Az Eszéki Református Egyházközségről néhány szó

Istentiszteleten az eszéki gyülekezetben, 2014.

Az Eszéki Református Gyülekezet

Amikor az eszéki gyülekezetre gondolok, egy régi megkopott kapubejárat jut eszembe a Vukovár utca 3. alatt, amelyen át eljutunk a teremig, ahol az alkalmainkat tartjuk. Valamint egy ének: „Ó Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, bejönnél már de némán kulcs fordulásra vársz….”.
Miért pont ez az ének? Talán azért, mert éppen adventi időszak van, amikor ezeket a gondolatokat leírom. A fent említett megkopott kapubejáratot rendszeresen használjuk, ki-be nyitogatjuk, csukogatjuk, zárjuk az eszéki egyházközségben lévő gyülekezeti tagokkal. Ők azok a személyek, akik a városrész különböző irányaiból útra kelnek, hogy a délután 4 órától kezdődő Istentiszteletre eljussanak. Gondoljunk bele, mire hétről-hétre eljutnak a gyülekezeti teremig, mennyi ajtón keresztül haladnak át, amíg eljutnak a mi kicsi termünkbe. Oda, ahol lehetőségük van meghallgatni Isten igéjét, nyitott szívvel és lélekkel figyelhetnek az örök élet beszédére. Ez a kicsi, de erős gyülekezet vasárnapról-vasárnapra az imádság órájában azt a lelkületet mutatja, hogy valóban az Úr Jézus Krisztus előtt kinyitja az ő szívének ajtaját, amit ez az ének is kiválóan tükröz. Hiszen megtehetnék, hogy korukra, egészségi állapotukra hivatkozva nem indulnának el, hogy ezeket az ajtókat hétről-hétre kinyissák. Panaszkodhatnának, kifogásokat kereshetnének, de nem teszik. Akiknek pedig erejük fogytán, otthon tárják ki szívük ajtaját várva az Urat, imádságban hordozva az Ő nyáját. Mindenkit szeretettel várunk vasárnaponként a Vukovári utcában.
Az Úr áldja meg e kicsiny közösséget.

Kettős Attila
lelkipásztor

Istentisztelet Eszéken, 2014.

Szentlászlói gyülekezeti élet és alkalmaink

Délutáni istentiszteleti résztvevők, Szentlászló, 2017. június

Nézzünk fel

Amikor valakivel találkozunk, vagy meglátunk valakit az utcán, előfordul, hogy észre szoktuk venni, hogy milyen hangulatban van az illető. Ha egyenes a tekintete és derűs az arca, valószínű, hogy jókedvű. Ha szomorú ábrázattal van és lehajtott fejjel látjuk, lehetséges, hogy bántja valami, egyszóval nincs jó lelki állapotban.
Az utcákat járva sajnos naponta látni embereket, akik lehajtott fejjel járnak, különböző okoknál fogva. Ezeket a sorokat olvasva neked is eszedbe juthat magadról, hogy bizony én is jártam már lehajtott fejjel, hiszen életünk folyamán mi is átélhetünk valamilyen lelki megrázkódtatást. Ez a lelkiállapot nem csak egyéni életünkre vonatkozhat, hanem akár közösségi életünkre is. Amikor arról panaszkodunk, hogy mehetnének jobban is a dolgaink. Itt Szentlászlón például panaszkodhatnánk a háborúban megsérült templom befejezetlen állapotára, vagy hogy egyre idősebbek vagyunk, hogy egy-egy imára kulcsolt kezet többé nem szoríthatunk meg, hogy a fiatalok arra kényszerülnek, hogy máshol boldoguljanak. Még mindig nem kész, mennyi időbe fog még telni amíg ismét régi állapotába fogjuk látni templomunkat?!
Igen, panaszkodhatnánk, de a gyülekezetnek van oka az örömre, hisz évről-évre szépen lassan minden a helyére kerül. Vannak alkalmaink a gyülekezetben, a vasárnapi Istentiszteletet lehetőség van rendszeresen látogatni, úgy a Bibliaórákat is. Gyermekeink rendszeresen járnak a hittanórákra, vasárnapi iskolára, konfirmációi előkészítőre. Az idei évben öt gyermekünk állt meg az Úr asztala körül, és tett bizonyságot megváltó Urunkról.

