A negyedik kísérlet a kopácsi reformátusok ellen – 2025-ben

Negyedszer próbálják megnyitni a kopácsi református templom tulajdonjogáról szóló ügyet, noha a horvát bíróságok 2020-ban jogerősen kimondták: az épület a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Kopácsi Református Egyházközségének tulajdona. A Kálvini Egyház 1999-es megalakulása óta többször vitatta a gyülekezet jogait, a mostani, negyedik kísérlet tárgyalását 2025 szeptemberére tűzték ki. A közösség szerint az elhúzódó jogviták továbbra is feszültséget okoznak Kopácson.

A negyedik kísérlet a kopácsi reformátusok ellen – 2025-ben

A 2000-es évek elején a Magyar Kormány támogatásával, a háborús károkból teljes körűen felújított kopácsi református templom tulajdonjoga körül kialakult, tíz évig húzódó jogvita 2020-ban zárult le jogerős bírósági ítélettel. A döntés a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Kopácsi Református Egyházközsége javára született és máig érvényes.

Közismert, hogy egy korábbi földhivatali visszaélés során az ősi kopácsi egyházi ingatlanokat egy 1999-ben alapított, újonnan létrejött egyház és gyülekezet nevére jegyezték át. Bár az ingatlanok visszajegyzése azóta megtörtént, a jogerős ítélet kihirdetése óta a pervesztes fél többször is kezdeményezte az eljárás újranyitását. A negyedik ilyen próbálkozás tárgyalása 2025 szeptemberének közepére van kitűzve, amely újabb megpróbáltatást jelent a közösség számára. A helyzet Kopácson továbbra is feszült: a gyülekezet mélyen megosztott.

Előzmények

A gyülekezet és tagjai elleni eljárások gyökerei 1999-ig nyúlnak vissza, amikor az 1998. novemberi Laskói Zsinat határozataival elégedetlen hívek egy csoportja az országos egyháztól függetlenül megalapította a Kálvini Egyházat. A konfliktusok ezt követően kezdődtek, amikor Lángh Endre, a Kálvini Egyház püspöke és hívei megkíséreltek beavatkozni a kopácsi gyülekezet belső életébe.

2010 márciusában Lángh és emberei – egy, a helyi gyülekezethez nem tartozó társaság támogatásával, rendőri jelenlét mellett – megszállták a parókia udvarát, hogy a helyi lelkészt távozásra kényszerítsék. A hatóságok fellépését egy minisztériumi alkalmazott – aki a Vallásügyi Bizottság titkáraként is ismert volt – „véleménylevele”, Jakab Sándor HMDK-politikus támogatása, valamint a Magyarországi Református Egyház és az azóta is ellenséges Generális Konvent segítette elő. A támadók több gyülekezeti tagot is anyagi előnyök és álláslehetőségek ígéretével próbáltak – sok esetben sikerrel – maguk mellé állítani.

Az akció végül meghiúsult, de ezzel kezdetét vette a hosszú éveken át húzódó tulajdonjogi per.

A Kopácsi Református Egyházközség lelkésze és gondnoka 2010 végén – egy másik ügy kapcsán, egy ügyvédi elszólásból – tudta meg, hogy a gyülekezet tulajdonát az ellenérdekelt fél „öröklés” jogcímen saját nevére jegyeztette be. A gyülekezet helyesbítési kérelmét a földhivatal elutasította, így az ügy bírósági útra terelődött.

A Kálvini Egyház keresetét arra a püspöki nyilatkozatra alapozta, amely szerint a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja az általuk 1999-ben bejegyzett Püspöki Hivatal – későbbi nevén Kálvini Egyház. A kopácsi egyházközség anyakönyvi számát a földhivatali és nyilvántartási eljárásokban a karancsi Hájek János egyházi pecsétes útmutatása alapján módosították – azt állítva, hogy csupán névváltozás történt. Emellett az eredeti tulajdonos levelezési címét is saját címükre írták át.

