D. Szabó Dániel személyes hangú, önkritikus vallomása és üzenete a Hercegszöllősi Zsinat és Kánonok 450 éves jubileumán 2026. augusztus 16-án hangzott el a templomban összegyülekezett lelkipásztorok és hívek előtt.
A hitvallás, az egyházi rend és mindenekelőtt a jézusi szeretet mércéjével szólt a magyarországi és délvidéki reformátusság kapcsolatáról, az elmulasztott lehetőségről, a bűnbánat és bocsánatkérés szükségességéről, valamint a határokon átívelő testvéri közösség helyreállításáról.
D. Szabó Dániel beszédében fájdalommal szólt arról, hogy a Magyarországi Református Egyház és Zsinata a Hercegszöllősi Zsinat és Kánonok 450. évfordulóján elmulasztott egy történelmi lehetőséget: hogy az eredeti helyszínen, az ősi hercegszöllősi templomban személyesen forduljon szeretettel a délvidéki református testvérek felé. Megítélése szerint az elmúlt évtizedek kapcsolatainak hibáiért és mulasztásaiért bűnbánatra, bocsánatkérésre és a testvéri közösség helyreállítására lett volna szükség.
A Hercegszöllősi Kánonok hármas üzenetéből – tan, rend és szeretet – különösen az utóbbit állította a jelen helyzet mércéjéül. Miközben a hitvallás tanítását és az egyházi rendet őrizzük, a keresztyéni és lelkészi kapcsolatainkban is a jézusi szeretetnek kellene érvényesülnie. Ennek hiányát érzékeltette azzal a képpel, hogy az egyház „nem ment be azon az ajtón, amelynek a zárja nyitva van, a kilincs a kézben”.
Szavai súlyát az adta, hogy a felelősséget nem csupán másokon kérte számon: saját korábbi szerepét is megvallotta, többek között sárospataki tiszteletbeli teológiai tanárként, és kifejezte emiatti bánatát. A jubileumot olyan alkalomnak tekintette, amikor a határokon átívelő református közösségnek egymást átölelve, közös örökségére emlékezve kellett volna együtt ünnepelnie. Beszéde végén megköszönte az esperes igei szolgálatát és a jelenlévő lelkipásztorok részvételét.