„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott titeket az Isten dicsőségére.” (Róm. 15:7)
Mai igénk különösen jól kapcsolódik a vendégfogadáshoz, az egymás felé való nyitottsághoz, a határokon átívelő református közösséghez és a Krisztusban való összetartozás felismeréséhez.
________
A június 4-i megemlékezések és vendégfogadások a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház országos egyházi rendezvénysorozatának keretében Csúza és Hercegszöllős után Kopácson folytatódtak.
A résztvevő magyarországi vendégeket Varga György püspök, Kettős Attila lelkipásztor és Kettős Csiffáry Éva lelkipásztor köszöntötte, majd előadásában ismertette a helyi református gyülekezet és templom történetét, valamint egyházunk múltját és jelenét. A közösségi együttlétet testvéri vendégség követte: a gyülekezet ebéddel látta vendégül a messzi útról érkezetteket. A helyi halászlét Kettős Áron főgondnok és Varga László, a kopácsi gyülekezet gondnokhelyettese készítették.
A résztvevők az együvé tartozás apró, kezdetlegesnek tűnő, mégis fontos jeleit tapasztalhatták meg ezen a napon. Bár első pillantásra idegenek találkoztak – eltérő környezetből érkező emberek, fiatalok egy számukra ismeretlen közegben -, a keresztyén közösség megtartó erejében mégis hamar oldódni tudtak a távolságok és különbségek.
A Krisztusban megélt közösség ismét emlékeztetett arra, hogy a közös hit, az anyanyelv, a történelmi emlékezet és a református örökség összekötő ereje túlmutat földrajzi határokon. Reménységgel tekintünk a további találkozások és közeledések elé gyülekezeteink között, bízva abban, hogy a mostani látogatás is hozzájárult egy nyitott, testvéri légkörű kapcsolódás kialakulásához.
Reményeink szerint e találkozás által többen betekintést nyerhettek a határon túli magyar református keresztyén közösségek nyelvébe, gondolkodásába, mindennapi életébe, lelki és kulturális kincseibe, valamint történelmi örökségük ma is élő szokásaiba és helyszíneinek sajátos légkörébe. Reméljük azt is, hogy akik most vendégeink voltak, nemcsak nemzeti ünnepeink alkalmával térnek vissza hozzánk, hanem máskor is, hiszen gyülekezeteink kapui nyitva állnak előttük, és szeretettel várjuk őket.
„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott titeket az Isten dicsőségére.” (Róm. 15:7)
________
Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked ezért a közösen eltöltött napért, a találkozásokért, az egymásra találás öröméért és mindazért a szeretetért, amelyet egymás szolgálatában megtapasztalhattunk.
Köszönjük a testvéri közösséget, az együtt kimondott szót, az asztalközösséget, az ismerkedés lehetőségét, valamint azt, hogy Krisztusban idegenből is testvérekké lehetünk.
Kérünk Téged, őrizd meg úton lévő vendégeinket hazafelé vezető útjukon. Adj számukra épséget, figyelmet, nyugalmat és békességet, hogy szeretteikhez biztonságban érkezhessenek meg.
Áldd meg szívükben mindazt, amit itt láttak, hallottak és átéltek. Engedd, hogy megszülessenek bennük azok a felismerések, amelyek Krisztus közösségében közelebb visznek bennünket egymáshoz, és erősítsd bennünk a határokon átívelő keresztyén összetartozás tudatát.
Add, hogy találkozásaink ne egyszeri alkalmak maradjanak, hanem élő kapcsolatokká, testvéri közeledéssé és egymás hordozásává érlelődjenek a Te akaratod szerint.
Urunk Jézus Krisztusért kérünk, hallgass meg minket. Ámen.
