Ma délelőtt tíz órakor megkezdődött a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház XIX. Zsinata Kopácson. Igét hirdetett az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. részének 4. és 11. versei alapján Ft. dr. Botos Elemér, a Református Keresztyén Egyház püspöke, Újvidékről. Áldja meg az Isten a résztvevőket!
„és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek…, mind zsidók, mind prozeliták, krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten felséges dolgairól.”
A csúzai ingatlanper mai tárgyalása – új fejleményeink
I. rész
Mikor mond igazat Szenn Péter, a szakadár egyház püspöke?
Szenn Péter: „Lángh Endre nem volt többé a református keresztyén egyház püspöke…”
Szenn Péter, a szakadár Kálvini Egyház püspöke a fentiek szerint nyilatkozott a Csúzai Református Egyházközség ingatlanvagyonával kapcsolatos per ma, 2025 június 12-én tíz órakor kezdődött tárgyalásán.
Mint ismeretes, a csúzai egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és annak jogelődjeiként nyilvántartott egyházak (pl. a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház) egyik közössége a mai napig. Vagyona, amely a működés fenntartását szolgálta évszázadokon át, a kétezres évek elején földhivatali és állami regisztrációs eljárások keretében benyújtott, nem valós tartalmú iratok alapján, egy párhuzamosan létrehozott jogi személy, az újonnan, 1999-ben alapított Kálvini Egyház fennhatósága alá került. Jelen pertől az ide vezető út körülményeinek feltárását és a kialakult helyzet jogszerű rendezését várják a felek.
A kétezres évek elejétől rendszerszintű hamis eljárások indítványozói gyakorlatilag kifosztották az eredeti, tulajdonos református gyülekezeteket. Megszerzett jogaikkal számos esetben máig és folyamatosan korlátozzák és ellehetetlenítik gyülekezetek működését. Szenn Péter elődei Csáti-Szabó Lajos, korábban pedig Lángh Endre voltak.
________
Szenn Péter ma elmondta, hogy 1998. novemberében Lángh Endre, mint megbízott püspök a lelkészekkel és gyülekezeti képviselőkkel egyetértésben zsinatot hívott össze. A zsinaton, alkotó tagként többek között részt vett Kopácsi Kettős János lelkipásztor, mint akkor missziói előadó és az Elüldözöttek Gyülekezetének lelkésze, valamint Varga György lelkipásztor, akkor többek között Csúza gyülekezetének lelkésze is. Jelen volt a tanácskozáson mintegy százötven fő (ez helytelen adat). Még sokan emlékezhetnek rá, és a jegyzőkönyv is arról tanúskodik, hogy ezen a zsinaton Kopácsi Kettős János lelkipásztor és Jakab Sándor presbiter javaslatára szavazást tartottak, és ennek alapján „Lángh Endre többé nem volt a Horvátországi Református Keresztyén Egyház püspöke”… Ebben a szövegkörnyezetben hangzott el Szenn Péter a fenti címben idézett mondata, amellyel alaposan átírta eddigi tanúvallomásaiban bizonygatott meggyőződését. Mi történhetett, hogy ilyen fordulatot vett a véleménye?
________
Kijelentése helytálló, és nagyon fontos epizód a két egyház vitájában. Jelentősége részben abból adódik, hogy a fentieket személyében az újonnan, 1999-ben alapított egyház jelenlegi képviselője mondta ki. Álláspontja minden bizonnyal befolyásolhatja, vagy ha nem, akkor viszályt szülhet felekezetének azon tagjai között, akik Kel József főgondnokuk és néhány más gondnokuk, presbitereik véleménye szerint Szennel a fentiek tekintetében továbbra sem értenek egyet. Ők azok, akik 1999-ben a nemrég elhúnyt Langh Endre szakadár püspök támogatóiként új egyházat alapítottak, és téves meggyőződésükből ma sem engednek, sőt további ellentmondásokba és ezáltal bajba sodorják híveiket.
Lángh Endre 1998. november 7-től már nem püspök.
