Archive For 2022.11.26.

Imádság

Mennyei édes Atyánk, köszönjük neked az istentiszteleti alkalmakat, amelyeken egybegyűjtesz minket a templomban, a Te szent házadban, hogy Igédet hallgassuk magyar nyelven és horvát nyelven is.

Énekszóval kísérjük itt előtted együtt valamennyien az alkalmakat. Köszönjük, hogy vannak idősebbek és fiatalok is közöttünk, tapasztaltak és bölcsek, van igehirdető, énekvezető, énekeskönyv, Bibliánk, egyszóval minden, minden adott, mindent szépen elkészítettél, hogy a figyelmünk Rád irányulhasson ebben az órában és a Te üzenetedet firtassuk és vizsgáljuk.

Kérünk, hogy üzenetednek titkait nyisd meg előttünk, hogy eszünkkel és szívünkkel is felfogjuk és megjegyezzük, majd elvihessük magunkkal az otthonainkba azok közé, akik nem lehetnek itt most velünk valamilyen okból kifolyólag, mert betegek, vagy bánatuk van, mert gyászolnak, vagy mert nehezen járnak, mozognak, és máshol szolgálnak, vagy elfoglaltságuk van a munkakörükben.

Kérünk Téged, hogy tégy bennünket alkalmasakká, hogy a hírnökeid lehessünk közöttük is. Úgy, ahogy az apostolok távoli gyülekezeteket is látogattak, vagy messze élő közösségeknek írták leveleiket, talán nem is ismerték azoknak a közösségeknek a tagjait személyesen, de mégis, amit hirdettek, az ma is olvasható és követhető a leveleikben, bizonyságtételeikben, tanításaikban. Ahogy az Igén keresztül a mi számunkra is hangzik a Te üzeneted a Bibliából. Köszönjük, hogy éltetsz bennünket ebben a reménységben, megáldasz minket, és kérünk, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket és bűneinket, mert sok ízben vétkeztünk ellened és nem tartottuk meg a parancsolataidat.

De most igaz hittel, szándékkal és elhatározással állunk meg előtted ebben az órában és ezen a helyen, hogy bűnbocsánatot kérjünk, megigazítást a magunk számára, de nem a magunk által elért és végzett jókért, hanem a Te szent Fiad, a Jézus Krisztus egyedüli érdeméért, aki megcselekedte azt, ami számunkra lehetetlen, amit közülünk senki sem tudna megcselekedni. Óhajtjuk a Szentlelkedet, akit kérünk, hogy küldj el közénk ebben az órában. Áldj meg valamennyiünket, Jézus nevében fordulunk hozzád, ámen.

Sepse fehér fala

Sepsén a templomfelújítás és a helyben található parókia felszabadítása folyamatban van. Az előbbiek a kőművesek és asztalosok kezében van, az utóbbi a bíróságéban és a végrehajtóéban. Néhány hete miniszteriális látogatás keretében győződhettek meg az illetékesek arról, hogy milyen változásokat és állapotokat eredményez az, ha az állam beleavatkozik egy kislétszámú, de nagy történelmi hagyományokkal rendelkező közösség életébe. Egyrészt az állam támogatása lehetővé tette, hogy egy műemlék és használatban lévő közösségi szakrális tér megújuljon, másrészt az állam illetéktelen és törvényt nem tisztelő eljárása megosztott egy egyházfenntartó, hitvalló közösséget attól, hogy egységben és összhangban éljen múltjával és jelenével, fiataljaira gondot viseljen és tagjait saját erejéből támogassa lelki és fizikai értelemben egyaránt. Ez utóbbi korlátnak és beavatkozásnak az eredménye a parókia állapotában és viszonylataiban látszik, sajnálatos módon.
Hála legyen Istennek az újjáépítéshez adott erőért és a gyógyírért, és gyógyulásért, amely felől reménységünk van, miközben megtisztítja és bekötözi a sebeket.

Képünkön a templom hátsó fala látható nyáron, és napjainkban a friss festés után, hófehéren, ahogy Isten hajlékának hitünk szerint lennie kell. Csak egy apró, de sokat mondó részlete az egésznek…

Bellye – programunk a Reformáció napján

“építette ezen mostani templomunkat az elébbeni templomunkból a maga költségével Tiszteletes Vég Veresmarti Pál Uram Prédikátorságában 1705.-ik esztendőben.”

