Reggeli Ima

Hálát adok Neked, Istenem, hogy az éjszakában megőriztél, és az új reggelre egészségben felvirrasztottál. Kérlek, hogy tartsd meg életemet és egészségemet a mai napon is. Adj erőt feladataim elvégzésére, és áldd meg azokat. Adj áldást szüleimre, gyermekeimre, testvéreimre, rokonaimra, barátaimra, hogy sokáig kísérhessük egymást földi életünkben. Őrizd meg lelkemet a bűntől és segíts, hogy törvényeid szerint éljek a Jézustól kapott és a Szentlélek által mai is élő ajándékaid által. Ámen.

Gályarabok

Egyházunk, a HMRKE a XVI. századi reformáció hősei, majd az ellenreformáció XVII. századi mártírjai emlékét még ma is hűségesen hordozza.

Idén lesz 350 éve, hogy a magyarországi ellenreformáció idején, 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé. Felségsértéssel, hazaárulással és a katolikus egyház megsértésével vádolták őket.

Prédikátoraink közül a legállhatatosabbakat, akik semmi fajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vetették, majd több mint negyven lelkészt Nápolyba hurcoltak. Közülük csak harmincketten maradtak életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, amely többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült 1676. február 11-én.

Imádságban és hálával tartozunk azokért, akik hitükért és Isten országába vetett reménységükért számunkra is példát mutatva helytálltak, mint őseink. Hívó és bátorító szavuk ma is hangzik a ma és jövő nemzedékének. Szívünkkel és értelmünkkel mai gyülekezeteink népének felelőssége az, hogy Isten parancsolatait krisztusi módon megéljük és a jövőben is gyakorolhassuk.

A 2024-es év számunkra, reformátusok számára ennek az emlékét idézi a 350 éves évforduló segítségével.

A nápolyi útra elhurcolt 41 gályarab névsora betűrendben olvasható az alábbiakban..

A kereszttel (f) jelöltek szenvedéseik terhe alatt elhaltak.

1. Alistáli György szőnyi lelkész, ref.

2. Bátorkeszi István veszprémi, ref.

3. Borhidai Miklós rábaszentandrási, evang. f

4. Bugányi Miklós sajógömöri, evang.

5. Czeglédi Péter lévai, ref.

6. Kocsi Csergő Bálint pápai rektor, ref.

7. Füleki István napradi lelkész, ref. f

8. Gócs Mihály kálnói (Nógrád m.), evang. f

9. Harsányi István rimaszombati, ref.

10. Huszti Mihály sajókeszi, ref. f

11. Edvi Illés Gergely malomsoki, evang. f

12. Jablonczai János béllyei (Gömör m.), ref.

13. Kálnai Péter putnoki, ref.

14. Komáromi Süllye István ácsi, ref.

15. Kóródi János csöglei (Veszprém m.), ref. f

16. Köpeczi Balázs szkárosi, ref.

17. Körmendi György barsi esperes, ref.

18. Krasznai Mihály keleméri (Gömör m.), ref.

19. Lányi György korponai rektor, evang.

20. Leporini Miklós poltári lelkész (Nógrád m.), evang.

21. Masnitius Tóbiás illavai (Trencsén m.), evang.

22. Mazari Dániel tamási (Nógrád m.), evang. f

23. Miskolczi Mihály füleki, ref. f

24. Nikléczi Boldizsár alsósztrehovai (Nógrád m.), evang.

25. Nikléczi Sámuel újbányái, evang.

26. Otrokocsi Fóris Ferenc rimaszécsi, ref.

27. Paulovics Mihály turócszentmártoni rektor, evang. f

28. Sajószentpéteri Márton, hetényi, ref.

29. Sellyei István pápai püspök-lelkész, ref.

30. Simonyi Péter simoni lelkész (Gömör m.), ref.

31. Simonides János breznóbányai rektor, evang.

32. Steiler Tamás besztercebányai rektor, evang.

33. Szalóczi Mihály zubogyi lelkész (Gömör m.), ref.

34. Szecsei János sághi (Gömör m.), ref. f

35. Szilvási István császári (Komárom m.), ref. f

36. Szodói Balogh András sárói (Bars m.), ref.

37. Szomódí János szendi (Komárom m.), ref.

38. Trifkovics János lesti, evang. f

39. Újvári János mezőörsi (Győr m.), ref.