Az 1998. november 7-én tartott laskói zsinaton, amely a HMRKE II. zsinata volt, mintegy 20 egyházi közösség képviselője, összesen 91 világi küldött és minden lelkész, összesen 8 fő, valamint a Zsinati Tanács képviselői vettek részt egyházi részről. A jelenlévő vendégek között volt a Magyarországi Református Egyházból Dr. Márkus Mihály püspök és Dr. Pásztor János teológiai tanár és lelkész, valamint Dr. Duncan Hanson az Amerikai Presbiteriánus Egyház képviselője, valamint teológus hallgatók a Budapesti Református Teológiáról (ma Károli Gáspár Református Egyetem) és mások.
A jelenlévő küldöttek a Zsinat alábbi határozatait fogadták el. A háborút követő helyzetben ezek az egyház működése érdekében a legjobb megoldásnak tűntek, és reményt adtak arra, hogy a független Horvátországban az Egyház számára is az újjáépítés békés időszakát biztosíthatják.
– Lángh Endre püspöki beszámolóját a zsinat tudomásul vette, de nem fogadta el. Bizalmatlansági szavazás keretében tisztségétől megfosztották, hogy a továbbiakban ne vezesse az egyházat. Eddigi szolgálatáért köszönetképpen „tiszteletbeli püspök”-ké nyilvánították.
– Egy héttagú Végrehajtó Bizottságot választottak az Egyház vezetésére a harmadik zsinat összehívásáig, amelyen új püspököt választanak. A következő zsinat időpontját 1999. májusára tűzték ki.
Ezeket a döntéseket Lángh Endre is elfogadta, felismerve, hogy a küldöttek, és így a református egyház híveinek többsége elégedetlen a munkájával. Ezért 1998. november 7-dikét követően Lángh Endre már nem volt a Horvátországi Református Keresztyén Egyház (ma HMRKE) képviselője, és a továbbiakban nem léphetett fel annak nevében semmilyen állami szerv, nemzetközi református szervezetek, vagy más vallási közösségek előtt. Meg kell jegyezni itt, hogy Lángh Endre 1993. január 30-i megválasztásától 1998. november 7-ig is csupán kinevezett püspök volt, mivel nem szentelték fel és iktatták be a püspöki tisztségre.
A héttagú Végrehajtó Bizottság mandátumának megfelelően megkezdte munkáját. 1999. január 11-én azonban, két hónappal a Laskói Zsinat után, Lángh Endre a „Püspöki Hivatal” memoranduma alapján – bár adminisztratív értelemben már nem volt püspök – „Határozatot” adott ki, amelyben megsemmisítette az 1998. november 7-én Laskón tartott zsinatot, kijelentve, hogy annak minden határozatát érvénytelennek tekinti! Ezzel megszegte a zsinat döntését, és egyoldalúan megtagadta a Végrehajtó Bizottsággal való együttműködést is. A zsinat megsemmisítő határozatot a Zsinati Tanács részéről Jaroslav Mahaček, a lelkészi tanács nevében pedig Andel Károly és Csáti-Szabó Lajos írták alá.
Magából a határozatból egyértelműen kiderül, hogy a döntést a „Püspöki Hivatal” hozta meg. Bár Lángh Endre a zsinat határozatainak megfelelően és adminisztratív értelemben ebben az időben már nem volt püspök – erre utal Szenn is a címadó mondatban -. Ebben a pozícióban nem járhatott el. Ezért, és több okból a Püspöki Hivatal sem járhatott el. Könnyen belátható, hogy a püspök, vagy a „Püspöki Hivatal” semmilyen körülmények között nem lehetett illetékes abban, hogy egy szabályosan összehívott és lefolytatott zsinatot és annak határozatait hatályon kívül helyez, ugyanis a zsinat a református egyházak legfelsőbb törvényhozó szerve, és ebben az értelemben csak egy újonnan összehívott zsinat semmisíthette volna meg az előző zsinat határozatait. Erre az elvre még Magyarországon, a Magyarországi Református Egyház gyakorlatában is vigyáznak formailag.
________
Mindezt megerősítve a történet Szenn elmondása szerint is a mai tárgyaláson elmondottakkal egészült ki: „Tekintettel az 1998. novemberi zsinaton történtekre, Langh püspök konzultált a Református Egyházak Világszervezetével, és azt a választ kapta, hogy az egyházjog szerint csak egy új zsinat nyilváníthatja érvénytelennek a zsinatot.” Lángh Endre Szenn elmondása alapján valóban pontos és törvényszerű tájékoztatást kapott a Református Egyházak Világszövetségétől. Fontos azonban hangsúlyozni azt is, hogy az új zsinatot csak az előző zsinat által kinevezett testület, a héttagú Végrehajtó Bizottság hívhatta össze, és nem a felmentett püspök, aki – maga Szenn Péter tanúvallomása szerint is – már nem volt a Horvátországi Református Keresztyén Egyház püspöke.