A tárgyalások és tanúmeghallgatások során többek között megállapítást nyert, hogy 2010 márciusától 2011 decemberéig az állami nyilvántartásokban nem a valódi tulajdonos neve szerepelt. A bíróság végül jogerős ítéletben mondta ki, hogy a jogfolytonos Kopácsi Református Egyházközség a jogos tulajdonos. A per során az a később legfelsőbb bíróság és alkotmánybíróság által is kimondott megállapítás is egyértelművé vált, hogy a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház – nem pedig a 1999-ben alakult Kálvini Egyház. Ez alapján az egyházi és gyülekezeti jogutódlás jogi státuszát nem lehet egy újonnan alapított vagy az eredeti közösségtől idegen felekezet részéről megkérdőjelezni vagy csorbítani. (ej)

Tulajdonperek 3 gyülekezetben

Kedves Testvéreink, aiket érdekel a horvátországi reformátusok közelmúltja és jelene,

az alábbi történet szűkebb értelemben arról szól, miként veszítette el, majd nyerte vissza – illetve jelenleg is hogyan küzd érte – három horvátországi református gyülekezet a vagyonát. Ez az a vagyon, amely évszázadokon keresztül a közösségekhez és az azokhoz tartozó hívekhez kapcsolódott.

Törekvésünk az, hogy az alábbiak bemutatásával a református közösségek tagjai megérthessék a történtek súlyát és jelentőségét. Tágabb értelemben azonban nem csupán templomokról, parókiákról vagy ezek fenntartását biztosító földekről, erdőkről és kertekről van szó. Aggodalmunk inkább azoknak az eljárásoknak, indulatoknak és törekvéseknek szól, amelyek – emberi szemmel nézve – nehezen igazolhatók, és amelyekkel egy, Isten népéhez tartozó hívőkből álló csoport más református közösségek kárára igyekezett saját érdekeit érvényesíteni. Mindezt olyan módon, amely saját romlását is előidézte, miközben egy közösséget megcsonkított és megrövidített.

A történet számos eleme túlnőtt az egyházi élet, az adminisztráció és a szervezeti keretek gyakran tág határain. Az állami hivatalok megtévesztésére épülő gyakorlat kapcsán joggal vetődik fel a kérdés: meddig maradhat ez elviselhető azok szemében, akik a jog érvényesüléséért felelősek? Általánosságban is igaz, hogy az ilyen helyzetek haszonélvezői között nem lesznek valódi nyertesek – és ez a mi esetünkben sincs másként.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem két-három vallási közösség közötti egyszerű nézeteltérésről van szó a vagyon és örökség kérdésében. Ezt támasztja alá, hogy a magyar református – akár a kálvini, akár a protestáns megnevezéssel illetett – egyházi közösség számos más felekezettel is élő, Isten áldásával kísért kapcsolatot ápol. Sőt, az érintett egyházak közül kettő testvéri viszonyban áll egymással.

Nem célunk felekezeteket megbélyegezni vagy megítélni. A délszláv háború során megtapasztalhattuk, hogy házainkat kifoszthatták az ellenséges seregek vagy azok zászlaja alatt vonuló martalócok. Ám bárhova is tartoztak e személyek, hisszük, hogy nem tekinthetők keresztény embernek azok, akik elűzött, kirabolt és elpusztított ellenfeleik ágyába feküdtek, vagy azok tányérjából ettek – pusztán mert megtehették, és ez örömükre szolgált. Nehéz ma elhinni, hogy ilyen emberek már nincsenek közöttünk.

________

Oldalunkon és más horvátországi egyházi fórumokon is több alkalommal írtunk arról, hogy többek között a hercegszöllősi, csúzai és vörösmarti református egyházközségek – a Pélmonostori Földhivatal eljárása következtében – vagyon nélkül maradtak.

Emlékeztetőül: egy új vallási közösség, a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház kezdeményezte az említett gyülekezetek nevének megváltoztatását különböző állami hivataloknál.

A peres iratokból kiderül, hogy a kezdeményezést Darko Turšić, az 1999-ben alakult egyház sepsei gyülekezetének vezetője nyújtotta be, Csáti-Szabó Lajos, a Kálvini Egyház akkori püspökének meghatalmazásával.

________

Mint többször is írtuk: a fenti gyülekezetek időtlen idők óta a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz tartoztak. Legfelsőbb bírósági és alkotmánybírósági döntések is megerősítették, hogy ez az egyház a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház egyetlen jogutódja Horvátországban. Ez ellentmond annak, amit a Kálvini Egyház képviselői a mai napig állítanak.

