Szenn Péter: „Kicseréltem a kapun a zárakat” – mit gondolhat magáról?

Szenn Péter a bellyei református egyházközség épületeinek átvételéről:

„Kicseréltem a kapun a zárakat”

A bellyei református egyházi ingatlannal kapcsolatos birtokháborítási eljárás főtárgyalásán a frissen megalakult Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház püspöke, Szenn Péter kijelentette, hogy 2023. február 7-én cserélte ki a bejárati kapu zárait. Ez a kijelentés az egyik kulcsfontosságú tény, amelyet a bíróság mérlegel egy három éve folyamatban lévő ügyben, amelyben a testület a birtokbavétel jogszerűségéről, valamint a békés birtoklás horvát jog szerinti védelméről dönt.

Három évvel a bellyei református egyházi ingatlanok használatával kapcsolatos vitához vezető események után lezárulni látszik a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház bellyei gyülekezete közötti vagyonsértési eljárás.

A felperes az eljárást azt követően indította meg, hogy a bellyei református templom és parókia zárait kicserélték, és megakadályozták az épületekhez való hozzáférést azoknak a gyülekezeti tagoknak a számára, akik a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz – a volt jugoszláviai Keresztyén Református Egyház horvátországi jogutódjához (HMRKE) – tartoznak. Bár a horvát törvények szerint az ilyen ügy sürgős intézkedés alá kerül, az eljárás immár mintegy három éve tart.

A birtokbavétel körülményei

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház képviselője kijelentette, hogy korábban békésen vették birtokba a templomot és a parókiát, miután az akkori lelkész, Aranka Čati Sabo, (a Kálvini Egyház egykori lelkipásztora) 2022. május 10-én átadta a kulcsokat és a hozzáférést Kopácsi Kettős János püspöknek.

Időközben jogvita merült fel a tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatban. Az Eszéki Városi Bíróság pélmonostori hivatala elfogadta az újonnan megalakult Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház kifogását az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel kapcsolatban, és a HMRKE gyülekezetével szemben ezt a vallási közösséget jegyezték be az érintett ingatlan tulajdonosaként. A rendelkezésre álló információk szerint az ezzel kapcsolatos fellebbezési eljárás jelenleg is folyamatban van.

A gyakorlatban birtokon belül tartózkodókat megkerülve 2023. február 7-én a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház – pontosabban az ahhoz tartozó bellyei egyházközség – képviselői ténylegesen beléptek az épületekbe. A vád szerint ekkor eltávolították a meglévő lakatokat és zárakat, majd újakat szereltek fel.

A fenti körülmények miatt a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház 2023. március 9-én birtokháborítás miatt pert indított, többek között arra hivatkozva, hogy megsértették az utolsó békés és tényleges birtoklást, az istentisztelet gyakorlását, valamint az épületekhez és az ott található ingóságokhoz való hozzáférést.

A lakatok és zárszerkezetek eltávolításának vitatott körülményei

Az eljárás során eltérő nyilatkozatok hangzottak el arról, hogy ki és milyen módon távolította el a bejárati kapukon lévő lakatokat.
A HMRKE kebelén belül működő Bellyei Református Egyházközség egyházgondnoka, Palizs István kijelentette, hogy jelen volt, amikor a rendőrség jelenlétében eltávolították a lakatokat és láncokat, és ekkor észlelt egy személyt, akit később Igor Gamošként azonosított.
Igor Gamoš ugyanakkor a főtárgyaláson tett vallomásában azt állította, hogy nem ő vágta el a lakatot. Palizzsal szemben a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház püspöke, Szenn Péter úgy nyilatkozott, hogy 2023. február 7-én személyesen cserélte ki a kapu zárját, abban a meggyőződésben, hogy ezzel biztosította a békés bejutást az ingatlanba.

A jogvita jogi vonatkozásai

A kérdés, hogy a fenti körülmények között az ilyen magatartás a birtokbavétel, illetve a birtokvédelem jogszerű eszközének minősül-e egy igazolhatóan és jogszerűen birtokon belül lévő gyülekezettel szemben, a bíróság jogi értékelésének tárgyát képezi. Ebben az összefüggésben a horvát jog a békés birtoklás védelmét és az önkényes magatartás tilalmát szabályozó rendelkezései az irányadók.

