Posts Tagged “református”

TOLCSVA – Az Összetartozás Napja, 2018. június 2.

 

 

Pechó János hercegszöllősi fafaragó kopjafája, részlet. Tolcsva, 2018.

Pehó János hercegszöllősi fafaragó kopjafája, részlet. Tolcsva, 2018.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tolcsvai Magyarokért a Kárpátok Gyűrűjében Alapítvány 1995-ös évi kezdeményezése révén a Római Katolikus templom előtti parkban minden évben egy-egy kopjafa került elhelyezésre, mely a Magyarok Összetartozása napján történő megemlékezések alkalmain keresztül a magyar nép összetartozását szimbolizálja.

 

Az Összetartozás Ünnepe, Tolcsva, 2018.

A megemlékezéseken évente felállítottak és lelepleztek egy kopjafát, amely valamely határon túli területről érkezett Tolcsvára, hogy az év minden napján emlékeztesse az ott élőket arra, ami magyarságukban egyformán fontos mindenkinek, lett légyen otthona a mai Szlovéniában, Muravidéken, Kárpátaljáról, Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken, vagy a Felvidéken.

Helyi elöljárók koszorúznak az Összefogás Napján, Tolcsva, 2018.

Varga György lelkipásztor, Összefogás Napja, Tolcsva, 2018. június 2.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Idén, a horvátországi Hercegszöllősről érkezett kopjafa nyolcadikként hirdeti, hogy Tolcsva lakosai nem felejtik a határon túl élő magyarokat. Hermann László, Pocsai Vince és más fafaragó mesterek-művészek után idén a hercegszöllősi Pechó János által faragott kopjafát avatták a Csúzai (és Hercegszöllősi-, valamint Vörösmarti-) Református Egyházközség és lelkipásztora, Varga György egyházi főjegyző szolgálatával. Az eseményen a helyi elöljáróság képviselői mellett részt vett Sója Bálint hercegszöllősi gondnok. Az eseményen résztvevőket Varga György lelkipásztor áldotta meg.

Ünneplő szervezők csoportja az Összefogás Napján, Tolcsván, 2018.

 

A vendégek két napos látogatásuk alatt vendéglátóik vendégszeretetét élvezve tartalmas programokon is részt vehettek.

A Vizsolyi Biblia Kopácson

A Vizsolyi Biblia ünnepsége Kopácson, 2018. június 3.

 

A Kopácsi Református Gyülekezet vasárnapi délutáni istentiszteletét a templom harangjának a Bellyén, Laskón és Darócon is hallgató zúgása nyitotta meg.

Kettős Attila, szentlászlói református lelkipásztor a Zsidókhoz írt levél 4:10 és azt követő versei alapján hirdette az Igét.

„Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk. Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.”

Daruka Mihály (tb. p.) előadása Kopácson, 2018. június 3.

A frissen nyomtatott bibliai lapok Kopácson, 2018. június 3.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Biblianyomtató ismertető Kopácson, 2018. június 3.

A teljes Vizsolyi Biblia kiállítása Kopácson, 2018. június 3.

Daruka Mihály (tb. p.) előadása Kopácson, 2018. június 3.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kettős Attila szentlászlói lelkipásztor nyitó áhítata után a 600 km-re fekvő Vizsolyi Biblianyomtató Műhely Élménymúzeum alapítója és vezetője, Daruka Mihály (tb. püspök.) vezette be a hallgatóságot a biblianyomtatás 428 évvel ezelőtti történeteibe. Hallgatósága megilletődve és nagy érdeklődéssel fogadta előadását, amely után a bellyei Lehocki János asztalosmester által készített nyomdagépet, valamint az egyházunk tulajdonába került Vizsolyi Bibliát is megtekinthették a helyi gyülekezeti tagok mellett azok is, akik más horvátországi református eklézsiákból érkeztek.

Az ünnepségen köszöntőt mondott meghívott kárpátaljai lelkészkollégánk és tiszteletbeli püspök testvérünk is, aki családjával együtt tisztelte meg jelenlétével közösségünket. Az ünnepi alkalmat a szentlászlói „Rozmaring” énekkar szolgálata kísérte.

A szentlászlói „Rozmaring” énekkar Kopácson, 2018. június 3.

 

 

 

 

 

 

 

 

A Biblia és a nyomtató gép az érdeklődésnek megfelelően a mostani kiállítás keretében még néhány hétig megtekinthető lesz a Kopácsi Református Gyülekezetben Kopácson, a Petőfi Sándor utca 4. szám alatt.

Presbiteri Konferencia – horvátországi vendégekkel, 2018. május 26.

Sellyei festett fatábla, 2017

 

Tanítva őket, hogy megtartsák mindaztamit én

parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok

minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20).

A Magyar Református Presbiteri Szövetség Baranyai területi Szervezete Kis-köri Konferenciát tartott 2018. május 26-án az ormánsági Sellyén. A református templomban Szénási János lelkipásztor nyitó áhítata után „Engedelmeskedni Jézusnak” címmel ugyancsak ő tartotta meg előadását, melyet kiscsoportos foglalkozások követtek, majd szeretetvendégségen vettek részt a megjelentek. A Presbiteri Szövetségről Fóris Györgyné tartott előadást, melyet ének, versszavalás és hozzászólások követtek. Örömünkre szolgált Pál Tamás csányoszrói lelkipásztor szolgálatát és kedves bizonyságtételét hallanunk.