A sepsei Darko Turšić által aláírt beadvány (lásd 1. kép), amely Csáti-Szabó Lajos felhatalmazása alapján készült, lett a névváltoztatás alapja. Ennek nyomán az Eszéki Városi Bíróság Földhivatali Osztálya, a pélmonostori kirendeltségen, Uszodi Julianna jegyző jóváhagyásával, elfogadta a Kálvini Egyház kérelmét, és megváltoztatta a fent említett gyülekezetek nevét.

Fontos tény: a javaslat benyújtásakor a korábbi bejegyzett tulajdonosok továbbra is jogi személyek voltak, nem változtatták meg nevüket, és nem is ők, illetve képviselőik kezdeményezték a névváltoztatást. A kérelmet egy másik jogi személy – az 1999-ben létrejött Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház – nyújtotta be. A bíróság ezzel gyakorlatilag TULAJDONOSVÁLTOZÁST engedélyezett, amely jelentős kárt okozott a valódi tulajdonosoknak.

Fejlemények a perekben:

• A Hercegszöllősi Református Egyházközség sikerrel zárta a törlési pert, és 11 év után visszakapta az ingatlanát.

• A Csúzai Református Egyházközség is pozitív döntést kapott az érvénytelenítési perben, és bár még nem jogerős, de szintén visszakapta tulajdonát.

• A Vörösmarti Református Egyházközség továbbra is küzd vagyonának visszaszerzéséért.

________

A 2015. november 30-án kelt, Z-2215/14. SZÁMÚ HATÁROZAT szerint a kérelmezőként négy jogi személy szerepel: a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház, valamint a hercegszöllősi, csúzai és vörösmarti református gyülekezetek (lásd 2. kép). Valójában azonban csak EGY kérelmező volt: a Kálvini Egyház. A három gyülekezet semmiféle kérelmet nem nyújtott be, nem is állt szándékukban nevük megváltoztatása.

A döntés alapját tehát VALÓTLAN TARTALMÚ DOKUMENTUM képezte, amely alapján Uszodi Julianna jóváhagyta a gyülekezetek nevének – és ezzel együtt a tulajdonjog – megváltoztatását. A határozat indoklásában kizárólag a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház szerepel, mint jogutód (lásd 3. kép) – ez azonban nem felel meg a valóságnak.

Így történhetett meg, hogy egy hivatalos földhivatali eljárás nyomán a bíróság engedélyezte a korábban bejegyzett jogi személyek nevének megváltoztatását – egy olyan új vallási közösség javára, amelynek semmiféle egyházi-jogi kapcsolata nincs az érintett gyülekezetekkel.

Mindezt követően a határozatot hivatalosan is kézbesítették a Hercegszöllős-, Csúza- és Vörösmarti Református Egyházközségeknek – mint ELLENÉRDEKŰ FELEKNEK!

A három gyülekezet tehát – a Pélmonostori Földhivatal eljárása miatt – vagyon nélkül maradt. Fellebbezéseik és kifogásaik sikertelenek voltak, ezért törlési pereket indítottak, amelyek eredményeiről fentebb már szóltunk.

Zárszóként:

A jogállamiság – részben – már helyrehozta az igazságtalanságot, amely e gyülekezeteket sújtotta. További kérdés azonban, hogy ez valóban csupán „törlési perek” ügye marad-e, vagy a történtek túlmutatnak ezen, és komolyabb, CSALÁS VAGY MEGTÉVESZTÉS minősítését is kiérdemlik.

(Képek 1-3, a cikk horvát nyelvű első megjelenése „Rješenje o promjeni naziva nekretnina Reformatskih crkvenih općina Kneževi Vinogradi, Suza i Zmajevac” címen olvasható a „Horizonti vjere” internetes oldalon.) (ej)

Székelyek, és a horvátországi magyar reformátusok a Néprajzi Múzeumban

Székelyek, és a horvátországi magyar reformátusok a Néprajzi Múzeumban

Augusztus 19-én egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház kórógyi, szentlászlói, eszéki és karancsi tagjai Budapesten, a Néprajzi Múzeumban tettek látogatást. Ennek harmadik eseményére aznap a délutáni órákban került sor.