Következtetés

Az eljárás során felmerült ténybeli és jogi kérdések összetettsége ellenére továbbra is elvárható, hogy a bíróság határozatának meghozatalakor teljes körűen mérlegelje az összes bemutatott bizonyítékot – különös tekintettel Szenn Péter vallomására -, és az alkalmazandó jogot pártatlanul, törvényesen alkalmazza. E tekintetben megállapítható, hogy az ítélet a jogbiztonság, a tulajdonvédelem és a törvény előtti egyenlőség elvein kell, hogy alapuljon, hozzájárulva ezzel a jogvita tisztázásához és a jogrend érvényesüléséhez.

(A cikk a HORIZONTI VJERE egyházi hírújság 2026. március 30-án kelt horvát nyelvű bejegyzése alapján készült.)

Virágvasárnap – Varga György püspök igehirdetése

VIRÁGVASÁRNAPI IGEHIRDETÉS
Lectio: Lukács 19:28–38

Alapige: A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! „De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lukács 19:39–40)

Kiáltó kövek
A bibliai történet Jézus ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását írja le számunkra. A páska ünnepére több tízezer ember zarándokol Jeruzsálembe. A vallási szokások szerint megemlékeztek az egyiptomi rabszolgasorsból való szabadulásra. A legnagyobb ünnepük volt a zsidóknak, és mindenki igyekezett, aki csak tehette, hogy részt vegyen ezen a nagy ünnepen.

Jézus vezetésével egy galileai csoport is Jeruzsálembe tart…
________
Varga György püspök, református lelkipásztor igehirdetését olvashatják képeinken. Elhangzott Hercegszöllősön, 2026. március 29-én, virágvasárnap ünnepén a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház, a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja gyülekezetében, amely Isten dicsőségére ebben az évben ünnepli a 450 évvel ezelőtt, Veresmarti Illés püspök vezetésével ezen a helyen megtartott Zsinatot és az azon elfogadott, máig élő református törvénykönyvet, a „Hercegszöllősi Kánonok”-at.

Virágvasárnapi reggelre virradt ma

Virágvasárnapi reggelre virradt ma

„Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!” (Máté 21:9)

Ma reggel virágvasárnapra, a keresztyén ünnepkör egyik fontos alkalmának ünnepére ébredtünk. (Tegnap az óraátállítás alkalmára figyelt, aki az időkhöz van kötve…) Sikeresen véve az akadályt, most az isteni üzenetre összpontosítsuk figyelmünket pár perc erejéig. Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe. Mi is történt ezen a napon mintegy kétezer évvel ezelőtt? Jeruzsálembe vonult Jézus és követői, és a sokaság lelkesedéssel fogadta Őt: ruháikat az útra terítik, pálmaágakat lengetnek, és királyként köszöntik. A hozsánna kiáltása egyszerre dicsőítés és segélykiáltás, amint hangzik a lelkek mélyéről: „ments meg most!” A kettősség ma is ott van az ember szívében. Dicsőítés és segélykiáltás a bizonytalan életekben, sorsokban. Újjongva várjuk a választ. Mi lesz velünk? Mi a sorsunk? Ki ment meg bennünket most és minden időben?

Jézus azonban nem földi hatalommal érkezik, hanem alázattal – szamáron ülve, békességet hozva. Nem a külső diadal az Ő útja, hanem az engedelmesség az Atya akaratának, amely a kereszt felé vezet. A virágvasárnapi öröm már előrevetíti a nagyhét komolyságát is.

Vajon csak a lelkes tömeg részei vagyunk-e, akik könnyen lelkesednek, majd elhallgatnak, világi életünket éljük mindeközben, vagy valóban felismerjük Jézusban a Megváltót, és követjük Őt az alázat útján is? Virágvasárnap arra hív, hogy szívünk királyaként fogadjuk Őt. Nemcsak szavakkal, hanem életünkkel.

________

Urunk Jézus Krisztus, hálát adunk Neked, hogy eljöttél közénk alázatban és szeretetben. Köszönjük, hogy nem a földi dicsőséget kerested, hanem értünk vállaltad a szenvedés útját. Add, hogy ne csak ajkunkkal dicsérjünk Téged, hanem szívből kövessünk is. Taníts bennünket alázatra, hűségre és engedelmességre. Légy életünk Királya, aki békességet hoz, és vezess minket a Te utadon. Ámen.

