„Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn. 11:25)
Húsvét másnapján az örök élet ígérete különös erővel szól azokhoz, akik gyászt hordoznak, vagy ez a szomorúság előtt járnak. Krisztus feltámadása nemcsak vigasztaló emlék valamennyiünk számára, hanem élő valóság, mert azt hirdeti, hogy a halál nem az utolsó szó. A benne hívők számára az élet nem ér véget, hanem átváltozik, és Isten közelségében folytatódik. A veszteség fájdalma valós és súlyos, mégis átöleli azt a reménység, hogy szeretteink nincsenek elveszve, hanem az örök élet részesei.
A Szentlélek ebben a fájdalomban vigasztalóként van jelen: erőt ad a napok elhordozásához, békességet a nyugtalan szívnek, és csendes bizonyosságot arról, hogy Isten szeretete a halálon is túl megtart. A feltámadott Krisztus ígérete ma is érvényes: aki benne hisz, annak élete van: örök élete.
Mindezekért hálából így imádkozzunk: Urunk Jézus Krisztus, te vagy a feltámadás és az élet, fordulj irgalommal a gyászolók felé. Szentlelkeddel vigasztald a megtört szíveket, és erősítsd bennük az örök élet reménységét. Add, hogy fájdalmunkban is megtapasztaljuk: nálad az élet nem ér véget, hanem beteljesedik. Ámen.