+ Sója Bálint

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” Jób 19:25.

Megrendült szívvel kaptuk a hírt, hogy hercegszöllősi Sója Bálint testvérünk 2022. augusztus 26-án este elhunyt. A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház főgondnokaként és a helyi gyülekezet vezető elöljárójaként nincs közösségünkben olyan ember, aki ne ismerte és szerette volna őt. Fáradhatatlan igyekezettel szolgálta egyházát és gyülekezetét. A gyermektáborok szervezésében és az abban segítő közreműködésén keresztül a Presbiteri Szövetség vezetőjeként is minden fórumon helyt állt. Két hete még a vörösmarti gyermektábor egyik szakácsaként, majd augusztus 15.-én a Hercegszöllősi Kánonok emlékünnepén a hercegszöllősi templomban és az azt követő szeretetvendégségen, a parókián szolgált házigazdaként, a templomban a gyülekezettel élt lelkipásztorok emléktáblájának avatását végezte, az ünnepélyességet és a közvetlen részvételt egyszerre tudta megvalósítani jelenlétében. Volt honnan merítenie tudást és tapasztalatot, az elhivatottságára a forrást Krisztusban találta meg „gyermeki hittel”, ahogy ő mondta egy istentiszteletet követően bizonyságtételében. A szűkebb családban is volt példa, melyet követni kellett és amelynek fonalát felvette: édesapja, sen. Sója Lajos a legnehezebb időkben szolgálta főgondnokként egyházunkat. Életük hűséges szolgálat volt és hisszük, hogy magvetés is, melynek földi gyümölcseit most ránk hagyta, eltávozva mennyei Atyjához az örökkévalóságba.

Sója Bálint 54 éves korában, hosszan tartó betegség után, de hirtelen és váratlanul távozott közülünk.

Iskoláit Pélmonostoron végezte. Munkahelye a Hercegszöllősi Járás területéhez kötötte. 2013-tól hercegszöllősi gondnok, 2018-tól országos főgondnok a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban. Egészségében meggyengülve is segítette környezetét, jó szívvel és szeretettel, meghatottan szervezte az adományozást az egyházon belül legutóbb a kárpátaljai menekültek és helyben maradottak javára. Magyarországon is széles körben tekintettek rá barátként sport-egyesületi vagy egyházi körökben is. Közösségépítő szeretete számos hagyományt teremtett.

Sója Bálint azok közé tartozott, akik kezdettől fogva értették és védték a délszláv háborút követően újjá szerveződő és újjáépülő egyház létének és működésének a horvátországi magyarság jövője szempontjából is fontos jelentőségét. Határozott és harcos érdek képviselőként és védőként állt helyt a legkülönösebb kihívásokban, melyek közösségét támadták. Hiánya nehezen tölthető be, veszteséget jelent lelki, baráti és munkatársi részről egyaránt.

Temetése 2022. augusztus 29-én délután 4 órakor lesz a hercegszöllősi református temetőben.
Isten legyen vigasztalással a gyászoló család, barátok, szolgatársak és minden szívében megszomorodott ember iránt.

„…A szeretet mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy..” I. Kor. 13:7-8.

Gondnokok

A XX. században, mint minden korban, az egyházak területi és számbeli veszteségei együtt jártak az egyház társadalmi szerepének csökkenésével. A református egyház, bár helyzetét tekintve a római katolikus egyház súlyához képest csak másodlagos szerepet tölthetett be Horvátországban, a mai napig nagyon fontos kulturális és művelődési tényező volt, amihez nagymértékben hozzájárult képviselőinek aktív közéleti szerepvállalása. Az egyház a presbiterek és gondnokok nélkül az egyházi üldöztetések, politikai-ideológiai háborúk alatt nem élte volna túl a legnehezebb időket Horvátországban.
Ma sincs ez másképp.

2022. nyarán felvett képeinken a szentlászlói, bellyei gondnok és pénztáros, a hercegszöllősi és kői gyülekezet világi vezetői és Kopács legfiatalabb és legidősebb presbitere, egyben gondnoka látható.
      (Ref.Sajtószolg.)