Szenn Péter így folytatta: „Ezért Lángh püspök 1999. februárjában új zsinatot hívott össze… Ezen a zsinaton döntés született az 1998. novemberében tartott Laskói zsinat érvénytelenítéséről…”
________
Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy belássuk Szenn Péter állításainak logikátlanságát. Tehát először is, egyértelműen megerősítette, hogy a laskói zsinat megszavazta, hogy Lángh Endre többé nem püspök. Miután Lángh Endre önkényesen megkísérelte megsemmisíteni a Laskói Zsinatot, a Református Egyházak Világszövetsége Szenn elmondása szerint figyelmeztette, hogy ezt nem teheti meg. Csak egy új zsinat illetékes ebben a kérdésben. Az új zsinatot viszont a leváltott püspök már nem hívhatja össze, hanem arra csak a helyébe megválasztott héttagú Végrehajtó Bizottság jogosult. Tehát egyértelmű, hogy az 1999. februárjában a felmentett püspök által összehívott zsinat nem volt jogszerű, a jogutód, és Laskón 1998. novemberében zsinatolt egyházhoz (HMRKE) köze már nem volt, azaz valójában az egy újonnan alapított egyház zsinata volt, amely, bejegyzését követően ma Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház néven működik. Ez a horvátországi szakadár református egyház.
Szenn is akarva, akaratlanul megerősítette a fent idézett vallomásában, mai napon a bíróság előtt a Csúzai Református Egyházközség ingatlanvagyonával kapcsolatos per tárgyalásán azt a vitathatatlan tényt, hogy Lángh Endre 1998. november 7 utáni összes olyan cselekedete jogellenes és egyházi jogi hatály nélküli volt, amely a Horvátországi Református Keresztyén Egyház egyetlen jogutódjára, nevezetesen a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházra irányult, annak életét és működését befolyásolta volna. És azt is, hogy a Szenn Péter által képviselt Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház egy újonnan alapított vallási közösség, amely 1999. óta működik, és bizonyos személyek akaratából kifolyólag egy szakadásból jött létre.
(Folytatjuk. Olvasd még: horizontivjere.com/2025/06/12/peter-szenn-endre-langh/ ej.) Fénykép: Laskó, a HMRKE II. Zsinata, 1998. november 7-én.
Szomorú eseményről kell beszámoljunk olvasóinknak. Tegnap iktatták azt a jegyzőkönyvet, amely a szakadár Szenn-féle Kálvini Egyház újabb, a HMRKE és ezúttal annak szentlászlói gyülekezete ellen indított peréről tájékoztat. Egy beadványban támadólag továbbra is vitatják a horvát bíróságok jogerős végzéseit és ítéleteit, melyek a horvátországi egyházi jogfolytonosság kérdéskörében eddig már megszülettek. A per szeptemberben tárgyalással kezdődik, tanúk meghallgatásával. A kopácsi Gamos valamilyen okból már nem, de Kórógyról Kel és Szenn mellett Dr. Peter Kuzmic pünkösdi, vagy felekezetek felett álló evangelizátor, amerikába származott egykor volt horvátországi honfitársunk is az idézett tanúk listáján szerepel, mint aki érdemben tud hozzászólni a volt jugoszláviai református egyház horvátországi, háborút követő éveiben történt eseményeihez. Úgy látszik, nem elég nekik az erről a kérdésről tíz évig tanácskozó független alkotmánybírósági és cégbírósági eljárás, és az abban feltárt magyarázat, amelyet a döntéshozók az ítéletekhez csatoltak. Most újabb eljárásban kívánnak vélt igazukért megvívni, hat évvel azt követően, hogy a horvátországi bíróságok döntöttek.
