„Illés hozzánk hasonló ember volt, és buzgón imádkozott azért, hogy ne essen eső, és nem is esett a földre három évig és hat hónapig. Azután ismét imádkozott, és az ég esőt adott, a föld pedig meghozta termését.” (Jakab 5:17-18)
Az Ószövetség elbeszélése szerint Illés a Kármel hegyén így járt el:
„Illés fölment a Kármel-hegy tetejére, a földre görnyedt, és arcát a térdei közé hajtotta. Majd ezt mondta szolgájának: Menj föl, és tekints a tenger felé! … Hétszer küldte el. Hetedszerre azt mondta a szolga: Íme, egy kicsiny felhő emelkedik a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere… Kis idő múlva az ég besötétedett a felhőktől és a széltől, és nagy eső lett.” (1Királyok 18:42-45)
A Szentírás nem őrizte meg Illés imájának szó szerinti szövegét, hanem a testtartását, kitartását és hitét mutatja be. Hétszer küldi el szolgáját, míg végül megérkezik a válasz.
Ezekben a napokban sokszor imádkozunk mi magunk is Istenhez esőért. Kérjük az Isten áldását, nem követelőzünk, Illés hétszer, mi, ha kell, addig imádkozunk, amíg Isten megkönyörül rajtunk. Imádkozzunk együtt ebben az órában:
Urunk, élő Istenünk!
Ahogyan Illés próféta a Kármel hegyén Hozzád fordult, úgy fordulunk most mi is Hozzád. Te vagy az, aki bezárod és megnyitod az eget, aki az esőt és a napsütést egyaránt bölcs akaratod szerint adod.
Könyörülj a kiszáradt földön, az embereken és minden élőlényen! Adj áldott, csendes, termést érlelő esőt, amely felüdíti a földet, megtölti a kutakat és folyókat, és reménységet ébreszt a szívekben.
Taníts bennünket Illés hitére és állhatatosságára, hogy akkor is kitartsunk az imádságban, amikor még csak egy tenyérnyi felhő látszik a láthatáron. Add, hogy felismerjük, hogy minden jó adomány Tőled származik, és minden áldásért Neked adjunk hálát. Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.
„Kérjétek az Urat, hogy adjon esőt a késői eső idején! Az Úr alkotja a zivatarfelhőket, záporesőt ad az embereknek, mezei növényeket mindenkinek.” (Zakariás 10:1)
Mindenható és irgalmas Istenünk!
Hálát adunk Neked, mert Te vagy a menny és a föld Teremtője. Kezedben van az évszakok rendje, a vetés és az aratás ideje, a nap melege és az életet adó eső. Megvalljuk előtted, hogy sokszor természetesnek vettük ajándékaidat, és nem adtunk hálát mindazért, amivel napról napra megőrzöd életünket.
Most, amikor lakóhelyünkön és mezőinkben, erdőinkben a föld kiszáradt, a vetések szomjaznak, a kertek és a gyümölcsösök hervadnak, Hozzád emeljük tekintetünket. Te látod a gazdák fáradságát, a családok aggodalmát és a teremtett világ sóhajtozását, ezért nem csupán a magunk nevében fordulunk hozzád kérelemmel.
Kérünk, könyörülj rajtunk! Küldj áldott esőt a megfelelő időben, hogy felüdüljön a föld, megteljenek a patakok és folyók, megerősödjék a vetés, és legyen elegendő kenyér minden ember asztalán. Taníts bennünket arra is, hogy bölcsen és felelősen sáfárkodjunk mindazzal, amit ránk bíztál.
Őrizz meg bennünket a csüggedéstől! Add, hogy a próbatétel idején is Benned bízzunk, mert tudjuk, hogy Te nem hagyod magára népedet. Ahogyan Illés próféta imádságára megnyitottad az eget, és esőt adtál a kiszáradt földre, úgy hallgasd meg most is könyörgésünket a mi Urunk, Jézus Krisztusért.
Áraszd ránk nemcsak az ég esőjét, hanem Szentlelked megújító áldását is, hogy szívünk ne legyen száraz és terméketlen, hanem teremje a hit, a reménység és a szeretet gyümölcseit. Jézus Krisztus nevében kérünk, ámen.
Hamarosan (a hercegszöllősi ünnepség alkalmával, 2026. augusztus 16-án megjelenő imádságos könyvünk bevezetőjében) olvasható horvátországi ima gyakorlatunk és életünk ismertetése, amelynek egy részlete így szól:
„A mai református imagyakorlat egyházunkban, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban sem ennek a hagyománynak változatlan másolata, hanem élő folytatása. Nyelvünk egyszerűsödött, élethelyzeteink megváltoztak, és a személyes megszólalás nagyobb teret kapott, de az imádság iránya és alapja ugyanaz maradt. Ma is a Szentháromság Istenhez fordulunk, Krisztus érdemében bízunk, a Szentírás ígéreteibe kapaszkodunk, és Isten akaratát keressük. Ma is együtt van benne dicsőítés és hálaadás, bűnvallás és kérés, közbenjárás és elcsendesedés. A régi és a mai imádságok közötti kapocs ezért nem elsősorban a mondatok régies vagy korszerű formája, hanem a hit, amely szerint Isten minden időben meghallja népét, megtartó kegyelme pedig ma is elégséges. E kötet ennek a folytonosságnak kíván hangot adni a horvátországi magyar református közösségben és még annál szélesebb körben.”