„SZÉKELYEK” címmel a múzeum Örökség-mintázatok sorozatának időszaki kiállítása 2025. augusztus 24-ig látogatható. A termeit mi is bejártuk, melyekről fényképeinken keresztül is beszámolunk. A kiállítás többek között arra keresi a választ, hogy kik is valójában a székelyek, mit tudunk Székelyföldről, milyen elképzeléseink és hiedelmeink vannak róluk, és mi ezekből a valóság. Emellett bemutatja azt is, hogyan látják magukat a Székelyföldön élők. Mindezt a székelyföldi múzeumok által őrzött több mint 300 tárgyon keresztül tárta elénk, öt kurátor közreműködésével, a széles nyilvánosság előtt.

A tárgyak, fényképek és videofelvételek a történelmi régió sokszínűségét a 19. századi polgárosodástól a 21. századi modernizációig tették felfedezhetővé.

A nagy lélegzetű, látványos tárlat eddig egyedülálló módon, mintegy 700 négyzetméteren mutatta be Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig szinte valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből válogatott tárgyakat és dokumentumokat. Hét nagy témakör, 77 történet, 14 dokumentumfilm, 100 fotó és 10 múzeum segített abban, hogy elmélyedhessünk Székelyföld múltjában és jelenében.

A kiállítótér belmagasságát kihasználó, kétszintes bejárási útvonal még élményszerűbbé tette a látogatást. A földszinti tér felett egy emelvényen sétálhattunk körbe, ahonnan az egyes témák, tárgyak, tárgyegyüttesek – például szobák, konyhák berendezései – önálló látványként is megfigyelhetők voltak. Emellett közelről és szinte megérinthető módon találkozhattunk használati eszközökkel, gépekkel: például egy hazai gyártású Fordson traktorral, egyetlen fatörzsből kivájt 18. századi gabonatároló edénnyel, készülő székelykapuval, 6–8 méteres mestergerendákkal, borvizes szekérrel, 3,1 méter hosszú festett padládával, valamint Szörcse református temploma 1622-es harangjával is.

A jelenkor emblematikus tárgyai sem maradtak el: a 2024-es borvizes műanyag flakon például a borvizek vasas összetételét jelzi – nem csoda, hogy a bibarcfalviakat „rozsdásbelűeknek” csúfolták. A Székelyföld szívszorító történeteit elmesélő tárgyak is megszólaltak. Ilyen például az 1981-es csíki hozomány balladaszerű üzenete, amely egy olyan menyecskének készült, aki egy gázrobbanás során vesztette életét, mielőtt férjéhez kiköltözhetett volna Budapestre. A cséplőgépbe esett leány balladatípusának csíkmadarasi példája már boldogabb véget ér: a szájról szájra terjedő tragikus népköltemény főszereplője az 1930-as években történt baleset után csodás módon felépült, férjhez ment és gyermeket is szült.

A gazdálkodás hagyományainak bemutatása mellett az étkezés és konyhai „művészet” is külön fejezetben tárult fel előttünk. Részletes videó mutatja be a tésztadagasztás és kemencés kenyérsütés folyamatát egy mai falusi család életében. Ugyanígy megismerhettük a Csíksomlyóhoz köthető vallási gyakorlatokat, a kézművesség és háziipar örökségét is – amelyek számunkra, horvátországi magyarok számára is a nemzeti-néprajzi történeti sajátosságokon keresztül a megmaradás sarokköveit jelenthetik.

A kiállítás szervezői útmutatójukban is hangsúlyozzák, hogy az állandó változás, a haladás, az innovatív gondolkodás és a tradíció ereje mindannyiunk életében visszatérő motívumok. Legyen szó termelői technológiákról, tárgyi kultúráról, szokásokról, öltözködésről vagy életmódról – az ember, bárhol is él, mindig alakítja tárgyi és szellemi kultúráját az igények, divatok és lehetőségek szerint.