Baranyai Ilona

Ha az Úr akarja, és élünk. (Jakab 4:15)

Baranyai Ilona, az egykori parókus lelkésznek, Berta Imrének a felesége (tisztelendő néni) rendszeresen foglalkozott az ötödik osztályos és nagyobb gyermekekkel Vörösmarton. A vasárnapi iskolások a gyülekezetekben az istentiszteletet követően 11 óráig maradtak a templomban, hogy imádkozzanak, bibliai és egyéb történeteket hallgassanak, új énekeket tanuljanak és az ismerteket énekeljék, beszélgessenek.

Az 1952-ben készült fényképen szereplők közül ma már sokan nincsenek közöttünk. Utódjaik és maradékuk élhet még tájékunkon, vagy messzebb földeken. A templomba járók mai száma minden bizonnyal nem az egykori egyházi szolgákon és gyülekezeti tagokon múlt, de vajon mi az oka annak, hogy fiatalok híján iskoláink megszűnnek és gyülekezeteink megroppannak? Csak átmeneti időket élünk a nehézségek között és minden jóra fordul? Vagy helyrehozhatatlan a változások okozta hiány és a következtében tapasztalható élet minősége?

A Bibliában az apostol szava egyszerre reménységgel és félelemmel tölt el bennünket.
Kedves testvérem, te mit hallasz ki a fenti igéből?

Képünkön Baranyai Ilona tisztelendő néni ül középen, vörösmarti és csúzai, valamint laskói hittanosai között.

Bellye

A bellyei gyülekezet rendje sok évi elzártságot, háború tépázta időszakot követően egy békésebbnek, de nagy téttel rendelkező bírósági eljárásnak eredményeképpen ismét a gyülekezet vezetése alá került. Nem könnyű feladat a gyülekezet építés, de Isten meghagyta a lehetőséget itt élő népének, hogy bűnbánatot tartva és tanulva a múlt hibáiból felfedezze az Ő akaratát és megtérjünk hozzá tiszta szívvel.

A napokban a gyülekezet vezetői átvették a templom és parókia, a templomkert kulcsát, így nem csak kerítésen kívülről nézhetik, ami az övék volt mindig is. Birtokon belülre kerülve aztán jött a szomorú felismerés: dohos falak között, penészes állapotban, takarítatlanul kapták vissza a parókia helyiségeit, amik így alig használhatók. Az épület kívülről más képet mutat, azonban frissen meszelt falaival és rendezett cserép tető héjazatával csak a látszat érdekében meggyőző a kép, akik eddig használták, bizony csak a látszatra adtak, a felújításra szánt adomány összegekből az egyéni önös célok megvalósítását követően már nem jutott idő és szándék az ablakok javítására, vagy szellőztetésre, a víz bevezetésére, vagy fűtés kialakítására, a gyülekezeti terem és berendezései az 1920-as éveket idézik. A szúette rozoga, leszakadt ajtajú szekrényekben penészesen, szétdobálva állnak az egykori parókiális könyvtár kötetei. De legalább újra kezdődhet a hely életének sokadik felvonása…

Akikre büszkék vagyunk:

• Pápai Keresztes István (1771-1792), aki az első bellyei református anyakönyvet írta.
• Angyalosi Demjén, aki gazdagon díszített énekeskönyvet hagyott ránk, amelyet Debrecenben őriznek. A „ceremoniális” énekeskönyv, A Bellyei Graduál tizenegy év alatt készült el, és a benne található gazdagon hímzett iniciálék miatt vált széles körben híressé.