Gyermekeink a faluban évről-évre nagyon várják a nyári táborunkat, lelkesen és rendszeresen megkérdezik időről-időre, mikor lesz már? Gyülekezeti tagjaink imádságos szívvel hordozzák, és az anyukák nagymamák is segítik a munkánkat. Középiskolás fiataljaink, akik régen eljártak táborainkba, mostanra már velünk együtt táboroztató kis csapattá kovácsolódtak. A gyülekezeti tagok és a fiatalok segítsége nélkül már nem boldogultunk volna több mint hatvan gyermekkel a tábori hét folyamán. Ez úton is szeretnénk nekik megköszönni a segítséget. A fiatalok a következőképpen foglalták össze azt a nyári hetet: „Mint minden évben, az idén is sikeresen lezajlott a református gyerektábor Szentlászlón. Azon kívül, hogy jót szórakoztunk és játszottunk, nagyon sokat tanultunk, hogy nem könnyű íjjal célba lőni, vagy éppen patkót dobni. Ha sikeresek akarunk lenni, többször kell próbálkozni. Mi is szerettünk trambulinozni a gyerekek után. A legfontosabb, amit ismét megtanultunk, hogy hinni kell. Reméljük, hogy jövőre ismét ott tudunk lenni és segíteni”.

Érdekesen alakult az újonnan elkészült kerítésünk esete. Nagyon rövid ideig örülhettünk az elkészültének, hiszen egy autó hajtott bele a bejárati kiskapunál (hála Istennek a vezetőnek nem történt sérülése), melynek az oszlopa ki is dőlt. A balesetet szenvedő fiatalember édesapja nagyon lelkiismeretes volt és a lehető leggyorsabban helyre hozatta az általuk okozott kárt. A kerítésünk újra a régi szépségében tölti be szerepét és nyitva áll híveink és az Úr dolgai iránt érdeklődők előtt. Öröm hír az is, hogy az idei évben a templomunkon jelentős munkálatok folytak. Tavasszal az összes ablakkeret, ajtó ismét át lett festve. A templombelső ki lett meszelve szép fehérre. A leglátványosabb talán az, hogy a szószék is hosszú idő után a helyére került. Kívülről az ablakkeretek körül be lett vakolva a fal, így többé nem okoz gondot a befolyó esővíz.
Heti rendszeres alkalmainkon kívül volt több esemény is, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a lelkünk felüdüljön. Adventi énekkari szolgálat, gyermekek karácsonyi műsora, és a táborban tanultakat is megmutathattuk a gyülekezetben, presbiter továbbképzőt szerveztünk, tavasszal pedig otthont adtunk egy csendes napnak, melyre előadónk Nagy János lelkipásztor testvérünk Magyarországról érkezett. Bizonyságtételével megszólította a hallgatókat. A Népfőiskola előadói egy tanulságos estével örvendeztették meg a résztvevőket. Több meghívást is kaptunk Egyházunk gyülekezeteitől, valamint a faluban szervezett ünnepek alkalmain is részt vettünk Igei szolgálattal.

Mindezeket figyelembe véve bátran kijelenthetjük, hogy van okunk felnézni, és előre tekinteni, hiszen csak így láthatjuk meg az előttünk lévő feladatokat. Sőt, ha a Zsidókhoz írt levél 12:2 versét elolvassuk: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”, akkor egy egészen más látásmódra tehetünk szert a mindennapjainkban. Életünk sokkal reményteljesebb, kiegyensúlyozottabb és megbékélt lehet az Úrban! Mert van aki segít és kiáll mellettünk a nehéz órákban, mindig és minden körülmények között. Imádkozzunk gyülekezetünkért, hogy egyre többen meglássák, hogy az Úr szeretete által jó lesz minden.