Szomorú, hogy a maguké mellett ezzel az újabb lépéssel a Kárpát-medence református püspökeinek hitelét is csorbítják. Újabb válságba sodorhatják azt az egyházi közösséget, amely sok vitatható lépésével az elmúlt időszak alatt többször is magyarázkodni kényszerült, és kálváriája még nem ért véget. Milyen hitelességi válság az, amely során vezető, elnök püspökük az egység mellett szólít fel Pünkösd ünnepe alkalmával, de közben perek tucatja mögött és mellett áll, és beavatkozásaival Horvátországban és Szerbiában egyaránt megosztó és a törvényekkel szembeni magatartásokat támogat?
Vigasztalásképpen viszont itt van nekünk Isten igéje:
________
„… mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.” (V. Móz. 13:5; ez napi igénk ószövetségi szakasza a 2025. évi Református Kalendárium naptár és igefonala szerint. Olvassuk és hirdessük!)
Törvény az igaz istentiszteletről
A zsidók figyelmeztetést kaptak, hogy ne hallgassanak hamis prófétákra, vagy bárkire, akik idegen istenek tiszteletére próbálták hívni őket, és ne tegyék ezt még akkor se, ha a hamisság a baráti vagy családi körből érkezne.
A kísértés, hogy behálózzon bennünket az igyekezet, amely elvonja figyelmünket Isten parancsolatairól, gyakran megjelenik közöttünk. Nem hangos kiabálás, vagy veszekedés képében, hanem az ellenszegülés és ellenkezés alattomosan romboló hatásával lép fel ellenünk. Különösen fájó, ha ennek vagyunk tanúi testvéreink, nagy és szeretett családunknak tagjai részéről. Azonban még ez a családi hovatartozás – a zsidóknak zsidó részről, a keresztyéneknek saját részről – sem eredményezheti, hogy Isten törvényeit felülírjuk, módosítsuk, vagy semmibe vegyük.
Legyőzhetjük a ferdítő szándékú kísértést, ha imádságban Isten előtt feltárjuk szívünk és lelkünk szenvedését, és szorgalmasan tanulmányozzuk törvényét és kijelentéseit.
„Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!
De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.” (II. Móz. 20:9-10)
Az ige szerint Isten azt foglalta törvénybe számunkra a nyugalommal, pihenéssel kapcsolatban, hogy az nem kiváltság, hanem szükségszerűség, akárcsak a munka. A Tízparancsolat egyik ma is érvényes, de sokszor figyelmen kívül hagyott mondanivalója ez.
A munka és állandó foglalatosság rendkívüli lehetőségeket rejt az ember számára. Ugyanígy a pihenés is, ezt mondja Isten. A fizikai-, érzékszervi-, mentális-, kreatív-, szociális-, spirituális pihenés, és még igen sok fajtája nagy lehetőségeket ad számunkra abban, hogy Istenhez forduljunk, Krisztusban a Szentlélek által figyelmünk szabadon és munkánk, életkörülményeinktől nem csupán függésben és esetenként kiszolgáltatva tudjuk Istent dícsérni és magasztalni. A közös éneklés, közös imádkozás mind a pihenés kategóriájába tartozik, ha figyelembe vesszük természetesen nem csupán a törvénynek ezt, hanem a többi pontját is.
Jöjjetek vasárnap istentiszteletre és dicsőítsük együtt a Teremtés Urát.
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.” (Ap. Csel. 2:1-21)
Mennyei Atyánk a Jézus Krisztusban és a Szentlélek által! Mindnyájan egy akarattal vagyunk egyházadban, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben, templomaidban és otthonainkban pünkösd napján. Ez kívánságunk és valóságunk, ezért vagyunk itt, ezért szólunk Hozzád alázatos szívvel.
Mi akar ez lenni? – kérdezik az apostolok és istenfélő emberek minden nép közül az első pünkösd napján, amikor összegyülekeztek Jeruzsálemben. Mi is ezt kérdezzük, amikor halljuk és látjuk ma pünkösdkor, hogy mi történik a világban. Sok a nem szép dolog, amely bennünk is lakozik, és amely megrontja a világot.
Ma mégis van erőnk arra a Te kegyelmed által, hogy az evangélium üzenetét értsük meg mindenből, és örülni tudjunk. Annyi mindenért tudunk hálát adni az elmúltak és a jelenvalók miatt. A legfőbb azonban az, ami még csak eljövendő a mi számunkra is, hogy Krisztusban ismét megláthassuk személyesen és közösségeinkben is a megváltásod munkáját, amely nem más, mint a szeretet hirdetése és elfogadása életünkben.