Fénykép: a sepsei templomajtó – 2022.

Alapkőletétellel indult a nyomdaipari élménymúzeum megvalósítása Kehidakustányban egyházunk és partnerei összefogásával

Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. (78. Zsoltár 2-4)

2026. március 21-én ünnepélyes keretek között helyezték el a Kehidakustányba tervezett Magyar Nyomdaipar-történeti Élménymúzeum nyomdaépületének alapkövét. A rendezvényen egyházi és szakmai szereplők mellett részt vettek a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (HMRKE) képviselői is; az alkalmon áldást mondott Varga György püspök, a csúzai gyülekezet lelkipásztora. A program házigazdája Daruka Mihály múzeumigazgató, püspöki tanácsos volt. Az alapkőletételt követően fogadásra került sor a kehidakustányi Deák Ferenc-kúriában, ahol a résztvevők a helyi múzeum szakmai vezetésével megismerkedhettek Deák Ferenc életútjával és máig ható törekvéseivel, amelyek meghatározó szerepet játszottak a magyar nemzet felemelkedésében.

Az alapkőletételen egyházunk részéről jelen volt Kettős Áron főgondnok és Erdős János, a zsinati tanács titkára, továbbá a szerbiai Református Keresztyén Egyház képviseletében nagytiszteletű Császár Bíró Zoltán lelkipásztor is.

A beruházás a hazai nyomdászati örökség átfogó bemutatását célozza: a tervek szerint a 16. századtól a 20. századig ívelő időszak technológiáit és műhelytitkait interaktív formában ismerhetik majd meg a látogatók. A létesítmény átadását 2027-re tervezik.

A kezdeményezés szorosan kapcsolódik a Káldi Biblia megjelenésének 400. évfordulójához. A jubileum tiszteletére korhű technológiával készül el a mű fakszimile kiadása: összesen 400, névre szóló és sorszámozott példányban. Ezeket azok a támogatók kapják meg, akik hozzájárulnak az élménymúzeum megvalósításához.

A HMRKE különleges módon is kapcsolódik a kezdeményezéshez: egyházunk őrzője a Vizsolyi Biblia egy facsimile példányának, amely a püspöki tanácsos műhelyében az elsők között készült el. Ez a kulturális és egyháztörténeti érték tovább erősíti a kapcsolatot a nyomdászati örökség ápolására irányuló törekvésekkel.

A kiadó korábbi tájékoztatása szerint a különleges vállalkozás célja nem csupán egy történeti dokumentum újranyomása, hanem a magyar keresztény és kulturális örökség továbbörökítése. A Káldi György által fordított Biblia a katolikus liturgia egyik kiemelkedő emléke, amelynek újranyomása az eredeti eszközök és technikák alkalmazásával történik. A papírkészítéstől a nyomtatáson át egészen a könyvkötésig minden munkafázis a korabeli eljárásokat követi.

A projekt előzményei több évre nyúlnak vissza: 2024 augusztusában megkezdődött a Káldi Biblia nyomtatásának előkészítése, az első ívet pedig ünnepélyesen, korhű Gutenberg-nyomdagépen nyomtatták ki Budapesten. A kezdeményezés mögött álló szakmai közösség korábban már jelentős tapasztalatot szerzett a Vizsolyi Biblia fakszimile kiadásának elkészítésével, amelyet a reformáció 500. évfordulójára fejeztek be.

A kehidakustányi élménymúzeum ennek a felhalmozott tudásnak és eszközállománynak ad majd állandó otthont. A tervek szerint a látogatók nemcsak megismerhetik, hanem ki is próbálhatják a történeti nyomdászati technikákat, betekintést nyerve a könyvkészítés egykori folyamataiba. A beruházás egyben közösségi és kulturális térként is szolgál, ahol előadások, kézműves foglalkozások és kiállítások várják az érdeklődőket.

A kezdeményezők a közeljövőben további együttműködésekben is gondolkodnak: a Hercegszöllősi Kánonok megszületésének 450 éves évfordulója alkalmából még szorosabb kapcsolat kiépítését tervezik a múzeummal és munkatársaival. A tervek szerint ez újabb közös kiadványok megjelenésével is együtt járhat, tovább erősítve a történelmi és egyházi örökség közös ápolását.