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteinek képviselői ez alkalommal Csúzáról, Szentlászlóról, Eszékről és Vörösmartról látogattak el a helyi szervezők meghívásának eleget téve Sellyére, ahol a templom mellett a régi parókia felújított, és a gyülekezeti terem megfelelően kialakított termeiben és helyiségeiben érezhették a keresztyén református egység és közösség Szentlélek által megáldott és ember által szét nem választható elevenségét. Lelkészeinket Varga György csúzai lelkipásztor képviselte.

Reméljük, hogy a vendéglátást hamarosan Horvátországi helyszínen viszonozhatjuk. A határ menti két régió, Dél-baranya és az Ormánság közös múltja és hasonló nehéz sorsú jelene teszi különösen aktuálissá a két egyházrész képviselőinek alkalmankénti találkozását. Fontosságát pedig az a közös törekvés erősíti, mely a presbitereken keresztül a bizonyságtevő Lélekről vall otthoni gyülekezeteinkben…

Képeink a konferencián készültek:

Sellyei református presbiteri konferencia, 2018. május 26.

Barkó Antal lelkipsáztor emléktáblája a sellyei öreg parókia falán, Sellye, 2018

Szeretetvendégség, Sellye, 208 május 26.

Horvátországi résztvevők a Sellyei Presbiteri Konferencián, 2018. május 26-án, Sellyén

Presbiteri Konferencia, Sellye, 2018. május 26.

Sellye, református templom, 2018.

Sellye, 2018. május 26.

Nagy Attila Gyula, MRPSZ/BTSZ elnök a Sellyei Presbiteri Konferencia vezetője, 2018. május 26.

Templomi köszöntőbeszéd, Sellye, Presbiteri Konferencia, 2018. május 26.

Szeretetvendégség a sellyei régi ref. parókia melléképületében, 2018. május 26., Sellye

Szentlászló református temploma

 

Szentlászló református temploma, 1988

 

 

A szentlászlói egyházközség múltja a legenda szerint egészen Pál apostol korára nyúlik vissza, miszerint maga az apostol prédikált itt a Valkó folyó partján. Maga a falu több mint 800 éves múltra tekint vissza, és Szent László magyar királyról kapta a nevét.

A történelmi tények alapján ezen a helyen a jelenleg látható templom a harmadik templom. Az első 1218-ban épült István Despota (vajda) utasítására az ó-hitű rácok (görög-keletiek) részére. Eredetileg fából volt, majd kőből javíttatott és a XVII. század végére nagyon leromlott állapotba került. A templomnak kettős fala volt, így ha támadás érte a falut, a templomban gyülekezők egy alagúton keresztül el tudtak menekülni a közeli kiserdőn lévő ferences rendi kolostorba, melynek a maradványai ma már nem láthatóak. A falu már az 1500-as évek első felében befogadta a reformáció tanait, így a templomot át is meszelték fehérre. 1774-ben kezdték meg a második templom építését. A munkálatokat 1814-ben fejezték be, majd a harmadik, jelenleg is használatban lévő templomot 1878-79-ben építették id. Kelecsényi Mihály helybéli református lelkész idejében. Tégláit itt helyben, Szentlászlón égették ki. Tornyát a II. Világháborúban szétlőtték.

 

A szentlászlói református templom romja a délszláv háború befejezésekor, 1998-ban.

 

 

A délszláv háború során az 1991-es honvédő háborúban a református templom is nagy sérüléseket szenvedett, a falu szinte a földdel lett egyenlő. Az ostrom 152 napja után a falu elesett és hét évig nem lakta senki. A helybéli lakosok menekültként élték életüket. A templom tornyát a szerb szabadcsapatok szétlőtték, három harangját elvitték, ezekről a mai napig sem tudjuk, hogy hol vannak. A falut, a templomot és a parókiát is kifosztották a betolakodók. Egyetlen anyakönyv maradt meg a gyülekezetnél (1962-től napjainkig), valamint sikerült kimenteni az úrvacsorai kelyhet és a keresztelőkancsót a táljával.

 

 

A szentlászlói református templom romja a délszláv háború befejezésekor, 1998-ban.

 

 

A templom felújítása hosszadalmas időt vett igénybe: a munkálatok 1998 és 2017 között folytak Pelényi Margit tervei alapján. 1998-ban erdélyi ácsok a tetőzetet építették újjá, majd az azt követő években a toronysisak került a helyére. 1999-ben új parókiát kapott a gyülekezet, majd 2001-ben a régi lelkészlakot alakították át gyülekezeti teremmé, ahol a hívek ma is összegyűlhetnek egyházi alkalmaikra. Az újjáépített, műemlék templom felszentelésére ünnepi istentisztelet keretében 2018-ban kerül sor.

