május 20.

Templombelső nyugati szárnya, Csúza, 2019. május 20.

Ács Gedeon – 1819-ben született Bellyén, ahol édesapja lelkész volt, de már 1821-ben átköltözött Laskóra, s ott folytatta hivatását. Az Ács gyerekek Laskón töltötték gyermekéveiket (egy öccse és két húga volt). Mindössze nyolcéves, amikor Halasra vitték iskolába, aztán Kecskeméten tanult, majd Debrecenben elvégezte a teológiát. 1643-ban gyengélkedő édesapja maga mellé vette segédlelkésznek. Két év múlva édesapja váratlanul meghalt, s fia, Gedeon állt örökébe. 1848-ban erősen hatottak rá a forradalmi eszmék, nemcsak harcra buzdította híveit és pénzt gyűjtött a szabadságharc megsegítésére, hanem maga is csatlakozott a harcolókhoz, tábori lelkész lett. A szabadságharc bukása után önként követte Kossuthot a száműzetésbe, először Törökországba, majd Amerikába. New Yorkban eleinte nagy lelkesedéssel segítették az emigránsokat, de ez nem tartott soká. 1853-ban kétkezi munkásnak szegődött el, de a gazdasági válság következtében munka nélkül maradt. Aztán egy vasútépítésen dolgozott, majd Bostonba utazott, s felvette az amerikai állampolgárságot. Az 1859-es évet ismét New Yorkba töltötte, egy régi barátjának fényképész műtermében segédként helyezkedett el. Törökországi és amerikai élményeiről több kötet naplót írt. De hazahozta a honvágy: 12 év után visszatért szülőföldjére. Laskóra nem mehetett vissza, az állását már betöltötték. A csúzaiak pedig szívesen hívták, amit el is fogadott, így ennek a falunak lett a lelkésze. Gyülekezetét 25 évig hittel, szeretettel szolgálta.

Kontra János 1858-ban született Tahitótfaluban. Atyja Kontra János lelkész, anyja Szöllősi Szánthó Mária, akit 7 napos korában elveszített. 60 éves korában meghalt az édesapja is, így a 13 évesen teljesen árván maradt gyermeket nagybátyja, Szánthó János kosdi pap nevelte és gyámolította. Iskoláit Vácott, Budapesten és Kecskeméten fejezte be, majd a teológián is Budapesten tanult. 1883-tól Budapesten közel 7 évig hitoktatóként szolgált, majd mint Szász Károly püspök első, de mindvégig legkedvesebb káplánja. Aztán a budai alakuló egyház lelkésze volt három és fél évig. Csúzai papi pályafutása 1890. október 31-én kezdődött. Mindössze 32 éves, de nagy tapasztalattal rendelkezik. Csúzai lelkészsége első 25 évében rendkívül sokat építkezett. Ebben az időben renoválták a templomot, megszépítették a paplakot, a régi helyett új iskolát és tanítói lakást építettek. Amikor sikerült neki a második tanítói állást is kiharcolnia Csúzára, újabb iskola és tanítói lakás is kellett. Trianon után azonban minden megváltozott. Bár a tiszteletes úr maga is igen nehéz helyzetbe került (évekig nem kapott fizetést), az emberekben tartotta a lelket, s egyházi munkáját is példátlan kitartással és türelemmel végezte. Vasárnapi iskolát vezetett, felesége pedig nagy szeretettel dolgozott a nőegyletben. De nemcsak a saját egyházközségében munkálkodott, hanem részt vett az új Jugoszláv Királysági Református Keresztyén Egyház megszervezésében is. 1931-ben, 41 évi szolgálat után lemondott csúzai lelkészi állásáról és az egy-házmegyei tanácsban betöltött tisztségéről is (egyházmegyei tanácsbíró és zsinati alelnök volt). A magyarországi kisoroszi gyülekezetben folytatta a szolgálatot.

A csúzai gondnok távozik a templomból a vasárnapi istentisztelet után utoljára, Csúza, 2019. május 20.

Sztárai Mihály, Kopácsi István, Siklósi Mihály és a többiek

Szózat (Vörösmart, 2005.)