A kezdeményezők szándéka szerint a projekt egyszerre tiszteleg a múlt előtt és erősíti a jövőbe vetett bizalmat: a Káldi Biblia újranyomásával és az élménymúzeum létrehozásával a magyar nyomdászat és a keresztyén hit örökségét kívánják megőrizni a következő nemzedékek számára.

A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. (Péld. 13:22)

Napi ige – örök igazság

„Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság. (1. János 2:21)

Tévtanítókkal teljes világunkban különösen aktuális a mai idézett igehely, a János első levele 2. fejezetének 21. verse, amely az igazság és a hazugság éles szembeállítását hangsúlyozza.

Az apostol és az igaz tanítók az alapige szerint nem új ismeretet kívánnak közölni a címzettekkel, hanem megerősítik őket abban, amit már ismernek. De mi is az igazság a Biblia versei alapján, amelyet üzen számunkra a Szentírás? Az „igazság” itt a keresztény tanítás lényegére, az Isten kijelentett igazságára utal, amelyet a hívők már elfogadtak és birtokolnak.

A kijelentés második fele, miszerint „semmi sincs az igazságból, ami hazugság” kategorikus állítás, amely Jézusra és munkájára, lényegére utal számunkra, hogy ugyanis Jézus, az igazság, és a tévtanítások hamissága között nincs átmenet vagy keveredés. A levél megszületésének környezetében és ma, a mi számunkra is, a kontextusban ez a figyelmeztetés különösen fontos, mert János apostol itt kétség kívül a hamis tanítók fellépésére reagál. Az igaz tanítás felismerhető és következetes, míg a hazugság még ha részben igaznak tűnik is, nem származhat az isteni igazságból.

Mindez a megkülönböztetés képességére hívja fel a figyelmet: a hívők felelőssége, hogy ragaszkodjanak az általuk már megismert igazsághoz, és elutasítsák mindazt, ami azzal ellentétes.

Személyes imádságunk vasárnapra és a hét tövábbi alkalmaira:

Mindenható Szentháromság Isten, Atya, Fiú és Szentlélek, hálát adok Neked az igazságért, amelyet kijelentettél, és amelyben megtartasz engem. Köszönöm, hogy nem hagysz a bizonytalanságban, hanem világosságoddal vezetsz, hogy felismerjem azt, ami Tőled való, és elutasítsam mindazt, ami nem az igazságból fakad. Erősíts meg abban, hogy hűségesen ragaszkodjam a megismert igazsághoz. Őrizz meg a tévelygéstől, a hamis beszédtől és minden megtévesztéstől. Add, hogy szívem tiszta legyen, értelmem világos, és életem tanúságtétel legyen a Te igazságod mellett. Urunk Jézus Krisztus, Te vagy az igazság – vezess engem a Te utadon. Szentlélek Isten, taníts és emlékeztess mindarra, amit az Atya kijelentett. Maradj velem, hogy életem minden napján az igazságban járjak, és ne legyen bennem semmi a hazugságból. Ámen.

________

Mai igénk a 2026. évi Református Kalendárium napi ige szakasza szerinti idézet. A Kalendárium 22 éves múltra tekint vissza; 2004 óta minden évben megjelentette a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (kopácsi székhellyel püspöke volt ft. Kopácsi Kettős János püspök, jelenlegi püspöke ft. Varga György püspök, csúzai lelkipásztor), a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház (jelenlegi püspöke ft. Botos Elemér újvidéki püspök) horvátországi jogutódja.

Eszéki közös bibliaóra

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18:20)

2026. március 18-án az eszéki Jó Pásztor imateremben gyűltek össze híveink, hogy egyházunk márciusi közös, összevont bibliaóráján vegyenek részt. Három felelős lelkipásztor szolgálata és szervezése révén érkeztek a hegyvidék melletti és a szlavóniai gyülekezetek tagjai; a házigazda ezúttal az eszéki presbitérium és a gyülekezet volt.

A közös éneklés, bibliaolvasás és imádság minden alkalommal erősíti közösségünket, és az egyházi és közéleti nehézségek, valamint a magánéleti megpróbáltatások, betegségek és gondok ellenére erővel és bizakodással töltenek el bennünket. Ilyen alkalom volt a közös eszéki bibliaóra is keresztyén gyülekezetünkben.