A fenti gondolatokért hálásak vagyunk a kiállítás szervezőinek. A gondolatok baranyai és kelet-szlavóniai alkalmazásáért pedig kívánjuk, hogy legyen erőnk, hitünk és kitartásunk horvátországi magyar református közösségeinkben a szolgálatra és az istentiszteletre. Köszönjük a múzeum dolgozóinak készséges segítségét, hogy a kifejezetten vidékünkre mutató múzeumi anyagokat előkészítették, válogatták és velünk megismertették.

A kirándulás megszervezéséért köszönet illeti az egykori és jelenlegi szentlászlói lelkipásztorokat (nt. Hünlich Robert és nt. Kettős Attila), az eszéki és szentlászlói gondnokokat (Szántó Mária és Gajnok István, Zsuzsanna, valamint Kelemen Dávid), valamint Erdős János zsinati tanácsi titkárt. Köszönet illeti a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház elnökségét, hogy figyelemmel kísérte utunkat, továbbá magyarországi alapítványi és egyéb támogatóinkat, akik anyagi segítséggel és gépjárművek rendelkezésre bocsátásával lehetővé tették az utazást.

Minden résztvevőnek köszönjük a szerető közösséget, a jókedvet és a figyelmet! Isten áldja meg népünket és egyházunk tagjait, hogy még sok hasonló, építő alkalomban lehessen részünk! Fotóink a budapesti Néprajzi Múzeumban készültek, 2025. augusztus 19-én. (ej)

Kórógyi emléktárgyak, fényképek, raktárlátogatás

Kórógyi emléktárgyak, fényképek,

raktárlátogatás a budapesti Néprajzi Múzeumban

2025 augusztus 19-én

Kéziratokat, fénykép katalógust, leírásokat és ismertetőket vehettünk kézhez kórógyi, szentlászlói és eszéki látogatókként a Néprajzi Múzeumban Budapesten tett kirándulásunk alkalmával augusztus közepén. Utunk felért egy tanulmányi kirándulással. Nem is számítottunk olyan meglepetésekre, amikben részünk lehetett…

Őszinte, megható és nagyon meghatározó lelki élményekben lehetett részünk, miközben Kórógyról elszármazott híveink közül többen is őseik hagyatékára bukkantak, nem is akármilyen körülmények között!

Visszaemlékezések szerint a két világháború között néprajzkutatók jártak Kórógyon a népi hagyományok és a helyi paraszti kultúra életkörülményeinek felmérése céljából. Ennek, és egy későbbi, az 1960-as évek elején történt látogatásnak az emlékeit, emléktárgyait és feljegyzéseit, egykor készült fényképek katalógusait tekinthettük meg most a múzeum raktárában. Előzetes egyeztetések és ígéretek alapján a Gajnok, Lalics, Kelemen, Egyed, Palizs, Mandics, Martin és Váci családok ma is fellelhető múzeumi hagyatékba helyezett emlékei vártak bennünket szép rendben sorakozva egy kutatói teremben, ahol muzeológus szakemberek ismertették meg velünk a gondosan őrzött tárgyakat, és az azokat őrző archívum jelentőségét, eljárásuk szakmai és nemzeti jelentőségét. A remélt emléktárgyak és fényképek mellett olyanokra is bukkantunk, amelyek meglétére nem is számítottunk. Dédnagyapáink által készített bölcső, ládák és eszközök mellett felleltük a kórógyi ősök által készített nagyon jellegzetes és egyedi, csak falvainkra jellemző mintázatú és díszítésű sapkákat, szűr mentét, kendőket, sálakat, ingeket és melleseket, melyek eredete kórógyi és szentlászlói, valamint rétfalui és haraszti őseink keze munkájára vezethető vissza.

Megható volt látni a kórógyi és ma már szentlászlói, karancsi illetőségű családjaink neveihez kapcsolt forrásokat és évszámokat, és ahogy többen közülünk nagyapjukat, nagyanyjukat, dédszüleiket ismerték fel a tárgyak készítői, használói és a fényképeket ábrázolt személyek között. Elveszettnek hittük ezeket az emlékeket, de kegyelemből az idők alatt és a történelem viharai között mégis valahol menedéket találtak ezek az általunk most felfedezett, sokatmondó tárgyak.

Isten óvó rendelkezései rejtekükből most világot láttak és napfényre jutott értelmük, valamennyiünk szívének örömére. (folyt. köv.)

