Archive For 2026.10.06.
Emlékezés Vörösmarton – október 6. – Béni Izsák Ferencz öröksége Vörösmarton
Béni Izsák Ferencz öröksége Vörösmarton
„nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” (Zsoltárok 78:4)
Vörösmarton október 6-án gondolatban egy családi síremlékhez vezet az emlékezés útja. Azokéra gondolunk ott, akik előttünk dolgoztak, családot neveltek, és gondját viselték gyülekezetüknek. Béni Izsák Ferencz közülük való. A szabadságharc évében született, 1906-ban halt meg. Kossuth iránti tiszteletét őrzi a helyi emlékezet, de református emberként más okból is érdemes megállnunk a neve előtt.
Egy család történetében sokszor a nagyapák és nagyanyák szavai maradnak meg a legtovább. Amit munka közben mondanak, ahogyan ünnepre készülnek, ahogyan imádkoznak, abból a gyermek megérti, mihez tartozik. Ezt később sem könnyű elfelejteni. Novák Olga a nagyapja nevelésében találta meg református és magyar öntudatának egyik meghatározó forrását. Aki ismeri az ő későbbi szolgálatát, annak ez a családi kapcsolat különösen sokat mond.
Novák Olga, az unoka tanított, fiatalokat segített, egyházi szolgálatot vállalt. Testvére, Blanka Vörösmarton vezette a női bibliakört. A nagyapa halála után más feladatokat kaptak, más körülmények között éltek. Mégis felismerhető a kapcsolat: amit otthon értéknek tanultak, abból mások is részesültek. Így érthetjük meg, hogyan lehet egy baranyai református család története az egész horvátországi magyar reformátusság számára tanulságos.
Béni Izsák Ferencz a munkában is példát adott. A gazdálkodás mellé kereskedést épített, majd özvegy leányával közös céget alapított. Az 1897-es cégbejegyzésben apa és leánya egyaránt önálló cégjegyzésre jogosult tagként szerepel. A száraz hivatalos sorok mögött egy család közös munkája áll. A megélhetés megteremtése, a tudás átadása és a következő nemzedék felelősségre nevelése összetartozott az életükben.
A mottóban szereplő zsoltárvers azonban többet kíván a múlt felidézésénél. Isten tetteinek továbbadásáról beszél. Egyházi emlékezésünkben ezért az a kérdés is jelen van, hogy elődeink életén keresztül mit tanulhatunk az Úrba vetett bizalomról. A haza szeretete mellett hogyan maradt helye az imádságnak? Mire indította őket a hitük? Miben kell követnünk őket, és mit kell Isten igéje előtt újragondolnunk?
Október 6-án a szabadságharc kivégzettjeire emlékezünk. Béni Izsák Ferencz annak a nemzedéknek a tagja volt, amely már az utánuk következő világban nőtt fel. Kossuthot később személyesen is felkereste. Vörösmart számára ez a találkozás a nagy magyar történelmet közeli, családokban elmondható történetté tette. A nemzeti emlékezetnek szüksége van ilyen helyi kapcsolatokra, mert általuk értjük meg, miért volt fontos elődeinknek egy távoli esemény vagy ember.
Az októberi emléknaphoz kapcsolódva 2026-ban a felújított családi sírhely ünnepélyes átadására hívják az emlékezőket. Az eszéki főkonzulátus, a HMDK és a vörösmarti magyar kultúregyesület meghívása a közös emlékezés alkalmát kínálja egyháztagjaink számára is. Egyházi emberként hálával fogadhatunk minden munkát, amely megóvja az elődeinkhez vezető nyomokat. A síremlék mellett az ott nyugvók hitének történetét is meg kell őriznünk.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház számára Béni Izsák Ferencz emléke ezért különösen közelről szól. Vörösmarti református örökségünk része. Az adományáról szóló alapítólevélben kifejezett egyháztámogató szándéka arra emlékeztet, hogy a gyülekezet jövőjéért minden nemzedék felelősséget visel. A mai lehetőségeink különböznek az övéitől. Valaki a templom körül dolgozik, más egy magára maradt emberhez megy el, megint más a gyermekének tanítja meg az első imádságot. Ezekből a szolgálatokból él a közösség, református keresztyén közösségünk Horvátországban is.