Áldd meg a mi gyermekeinket a hitük megerősítéséért tett igyekezetben a maguk, a szüleik, szeretteik és gyülekezeti közösségeik körében, amelyekben és akik mind fogadalmat tesznek a Te törvényed szerint a pünkösd ünnepében. Áldd meg időseinket, a nyugdíjban lévőket, áldd meg egyházi és világi társadalmunk „munkásait”, akik fiatalon, vagy korosan, de gerincét adják a Te népednek, magunkat is beleértve. Áldd meg az oktatóinkat, lelkészeinket, gondokainkat és presbitereinket, és adj nekünk egészséget, hogy továbbra is lehessünk hűséges és igaz tanúi a Te üzenetednek. Te teremthetsz közöttünk egységet és összetartást, és Te adhatod meg a választ mindarra, amelyekre mi is, az istenfélő emberekkel együtt a világban azt kérdezzük, hogy „Mi akar ez lenni?”. Legyen a válaszért áldott a Te neved, Krisztusra tekintve had teljünk el a Szentlélekkel, a Te ajándékaiddal, hogy örömödben élhessünk, hogy tudjuk és énekelhessük együtt, hogy minden jó, mit Isten tészen… Ámen
„Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor visszahozom Júda és Jeruzsálem foglyait, összegyűjtök minden népet, elvezetem őket Jósáfát völgyébe, ahol perbe szállok velük az én népemért és birtokomért, Izráelért, amiért szétszórták a népek közé, és megosztoztak országomon…” (Jóel 3:1-2).
________
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…
Kedves Olvasó Testvéreink, pünkösd ünnepének a legfőbb mondanivalója az, hogy a Teremtő Isten Krisztusban végzett munkája nincs lezárva, hiszen a Szentlélek munkáján át Ő továbbra is végzi egyen-egyenként bennünk a személyes megváltást. Ha eddig Isten iskoláját jártuk az ószövetségi kortól a zsidó történeteken és törvényeken át, eljuthattunk Krisztus iskolájáig is, amikor Ő tanított és nevelt bennünket, s most a Szentlélek iskolájában tanulunk mi, mindannyian keresztyének a mesteriskolában, amely az élet és az élők iskolája.
Az ószövetségi történeteket úgy ismerjük, hogy szó van bennük a bábeli toronyépítésről, a Sinai-hegyi istenélményről, a Lélek kitöltetésének ígéretéről, amint a fenti versben is olvassuk Jóel prófétánál. És szó van a csontok megelevenedéséről Ezékiel prófétánál: „Így szól az én Uram, az Úr ezeknek a csontoknak: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy megelevenedjetek. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és bőrrel borítalak be titeket, azután lelket adok belétek, hogy megelevenedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” (Ez. 37:5-6).
Tavaszi nagytakarításunk ideje is ez, amely lelkiekben a Szentlélek segítségével történik bennünk, hogy minden bajunkból, nehézségünkből, kárunkból és veszteségünkből ismét megálljunk, erősen és egyenesen, egymást támogatva az Isten iránti hűségben, amely gyümölcsöket terem a számunkra az elkövetkezőkben is. Ezért örül a mi szívünk és mosolyog az arcunk. A Római levélben ezt így olvassuk: „a Lélek segítségére van erőtlenségünk”, vagyis Krisztus alázata és áldozata…, hogy az élő víz folyamairól is legyen reménységünk a jövőben.
Szép és kerek a történet, az Ó és Új-szövetség üzenetei összefoglalásában Pünkösdkor. Istentől való mindez. Ahogy az év ezen időszakában látjuk magunk körül, hogy a Lélek a természetet, benne a mezőinket, fáinkat, kertjeinket, udvarainkat és virágainkat, úgy az emberi lelket és szívet is újjá akarja tenni.
Pünkösd ünnepében és tovább is, nyissuk meg életünket az Isten Szentlelke előtt.
(ej)
Fényképeinken a hercegszöllősi parókia virágoskertje látható (2025. május.)
A Horvát Protestáns Konferencia alkotó tagjaként egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tagjaiból felállt küldöttségünk a horvátországi metodista és protestáns anglikán (püspöki református) felekezettel együtt szervezett keresztyének egységéért közös imádkozó istentiszteletre gyűlt össze a tordinci református-protestáns templomban 2025. június 4-én, szerdán, 18:00 órai kezdettel.