40. Turóczi Végh András füleki, evang. f

41. Zsédenyi István dörgicsei (Zala m.), evang.

Háború és béke a Drávaszögben

“Ha valaki fölhívást intézne az emberekhez, hogy jelentkezzenek azok, akik a háború (1991-97) alatt a Drávaszögben maradtak, és följegyezték azoknak éveknek az eseményeit, biztosan sokan jelentkeznének. Még többen lehetnek azok, akiknek megfordult ugyan ez a fejükben, de túl veszélyesnek tartották és elálltak tőle. És aki leírta a puszta tényeket, és még a gondolatait, érzéseit is hozzátette, vajon miért?” – ezekkel a szavakkal kezdődik Reppmann Dékány Zsuzsanna Háború és béke a Drávaszögben című, Csúzán 2023-ban megjelent kötete, amely többek között a fenti kérdésre is választ kíván adni a szerző sajátos nézőpontja szerint. Az 1991 szeptember 28-i első bejegyzéstől a kötet 1997 február 24-ig követi naplószerűen az eseményeket egy helyi pedagógus akkori mindennapjaiba való betekintést nyújtva.

A naplót a kötetben elbeszélések, novellák követik. Különösen sokatmondó a sorban található utolsó írás “Csak a szerelem el ne hagyjon minket” címmel. Ez, a magyar irodalomtörténész Czine Mihály és határon túli magyar pedagógusok találkozásáról szóló történet a szerzői és szerkesztői szándék nagyszerű összetalálkozásából kerülhetett helyére a kis könyvben. Zárásként méltó, reménységünk szerint a jövőre is bizakodással tekintő, a sok szenvedést és nélkülözést felülíró és emberi kötődéseket felemelő emlék ez a horvátországi magyarság és anyaországi közötti kapcsolatokról.

Zsuzsa néni a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház csúzai gyülekezetének tagja – a kötethez szívből gratulálunk és köszönjük pedagógusi munkáját, református keresztyén elkötelezettségét! Isten éltesse jó egészségben, áldással, békességgel!

Könyvismertető (részlet) a Reppmann Dékány Zsuzsanna azonos című, a HMDK kiadásában a Horvát Köztársaság Kisebbségi Tanácsának támogatásával 2023-ban megjelent kötetről, szerk. Micheli Tünde, Korr.: Tatai Igor, tördelés és nyomdai előkészítés: Farahó Zsolt. HMRKE Ref. Sajtóosztály, 2024.

Zsinati Tanács ülés, Kopács, 2024. január

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa január 9-i ülésén az egyház és gyülekezetek aktuális ügyeit tárgyalta a gyülekezeti gondnokok és az elnökség jelenlétében.

Varga György püspök nyitotta meg a gyűlést. Ennek egy részletét közöljük az alábbiakban a jegyzőkönyvből.

A püspök János evangéliuma 5. részének 7-9 verseiből olvasta fel az evangéliumot, és szólt a jelenlévőkhöz:

„Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala. És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.”

„…Ismerős bibliai történet. A Bethesda tavi betegről szól. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy emberi szempontból is esélytelenül volt ott már, ahogy ő maga is elismeri: 38 éve. És ami még súlyosabb, hogy azt mondja, hogy „nincs emberem”, hogy nincs, aki segítsen rajta.

Egyrészt érthető, hogy aki más beteg odamegy, akkor az akar elsősorban meggyógyulni. Habár voltak gyógyítási történetek, például Kapernaumban, ahol a barátok vitték a beteget Jézushoz, de hát itt nem volt olyan ember. …Jeruzsálemről van szó. Itt hiányoztak az ilyen barátok. Szomorú, hogy amikor az ember valahol teljesen magára marad, vagy egyedül marad, emberi szempontból, emberi szempontok alapján, gyakorlatilag már szinte azt is el lehet róla mondani, hogy talán Isten is lemondott róla. Hiszen ha már ennyi idő elmúlik, és valahol elmarad az isteni segítség, akkor sokszor az ember talán még lelkileg is föladja, hogy most már az Isten sem segít rajta, vagy most már Isten is elhagyott bennünket, hogy Isten sincs mivelünk.