Varga György püspök vetített képes előadásában egykori püspökünk, Szegedi Kis István életét és munkásságát ismertette körünkben. Az előadás része annak a sorozatnak, amely a Hercegszöllősi Kánonok 450 éves jubileumi éve, 2026 különleges ünnepe alkalmából sorra veszi mindazokat a több száz évvel ezelőtt élt reformátorokat, akik segítették egyházunk és más egyházkerületeink kialakulását, valamint az emberek és hívek hitének gyakorlását a legnehezebb időkben is. Megismerhettük, hogy ez valóban harcos nemzedék volt, amely a Biblia tanításával, a nemzet nyelvén, az ige erejével és az Atya, Fiú és Szentlélek hármasságának bizonyságával adott eligazítást a lelkeknek a török hódoltság, az unitarizmus, majd a rekatolizáció nehéz időszakaiban.

Életük áldása máig hat közösségeinkben; általuk és segítségükkel vagyunk mi is megáldottak Isten házának népeként Horvátországban.

„Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked a közösség ajándékáért, az együtt hallgatott igéért és a testvéri találkozásokért. Köszönjük mindazokat, akik előttünk jártak a hit útján, és példájukkal erősítettek bennünket. Kérünk, add, hogy mi is hűségesen megmaradjunk Igéd mellett, és a nehézségek idején is Benned bízzunk. Áldd meg gyülekezeteinket, szolgálóinkat és minden hívő testvérünket, hogy életünkben és közösségeinkben egyaránt megmutatkozzék a Te kegyelmed és megtartó szereteted. Ámen.”

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal kitüntetést vette át Steinbach József református püspök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából.

Az idei Március 15. alkalmából ismét kiosztották a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéseit, amelyek – a hivatalos indoklás szerint – a „haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett” tevékenységet ismerik el. A díjazottak névsora ezúttal is sokszínű képet mutat, amelyben egymás mellett kap helyet az egyházi szolgálat, a közéleti szerepvállalás és – sajátos módon – a csillagokból kiolvasható nemzeti sors értelmezése is.

A kitüntetettek között szerepel Steinbach József, hamarosan leköszönő református püspök, még jelenlegi magyarországi és Kárpát-medencei zsinati elnök, aki a magyar református közösségben végzett több évtizedes szolgálatáért vehette át az állami elismerést. Munkássága az egyházi élet szervezésében, a közösségépítésben és a közéleti megszólalásokban egyaránt eddig jórészt ismeretlen volt, de az utóbbi időben a református egyházon belül előállt és nagy port felkavaró helyzetek miatt mintegy kényszerből ismertté vált, így díjazása jól illeszkedik az állami kitüntetések hagyományos értékrendjéhez.

Ugyanezen az ünnepségen azonban a figyelem egy másik díjazottra is ráirányult: Wieber Orsolya, aki „asztrológusként”, íróként és saját meghatározása szerint egy „szakrális világolvasati rendszer” megalkotójaként részesült a lovagkeresztben. Bemutatkozása szerint tevékenysége a „teremtés jeleinek” értelmezésére, a keresztény kozmológia szimbolikájára, valamint a hagyományos kalendáriumi rendszerek – köztük a Csízió – kortárs újraértelmezésére épül.

A hivatalos indoklás itt is a megszokott formulát követi: a díj a haza és az egyetemes értékek szolgálatáért jár. Az értelmezési keret azonban kétségtelenül tág: az egyházi vezetői pálya és az asztrális hermeneutika közötti ív ritkán rajzolódik ki ennyire látványosan a két díjazott személyében egyetlen kitüntetési listán.

Wieber Orsolya pályája a bemutatások szerint a pedagógusi és újságírói háttértől a médián át vezetett az asztrológiai és szimbolikus rendszerek kidolgozásáig. Kevésbé hangsúlyozott, de ismert körülmény, hogy az általa jegyzett üzleti vállalkozás korábban kommunikációs tanácsokat is nyújtott politikai szereplők számára, ami tovább árnyalja a „szellemi-szakrális” tevékenység közéleti beágyazottságát.

A díjazott saját megfogalmazásában mindez végső soron a „Létezés jelekben való látásának” szolgálata, amely – mint írja – az emberi lelket emeli, és a teremtett világ mélyebb megértéséhez vezet. E perspektívából nézve a lovagkereszt nem pusztán állami elismerés, hanem egyfajta visszaigazolása annak is, hogy a közélet horizontján immár a kozmikus történelem olvasata is helyet követel és zökkenőmentesen megfér az ökumené Steinbach József püspök általi gyakorlatával. Bár utóbbi vélhetően maga sem tudja, hogyan került ilyen helyzetbe, de emlékezetes máig, ahogy egy református presbiter bencés szerzetes rendi életvitelére osztja főpapi áldását.