 

Istentiszteleten résztvevők egy csoportja a templom kertjében, 2018. áprilisában

A szentlászlói női kar fellépése a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház XV. Zsinatán, Szentlászlón, 2017. december 17-én

A Hercegszöllősi Református Egyházközség

 

Hercegszöllős református temploma, 2017. augusztus


Hercegszöllős neve már 1330-ban iratokban felbukkan. A Hunyadiak korában olyan mezőváros volt, amellyel kastélyok és erődök jártak, és a török uralom idején is városi rangú település. Szellemi fénykorát a XVI. században élte, ekkor egyházi központ, és püspöki székhely is volt.

A Drávaszög egyik legrégibb temploma áll itt. Tornyának alapjait állítólag a rómaiak rakták le Krisztus után 300 körül. A templom 1803-ban épült. 1839-ben javítják és bővítik, mai formáját a XIX. század elején nyerte el. A helyi református közösségnek a XVI. században is tágas temploma lehetett, mert itt tartották 1576. augusztus 16-17-én a Hercegszöllősi Zsinatot Veresmarti Illés helyben szolgáló prédikátor és alsó-baranyai püspök elnökletével. Az egybegyűlt 40 prédikátor fontos egyházi törvényeket fogadott el: a 46 articulust tartalmazó Hercegszöllősi Kánonok a református egyház és követőinek életét kívánta szabályozni. A Dunamelléki Református Egyházkerület megalakulása színhelyének tartja a hercegszöllősi református templomot.

A gyülekezet leghíresebb lelkipásztorai Szekér Pál, Vághó László, Molnár Hugó, Matkovics Péter voltak. Legtragikusabb sorsú lelkipásztorát, néhai Faragó Ferencet 1944-ben a megszálló hadsereg több más magyar társával együtt kegyetlenül kivégezte.

A gyülekezet lélekszáma az elmúlt 120 évben tizedére csökkent, ennek ellenére az egyházközség a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház egyik legaktívabb gyülekezete. Lelkipásztora Varga György, gondnoka Sója Bálint.

Hercegszöllősi Református Egyházközség

Cím: HR 31309 Kneževi Vinogradi / Hercegszöllős, Olgina 26.

Tel./fax: +385 31 733 169

 

Ft. Hegedűs Loránt püspök és ft. Tőkés László püspök a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház zsinatán, Hercegszöllős, 2001

 

Reformáció napi ünnepi istentisztelet, Hercegszöllős, 2017. október 31.

 

 

Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017

 

Hercegszöllős templomát széles körben így nevezik: a „zsinat temploma”. 441 éve, amikor csak teheti, ebben a templomba gyülekezik össze a környékbeli reformátusság a XVI. századi protestáns prédikátorok nyomán, akik a dunamelléki reformátusságot kerületbe szervezték, majd püspökség kebelébe tömörítették a keresztyén egyház híveit. A templom, mint épület maga is menedéke volt a reformátusságnak és a környék lakóinak a zivataros évszázadok alatt. A református hit pedig a lelkeknek adott menedéket a belső és külső ellenségek ellen. Augusztus 16-17.-én a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezetei találkoznak itt minden évben, akiknek tagjai istentiszteletet, szeretetvendégséget tartanak egymás között, és élnek az úri szent vacsora sákramentumával.

Idén a reformáció évfordulóján, október 31-én a központi ünnepi istentiszteletet tartotta egyházunk Hercegszöllősön, az ősök templomában. Az alkalmon az egyházi rendezvények a liturgia speciális alkalmaival is kiegészültek, ugyanis az istentisztelet és úrvacsora kiszolgálása mellett a reformáció és annak egyik vívmánya, a könyvnyomtatás történetéről is hallhattunk ismeretterjesztő és hitébresztő előadásokat. Előadóink Magyarországról és szűkebb hazánkból, a délvidékről érkeztek.

Az ünnepi istentiszteleten a „Térj magadhoz drága Sion” kezdetű énekünkkel nyitotta meg a gyülekezet az együttlétet, miután mindenki elfoglalta helyét a hercegszöllősiek nem rég teljesen újjáépített templomában. Baranya és Szlavónia minden gyülekezetéből érkeztek tagjaink és látogatóink erre a különleges alkalomra, melyen vendégünk, nagytiszteletű Nagy Lenke lelkipásztor hirdette az igét.

Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017, Nagy Lenke lelkipásztor – igehirdető

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igehirdető az alábbi verseket olvasta fel alapigeként: „Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.” (Efézus 4,22–24), majd imádsággal fordult mindannyiunk nevében az Úrhoz: „Mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által, leborulunk a Te nagyságos színed előtt ebben az ősi templomban és tőled kérjük az erőt, az áldást és a megújító kegyelmet. Köszönjük Istenünk, hogy lehetőségünk van fél évezred múltával reformációt ünnepelni, mert kedves volt neked, hogy megtartsd a te népedet. Kedves volt neked, hogy te megtartsd a te magyar népedet az óhazában és a nagyvilágban. Urunk, arra kérünk, hogy áldd meg a mostani, téged dícsérő istentiszteletünket és add, hogy a te szent igéd a mi szívünkig jusson, és átformálja a mi életünket, beragyogja a holnapunkat és a jövőnket. Jézus Krisztus érdeméért kérünk, így hallgasd meg a mi imádságunkat.”

Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017 Igét hirdet: Nagy Lenke lelkipásztor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután a 348. Ének 1. verse szerint, énekszóval folytattuk az istentiszteletet: „Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Minden csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét!”