„Magasztalak én Istenem

uram én atyám

Mert Atyai gondod vagyon

Teremtőm reám

Szent lelkedet uram övezed hozzam

Ilik azért magasztalnom s

neved áldanom neved áldanom

Tapsolásal tombolásal

viszem ládádat

Vigaságos nagy örömel

szent tábláidat Megörzöm

Uram parancsolataidat

Igyekszem meg fogadni

hagyományodat hagyományodat”

– (Antal Zsófi Énekes könyv iratot 1954 III/19 Kórógy)

Fotóink a budapesti NM Raktár látogatás során készültek, 2025. augusztus 19-én.

Kórógyi, szentlászlói és eszéki gyülekezeti utazás…

Kórógyi, szentlászlói és eszéki gyülekezeti utazás…

„Örülnek és örvendeznek majd Benned mindazok, akik keresnek Tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik a Te szabadításodat: magasztaltassék fel az Isten! (70. Zsoltár, 5. v.)

Augusztus 19-én egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tagjai Kórógyról és Szentlászlóról, valamint Eszékről múzeumlátogatást szerveztek a budapesti Néprajzi Múzeum intézményeibe.

________

Előzetes tájékozódásunk során – és ez vezetett az elhatározáshoz, hogy a magyar fővárosba látogassunk – egy eszéki társintézmény 2025-ös kiadványában megjelent és egykor Kórógyról begyűjtött tárgyak fényképei alatt az alábbiakat olvashattuk:

„…pontosabban a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi a női sapkákat ezekről a településekről. A 20. század elején, 1910-ben Garay Ákos magyar etnológus és festő tizenegy női sapkát gyűjtött az említett településeken kutatásai során (Garay, 1911), amelyek a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményébe kerültek (Balassa, 2003). További tizenegy sapkát később olyan etnológusok gyűjtöttek, mint Gönyey Sándor (1941), Gáborjan Alice (Gáborjan, 1969). Az összesen huszonkét sapka többsége Kórógy-ról származik, egy kelet-horvátországi faluból, Vukovár megyében.”

Elsősorban a Kóróggyal és Szentlászlóval kapcsolatos kelet-szlavóniai gyűjtés tárgyait szerettük volna megtekinteni, mert ezek között híveink szülei, nagy- és dédszülei által ajándékozott női sapkák, melles (szoknya és felső), valamint olyan fényképek szerepelnek, amelyeket gyermekkorukban róluk készítettek. Azért fontosak ezek a mai kórógyi és szentlászlói, eszéki református gyülekezeti tagjainknak is, mert a délvidéken 1991-ben kitört háború során (többek között) e két magyarok lakta település lakosainak menekülés közben és fegyverropogás alatt kellett elhagyniuk otthonaikat. Irataikon és néhány családi fényképen kívül mást nem volt lehetőségük magukkal vinni, mondván, a háború hamar lezárul és visszatérhetnek szülőföldjükre. Azonban erre csak menekültségben töltött hosszú évek múltával, 1997-98-ban kerülhetett sor, amikor azzal szembesültek, hogy lerombolt házaikat kifosztva és megsemmisülve találták odahaza.

________

Az egész napos program részeként a fenti célt figyelembe véve megtekinthettük, kézbe vehettük  azokat a horvátországi baranyai és kelet-szlavóniai tárgyakat és családi emlékekre való utalásokat tartalmazó gyűjteményeket, amelyek vidékünkről, nevezetesen Alsó-Baranyából, illetve a Dráván túli, kelet-szlavóniai (Kórógy, Szentlászló, Eszék, Rétfalu, Haraszti) magyar települések népi gyűjteményei részeként a Néprajzi Múzeum raktárában és kiállításain fellelhető, kutatható. Fényképeket, vidékünkről származó használati tárgyakat és eszközöket mutattak be számunkra.

Köszönet a Múzeum munkatársainak, a gyűjtemények kezelőinek, akik méltó figyelemmel és megbecsüléssel kezelik azt, ami közös nemzeti kincsünk.

Fotóink az utazás során készültek, 2025. augusztus 17-én.
(folyt. köv.)

