„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (46. Zsolt. 11. vers)
Urunk, Istenünk, Pünkösd ünnepének öröme után most elcsendesedik körülöttünk a világ. Az ünnepi szavak halkabbá válnak, a szív visszatér a hétköznapok rendjébe, mégis kérünk: ne engedd, hogy lelkünk kiürüljön abból, amit Szentlelked által adtál. Taníts bennünket az ünnep utáni csendre. Arra a csendre, amely nem üresség, hanem jelenlét. Nem hiány, hanem várakozás. Nem fáradt hallgatás, hanem figyelem Tehozzád. Add, hogy ezen a reggelen ne csupán emlékezzünk Pünkösd tüzére, hanem őrizzük annak világosságát is. Hadd legyen bennünk békesség a sietség helyett, bizalom a bizonytalanság helyett, és engedelmesség ott, ahol sokszor saját akaratunk vezetne. Szentlelked csendes erejével vezess ma bennünket: szavainkban legyen szelídség, döntéseinkben bölcsesség, találkozásainkban szeretet. És amikor az ünnep fénye távolibbnak tűnik, emlékeztess arra, hogy Te nemcsak az ünnepek Istene vagy, hanem a hétköznapoké és a csendé is. Áldd meg ezt a reggelt, gondolatainkat, munkánkat és mindazokat, akiket ma elénk hozol. Ámen.