Az igehirdetésben az alábbiak szerint szólt hozzánk: „A reformáció ünnepén, az 500. évfordulón felvetődik a kérdés, hogy kell-e ma reformáció, és ha igen, akkor mit adhat az a mai ember számára? De mit szólnának Hercegszöllősön az itt egykor élő őseink, ha hallanák egyáltalán ezt a kérdést, hogy kell-e reformáció. Feltehetőleg döbbenten hallgatnák…” Beszédében eleink példáját állította elénk az igehirdető. Az egyház feladata minden időben pontosan körvonalazódik a mindenkori kortárs keresztyének számára, így vagyunk ezzel mi is, amikor a reformátor ősökhöz hasonló időszakban és események között kell helytállnunk feladatainkban; őrizni és továbbadni a Krisztus evangéliumát, Isten üdvözítő örömhírét.

dr. Kis Boáz lelkipásztor Reformáció Ünnepe, Hercegszöllős, 2017

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igehirdetést követően nagytiszteletű Kis Boáz lelkipásztor szolgált versmondással. Áprily Lajos Kálvin – 1535 című versét szavalta el, emlékezetessé és hangsúlyossá téve a reformáció félezer éves történetét:

Kálvin – 1535

Ott ül a tornyos, vén Basileában,

fiatalon, a zord idők fokán.

Helvét magasság ég a messzeségben

s a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,

jajgatva sír egy messzi, tompa kar.

Ádám esendő, átkozott fajában

lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,

igazság annyi hőse hogy zuhan.

S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:

Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,

az őszt, ki hullva is világtudás.

De Pál apostol óriás alakja

fölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik

a véres testű embernek-fia:

fény hull sebéből és a fény zenéje:

Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,

hogy megkondul belé a végtelen:

Eleve-elrendeltetés az egyik,

s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,

és növekedve ír és írva nő.

Amit leír, a századokba csendül,

sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,

világformáló s mégis ősi szó.

S teremtve hull a szomjazó szívekbe:

Igaz Tudomány. Institutio.

A gyülekezet éneke:

El ne hagyjuk a bibliát, Isten szent igéjét;

Ez támasza az aggoknak És ifjúnak vezér;

Ez nap, mely fényes sugarát Utunkra hinti el,

Ebből halljuk Jézus szavát, Ez Istenhez emel.

El ne hagyjuk a bibliát, Sem baj, sem örömér’

Ε kincset nem veszi tőlünk Senki, bármit ígér.

Akármit tesz is a világ, Ha üldöz, ha csábít,

Eltűrünk minden szenvedést, Isten megszabadít.

El ne hagyjuk a bibliát, Terjesszük mindenhol;

Míg Jézus éltető szavát Hallják közel s távol,

Míg kegyelmének hatalmát Érzi a nagy világ.

Megfogadjuk, el nem hagyjuk Soha a bibliát.

(209. sz ének nyomán)

 

A magyar könyvnyomtatásról – dr. Lehocki-Samardžić Anna előadása

dr. Lehocki-Samardžić Anna

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az istentisztelet úrvacsoraosztással zárult, majd két vetített képes segédlettel tartott előadást hallgattunk meg. „A Vizsolyi Biblia nyomtatása és hatása” címmel dr. Lehocki-Samardžić Anna professzorasszony és Dobszai Gabriella professzor, mindketten az Eszéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanárai tartottak előadást. Előadóink a drávaszögi magyarság nyelvhasználatának kutatásával, emellett a magyarság nyelv és oktatáspolitikájával, a magyar nyelvvel és a horvátországi magyarság kultúrájával foglalkoznak. Előadásuk első részében bemutatták a könyvnyomtatás kialakulásán keresztül a magyar könyvnyomtatás történetét, különösen az 1590-ben megjelent magyar nyelvű Szentírás, a Károli Biblia megjelenéséig. Előadásuk érintette a nyomdászat európai történetét, a kódex írók művészetét. Az előadásokon keresztül megtudhattuk, hogy a reformáció hatásai közül melyek voltak a legmeghatározóbbak a drávaszögi magyarság életére. Laskó, Csúza, Várdaróc, Kopács és Vörösmart a magyarok által legnagyobb számban lakott települések még a mai nappal is. A környékük lakottságáról kétezer évvel ezelőtti emlékeink is vannak, földrajzi elhelyezkedésük hol kedvezett az itteni virágzó életnek és kultúrának, hol pedig nehezebb sorsot tartogatott az itt lakók számára. A római kor letűnésével a honfoglaló magyarok vették birtokba az itt elterülő településeket. A katolikus egyház papjai és szerzetesei építették egyházi közösségeiket kezdetekben, majd ezt váltották a gazdasági és kulturális központok megjelenése, mint például Laskó települése, ahol a protestáns lelkészek megjelenése közül elsőként Sztárai Mihály fellépése hozta a következő éles változást. Az akkor megkezdődött változások hatásait láthatjuk környezetünkben mind a mai napig Baranyában és Szlavóniában egyaránt. Őt a püspöki székben Szegedi Kis István követte, akinek irodalmi munkássága is kimagasló. A kor, amelyben élt és alkotott sok viszontagsággal terhelt kor volt. A szegénység és gazdagság viszonyainak felemlítése és meghatározása mellett szólt a török megszállásról is, mint ami az élet megrontója…, Sztárai a szegények számára lehetővé tette az iskoláztatást, melynek intézményi feltételei megléte után Szegedi Kis István azt nemes tartalommal töltötte meg. Zsoltárfordításai és hitvitázó drámai költeményei nagyban hozzájárultak a magyar nemzeti irodalom kialakulásához. Tanításai és a róla és Sztárairól szóló anekdoták mind a mai napig fennmaradtak és szájról szájra terjednek vidékünkön.