Hallottam már ezeket a mondásokat többször, csak más-más személytől, vagy más-más esetek, vagy ügyek kapcsán. Sokszor az ember eljut a bizonytalanságig, vagy a kiábrándulásig, és talán az a legsúlyosabb, amikor már lelkileg is feladja, vagy már hiányzik belőle a reménység, vagy még a szikrányi reménység is eltűnik.

És mégis, talán ebben az emberben még megmaradt valami, hogy egyáltalán Jézus odaállt, Jézus észrevette. A változás akkor történik meg, amikor Jézus megjelenik, hiszen eddig is föl-fölkavarodott a víz, vagy esetleg voltak is gyógyulások, vagy történt ott valami, de az ő személyes életében a nagy változást Jézus idézi elő. Kétségkívül, hogy Jézus ereje és hatalma kellett, ahogy mondták többször, hogy micsoda erővel és hatalommal tanít, hogy még a szelek is engedelmeskednek neki, hogy még a vihar is elcsendesül, és hát végül is a betegség is, vagy a beteg ember élete is megváltozik.

De valahol Jézus azért az ember döntésére is számít, vagy az ember akaratára is, és fölteszi neki a kérdést, hogy akarsz-e meggyógyulni? Vagy mondja neki, hogy kelj föl, vedd az ágyadat és járj! Valahol az ember hozzájárulására is számít, még ha sokszor azt lehetetlennek tűnő helyzetekben is kell megtenni, vagy elmozdítani.

Jézus ma is számít az ilyen elmozdulásokra, vagy megmozdulásokra is, hogy azért mi magunk is tegyünk meg valamit, merthogy a mi akaratunk is számít…

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. A bibliaolvasó kalauz szerint választottam ki ezt a pár verset.

Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, és Istentől megáldott 2024-es évet kívánok mindenkinek, mindannyiunknak. A zsinati tanács, meg a gondnokok, meg gyülekezeti vezetők munkáját áldja meg az Úr, és legyen velünk ebben az esztendőben is, hogy tudjuk tovább folytatni a gyülekezeti munkát, vagy az egyházi munkát.”

Rétfalusi találkozó 2024 januárjában

Holnap (2024. január 9-én) délelőtt találkozóra gyűlnek össze a két magyar többségű horvátországi református egyház képviselői a megadott Eszék-Rétfalui helyszínen. A Generális Konvent két megbízottja a helyszínen tájékoztatja a megjelenteket a Kárpát-medencei református püspökök novemberi értekezletének határozatairól, amelyek abból a célból születtek, hogy a két, külön utakat járó szervezet között híd és ezáltal testvéri kapcsolat működhessen a jövőben.

A volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódjának, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyháznak képviselői vendégként érkeznek a helyszínre, és reménység szerint a következő találkozó helyszínére és időpontjára a Kálvini Egyház képviselőit hívják meg házigazdaként.

Jelen találkozó célja az, hogy a képviselők közösen álljanak meg Isten igéjének közös megvallásában és abból merítsenek erőt azokhoz a változásokhoz, amelyek előtt keresik a jövőbeli együttműködés útját.

A találkozóra kibocsátott levelükben ezekkel a nyitó szavakkal készülnek a HMRKE megbízottjai:

„Tisztelettel és testvérileg köszöntjük a Horvátországi Református Kálvini Keresztyén Egyház tanácskozásra érkezett képviselőit is.

A Mikeás 5,8 versével köszöntjük mindnyájukat: „Megjelentette néked ó ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled, csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és alázatosan járj a te Isteneddel.” Továbbá: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (I. Korinthus 16,14)

Bizonyára természetes, hogy tanácskozásunk előtt az Úr kegyelmét és bölcsességét kérjük felelős megnyilatkozásainkra, reménységgel és szelídséggel, mely a legnehezebb helyzetekben is a legnagyobb erőnek bizonyulhat. („A türelem megenyhíti a fejedelmet, és a szelíd beszéd megtöri a csontot”– Példabeszédek 25,15)”