Ők azok, akik a Bellyei Református Egyházközség tagjaiként a háborút követően a mai napig az akadályok ellenére is a legtöbbet tették a gyülekezet fennmaradása érdekében. Az ő, és maradékuk erőfeszítéseit kívánja a Bellyei Református Egyházközség lelki megújulásának emberileg elvárható feladata:

Varga Zoltán
Juhász Rozália
Klárics Sárika
Bálint János
Csicska Zoltán
Lehocki János
Jakab Ilonka
Szőr József
Haffner Károly
Antulovics Jolánka
György Györgyi
Angyal János
Varga József
Molnár Irénke
Totics Kornélia
Süllős János
Bosnyák Jolánka
Spigel Gyula
Angyal István
Töttösi Sándor
Gerber Judit
Sziller Irén
Palizs István
Palizs Attila
Palizs István, ifj.
Orgyán Mária
Peternai Julia
Orgyán János
Lörinc József,Teréz
Versing Irén
Kopácsi Kettős János lelkipásztor

Istentisztelet a Zsinatért (1576)

„A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel. 3. rész, 7-8.)

A fenti versek alapján hirdette az igét dr. Kis Boáz lelkipásztor a hercegszöllősi templomban 2022. augusztus 15-én, a Hercegszöllősi Kánonok megszületésének évfordulóján. Hosszú időre szóló útravalót kaphattak a megjelent hívek a bibliai versek magyarázata által, a filadelfiai gyülekezethez szóló intelmek alapján. Az igehirdetést úrvacsora követte, majd köszöntések hangzottak el a vendégek részéről. A hercegszöllősi református gyülekezetben a kezdetektől szolgált lelkipásztorok nevét megörökítő emléktábla felavatása után pedig, a közös fénykép elkészítését követően szeretetvendégségre vonultak a hívek, lelkipásztorok a gyülekezeti terembe, a közelben levő parókia épületébe. Az egyház gyülekezeteit vezető gondnokok és lelkipásztorok mellett jelen volt Császár-Bíró Zoltán lelkipásztor és néhány, a magyarországi egyházkerületek közül a Dunamelléket és a Dunántúlt képviselő lelkipásztor, meghívott és az invitálást szívesen fogadó vendég. Hercegszöllős minden kitagadottsága és megpróbáltatása ellenére is a Dunamelléki Református Egyházkerület bölcsője. Az itt gyűlést és tanácskozást szervező 40 lelkész a kornak megfelelő rend és kívánalmak (szükség) szerint fogalmazta meg 1576-ban a református felekezet egyházszervezeti, jogi, fegyelmezési és adminisztratív követelményeit, melyeket még ma is alkalmazunk, vagy alapnak tekintünk. Sajnálatos módon a magyarországi utódok a zsinat rendelkezéseit ma már ebek harmincadjára juttatták, de a horvátországi, hitükért ma is elkötelezett módon küzdő hívek a hátrahagyott örökséget gondozzák és óvják. Ennek egyik ékes példája a mai istentisztelet és ünnep szép rendben történt megvalósítása. Köszönet jár a helyi gyülekezet fáradságos és áldott munkájáért is.

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban élők és maga az Egyház sorsa is hasonló a 2. században megfogalmazott bajokkal küzdő gyülekezet sorsához.
Sokan elhagyták egyházunkat a magyarországi reformátusok közül. Kirekesztő magatartásukkal saját magukat kizárva, Isten igéjének parancsát elkerülve, a Krisztus tanításával szembe menve az utóbbi időkben megfogyatkoztunk. Az itt maradottaknak szól az intő beszéd. Azoknak, akiknek van fülük, hogy meghallják, hogy mit mond a lélek a gyülekezeteknek, azok egykori és jelenlegi tagjainak.

Ezen a hétfői napon, a hét kezdetén ünneppel és együtt énekelve indultunk a közös utunkra. Vajon meddig jutunk el ezen az úton?

Ingujjban kereszteltem…

Július 24.-én vasárnap az Obermaier családban egy fiatal házaspár Kopács közelében, a Capistro Lovastanyán szervezte meg 4 hónapos gyermekük, Tomas keresztelőjét.

A legtöbb esetben egy templomban, imateremben történik a keresztelő. A Bibliában Keresztelő János a Jordán folyóvizében merítette alá a megtérő embereket.