Dobszai Gabriella professzor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előadásoknak fontos része volt a Hercegszöllősi Kánonok létrejöttének és körülményeinek ismertetése is. További reformátorainkra is büszkék lehetünk és vagyunk, azokra, akik erejüket és fáradságukat nem kímélve munkálkodtak azon, hogy Isten Igéje hirdettessék a rájuk bízott hívek között. Laskai Csókás Péter, Ács László, Ács Gedeon, Ács Zsigmond lelkipásztorok egyházi tevékenységük és a teológia tudománya mellett a bölcsészettudomány legkülönfélébb irányzataiban is maradandót és kortársaira és utókora részére is sok értéket alkottak. Irodalmi és közösségi tevékenységük kiemelkedő, ez is lehetővé tette, hogy mai is református énekeink zengenek templomainkban és magyar nyelven hallgathatjuk Isten hozzánk szóló üzenetét.

Templom és iskola már ebben a korban is szorosan összetartozó fogalmak és intézmények voltak.

Mindezekből is érzékelhetjük, hogy mekkora társadalom és kultúraformáló ereje volt a reformációnak.

Szentlászló, Sepse, Kiskőszeg, Bellye, Várdaróc és a többi település, ahol magyarok élnek Horvátországban csupán kis pontok a magyarság térképén. Azonban a XVI. századhoz hasonlóan, amikor Sztárai és Szegedi Kis István, vagy az Ács család lelkészei szolgáltak ezeken a településeken, az itt élő magyarok között jelenleg is szolgáló lelkészek a történelem nehéz időszakaiban erőt, hitet és reményt nyújtottak. Ezekről a nevekről nem szabad megfeledkezni. Templomainkban található emléktábláink felsorolják neveiket, melyeket szívünkben is megőrzünk.

Varga László kopácsi kitüntetett presbiter, a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön

Lehoczki János bellyei kitüntetett presbiter és Kopácsi Kettős János szuperintendens a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnepi alkalom részeként oklevelet nyújtott át Kopácsi Kettős János püspök presbitereinknek, akik odaadó munkájukkal nem csupán gyülekezeteikért, hanem országos egyházunkban végzett odaadó krisztusi munkájukért érdemelték ki megbecsülését országos Egyházunk Zsinati Tanácsának. Az elismerést elsőként Varga László kopácsi presbiter vehette át, aki egyházában és gyülekezetében készséggel áll mindenkor a hívek rendelkezésére presbiterként és egyházi szolgálóként, majd Palizs István bellyei gondnok kapott elismerő oklevelet, aki egyházunkban végzett munkájával a Jézus Krisztusban való elkötelezettségéről tett folyamatosan bizonyságot és állított példát elénk munkájával. Harmadikként Lehocki János bellyei presbiter és asztalosmester vette át a díjat, aki gyülekezeteinkben a Vizsolyi Biblia kiállításában segédkezett és elkészítette a vizsolyi korhű nyomdagép másolatát.

Tiszteletre méltó tevékenységük nélkülözhetetlen és nagy fontosságú egyházunk életében. Soli Deo Gloria!

Áldás a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön, 2017

Nt. Bóka András ny. baranyai esperes és Móricz Árpád presbiter a Reformáció Ünnepi Istentiszteletén, Hercegszöllősön, 2017

Isaszegi reformátusok látogatása Csúzán, Hercegszöllősön és Vörösmarton, 2017. június 17–18.

Isaszegi reformátusok vendégségben, Csúzán, 2017. június

 

2017. június 17-én és 18-án az Isaszegi Református Gyülekezet 20 tagú küldöttsége – Mohácson megállva – testvérgyülekezeti látogatáson vett részt a horvátországi Csúzai Református Egyházközségnél, ahol a helyi, valamint a hercegszöllősi és vörösmarti gyülekezetek nevében házigazdaként Varga György lelkipásztor fogadta és kalauzolta őket vidékünkön.

Egyházközségünk felújítás alatt álló templomában vasárnap délelőtt igét hirdetett a vendég gyülekezet lelkipásztora, Gergely Szabolcs lelkipásztor. Kirándulásokkal és beszélgetésekkel tűzdelt programjaink során meglátogattuk szűkebb hazánk, a Délvidék legrégebbi gyülekezeteit, amelyekben az 1500-as évek közepén a híres reformátor, Sztárai Mihály, majd az 1840-es években Kossuth Lajos későbbi tábori lelkésze, Ács Gedeon is szolgált.

