A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal kitüntetést vette át Steinbach József református püspök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából.

Az idei Március 15. alkalmából ismét kiosztották a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéseit, amelyek – a hivatalos indoklás szerint – a „haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett” tevékenységet ismerik el. A díjazottak névsora ezúttal is sokszínű képet mutat, amelyben egymás mellett kap helyet az egyházi szolgálat, a közéleti szerepvállalás és – sajátos módon – a csillagokból kiolvasható nemzeti sors értelmezése is.

A kitüntetettek között szerepel Steinbach József, hamarosan leköszönő református püspök, még jelenlegi magyarországi és Kárpát-medencei zsinati elnök, aki a magyar református közösségben végzett több évtizedes szolgálatáért vehette át az állami elismerést. Munkássága az egyházi élet szervezésében, a közösségépítésben és a közéleti megszólalásokban egyaránt eddig jórészt ismeretlen volt, de az utóbbi időben a református egyházon belül előállt és nagy port felkavaró helyzetek miatt mintegy kényszerből ismertté vált, így díjazása jól illeszkedik az állami kitüntetések hagyományos értékrendjéhez.

Ugyanezen az ünnepségen azonban a figyelem egy másik díjazottra is ráirányult: Wieber Orsolya, aki „asztrológusként”, íróként és saját meghatározása szerint egy „szakrális világolvasati rendszer” megalkotójaként részesült a lovagkeresztben. Bemutatkozása szerint tevékenysége a „teremtés jeleinek” értelmezésére, a keresztény kozmológia szimbolikájára, valamint a hagyományos kalendáriumi rendszerek – köztük a Csízió – kortárs újraértelmezésére épül.

A hivatalos indoklás itt is a megszokott formulát követi: a díj a haza és az egyetemes értékek szolgálatáért jár. Az értelmezési keret azonban kétségtelenül tág: az egyházi vezetői pálya és az asztrális hermeneutika közötti ív ritkán rajzolódik ki ennyire látványosan a két díjazott személyében egyetlen kitüntetési listán.

Wieber Orsolya pályája a bemutatások szerint a pedagógusi és újságírói háttértől a médián át vezetett az asztrológiai és szimbolikus rendszerek kidolgozásáig. Kevésbé hangsúlyozott, de ismert körülmény, hogy az általa jegyzett üzleti vállalkozás korábban kommunikációs tanácsokat is nyújtott politikai szereplők számára, ami tovább árnyalja a „szellemi-szakrális” tevékenység közéleti beágyazottságát.

A díjazott saját megfogalmazásában mindez végső soron a „Létezés jelekben való látásának” szolgálata, amely – mint írja – az emberi lelket emeli, és a teremtett világ mélyebb megértéséhez vezet. E perspektívából nézve a lovagkereszt nem pusztán állami elismerés, hanem egyfajta visszaigazolása annak is, hogy a közélet horizontján immár a kozmikus történelem olvasata is helyet követel és zökkenőmentesen megfér az ökumené Steinbach József püspök általi gyakorlatával. Bár utóbbi vélhetően maga sem tudja, hogyan került ilyen helyzetbe, de emlékezetes máig, ahogy egy református presbiter bencés szerzetes rendi életvitelére osztja főpapi áldását.

Az idei kitüntetések így egyszerre tükrözik a hagyományos érdemelismerés logikáját és annak határainak rugalmas tágulását. A nemzeti ünnep alkalmából átadott díjak üzenete – ha ironikus éllel is – talán úgy foglalható össze: a közjó szolgálata sokféle nyelven megfogalmazható, legyen az igehirdetés vagy éppen a csillagok állásának értelmezése.

Gratulálunk a kitüntetetteknek!

fotó: MRE honlap -köszönettel