Az idei kitüntetések így egyszerre tükrözik a hagyományos érdemelismerés logikáját és annak határainak rugalmas tágulását. A nemzeti ünnep alkalmából átadott díjak üzenete – ha ironikus éllel is – talán úgy foglalható össze: a közjó szolgálata sokféle nyelven megfogalmazható, legyen az igehirdetés vagy éppen a csillagok állásának értelmezése.

Gratulálunk a kitüntetetteknek!

fotó: MRE honlap -köszönettel

Megjelent a Református Élet 2026. márciusi száma

Megjelent a Református Élet, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház (a horvátországi reformátusok) gyülekezeti lapjánal legújabb száma. A március 18-i eszéki összevont, közös gyülekezeti bibliaóra alkalmával a kiadvány nyomtatott változatban is elérhető lesz a gyülekezeti tagok számára.

XXVIII. évfolyam, 2. szám.

________

A kézimunka díszítések rajzait Szántó Mária eszéki gondnok készítette. A lappal, annak formájával és tartalmával kapcsolatos észrevételeit szívesen vesszük. Kérjük, hogy amennyiben érdeklődésre számot tartó mondanivalója van, írja meg részünkre, hogy azt közölhessük másokkal is. Előre is köszönjük figyelmét és segítő közreműködését.

A szabadság napja – 2026. Csúza

Szabadság napi megemlékezés – 2026

A szabadság ajándéka

A tegnapi, egyházi megemlékezéseken a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház hegyvidéki gyülekezeteiben Varga György püspök szólt 1848-49 örökségéről. Beszédében a május idusán lévő ünnepi időszak kapcsán a következőket mondta el idézetekkel megerősített igehirdetésében.

A magyar történelem egyik fontos mérföldköve az 1848. évi XX. törvénycikk, amely kimondta: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.” Ez a rendelkezés nem csupán jogi jelentőségű volt, hanem a lelkiismereti és vallásszabadság elvének ünnepélyes megerősítése is. A törvény azt az alapvető felismerést fejezte ki, hogy az ember Isten előtt álló lelkiismerete nem kényszeríthető, a hit pedig csak szabadságban élhet és gyarapodhat.

A Szentírás a szabadságot még mélyebb értelemben tárja elénk. Pál apostol a Galata-levélben így figyelmeztet: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket; álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5:1). A keresztyén ember szabadsága nem pusztán külső jog vagy társadalmi állapot, hanem Krisztusban kapott lelki valóság. „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (II Kor. 3:17).

Jézus Krisztus maga is a belső szabadságra mutat rá: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn. 8:36). A szabadság forrása az igazság megismerése: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (Jn. 8:31-32). A keresztyén szabadság tehát felelősséggel jár: „Ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5:13).

E gondolatot fogalmazza meg irodalmi nyelven Wass Albert is, amikor arról ír, hogy az embernek joga van a jó és a rossz között választani, őszintének és becsületesnek lenni, valamint a tökéletesedés útját keresni, amely Istenhez vezet. A szabadság nem az önkény lehetősége, hanem annak felismerése, hogy az ember fölött végső soron egyetlen hatalom áll: a Teremtő rendje. A gyűlöletre nem gyűlölettel, hanem szeretettel kell válaszolni. „Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet. Ez a szabadság. Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.“ (Wass Albert: Te és a világ – Szabadság)

A történelmi és bibliai tanítás így egy irányba mutat: a valódi szabadság nemcsak jog, hanem ajándék és feladat is. Isten ajándéka, amelyet felelősséggel kell őriznünk és szeretetben kell megélnünk.