 

Isaszegi reformátusok vendégségben Csúzán, 2017. június

Isaszegi reformátusok istentiszteleten Csúzán, 2017. június

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csoportunk felkereste Hercegszöllősön és Vörösmarton a református templomot, valamint Eszéken a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ magyar nyelvű iskoláját és óvodáját is. Fényképeink a közös alkalmakon készültek. Isten áldja meg gyülekezeteink és a benne élő hívek testvéri kapcsolatát, és adja, hogy még több alkalommal találkozhassunk és dícsérhessük a Teremtőt Krisztusban nekünk adott kegyelméért!

Református információs tábla Sepsén

 

Sepsei református információs tábla, 2017

 

 

 

Az alsó-baranyai Sepsén emléktáblát állított a helyi református gyülekezet a reformáció emlékére. A táblát a kihelyezést követően, még az avatás előtt ellopták.

 

A gondnok szomorúan számolt be a faluban történt bűncselekményről: „csak szeretném megosztani a tábla tartalmát, hogy valójában mit is ír rajta. Sajnálatos, ami történik, de majd idővel az Úr mindent a helyére állít, azt hittem, ha a jelenünk sajnos nem is egyezik, de legalább a múltunk egyezik… de úgy látszik nem. Ellopták!”

 

A gyülekezet képviselője feljelentést tett a tábla eltűnése miatt a rendőrségen, ahol a feltételezett tetteseket kihallgatták. Megállapítást nyert a nyomozóhatóság részéről, hogy az a sepsei család, akinél a táblát szétszerelt állapotban megtalálták, néhány héttel azt megelőzően vette észre, hogy a táblát ismeretlenek az udvarukba szállították. Miután a tetteseket nem sikerült beazonosítani és elfogni, a rendőrség a nyomozást lezárta. Az is lehetséges, hogy a tábla magát az állványról leszerelve, saját maga vándorolt a család udvarába. Az anyagi kár több mint tízezer kuna, és a táblát a gyülekezet, mint jogos tulajdonos nem kapta vissza.

 

A tábla szövege:

A reformáció Alsó-Baranyában

A reformáció jelentősége nem csupán abban van, amit a XVI. század folyamán megvalósított, hanem abban, hogy a reformálás örök útját nyitotta meg. Megmutatta a bűnös ember és Isten közötti kapcsolat közvetlen útját Krisztuson keresztül, papi rend, szentek és más közbenjáró közvetítése nélkül. Dologi jellegű üdvjavak: mise, szentségek, ereklyék, búcsúk stb. helyett a legszemélyesebb emberi tevékenységet, a hitet jelölte meg mint a kegyelem és üdvbizonyosság útját. Külön papi rend és papi ranglétra helyett a hívek egyenlő felelősségét hirdette az egyház növekedéséért. Mindenki számára teljes mértékű személyes részvételt igyekezett biztosítani minden lelki munkában. Örök igazodási alapul a Szentírást és abban az őskeresztyén egyház életét állította mindenki szeme elé.” (Bucsay Mihály)

A Magyar Királyság déli részén, Baranyában és Szlavóniában mintegy 500 évvel ezelőtt Sztárai Mihály volt a reformáció új tanításának első terjesztője. Prédikációival és hegedűvel kísért különösen szép énekeivel messze vidéken térítette a népet.

Az 1540-es években Sztárai Mihály és Szentantali Gergely munkájának nyomán Alsó-Baranyában és Szlavóniában már közel 120 református gyülekezet működött. Sztárai 1551-ben így írt erről egyik levelében: „Hét éve elmúlt már, hogy én Isten akaratából a török uralom alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában az Úr igéjét hirdetni kezdtem és már innen és túl a Dunán és Dráván, az Úrnak gazdag és már túlért gabonájának aratására jött többi atyafiakkal s a Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam, amelyek közül mindegyikben egy értelem szerint hirdettetik és fogadtatik az Úr igéje, éspedig oly nagy tisztasággal, hogy sokan állítják, miszerint jobban szervezett egyházakat azoknál sem láttak, kiknél az Úr igéje ide s tova 30 év óta hirdettetik. Az Úrtól lett e dolog és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Veresmarti Illés püspöksége idején ezek a gyülekezetek, valamint a Duna mentén lévő egyházközségek Tolna, Fejér és Pest vármegyékből 1576. augusztus 16–17-én Hercegszöllősön zsinatot tartottak, ahol elfogadták a 46 cikkelyből álló egyházigazgatási szabálygyűjteményt, amit ma Hercegszöllősi kánonok néven ismerünk. Évszázadokon keresztül ez az irat jelentette az alsó-baranyai reformátusság intézményi, szervezeti és működési alapját.

 

Sepse református temploma, 2017

Sepse református temploma

Sepse református temploma, 2017.

 

 

Sepsén a település felett magasodó dombon áll a templom, amelyhez hosszú lépcsősor vezet.

A régi kéziratok leírása szerint a 18. sz. előtt épült templom náddal volt befedve. Pünkösd
szombatján 1803. május 28-án a templom leégett, mert az iskolaház sarkán álló kemence
tüzet fogott. Valaha a templom és az iskolaépület egy helyütt állhatott, régi dokumentumok
leírása szerint még egy külön harangláb is tartozott hozzá, nem volt saját tornya az akkori
templomépületnek.

