Július utolsó hetében Vörösmarton, gyermekekkel teli parókiaudvar fogadta az érkezőt. Egy önkéntes keresztyén fiatalokból álló csapat vezetésével gyermektábor zajlott a gyülekezetben. A tágas udvar kiváló helyszínt biztosított a játékoknak és a mozgásos foglalkozásoknak, míg a gyülekezeti teremhez kapcsolódó helyiségekben beszélgetésekre, bibliai történetek feldolgozására, közös éneklésre és imádságra került sor.
Miközben a gyermekek önfeledten táboroztak, a gyülekezet több tagja sem tétlenkedett: a parókia kerítésének festésén, kerti munkákon és egyéb karbantartási feladatokon dolgoztak. A lelkipásztor eközben a szomszédos Hercegszöllősön is szolgálatot végzett, ahol a templomban emléktáblát helyeztek el a szószékkel szemközti falon. Az új tábla időrendi sorrendben, történelmileg igazolható adatok alapján örökíti meg mindazoknak a lelkipásztoroknak a nevét, akik egykor és napjainkban a gyülekezetben szolgáltak. Ez is része annak az előkészületnek, amely az augusztus 16-i ünnepi megemlékezést szolgálja. Ezen a napon emlékezik a gyülekezet a 450 évvel ezelőtt Hercegszöllősön tartott zsinatra és az ott megerősített Hercegszöllősi Kánonokra.
Vörösmart egykor virágzó mezőváros volt. A Duna közelsége évszázadokon át gazdasági, kereskedelmi, később pedig oktatási központtá tette a települést. Ma azonban egészen más kihívásokkal kell szembenéznie. A háborúk következményei, az elvándorlás, az elöregedés és a fogyatkozó gyülekezeti létszám nehezítik a mindennapokat. Mindez egy olyan vidéken történik, amely páratlan természeti értékekkel rendelkezik, a hajdani dunai kikötő emlékét őrzi, és amelynek közelében ma is ott áll Baranya egyetlen hídja, amely Szerbiát Horvátországgal köti össze.
A gyermektábor különös módon kapcsolta össze a múltat és a jelent. Az egykor jelentős történelmi örökséggel rendelkező település ma sok nehézséggel küzd, mégis élő közösség maradt. A természet szépsége, a szolgáló testvérek önfeláldozó szeretete és a gyermekek öröme együtt hirdette, hogy Isten ma is munkálkodik népe között.
Különösen megható volt megtapasztalni, hogy Amerikából, Ukrajnából – Kárpátaljáról -, valamint Magyarországról érkezett önkéntes fiatalok vállaltak szolgálatot a táborban. Jelenlétük sokkal több volt egyszerű segítségnél: kapcsolatot jelentettek a külvilággal és reménységet a jövőre nézve. Azt az üzenetet közvetítették, hogy ezekről a kis létszámú délvidéki református közösségekről nem feledkeztek meg. Önzetlen szeretetük és szolgálatuk Krisztus szeretetét tette láthatóvá, aki ma is embereken keresztül érkezik azokhoz, akiknek szükségük van bátorításra. Imádkozunk azért, hogy Isten áldása kísérje a Vörösmarti Református Egyházközség minden tagját. Adjon nekik örömet abban, hogy őseik öröksége hosszú évek kitartó munkája után ismét a református gyülekezet és egyház szolgálatába állhatott. És legyen velük továbbra is Isten Igéje, amely ezen a nyári héten is énekekben, zsoltárokban és bibliai történetekben szólt a gyermekekhez és a felnőttekhez egyaránt, reménységet adva a következő nemzedék számára.