Idén a pünkösd előtti héten, ezen a napon került a „Keresztyének Egységéért – Imahét” megszervezésre, amelyen az egymással együttműködő keresztyén egyházak közösen tartottak istentiszteletet. Az ünnepi alkalom kiegészíti és a felekezetközi imahetek januári szokásos rendjét követi. Eredetileg is ezek az alkalmak az egyházi ünnepkörnek ebben az időszakában kerültek megrendezésre.
Célunk, hogy párbeszédben lévő és együttműködő keresztyén felekezetekként együtt tegyünk tanúságot a Krisztusról, akiben valamennyien osztozunk. A mai világnak valóban szüksége van Krisztus igéjére.
A pünkösd előtti keresztyén egység hete az ökumenikus ima eredeti szellemét hangsúlyozza: azt, hogy a Szentlélek, aki az Egyházat alapította, ma is inspirálja annak megújult egységét. Az ilyen ima a lelki megújulást, a megbékélést és a különböző keresztyén egyházak közötti megértő és valamennyiünk javára szóló cselekvést hangsúlyozza.
Különböző keresztyén körökben, különösen a református, anglikán és ortodox egyházakban a pünkösdöt természetes és teológiailag gazdag időszaknak tekintették arra, hogy imádkozzanak azért, hogy az Egyház ismét „egy test és egy Lélek” legyen (Ef. 4:4). Pünkösd ünnepét hagyományosan az egyház születésének tekintik, és a pünkösd előtti hétnek fontos szimbolikája volt az egyház egységének helyreállításában.
A Szentlélek az Egyház lelke. Benne lakozik, vezeti, megújítja és egyesíti. Pünkösdkor, ahogy az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv elbeszélései is tanúsítják, a Lélek leszáll az apostolokra és az egybegyűlt hívőkre, képessé téve őket az evangélium hirdetésére és a nyelvi és kulturális akadályok leküzdésére. Itt, a Lélekben való első egység első pillanatában születik meg az Egyház, mint Krisztusban különböző, de megbékélt emberek közössége.
Pünkösd előestéjén az egységért imádkozni azt jelenti, hogy a Szentlélek új kiáradását kérjük, amely képes kiengesztelni a megosztottságokat, felébreszteni a lelkiismeretet, új barátságokat inspirálni és megnyitni az együttműködés útját a megosztott keresztyének között. A mai keresztyén közösségek számos kihívással néznek szembe: szekularizációval, közönnyel, belső megosztottsággal és a kölcsönös bizalom hiányával. Ebben az összefüggésben az egységért való imádkozás nem csupán szimbolikus cselekedet, hanem lelki szükségszerűség – valljuk valamennyien.
A tordincai közös istentiszteleti alkalmon a lelkipásztorokkal és hívekkel együtt azt kértük, hogy az Egyház belülről újuljon meg, hogy újra lélegezzen a Lélek teljességével, és hogy egymás közötti kapcsolatainkat – katolikusok, ortodoxok, protestánsok és más keresztyén közösségek között – a szeretet, a tisztelet és az egymás felé nyitottság ihlesse.
A Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház tordincai gyülekezetének vendégszeretetét élvezhettük. Jelenlévő és alkotó tagokként elfogadtuk az „Egység az Igazságban” című nyilatkozatban megfogalmazottakat, amely hangsúlyozza, hogy a keresztyének közötti igazi egység és közösség csak a Szentlélek munkája által lehetséges.
A pünkösd előtti keresztyén egység visszamutat az Egyház forrásához – a Teremtő Istenhez, Megváltó szent Fiához, a Krisztushoz és a Szentlélek Istenhez. Ugyanaz a Lélek, aki pünkösdkor sok népet egyesített egyetlen testté, ma is megújíthatja az Egyház arcát.
Ezért imádkozunk: „Jöjj, Szentlélek, és újítsd meg az egységet Egyházadban!”
A hercegszöllősi református templomban, – amely helyszín a javunkra a közelmúltban vált jogilag is tisztázott helyzetűvé a Szenn-féle szakadár egyház és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház jogutód helyi gyülekezete közötti eljárásban – állandó fénykép kiállításon tekinthetik meg a látogatók az egykor római maradványokra épült kora középkori templom 21. századi felújításának történetét.