Bellye temploma ma is ezen a telken áll, bár felépítménye már nem hasonlít arra a régi korra, melyben alapították. 1805 körül a gyülekezet ismét templom építésébe fogott. A harmadik, azaz a mai templom 1809-ben készült el. 1855-ben készült el a torony, ami átvészelte a három év múlva keletkezett, fél falut elpusztító tűzvészt is. A templomot, a paplakot, a tanítólakást és az iskolát egy év múlva újjáépítették. A gyülekezetnek a kezdetektől az 1923-as államosításig mindvégig volt iskolája, tanítóinak neve 1771-től volt feljegyezve, az utolsó, sorban a tizenhatodik tanító Csépán János volt. A XX. század elején még egyszer átépítették a tetőzetet, ami végül a délszláv háborúban ismét elpusztult, szétbombázták, ismét felégették. Eddig az alkalomig a sorozatos átépítések és felújítások a 40 hold földnek és az áldozatkész gyülekezetnek voltak köszönhetők; ha adósságot kellett is fölvenni, azt egy éven belül mindig törlesztették.
Ha ma Bellyére látogatunk, mindennek már kevés nyomát találjuk, a gyülekezet a XIX. századtól kezdve a horvátországi reformátusok egyéb közösségeihez hasonlóan folyamatosan zsugorodott.
Mégis minden héten hangzik Isten igéje a falak között, az immáron sokadjára megújult templomban. Ha hideg van, télen a parókia egy helyisége fűthető fával, vagy aprítékkal.
Október utolsó napján a reggeli ködös idő után alkalmunk nyílt a délelőtti napsütésben megtartanunk az ünnepi istentiszteletet, melyen a környező településekről is érkeztek református népünk tagjai. Úrvacsorát helyi lelkipásztorok szolgálata mellett vendég lelkész osztott, ismeretlenül is testvérré válva egyként az Úrban. A közös éneklés és imádkozás is ezt az alkalmat segítette.

Hamarosan munkaprogram keretében összefogással takarítjuk a parókia padlását, hogy a felpakolt “cuccok” ne roppantsák össze a vályog és tégla falazatot, a födémgerendákat. Még tél előtt erre a kaláka munkára sort kell keríteni és az összefogásra hívjuk a falu és gyülekezeteink népét, nő és férfi testvéreinket. Jelentkezéseiket köszönettel fogadjuk ezen a fórumon is, üzenetben.

Képünk az október 31-i istentiszteleten és az azt követő szeretetvendégségen készültek, Bellyén. Jó erre emlékezni!

D. Szabó Dániel Bellyén

D. Szabó Dániel, az Alliansz elnöke, a Magyarországi Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke köszöntője hangzott el Bellyén, a Reformáció emlékünnepén. Beszédei igehirdetések, köszöntései evangélizációk, melyet híveink a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben a Délszláv háború vége óta személyesen is hallgathattak számtalan esetben. A horvátországi egyházi események legavatottabb ismerői között tarthatjuk a sárospataki- és budapesti-, és tágabb értelemben kárpátaljai, missziói lelkületű lelkipásztort. Mindabból, amit elmond számunkra, épülhetünk és erőt nyerhetünk a következőkre. Emellett alázatot is tanulhatunk tőle, aki élete 90 éve alatt sokszor került hátrányos és kirekesztett körülmények közé. Elmondása szerint ezekben a helyzetekben Isten igéjéből merített erőt és bizonyosságot afelől, hogy Krisztus szeretetétől semmi sem választhatja el azt, aki hisz Őbenne, tanítását elfogadja, és áldását hajlandó elfogadni jóban-rosszban egyaránt.

Bellyei istentisztelet

A Horvátországi Magyarok Református Keresztyén Egyháza október 31-én, hétfőn a Reformáció napja alkalmából központi istentiszteletet tartott a Bellyei Református Egyházközségben.

Kopácsi Kettős János püspök köszöntötte az egybegyűlt híveket. Az istentiszteletet Bóka Zsombor látrányi (Magyarország) lelkipásztor vezette. Az úrvacsora liturgiáját Bóka Andrea lelkésznő és Varga György lelkipásztor vezette. Az orgonán Csáti-Szabó Aranka lelkipásztor kísérte az éneklést.

dr. Kis Boáz magyarországi református lelkész egy emlékverset mondott Kálvinról (Áprily Lajos: Kálvin, 1535).

A Bellyei Református Egyházközség a 16. században jött létre a híres szlavóniai-baranyai reformátor, Sztárai Mihály erőfeszítéseivel, aki akkor mintegy 120 egyházközséget alapított.

A Honvédelmi Háború idején a templomot leégették. 2014-ben az épületet restaurálták. 2022-től a templom ismét a Horvátországi Magyarok Református Keresztyén Egyháza birtokában van.

Bellye – Reformáció napján

A 2022-es év Reformáció ünnepségét a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház horvátországi gyülekezetei összevont istentisztelet keretében Bellyén tartották. Eredetileg a Sepsén található református templomban szólt volna Isten igéje ezen hétköznap-ünnepnapon, de zágrábi vendégeink a jelzésüket megváltoztatva lemondták részvételüket és így az egyház vezetősége a prominens Bellye, mint területi központ helyszínt választották.

Miért prominens Bellye temploma a számunkra?