Az új templom 1806-ra készül el. A torony alja nyitott, felette kis ablak, majd
körablak, felül nagyméretű félköríves ablaknyílás. 1816-ban került sor a toronyóra
felszerelésére, 1866-ban a megromlott toronyórát javítják, és 1877-ban is javítására kerül sor.
A toronyóra a párkányba épített. A toronysisakon négyszögletes kidudorodó tag, felette
lanternák, majd gúlaszerűen végződik, tetején gömb és csillag. A torony és a templomfal
párkányokkal és mezőkkel tagolt. A hajó sarka bemetszett, felette gömb alakú elem. Az ajtó
és ablaknyílások felett vájatolt vakolatdíszek. A hajó mindkét oldalát ablakok törik meg. A
templombelső dísztelen, fehér síkmennyezetű. A hajó mindkét végén kosáríves nyílásokon
szögletes oszlopok tartotta karzat. Feliratok: „EZ AZ ISTEN HAZA. Építtetett 1806. évben
megújíttatott 1882. évben”.

A márvány és fa szószék kerek oszlopon négyszögletes márvány mellvédű. Az
úrasztala faragott, esztergályozott, furnérozott fa, ovális formájú.
Az új harang 1824-ben került a toronyba, bronz, felül keskenyebb és szélesebb
mintacsík, alján csíkok. Felirata: „FUDIT HENRICUS EBERHARD PESTINI 1804”
(Készült: 1804, Pest). A második harang is felkerül a helyére; bronz, tárcsás harang, felül egy
sor mintacsík, hozzákapcsolva lecsüngő díszítés, alján és az alsó peremen is körbefutó minta.
Felirata:”BOCHZUMER FEREIC FÜR BERGBAU UND GUSS STAHIJABRICATION ZU
BODVEN IN WESTFALEN 1882.”(Készült: 1882)
A templom orgonája 1878-ban készült el, a egyházközség egyik buzgó tagja, Molnár
Mihály adományként. Az új orgona elkészítése 650 ft.-ba került.
A református templom műemlék, a hozzá vezető grádicsos lépcsősor, és a területi
elhelyezése miatt is értékes védett épület. A helyi református gyülekezet takarítja, gondozza templomát, amely hamarosan statikai felmérés után épülhet újjá a közeljövőben.

Az épületben a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház lelkészei egymást váltó rendben szolgálnak tavasztól késő őszig.

VÖRÖSMARTI REFORMÁTUS TEMETŐK

VÖRÖSMARTI REFORMÁTUS TEMETŐK

Fábián Zoltán vörösmarti református lelkész, 1911-ben kiadott, „A Vörösmarti Református Egyház Története 1547-1910-ig” című könyvében, megemlít három, különböző területen elhelyezkedő református temetőt.

A legrégebb temetőhely

Az „első”, legrégebbi temetőhely, a Kis-hegy elnevezésű területen volt, 7 számú egyház javadalmi földbirtokon. Területe 1 hold és 715 négyszögöl (össz.: 2315 négyszögöl). Szőlőföld, amelyen még néhány régi sírkő volt. Ez a temető betelt az 1840-es években.

A második temető

A „második” temetőt az 1840-es években nyitották meg, a 19 számú egyház javadalmi földbirtokon. Területe 2 hold és 156 négyszögöl (össz.: 3356 négyszögöl). Ez a temető betelt 1910-ben.

Az új temetőhely

A „harmadik”, új temetőhelyet 1910-ben nyitották meg. Területét, a 6 számú egyház javadalmi földbirtok 1041 négyszögöl nagyságú föld, és a 23 számú tanító javadalmi földbirtok 850 négyszögöl nagyságú szántó képezte (össz.: 1891 négyszögöl).

 

A legrégebb temetőhely

Az „első”, legrégebbi temető pontos helyét, ma nehéz meghatározni, mert az idő folyamán a területet felosztották szántókra, szőlőföldekre, kisebb útszakaszokra. Területén több új parcella jött létre. Összehasonlítva a régi kataszteri térképeket a mai, hivatalos kataszteri térképpel, feltételezhető, hogy a régi temető a mai 1209 számú kataszteri parcellán, és az 1208 számú kataszteri parcella egyes részein helyezkedett el, a Deák szurdok végétől Nyugatra.

A második temető

A „második” református temető, földrajzilag a Hársas alja elnevezésű külterületen, az 1157 számú kataszteri parcellán helyezkedik el, a Deák szurdoktól Nyugatra. Déli, útmenti határvonala, ahol a bejárat és a parkoló van 53 m hosszú, nyugati határvonala 116 m, északi 43 m, és a keleti határvonala 104 m hosszú. Területe összesen 6983 m2. A temető legnagyobb részén erdő van, míg az útmenti része füves terület, ahol 2008 decemberétől 2009 márciusáig épült a hatszögű, 83 m2 alapterületű ravatalozóház. A temető É-K-i, erdős részén található

Apostol János vörösmarti református tanító, 1848/49-es honvéd és a Vörösmarti olvasókör elnökének sírja, aki 1897. október 13-án halt meg, 68 éves korában. Attól a helyről É-Ny irányba egy 550 m2-es, 1171-es számú út vezet a szántóföldön át, Béni Izsák Ferenc családi sírboltjáig, és az 1895-ben emelt magas sírkőig, amelyet a helybéliek Béni Izsák-emlékmű vagy Kossuth-emlékműnek szoktak nevezni.