449 éves a Hercegszöllősi Kánonok

449 éves a Hercegszöllősi Kánonok

A törvénykönyv szerzője nincs megnevezve. A dolog természete, későbbi analóg esetek, de maga a (tán Huszár adta) cím is arra a feltevésre késztetnek, hogy a kánonokat nem a zsinaton írták. Kutatók Ráckevén vagy környékén keresték a szerzőt, s azt vélték, hogy a latin szövegnek már jóval 1576 előtt el kellett készülnie. Vélemények szerint Skaricza Máté vihette magával készen a zsinatra, miután a Szegedi Kis István tetszését nagy mértékben megnyert Articuli ex verbo Dei-ből rövidesen tudós mesterének halála után kisummázta, „vagy zsinat(i) vagy valami fő papi személy által” még Szegedi életében történhetett…

Sok a találgatás a mű keletkezése körül.

A törvény szerkesztőjenek a zsinat elnökét, Veresmarti Illés püspököt tartjuk. Abban az időben a törvényjavaslatok készítése a szuperintendens tiszte volt. Feladatukat mintegy kormányzói programul, és a személyük iránt megnyilatkozó, lelkipásztor társaik és híveik többsége részéről irántuk megnyilatkozó kollegiális bizalom elfogadásának feltétele mellett kapták. Reformátoraink ezekbe a hitvallásokba foglalták mindazt, amit az egyház, gyülekezetek és lelki ébredésük folyamata iránt vágytak és gondolkodásuk és gyakorlati tapasztalataik, segítőkész munkatársaik kritikáin keresztül figyelmeztetésül kaptak, valamint amik az egyházi örökségen át, az elődjeiktől nyújtott példák tanúságain keresztül az Isten dicsőségére szolgáltak.

Dunán innen és Dunántúlon láthatjuk a későbbiekben a hercegszöllősihez hasonló, vagy azt éppen példának is tekintő fentiekhez hasonló hitvallásokat, programokat. Püspökválasztást követően, egykor Beythe István 1587-ben, Pathai István 1612-ben, Kanizsai Pálfi János 1630-ban cselekedett hasonlóan, hogy csak néhány példát említsünk a sok közül.

A mai Horvátországban a protestáns felekezetek köreiben is tapasztalhatók olyan folyamatok, amelyek hangsúlyozzák, vagy éppen negligálják a hitvallások jelentőségét. Istentől áldott hitvallásaink szerint és az azokban meghatározottak útmutatása szerint meggyőződéssel élni még a kor követelményei és lehetőségei szerinti fordításban sem egyszerű dolog. Mai prédikátoraink kevés segítséget adnak ebben. Ezért különösen fontos, hogy híveink egyen-egyenként is felnőtt felelősséggel kormányozzák életüket Istentől kapott lelki útmutatóik szerint. Ehhez is kaphatunk segítséget a 499 esztendős Zsinat által egykor megfogalmazott cikkelyekből.

(Hercegszöllős, 2025. augusztus 16-17. – ej)

Szentlászló – református gyerektábor

Megkezdődött és teljes létszámmal folyik a szentlászlói református keresztyén gyermektábor. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház minden évben megszervezi gyülekezeteiben az ifjúsági nyári alkalmakat, amelyek kiegészítik az év közben tartott iskolai hitoktatást.

Minden szentlászlói gyermeket és segítőt sok szeretettel várunk hétfő óta reggelente 9 órától a református templomhoz. Megkezdődött a helyi gyülekezet szervezésében a nyári tábor, amely minden nap kb. 13:30–14:00 között ér véget.

A gyerekeknek vizet és tízórait (szendvicset kb. 11 órakor) biztosít a helyi gyülekezet. Minden nap valamilyen kézműves foglalkozás keretében folyik a napi tevékenység, az elkészült alkotásokat a gyerekek hazavihetik. Kapnak tábori füzetet is, amit minden nap magukkal hoznak-visznek, egy kis hátizsák vagy táska van a gyerekek hátán jövés-menés közben. Néhányan kerékpárral érkeznek.

És ami a legfontosabb: hoznak magukkal jókedvet is!
Izgatottan várjuk minden nap a gyerekeket!

Aki nem tud eljönni, azokat kérjük, hogy gondoljon ránk imádságos szívvel!