„És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.” (I. Krón. 29:9)
Hálaadó egységben, közös istentiszteletre került sor a Szentlászlói Református Egyházközség templomában 2024. június utolsó vasárnapján a Miskolci Deszkatemplom horvátországi református gyülekezeteibe látogató csoport és gyülekezetünk tagjai részvételével. Igét hirdetett Kettős Attila lelkipásztor.
Három napos (péntektől vasárnapig) kirándulásuk során a miskolci látogatók lelkészük és presbiterük vezetésével nem hivatalos úton (nevüket kérték nem megemlíteni), személyesen is megismerkedhettek a horvátországi reformátusok történetével, személyes benyomást szerezhettek egyházi életünk körülményeiről.
A gyülekezetek közötti találkozón megemlékeztek a két gyülekezet közötti szomorú események kiváltotta együttműködésről, amely az 1990-es évek végi időszakra tekint vissza.
A délszláv háború kezdetén, 1991-ben a szentlászlói református templomot aknatalálatok érték, majd a megszállást követően rommá tették. Öt éven át, a tűzszüneti, majd békeszerződés idejéig állapota csak tovább romlott, kritikussá vált, hogy eredeti formájában helyreállítható lesz-e valaha? Istennek hála, a hívek hazaköltözése kezdetén már megmutatkozott, hogy az összetartozás és szülőföld iránti mély érzelmek olyan erősek közösségünkben, hogy lehetővé vált, hogy az utolsó pillanatban az épület megmeneküljön a teljes pusztulástól. A templom felújítása számos, Istentől megáldott körülmény egybeesésével megkezdődött. Meg kell említenünk, ahogy arra minden alkalommal hálás szívvel emlékezünk, hogy Pelényi Margit építész és kollégái, a Magyarok Világszövetsége nemzetközi összefogása és közvetítése, valamint a Zakariás Attila vezette erdélyi ácsok munkacsoportjának segítsége elengedhetetlen volt.
Mindeközben érkezett a szomorú és megdöbbentő hír, hogy a miskolci Deszkatemplomot 1997. december 4-ére virradó éjjel felgyújtották, és teljesen leégett. Horvátországi református testvéreink a hírekből örömmel tájékozódhattak arról, hogy a leégett templom teljes felújítása azonnal és nagy összefogással megkezdődött. Szentlászló reformátusai is, a maguk erejéből hozzájárultak ehhez. Gajnok Illés pénztáros-presbiter, Kovács Zoltán akkori gondnok és Dezső László presbiter-polgármester, a gyülekezet akkori lelkészének, Hünlich Robertnek vezetésével a sérült és darabokra szedett templomi, százéves bejárati ajtó nemes kemény faanyagát küldték el Miskolcra. Remélték, hogy ott a leégett úrasztala is újjáépülhet a számukra becses darabokból.
Minderről a jelképes bár, de mégis, a szentlászlói reformátusok által valamilyen okból fontosnak tartott, és reménységük szerint Istentől is megáldott, egykori döntésről az elmúlt 27 év során kevés szó esett és eshetett. Szerénytelenség is lett volna erről kürtöltetni. Az igazán fontos számunkra, hogy a több, mint egy éve már elkezdődött, és azóta számos alkalommal gátolt találkozó keretében most a gyülekezetek egykori képviselői és utódjaik közösen és szeretetben, Isten iránti hálával megemlékezhettek.
Köszönet azoknak a helyi gyülekezeti tagoknak és szervezeteknek, akik a miskolci reformátusok vendégül látásában közreműködtek és adományaikkal a szállás és ellátás terheit önzetlenül magukra vállalták.
Az Isten szereti és megáldja a jószívű adakozót.
„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (II. Kor. 9:8)