A ravatalozóház építésekor a még épségben maradt 8 márvány sírkövet összegyűjtötték a temető egész területéről és új alapokon, egy sorban állították fel őket. Ezek mellett van 3 olyan sírkő, amely még az eredeti helyén áll, és 4 másik sírkő alapzata is jól látható. A II. világháború után a temető területe állami, illetve községi tulajdonba került. Egy 2007. március 28.-án kötött szerződés alapján a Hercegszöllősi járás építési jogot kapott felette 30 évre. Ma hivatalosan erdőként van bejegyezve, és a Horvát Köztársaság tulajdonában van.

Az új temetőhely

A mai, „harmadik” református temetőben 1910-től temetkeznek. Ez földrajzilag a Várhegy elnevezésű belterületen, az 1188 számú kataszteri parcellán helyezkedik el, közvetlenül a Deák szurdok végénél, É-i irányba. Déli, útmenti határvonala a bejárattal együtt 56 m hosszú, nyugati oldala174 m, északi vonala 22 m, a keleti határvonala pedig 186 m hosszú. Területe összesen 9003 m2. A temető közepe felé haladva az úton, jobb oldalt található egy sötétbarna márványból készült sírkő. Szövege a következő „Itt nyugszik Danóczy Balázsné született Apostol Ida, élt 75 évet, meghalt 1940. szeptember 4-én. Áldás poraira! Danóczy Balázs ref. tanító 1865-1945, özv. Tóth Istvánné sz. Danóczy Irén 1887-1967”.

Továbbhaladva, szintén jobb oldalt található Kocsis József nevű katona fekete márvány sírköve, „… aki 1916. év november 13-án hősi halált halt a hazáért. Élt 37 évet …”. A temetőben összesen 186 jelölt sír van, ebből 70 földi sírhely fából készült fejfával, és 116 kő vagy márvány sírhely, valamint kb. 21 jelöletlen sírhely.

Vörösmarton, az 1978 és 1981 között elvégzett tagosítás (komeszáció) után, amikor megtörtént a falu és egész területének kataszteri átmérése, kijelölték az új parcellákat, egyben a temetők határvonalait is. A régi területi mértékegységeket átszámították az új mértékegységekbe, és a tagosítás következtében a temetők némileg veszítettek területük nagyságából. Továbbá az 1980-as évek végén, a mai „harmadik” református temetőből (1188-as kat. parcella) magántulajdonba került egy 8474 m2-es szántóföld (1186-os kat. parcella), és ezzel elválasztva még egy 2813 m2-es területet (1187-es kat. parcella), amelyen zsidó sírkövek találhatóak, héber és német nyelven. A temető többi határvonala és területi nagysága azóta nem változott. A II. világháború után, ezt a temetőt is elvették az egyháztól, állami tulajdonba került, és 2002-ig Vörösmart község tulajdona volt. 2002 májusában, a Pélmonostori Járásbíróság úgy döntött, hogy a református temető és a tőle levált zsidó temető területe a Hercegszöllősi járás tulajdonába kerüljön. Ez a határozat jelenleg is érvényes.

Sajnos nem lehet tudni még hány, épségben maradt sírkövet takar a föld, ezért is mindenképpen érdemes lenne felkutatni és alaposan átnézni a temetők régi területeit, újra felállítani a sírköveket méltó emlékként a múltra, és eredeti helyükön hagyva, megőrizni azokat az utókor számára.

Vukovics Dániel

A vörösmarti református parókia, utcakép, 2017.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irodalom, adatforrások:

1. Fábián Zoltán, 1911, A Vörösmarti Református Egyház Története 1547-1910-ig, Gutenberg nyomda, Bezdán

2. Pataky András és Pataky József, 1995, Vörösmart földrajzi nevei – Rovátkák 1994, HMDK, Zágráb

3. Vukovics Dániel-személyes iratok, a 0769-es számú okirat, 1982, Rješenje o komasaciji posjeda broj: UP-I-32/791-1982 (Tagosítási végzés – szám: UP-I-32/791-1982), Pélmonostor-Vörösmart

4. Vukovics Dániel, 2013, 01-es számú Jegyzék – 2013.11.25.-2013.11.30., Vörösmart

5. Vukovics Dániel, 2013, 02-es számú Jegyzék – 2013.11.30., Vörösmart

6. Pélmonostori Telekkönyvi hivatal, 2011, 1359-es telekkönyvi kivonat, (2013.11.29.), Pélmonostor

7. Pélmonostori Telekkönyvi hivatal, 2012, 1339-es telekkönyvi kivonat, (2013.11.29.), Pélmonostor

8. Pélmonostori Telekkönyvi hivatal, 2013, 1151-es telekkönyvi kivonat, (2013.11.29.), Pélmonostor

9. Pélmonostori Kataszteri Hivatal, 2013.07.23., 1188-as telek kataszteri térképe 1:2000, (2013.11.29.), Pélmonostor

10. Pélmonostori Kataszteri Hivatal, 2013.07.23., 1157-es telek kataszteri térképe 1:1000, (2013.11.29.), Pélmonostor

Go Top