Imádság a szabadságért

Mennyei Atyánk, köszönjük Neked az áldott szabadságot, amelyet mindennap élvezhetünk. Kérünk, add meg nekünk a belső szabadságot is, hogy el tudjunk szakadni félelmeinktől és korlátainktól. Segíts nekünk megtalálni az utat a lelki béke és nyugalom felé, hogy teljes mértékben érezzük a Te jelenlétedet az életünkben. Kérünk Téged, áldd meg döntéseinket, és segíts minket abban, hogy mindig szabadon és felelősségteljesen tudjunk választani. Adj erőt és támogatást ahhoz, hogy kiálljunk az igazság, a béke és a szeretet mellett. Hálásak vagyunk Neked azért a reményért, amelyet adsz nekünk egy szabad jövő felé. Kérünk, segíts minket megőrizni ezt a szabadságot, és adj nekünk erőt ahhoz, hogy minden nap hálásak legyünk az életünkért és mindazért, amit adtál nekünk. Áldj meg minket, Istenünk, a Tőled kapott szabadság ajándékával! Ámen.

Március 15.

„És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának.” (III. Móz. 25:10)

Kedves Testvérek, ma március 15-e van, a szabadságért vívott küzdelmek emléknapja a magyar közösségekben. Ezen a napon világszerte az 1848–49-es szabadságharcra emlékezünk. A szabadság napja azonban nem csupán magyar nemzeti ünnep, hanem olyan keresztyén és teológiai üzenetet is hordoz, amely a világ minden népére vonatkozik. Isten igéjének útmutatása alapján ezt az üzenetet szeretnénk röviden kibontani a felolvasott igehelyek összefüggésében.

A Szentírás tanúsága szerint a szabadság nem pusztán politikai vagy társadalmi fogalom, hanem Isten kijelentésének egyik alapvető teológiai kategóriája. A bibliai nyelvezet három egymásra épülő jelentésrétegben beszél róla.

Az első a társadalmi szabadság. Az Ószövetség világában a szabadság konkrét történeti valóságként jelenik meg. A rabszolgaságból, a kiszolgáltatottságból és az elnyomásból való felszabadítás áll az üzenet középpontjában. Izráel népének identitását alapvetően meghatározta az Egyiptomból való szabadulás, amelyről a Exodus könyve tudósít. Isten itt mint szabadító lép fel: megszünteti az elnyomást, és népének új életlehetőséget ad. A világ népeinek nagy része ezt a szabadságeszményt ünnepli, amikor történelmi küzdelmeire emlékezik, vagy amikor a szabadság megvalósulásáért küzd.

A szabadság bibliai értelmezése azonban ennél tovább vezet. A kivonulás a szolgaságból nem csupán történeti esemény, hanem fordulópont Isten és népe kapcsolatában. Izráel története arra tanít, hogy az emberi szabadság nem öncélú állapot, hanem meghívás az Istennel való közösségre. A szabadság tehát szövetségi szabadság is: az Istennel kötött szövetségben nyeri el értelmét és rendjét. Ez a felismerés ma is irányt adhat azoknak a közösségeknek, amelyek életük értelmét és jövőjét Isten szövetségének keretei között keresik.

A harmadik réteg a lelki szabadság, amely az Újszövetségben teljesedik ki. A Krisztusban adott megváltás már nem csupán történeti vagy politikai szabadulást jelent, hanem a bűn és a halál hatalmából való megszabadulást. Ezt hangsúlyozza János evangéliuma, amikor így szól: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (Jn. 8:36). A keresztyén ember életében a szabadság így fokozatosan bontakozik ki: az Ószövetség történeti és közösségi szabadulásának tapasztalata az Újszövetségben Krisztusban nyeri el végső, lelki és üdvösségtörténeti beteljesedését. A bibliai szabadság tehát mindig Isten cselekvésének gyümölcse, amely az ember életét új rendbe, az Istennel való közösségbe állítja.

A mai napon tartott ünnepi megemlékezések – akár a keresztyén egyház közösségeiben, Horvátországban, az anyaországban vagy a környező országok magyar közösségeiben – ennek az igei és teológiai üzenetnek a felidézésére is alkalmat adnak. Mindenekelőtt Isten szabadító cselekvésére emlékeztetnek, ugyanakkor az ember hűséges és állhatatos válaszára is, amely Isten szavára adott feleletként születik meg.

Ha a mai események, ünnepségek és megemlékezések között adatik néhány csendes perc, érdemes erre a mélyebb üzenetre is gondolnunk. Adjunk hálát Istennek mindazokért, akik egykor és ma is vállalják az Ő szabadságának hirdetését, és akik hűséggel szolgálják az evangélium ügyét közösségeinkben. Ámen.

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (II. Kor. 3:17)