Sztárai Mihály, Kopácsi István, Siklósi Mihály és a többiek

(Varga György csúzai református lelkipásztor írása)

 

Eszék közelében található Szlavónia négy Árpád-kori ősi települése: Kórógy, Szentlászló, Haraszti és Rétfalu (ez utóbbi ma már egybeépült Eszékkel). Itt él a honfoglaló magyarság ide települt, ezer év viharát is túlélő, megmaradt töredéke. A Kórógyi-család egyik tagja részes volt Szent Gellért püspök meggyilkolásában. Később ez a család a főnemesek közé emelkedett, Kórógyi István macsói bán volt. Az utolsó Kórógyi gróf, Kórógyi Gergely a mohácsi csatában esett el. A Kórógyi-család jobbágyai voltak az Eszék közelében élő ősmagyarok.

Szlavónia a XVI. századtól a reformáció hazájának számított. Olyan jeles huszita szerzetesek fejtették ki tevékenységüket ezen a vidéken, mint a Szerémségben (Újlakon, ma Horvátország) Bibliát fordító Pécsi Tamás és Újlaki Bálint. Az üldözés miatt menekülniük kellett, a Biblia fordítását 1439-ben Moldvában (ma Románia) fejezték be. Az ún. „Huszita Biblia“ teljes egészében nem maradt ránk, csupán a Bécsi-, Müncheni-, és az Apor-kódexben találhatóak meg egyes részei. A délvidéki területen végezte tevékeny munkáját a híres reformátor Sztárai Mihály, aki a mohácsi csatát követően, 1544 körül jelent meg Szlavóniában, és kezdte a reformáció tanításának terjesztését. Rövid időn belül számos követője lett, s néhány év alatt 120 egyházat alapított Szlavóniában és Baranyában. 120 gyülekezetről számol be Sztárai Tolnainak. Földváry László mintegy hatvanat sorol föl, Ember Pál mind a 120-at.

„Reliquum est, út catalogum Ecclesiarum Reformatorum Baroviae…hinc inde ampliavimus depromamus, et puvlico exponamus, qui sic decurrit. [Hátravan, hogy a baranyai református egyházak katalógusát most kibővítve előadjuk és nyilvánosságra hozzuk, amely így következik:]

Superior Barova: Lasko oppidum, Hertzeg-szolos, oppidum, Baski, Tsany, Ivany, Csoszi, Zalata, Monasokor, Besancz, Szilvas, Minczent, Vaiszlo, Adorjas, Samoa, Koros, Wiszlo, Kemes, Rad, Csepe, Tesenfa, Szerdahely, Terehegy, Nagyfalu, Haraszti, Ipacsfalva, Bermen, Palyi, Új-to, Lusok, Hoboly, Gerentfa, Poffend, Komlosd, Új-nap, Kovacshida, Cseki, Szabolts, Gordisa, Marfa, Dobsza, Nagytotfalu, Labad, Piski, Babocsa oppidum, Szigeth, civitas cum artze Kalmantza, v. Kalmantschi oppidum, inde Szegedinus captives ductus vid. Vitam ejus ad A. 1558., Szekszard oppidum, Szeplak, Peterd, Csakonya, Ujlak, Visonta, Rinya-Szentkiraly, Gorgeteg, Csarnata, korpad Kemse, Palkonya, Szent-lorincz, Pecs (quindue Ecclesia civitas), Pecsvaradgya, Bataszek, Kadar-kut.

Inferior Barovia: Nagy-Harsany oppidum, Kopacs, Bellye, Szepse, Csuza, Csatar, Gyüd, Varkony, Siklos oppidum cum arce, Darvas, Karants, Kő, Veresmart civitas, Kis-Harsany, Sellye oppidum, Varallya, Manyok, Mohats oppidum, Decs oppidum, Reffalu (in insula), Lippo, Ethe, Kolyked, Baranyavar, Ezsek civitas cum arce, Monostor.

In Districtu Valkonensi: Petri, Oroszi, Szoloske, Szent-Laszloo, Kolgyes, szent-Gyorgy, tordafalva, Dalmand, Varatka, Laskafalva, Betzentz, Kivogy, Ujfalu, Tamais, Szerocze, Dobronok, Szobocz, Dubicz, Banyaluka vel potius Vannyeluka, i. e. ostium fluvii Vanya, inibi Savum influenti, prope Jajcza, vid. Chart. Georg.”

Vörösmarti református templom belső, 2005.

Vörösmart, 2005.