Élete végén ennek a felelősségnek írásos formát is adott Béni Izsák Ferencz. Az 1905-ös adományozói alapítólevélben a sírboltot magában foglaló, részben szőlővel beültetett földjét leánya halála után a vörösmarti református egyházközségnek szánta. A jövedelmet egyházi szükségletekre rendelte. A későbbi tanulmányok szerint az egyházi tulajdonba adás ugyan nem valósult meg. Ezt is el kell mondanunk, amikor róla írunk. A meghiúsult terv azonban megmutatja, hogyan gondolt saját családján túl a gyülekezet jövőjére. A sírhely körüli földön az élő egyház fenntartásának lehetőségét látta.
A családi síremlék egyik intése ma is világos: „Egymást szeressétek s békében éljetek!” A horvátországi reformátusok között ezt különös figyelemmel kell meghallanunk. A békességet a mindennapi beszédünkben és egymással való bánásmódunkban is keresnünk kell. A múlt megbecsülése erre is kötelez.
Amikor gyermekeinket vagy unokáinkat kivisszük egy régi sírhoz, mondjuk el, kit takar a név. Beszéljünk arról is, hogyan kapcsolódott az egyházhoz, és mi maradt ránk a munkájából. Aztán vigyük őket a templomba, az élő gyülekezet közé. Ott kaphat folytatást az a történet, amelyre a síremlék előtt emlékezhetünk személyesen is 2026 október 8-án, Vörösmarton.
Az emlékezés segít megőrizni a hitet
Az emlékezés segít megőrizni a hitet.
Az alábbiakban a mára meghirdetett Szent Korona-felavatási ünnepségen elhangzó igehirdetés szövegének egy részletét közöljük, amelyet főtiszteletű Varga György püspök mond el. Az alkalmat széles körben meghirdettük a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház köreiben. A felavatást nagytiszteletű Kettős Attila főjegyző tartja, aki megköszöni az adományozóknak a Szent Korona jelképének egyházunk számára történő adományozását.
Az alkalomról a későbbiekben részletesen is beszámolunk, fényképekkel együtt. Addig is kérjük, hogy mindenki imádságos szívvel kövesse figyelemmel az egyház és a csúzai gyülekezet áldozatos munkáját, amellyel nemzeti, kulturális és egyházi örökségünket őrizzük és megéljük kis létszámú, de annál nagyobb történelmi múlttal és reménység szerint jövővel is rendelkező gyülekezeteinkben.
________
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jakab 1:12)
________
(részlet)
Kedves Testvérek!
Szeretett Gyülekezet!
…Péter apostoli szolgálatának, feladatának érzi, hogy Jézus Krisztusra emlékeztesse a híveket, egyedül ez legyen fontos számukra. Az apostol tisztában van azzal, hogy hamarosan föl kell szednie a földi porsátrat, de tud az „élet koronájának” ígéretéről is. Van még életereje, hogy ébresztgesse a feledékeny híveket. Saját megtapasztalt élményére emlékezik vissza. Jézussal együtt ott volt a megdicsőülés hegyén, visszaemlékezik élményeire. A hegyen Illéssel, Mózessel, az Ószövetség fontos szereplőivel hallotta az Atya bizonyságtevését Jézus Krisztusról, amikor így szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!” Egy szemtanú élménye, átélt tapasztalata volt ez. A levél írója tudja, ha az ember meghal is, Isten Igéje örökké meg fog maradni. Az emberi lét múlandó és változik, de Isten örök, és Igéjének tanítása maradandó. Bizonyságtételével próbálja biztatni a híveket, hogy ők is higgyenek ebben az igazságban, higgyenek a prófétai beszédben, és erre emlékezzenek vissza.