Július utolsó hetében Vörösmarton, gyermekekkel teli parókiaudvar fogadta az érkezőt. Egy önkéntes keresztyén fiatalokból álló csapat vezetésével gyermektábor zajlott a gyülekezetben. A tágas udvar kiváló helyszínt biztosított a játékoknak és a mozgásos foglalkozásoknak, míg a gyülekezeti teremhez kapcsolódó helyiségekben beszélgetésekre, bibliai történetek feldolgozására, közös éneklésre és imádságra került sor.
Miközben a gyermekek önfeledten táboroztak, a gyülekezet több tagja sem tétlenkedett: a parókia kerítésének festésén, kerti munkákon és egyéb karbantartási feladatokon dolgoztak. A lelkipásztor eközben a szomszédos Hercegszöllősön is szolgálatot végzett, ahol a templomban emléktáblát helyeztek el a szószékkel szemközti falon. Az új tábla időrendi sorrendben, történelmileg igazolható adatok alapján örökíti meg mindazoknak a lelkipásztoroknak a nevét, akik egykor és napjainkban a gyülekezetben szolgáltak. Ez is része annak az előkészületnek, amely az augusztus 16-i ünnepi megemlékezést szolgálja. Ezen a napon emlékezik a gyülekezet a 450 évvel ezelőtt Hercegszöllősön tartott zsinatra és az ott megerősített Hercegszöllősi Kánonokra.
Vörösmart egykor virágzó mezőváros volt. A Duna közelsége évszázadokon át gazdasági, kereskedelmi, később pedig oktatási központtá tette a települést. Ma azonban egészen más kihívásokkal kell szembenéznie. A háborúk következményei, az elvándorlás, az elöregedés és a fogyatkozó gyülekezeti létszám nehezítik a mindennapokat. Mindez egy olyan vidéken történik, amely páratlan természeti értékekkel rendelkezik, a hajdani dunai kikötő emlékét őrzi, és amelynek közelében ma is ott áll Baranya egyetlen hídja, amely Szerbiát Horvátországgal köti össze.
A gyermektábor különös módon kapcsolta össze a múltat és a jelent. Az egykor jelentős történelmi örökséggel rendelkező település ma sok nehézséggel küzd, mégis élő közösség maradt. A természet szépsége, a szolgáló testvérek önfeláldozó szeretete és a gyermekek öröme együtt hirdette, hogy Isten ma is munkálkodik népe között.
Különösen megható volt megtapasztalni, hogy Amerikából, Ukrajnából – Kárpátaljáról -, valamint Magyarországról érkezett önkéntes fiatalok vállaltak szolgálatot a táborban. Jelenlétük sokkal több volt egyszerű segítségnél: kapcsolatot jelentettek a külvilággal és reménységet a jövőre nézve. Azt az üzenetet közvetítették, hogy ezekről a kis létszámú délvidéki református közösségekről nem feledkeztek meg. Önzetlen szeretetük és szolgálatuk Krisztus szeretetét tette láthatóvá, aki ma is embereken keresztül érkezik azokhoz, akiknek szükségük van bátorításra. Imádkozunk azért, hogy Isten áldása kísérje a Vörösmarti Református Egyházközség minden tagját. Adjon nekik örömet abban, hogy őseik öröksége hosszú évek kitartó munkája után ismét a református gyülekezet és egyház szolgálatába állhatott. És legyen velük továbbra is Isten Igéje, amely ezen a nyári héten is énekekben, zsoltárokban és bibliai történetekben szólt a gyermekekhez és a felnőttekhez egyaránt, reménységet adva a következő nemzedék számára.
„Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”
(Efézus 4:3)
Négyszázötven évvel ezelőtt, 1576. augusztus 16–17-én negyven prédikátor gyűlt össze Hercegszöllősön, hogy elfogadja a magyar reformátusság egyik legkorábbi és legjelentősebb egyházi rendtartását, a Hercegszöllősi Kánonokat. A jubileum alkalmából 2026. augusztus 16-án, az egykori zsinat helyszínén, a hercegszöllősi református templomban ünnepi hálaadó istentiszteletet tartanak.
Az évforduló jelentőségére a vajdasági Református Keresztyén Egyház honlapján július 15-én megjelent, 450 éve született a Hercegszöllősi Kánonok című írás is felhívja a figyelmet. A közlemény szerzőjeként a portálon használt „reformator” szerkesztőségi név szerepel. A honlap a szerbiai, vajdasági Református Keresztyén Egyház – RKE – egyházi felülete; az oldal saját tájékoztatása az újvidéki püspöki hivatalt adja meg elérhetőségként. Az eredeti írás az egyház honlapján (rkevajdasag.com) olvasható.