 

A reformáció terjesztésében Szentantali Gergely volt Sztárai segítőtársa, és egyben a Dráván túl eső egyházak reformációját is ő fejezte be.

Szlavónia a reformáció otthonaként szerepel a magyar történelemben, felekezeti életében is mindvégig a reformáció jelenléte volt a meghatározó. A szláv lakosság mellett nagyobb létszámú magyar lakos is élt ezen a területen, egészen a 16. századig, a törökökkel való harcokig. A későbbi századok folyamán itt már csak inkább magyar szigetek voltak, amelyeknek fennmaradását a reformáció térhódítása biztosította.

A török csapatok 1526-ban a mohácsi csatában győzelmet arattak a magyar király serege felett, a vesztes csatában több püspök elesett. A vesztes csata hírére a püspökök és az alsó papság is elmenekült. A török csapatok a felvonulási terület közelében található falvak legnagyobb részét elpusztították, kirabolták.

A szerémségi, szlavóniai, és a baranyai magyarság számára az Oszmán Birodalom hódításaival egy tragédia kezdődött. A délvidéki területeken létszámában már soha többé nem tudott megerősödni a magyarság. A szerémségi területről teljes egészében eltűnt a magyarság. Szlavóniában az 1579-es adatok szerint 26 magyar falu volt, napjainkban csupán három (Kórógy, Szentlászló, Haraszti), mára már a magyar nyelv itt is eltűnőben van. A baranyai Drávaszögben a Mohácsi csata előtt mintegy 100 település található. Az első török adókönyv összeírása szerint 1554-ban már csak 47 települést említ, a többi 53 település már nem létezik, vagy lakatlan. Az 1591-ben írt adókönyv szerint 45 település található, de ezek között már horvát és szerb falvak is vannak, de még 36 falu közülük magyar. Napjainkban a magyar falvak száma már csupán 9-10 körül van.

Ma a divatos török sorozat filmeket látjuk a tévében, és a napi politika török barát hozzáállása elfeledteti velünk a történelemben az ellenünk, és a kárunkra elkövetett pusztításokat, rablásokat, tragédiákat.

A magyarság délvidéken e nehéz helyzetben ugyanakkor nem maradt teljesen egyedül, megjelenek a prédikátorok és reformátorok, és hirdetni kezdik reformáció tanítását. A meghódított területeken elkezd terjedni Luther Márton, Zwingli Ulrik, Kálvin János reformátorok tanítása. A megmaradt nép önként, saját akaratából, minden külső kényszer nélkül csatlakozik a reformáció tanításához. Az itt munkálkodó reformátorok közül a leghíresebb Sztárai Mihály, de többen is Baranyából, Szlavóniából származtak: Kopácsi István, Laskai Csókás Péter, Hercegszöllősi Gáspár, Veresmarti Illés, Siklósi Mihály, Laskai Szücs György, Eszéki Zigericus Imre. Az akkori kor egyik legnagyobb tudású reformátora és Délvidék első püspöke (1563-1572), Szegedi Kis István is Baranyában volt prédikátor.

A baranyai, szlavóniai reformátusság megmaradásáért fáradoztak ezek a reformátorok. Hogy napjainkban még mindig létezik reformátusság és magyarság, az nekik is köszönhető. A prédikátorok hitükkel, tudásukkal, lelkesedésükkel, bátorságukkal, áldozatkészségükkel követendő példát mutattak a nehéz sorban élő nép számára. Hitük nem volt eladó, és életüket is készek voltak feláldozni (Sztárai Mihály, Veresmarti Illés, Szegedi Kis István).

Orgona fújtató, Kopács, 2005.

Orgona, Kopács, 2005.

 

Felhasznált irodalom:

Keveházi László: „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem“, Luther Kiadó, 2005 Budapest

Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon, HunCro Kiadó, 2004 Eszék

„A bizalom pecséte alatt“ I-II. Kötet, Exodus kiadó, 2004 Erdőkertes

Dobszai Gabriella: A reformáció hatása Szlavónia és a Drávaszög népeire (kézirat)

Bence Sándor: Kései családsirató (4.rész), Magyar Egyesületek Szövetsége, 2012 Pélmonostor

Dr. Penavin Olga: Szlavóniai hétköznapok, Fórum Könyvkiadó, 1973 Újvidék

Szlavóniai hétköznapok, Fórum kiadó, 1973 Újvidék

 

Go Top