A Biblia régen leírt sorai a mai napon bennünket is emlékeztessenek Jézusra, vezessenek bennünket Jézus felé. A múltban megtörtént eseményekre ne csak visszaemlékezzünk, hanem bízzunk, reménykedjünk abban, hogy a jelenünkre is kihatnak, és személyes életünkre, hitéletünkre, lelki életünkre is hatással lehetnek. A levél írója a felkelő hajnalcsillagról írt. Máté evangélista leírása szerint egy felkelő hajnalcsillag távolról elindította a napkeleti bölcseket, a hagyomány szerint királyokat Jézushoz. A csillag fénye vezette őket, és sikerült is az utazás, eljutottak Jézushoz. A mai napon egy másik királyra is emlékezzünk, Szent István királyra. A magyar nép uralkodója több mint ezer évvel ezelőtt szintén eldöntötte, hogy a magyar nép felveszi a keresztyén vallást, elfogadja Jézus tanítását, hisz a Szentháromság egy Istenben. A Szent Korona II. Szilveszter pápa elismerő ajándéka, a mai napon megemlékezünk erről is. A Történelmi Vitézi Rend Nagyváradi Széke és a Pro-Szentjobb Alapítvány ajándéka, a Szent Korona-emlékjel itt marad a csúzai templomdombon, hogy emlékeztessen bennünket magyar identitásunkra, keresztyén hitünkre.
Szent István király történelmi döntése a keresztény állam megalapításáról azt mutatja, hogy az országot, a magyar nemzetet Jézus Krisztus lelkiségére, szellemiségére akarta építeni. A kilencedik Szent István-i alkotmányos alapelv az imádság, illetve a Jézus tanításán alapuló vallásosság gyakorlása, az Istennel való rendszeres kapcsolattartás Isten vezetésének elfogadása céljából …
Legyünk mi is hűségesek hitünkhöz, tartsuk meg identitásunkat, szóljon nekünk Jézus biztatása: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2:10) Ámen.
(Főtiszteletű Varga György püspök igehirdetése – 2026. október 4-én Csúzán, a Szent Korona jelképének felavatási ünnepségén. – részlet)
Akik nélkül nincs ünnep
Hála azokért, akik nélkül nincs ünnep
A mai ünnep előkészítése a csúzai gyülekezet áldozatos munkáját dicséri. Hálával gondolunk az adományozó alapítvány tagjaira is, akik hosszú utazásra vállalkoztak, hogy személyesen is velünk lehessenek. Vendégeinket a csúzai gyülekezet és a szentlászlói református egyházközség közösen fogadja.
Külön is köszönetet mondunk azoknak az asszonyoknak és férfiaknak, akik gyülekezeteink hűséges munkatársai és istentiszteleteink résztvevői. Jelenlétük, munkájuk és szolgálatuk által válik kézzelfoghatóvá a Krisztusban megélt közösség itt, Horvátországban. Ők készülnek, vendéget fogadnak, rendet teremtenek, és elvégzik mindazt, amire egy ünnephez szükség van. Sokszor csendben, a háttérben szolgálnak, de nélkülük nincs ünnep.
Hála legyen Istennek értük, és köszönet nekik minden szeretettel végzett szolgálatukért! Emberi szemmel talán ők a legkisebbek, mégis nagy az, amit közöttünk tesznek. Isten Lelke munkálkodik bennük és közöttük; jelenlétük, munkájuk és szolgálatuk az ő áldásával lesz ajándékká református közösségeink számára. Ennek egyszerű, mégis sokat jelentő bizonysága: még itt vagyunk és élünk.
Hűséges helytállásuk egész Kárpát-medencei közösségünknek jelzés és felhívás a testvéri összetartozásra. Egyúttal bizonyságtétel Krisztusról, aki megtart bennünket, és egymás szolgálatára indít. Neki legyen hála és dicsőség mindazért, amit közöttünk és általunk cselekszik!
(fotó: a gyülekezet tagjai előkészítik a templom kertjét a fogadáshoz és az emlékjel elhelyezéséhez az ünnep előtti napokban, 2026.10.04.)