Egy hely, amely több mai egyház közös öröksége
A zsinatot nem csupán egy régi egyháztörténeti eseményként tarthatjuk számon. A Hercegszöllősi Kánonok hitvallási és egyházkormányzati rendet adtak a török hódoltság bizonytalan viszonyai között élő református közösségeknek. Az elfogadott artikulusok szerkesztője Szegedi Kis István volt, elfogadásukat Skaricza Máté vezette. A rendtartás később más magyar református területek egyházi szabályozására is hatást gyakorolt. A Magyarországi Református Egyházban ezért az 1576-os zsinatot a magyar reformátusság egyik meghatározó alapítóeseményének nevezi a Dunamelléki Református Egyházkerület jubileumi ismertetője.
A történelem során az egykori alsó-baranyai református közösségek több ország és egyházszervezet keretei közé kerültek. E közös örökség három tagú mai hordozói között találjuk a magyarországi Dunamelléki Református Egyházkerületet, amely saját megalakulásának 450. évfordulójaként is ünnepli a hercegszöllősi zsinatot, és a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházat, vagyis a HMRKE-t, amelynek része a hercegszöllősi gyülekezet, és amely a volt jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódjaként határozza meg magát, valamint a szerbiai Református Keresztyén Egyházat, az RKE-t, amely vajdasági gyülekezeteivel ugyancsak részese ennek a délvidéki, alsó-baranyai és magyar református örökségnek.
A három mai egyházi közösség részvétele más-más történelmi és szervezeti keretek között valósul meg. Dunamellék jubileumi emlékévet rendez, a HMRKE és a hercegszöllősi gyülekezet a történelmi helyszín őrzője és az augusztusi ünnepség házigazdája, a szerbiai RKE pedig az évfordulóról hírt adva kapcsolja be a vajdasági reformátusságot a közös megemlékezésbe. A horvátországi ünnepségsorozat korábbi megnyitóján már elhangzott: a jubileum az együttműködés és az összefogás új kereteinek kialakítására is ösztönözhet.
Az ünnep valódi helyszíne: Hercegszöllős
Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az augusztusi megemlékezés helyszíne maga Hercegszöllős, horvát nevén Kneževi Vinogradi. Itt tartották az 1576-os zsinatot, és itt áll az a református templom, amely – a századok során történt átépítések ellenére – az egykori esemény helyének közvetlen történelmi örököse.
A szervezők által a napokban szétküldött meghívó szerint a Hercegszöllősi Református Egyházközség 2026. augusztus 16-án 16 órától tartja meg az ünnepi hálaadó istentiszteletet. Igét hirdet nt. Bán Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese, horvát nyelven pedig Jasmin Milić protestáns-anglikán püspök szolgál. Az ünneplő gyülekezet úrvacsorai közösségben is részesül, nt. Kettős Attila szentlkászlói lelkipásztor szolgálatával, az alkalmat pedig szeretetvendégség zárja. A meghívót Kettős Áron főgondnok (Kopács) és ft. Varga György püspök (Csúza) jegyzi.
Az augusztus 16-i találkozás ezért több lehet egyszerű évfordulós megemlékezésnél. Lehetőséget kínál arra, hogy Dunamellék, a horvátországi HMRKE és a szerbiai újvidéki RKE képviselői ft. Botos Elemér püspök részvételével ne csupán egymás mellett emlékezzenek, hanem közösen gondolkodjanak a jövőről. A határok által szétszakított történelmi egyházi térből újra kapcsolatokkal átszőtt lelki tér lehet: közös istentiszteletekkel, lelkész- és presbitertalálkozókkal, ifjúsági programokkal, történeti kutatással, kiadványokkal és rendszeres gyülekezeti együttműködéssel. A Hercegszöllősi Kánonok öröksége és történelmi tapasztala szerint az egyházi egység sohasem pusztán magától értetődő adottság. Közös hitvallásból, felelősségvállalásból és egymás szolgálatának elfogadásából születik. A 450. évforduló akkor válhat igazán jelentőssé, ha a közös múlt felidézése közös lépésekhez is vezet. Ebben lehet iránymutató az apostoli felszólítás: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”
“És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe.” Timótheus 3:16
Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház
Hercegszöllősi Református Egyházközség
(Olgina 26, Knezevi Vinogradi)
A Hercegszöllősi Zsinat 450 éves évfordulója alkalmából ünnepi istentiszteletet tartunk a hercegszöllősi református templomban.
MEGHÍVÓ
A Hercegszöllősi Református Egyházközség szeretettel meghívja Önt 2026. augusztus 16-án a református templomban megrendezésre kerülő ünnepi megemlékezésre. Az istentiszteleten emlékezünk a 450 évvel ezelőtt tartott „Hercegszöllősi Zsinatra”, a Dunamelléki Református Egyházkerület megalakulására.
Program:
16.00 órától: ünnepi hálaadó istentisztelet, igehirdető: nt. Bán Béla esperes (Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye), ft. Jasmin Milić püspök, horvát nyelven (Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyház)
– Úrvacsorai közösség, nt. Kettős Attila lelkipásztor
– Szeretetvendégség
Áldással és tisztelettel: Kettős Áron főgondnok és ft. Varga György püspök