Eszembe jutott Fülöp esete az etióp emberrel: „Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” (ApCsel. 8:36) Semmi akadályát nem éreztem a keresztelésnek, mert hiszem, hogy Isten jelen van mindenütt. Isten nagyobb a mi szívünknél (1.Ján. 3:20), nagyobb a templomnál, keresztvíznél.

(Varga György református lelkipásztor)

A csecsemőket is meg kell keresztelni, mert ők is Isten szövetségéhez és az anyaszentegyházhoz tartoznak, akár a felnőttek. Isten nekik is megígérte a Krisztus vére által nyert bűnbocsánatot és a hitet ébresztő Szentlelket. Ezért a keresztség által, mint a szövetség jegye által őket is be kell fogadni a keresztyén anyaszentegyházba, és így megkülönböztetni őket a hitetlenek gyermekeitől. Ez az Ószövetségben a körülmetélés által történt. Ehelyett rendelte Krisztus az Újszövetségben a keresztséget. (Heidelbergi káté: 74. kérdés-felelet)

Keresztelési énekünk:

Nem éltem még e föld színén:

Te értem megszülettél,

Még rólad mit sem tudtam én:

Tulajdonoddá tettél;

Még meg sem formált szent kezed,

Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.

Hercegszöllősi Kánonok

Miért a mi (horvátországi reformátusok) iratunk a Hercegszöllősi Kánonok?

Ünnepségre hívjuk olvasóinkat-követőinket 2022. augusztus 15-én a Hercegszöllősi Református Templomba.

A magyarországi reformációnak egyik bölcsője Baranya volt. Itt már – bizonyos szórványadatok szerint – a mohácsi katasztrófa előtti években is akadt az egyházat megtisztító törekvésnek híve és pártfogója. Alsó-Baranya nagyobb szabású reformálásáról viszont konkrét adataink is vannak. Kákonyi Péter hercegszöllősi protestáns lelkész-költő, Sztárai Mihály, Zigerius Imre fellépése-tevékenysége 1544-1546-tól folyamatos. Jelentős központ volt Hercegszöllős, Vörösmart, Kórógy, Laskó, Haraszti, Karancs, Kopács, Kő, s még több hasonló település is.
Hercegszöllősön minden bizonnyal több zsinatot is tartottak, azonban országosan kiemelkedő jelentőségű az Alsó-Baranyai Református Egyházkerület 1576. augusztus 16-17-én tartott zsinata, amelyen – a 16. század ötvenes éveiben készült (a lutheri reformációból a helvét, református irányzatba való átmenet jellegét magán hordozó) „Baranyai Kánonok” után – már határozottan református szellemű egyházigazgatási kánonokat („Hercegszöllősi Kánonok”) fogadtak el, amelyek szerkesztője Szegedi Kis István volt, elfogadtatását pedig Skaricza Máté vezette. Ezek a rendtartások, szabályozások aztán – ha kisebb módosításokkal is, de – országosan befolyásolták, meghatározták, alapjaivá lettek a későbbi szabályozásoknak. Laskón volt lelkész 1554 elején a baranyai új egyházkerület (superintendentia) első püspöke, Szegedi Kis István.
A terület egyháztörténeti jelentősége a török hódoltság későbbi századaiban sem csökkent. (dr.Prof.L.S.)

Olvasható eredetiben?

Hercegszöllősi Kánonok – 1576
Kiadta az Exodus Kiadó Erdőkertesen 2018-ban, a „Kultúra
nyitott templomai” programsorozat részeként a HMRKE kérésére.
Terjedelem: 2 (B) ív, megjelent 50 számozott példányban.
Nyomtatás: Vizsolyi Biblianyomtató Műhely Élménymúzeum Tizenhatodik századi, vízimalom meghajtású,
vízjeles rongypapírt merítő manufaktúra, vezetője: Daruka Mihály t.p.
(ISBN 978-963-87166-6-8)
Ára 150.- Kuna, megrendelhető a lelkészi hivatalokban

Foto: Dragan Đurić

Meghívó Hercegszöllősre