„Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.” (Zsolt. 118:14)
Kedves testvérek, mai igénk (Református Kalendárium, 2025.) idézett verse, és maga ez a zsoltár az Isten örök szeretetében való bizodalomról szól. Isten szeretete változatlan a világ állandó változásai közepette is, kezdettől az örökkévalóságig. Jézus is idézte ezt a zsoltárt Máté, Márk és Lukács leírása szerint is. A zsoltár 22. versében így szól hozzánk: „A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!”. Az egykor megvetett és elutasított Fiú, akit kivetett a saját népe maga közül számunkra azt jelenti, hogy Isten szeretete örök és ez testesült meg Jézus Krisztusban, valamennyiünk örömére. Jézus a szegeletkő, az egyház legfontosabb építőeleme, és életünk sziklaszilárd alapja is, jó, ha így van. Jézus tartja össze az építményt, legyen az akár intézményi, akár családi, vagy egyéni értelemben életünk része. Ez többnyire nehezen felismerhető, de olvassuk és tanuljuk újra és újra, hogy Isten szeretete örök, és átjárja szívünket ennek a szeretetnek minden áldása.