Ismert és nagyra tartott utolsó helyben lakó lelkipásztora sok évtizeddel ezelőtt költözött el a gyülekezetből. A háború előtt többen is pásztorolták az itt lakó református közösséget, majd a 90′-es évek elejétől kitört harcok szétrombolták a közösségi életet és épületeket. Bellye népe sokat szenvedett, kitartott, elmenekült, visszatért és új életet kezdett, ha tagjai megvénültek is időközben. Ez a közösség nyerte vissza istentiszteleti helyszíneit és a parókiát kitartó állhatatossággal a jelenleg is szolgáló lelkésznő belátásával és közreműködésével mintegy 3 hónappal ezelőtt. Alig maradtak, akik a gyülekezet szervezésében és újjáépítésében ma valamit tehetnek. Az eddigi zabrálók szétrebbentek. A templom tornyából elektromos harang ütését hallani programszerűen, hangszórók hirdetik az idő múlását. Hozzáértő építészek elmondása szerint Bellye református temploma a tiszta és puritán protestáns egyházi építészet egyik legletisztultabb gyöngyszeme Alsó-baranyában és a Dráván túl. Mindez helyreállított és gondozott jelenkori állapotában is látszik, talán szebben és egyértelműbben, mint száz év óta valaha.

A gyülekezet tagsága az elmúlt rövid időben lecserélődött. A változás oka az volt, hogy évtizedes mozdulatlanságot követően a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház perek sorozatával bizonyította, hogy őrzi és védelmezi azt az örökséget, melyet a háború zűrzavaros évei alatt elveszített az a közösség, mely a falakban és épületekben, az egyház fizikai valóságában látta csupán Isten földi munkáját. Ma Krisztus evangéliuma, az az örömhír hangzik a falak között Bellyén is, amely háttérbe került évtizedekre, de soha el nem múlik, és íme ismét napfényre tört: úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát küldte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszék, hanem örök élete legyen.

Krisztus járt a Reformáció napján is közöttünk az Ő evangéliumával, Bellyén, 2022. október 31-én. Híveink várták őt, találkozhattak vele a Szentlélek áldó kegyelme mellett a bűnök bocsánatára az úrvacsora megterített asztalánál, hogy szeretetben ismét közösséggé válhasson a hívek gyülekezete. Ezért fontos hely számunkra Bellye, és az is marad, amíg csak az evangélium hirdettethetik református egyházunkban. Feladatát még korántsem töltötte be, mert gondnokai és presbiterei emberként elénk állított példáin keresztül bizonyságul szolgálhat sokaknak, más gyülekezeteknek és azok tagjainak minden protestáns hívő részére Horvátországban.

Fényképünk a templomkertben az istentiszteletet követően készült. Úrvacsorát 49 fő vett, minden gyülekezetünk képviseltette magát és a jelenlévő 9 lelkipásztor is a békességes és szeretetteljes jövőbe vetett hit mellett tette le voksát.


Legyen mindezekért hála és dicsőség Istennek!

Áprily: Kálvin

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház országos szervezete, valamint a Bellyei Református Egyházközség 2022. október 31.-én 10.00 órakor a bellyei református templomban ünnepi istentiszteletet tartott. Az alkalomra a helyi gyülekezet tagjain kívül az ország számos területéről érkeztek vendégek. Az istentisztelet keretén belül elhangzott Áprily Lajos Kálvin, 1535 című költeménye, melyet dr. Kis Boáz lelkipásztor szavalt el a megjelentek előtt. Hozzánk gyakran visszatérő egyházi szolgálattevőként lelkipásztor testvérünk Budapestről érkezett, a Kálvin téri református gyülekezet tagja. Szívén viseli egyházunk és községeink sorsát, valamint széles körben támogatója a határon túli- és inneni egyházi, magyar nemzetiségű csoportoknak. Erdélyben a csángómagyarok között is jelentős a működése.
Bellyén elmondott szavalata az egyház legnagyobb Reformáció korabeli egyházi személyiségünk, Kálvin János munkásságának mai érvényességére hívta fel a figyelmet, melyre tekintenünk roppant fontos a mai kor üldözéseinek és nehézségeinek kitett szakaszában is. Meddig még, Uram? – hangzik a kérdés, és eligazító és örök érvényű válaszára az alábbi, 5. versszakban hívja fel a figyelmet a költő. Merítsünk szavaiból és az előadó hangjából erőt és emlékezzünk Kálvinra a reformáció napján, Bellyén:

Áprily Lajos: Kálvin, 1535.

Ott ül a tornyos, vén Basileában,
fiatalon, a zord idők fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,
jajgatva sír egy messzi, tompa kar.
Ádám esendő, átkozott fajában
lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,
igazság annyi hőse hogy zuhan.
S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:
Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,
az őszt, ki hullva is világtudás.
De Pál apostol óriás alakja
fölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik
a véres testű embernek-fia:
fény hull sebéből és a fény zenéje:
Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,
hogy megkondul belé a végtelen:
Eleve-elrendeltetés az egyik,
s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,
és növekedve ír és írva nő.
Amit leír, a századokba csendül,
sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,
világformáló s mégis ősi szó.
S teremtve hull a szomjazó szívekbe:
Igaz Tudomány. Institutio.

Go Top