A Hercegszöllősi Kánonok egykori, 1576-os színtere fehérre meszelt, vastag, középkori falai között ma is elcsendesednek a lelki áhítatra gyakran más településekről is összehívott hívek. A kiállított képek időrendi sorrendben tárják elénk a gyülekezet jól dokumentált történetét a múlt század közepe óta, néhány fotográfia ennél korábbi korokról tanúskodik.
Az épület évszázadok alatti változásait műszaki rajzos ábra mutatja be, a gyakorlatban ezeket nyomokat a vakolatba mart eredeti freskók nyomai, és a padlózatba tégla mintázattal jelölt berakások teszik szemléletessé.
Érdemes a helyszínen ezek tanulmányozására időt szánni, értelmezésükhöz, ha szükséges, a helyi püspök lelkipásztor, Varga György magyarázatát igénybe venni.
Legutóbb május közepén, egy ünnepség keretében volt Magyarországról egy gyülekezeti népes csapat a látogatóink között, és, ahogy a mellékelt fényképeken is látható, a helyi gyülekezet örömmel és nyitottsággal várja a jövőben is lelkipásztorok és gyülekezeti tagok, vagy érdeklődők látogatását a jövőben is.
Hercegszöllősön a „Zsinat” temploma található, ahol 1576-ban a korábbi és többek között Szegedi Kis István püspök szerkesztése, és Skarica Máté, Veresmarti Illyés püspök, majd Siklósi Mihály lelkipásztor közreműködése folytán 40 tanító és lelkipásztor Alsó- és Felső-Baranya (akkor a Dráva folyó jobb- és bal partja) településeiről a török által megszállt, és hitére hagyott országrész érdekében fogadta el a helvét-irányzat szerint szerveződő egyházszervezet legkorábbi törvénykönyvét. Ezt a későbbiek során Skarica Máté ráckevi lelkész felhívására nyomtatta ki Huszár Dávid pápai lelkész. Az általa kiadott formában vált aztán a mi történetünk országos jelentőségűvé. Eredeti címe latinul: „Articuli consensus Christianarum Ecclesiarum, quibus Universitas Fratrum subscripsit, Hertzegszöllösini in Barovia, Anno Domini MDLXXVI. die 16. et 17. Augusti.”
„Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs. 6:3)
Felejthetetlen idők és alkalmak…
Ézsaiás elhívása – ez a mai igeszakasz címe, az egész rész erről szól. Arról szól, hogy csak úgy lehet próféta az ember Isten szolgálatában, ha maga az Úr hívja el erre. Ézsaiás idejében is voltak iskolák, amelyekbe fiatalok iratkoztak be és ott tanulták az isteni tudományt, hogy próféták legyenek. Ma lelkészképzőknek, teológiai iskoláknak, akadémiáknak vagy egyetemeknek, főiskoláknak hívjuk ezeket. Tanulóikból azonban sosem lesz szürke hivatalnokoknál, vagy papnál egyéb senki, hacsak Isten külön elhívásában és áldásában nem részesül.
Isten sokféleképpen hívja el a maga szolgáit. Isten nem egy „kaptafára” dolgozik. Az Ő kegyelmi hozzáállása sokféleséget mutat, változatokban gazdag világ. Úgy hív el, ahogy Ő jónak látja.
Isten elhívása mindenkor mélyreható és emlékezetes. Ézsaiás évtizedek múlva is emlékezett erre, erről szól ennek a résznek az első verse: „Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat ülni magas székben és palástja betöltötte a templomot.” Uzziás király kb. Krisztus előtt 759 évvel halt meg. 52 évig uralkodott, mégis keveset tudunk róla, annak a kevésnek is nagy részét abból, hogy Ézsaiás, az Úr igaz prófétája itt megemlítette. Múlandóságunk, és Isten prófétájának minden szavának jelentősége ebben is megmutatkozik.
A fenti szólamot: szent, szent, szent a Seregeknek Ura… az Isten angyalai zengték, hogy tudjuk valamennyien, hogy Isten hatalma nem csupán a mennyre, hanem az egész földre is kihat. Ez volt a feladatuk a szeráfoknak Ézsaiás látomásában, hogy bizonyságot tegyenek Isten dicsőségéről és annak mindenhol hangot adjanak.
Amikor Jézus megszületett, az angyalok ismét ezt énekelték: Dicsőség mennyben az Istennek…