Kettős Attila
lelkipásztor

A templombelső állványozása, Szentlászló, 2016.

Református gyermektábor Szentlászlón, 2016.

Szentlászlói Konfirmáció, 2016.

Bibliakiállítás egyházunkban a reformáció 500 éves évfordulója alkalmával

A nyomdagépről méretet vesz Lehocki János bellyei asztalosmester Vizsolyban, 2016.

A Reformáció 500 éves évfordulója alkalmával a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely által a XVI. századnak megfelelő technikával és eszközökkel nyomtatott Biblia másolat egy példányának bemutatására több gyülekezetünkben is sor kerül 2017. nyár végétől. Az eredetileg 800 példányban megjelenő Biblia 200 példányban kerül ismét kiadásra. Egy példánya Egyházunk tulajdonába kerül és állandó kiállítás részeként lesz megtekinthető a későbbiek során is.
A Bellyei Református Egyházközség az újra megjelenő Biblia kiadásához az annak lapjain megjelenő két iniciálé, illetve nyomdai cifra elkészítéséhez szükséges anyagi támogatással járult hozzá.

A bellyei műhelyben elkészült nyomdagép, 2017.

A Biblia egy lapjának nyomtatása, Vizsoly, 2017.

A mintaként szolgáló nyomdagép részlete, Vizsoly, 2016.

A nyomdagép a bellyei műhelyben, 2017.

A reformáció Alsó-Baranyában

A reformáció Alsó-Baranyában

„A reformáció jelentősége nem csupán abban van, amit a XVI. század folyamán megvalósított, hanem abban, hogy a reformálás örök útját nyitotta meg. Megmutatta a bűnös ember és Isten közötti kapcsolat közvetlen útját Krisztuson keresztül, papi rend, szentek és más közbenjáró közvetítése nélkül. Dologi jellegű üdvjavak: mise, szentségek, ereklyék, búcsúk stb. helyett a legszemélyesebb emberi tevékenységet, a hitet jelölte meg mint a kegyelem és üdvbizonyosság útját. Külön papi rend és papi ranglétra helyett a hívek egyenlő felelősségét hirdette az egyház növekedéséért. Mindenki számára teljes mértékű személyes részvételt igyekezett biztosítani minden lelki munkában. Örök igazodási alapul a Szentírást és abban az őskeresztyén egyház életét állította mindenki szeme elé.” (Bucsay Mihály)

A Magyar Királyság déli részén, Baranyában és Szlavóniában mintegy 500 évvel ezelőtt Sztárai Mihály volt a reformáció új tanításának első terjesztője. Prédikációival és hegedűvel kísért különösen szép énekeivel messze vidéken térítette a népet.
Az 1540-es években Sztárai Mihály és Szentantali Gergely munkájának nyomán Alsó-Baranyában és Szlavóniában már közel 120 református gyülekezet működött. Sztárai 1551-ben így írt erről egyik levelében: „Hét éve elmúlt már, hogy én Isten akaratából a török uralom alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában az Úr igéjét hirdetni kezdtem és már innen és túl a Dunán és Dráván, az Úrnak gazdag és már túlért gabonájának aratására jött többi atyafiakkal s a Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam, amelyek közül mindegyikben egy értelem szerint hirdettetik és fogadtatik az Úr igéje, éspedig oly nagy tisztasággal, hogy sokan állítják, miszerint jobban szervezett egyházakat azoknál sem láttak, kiknél az Úr igéje ide s tova 30 év óta hirdettetik. Az Úrtól lett e dolog és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Veresmarti Illés püspöksége idején ezek a gyülekezetek, valamint a Duna mentén lévő egyházközségek Tolna, Fejér és Pest vármegyékből 1576. augusztus 16–17-én Hercegszöllősön zsinatot tartottak, ahol elfogadták a 46 cikkelyből álló egyházigazgatási szabálygyűjteményt, amit ma Hercegszöllősi kánonok néven ismerünk. Évszázadokon keresztül ez az irat jelentette az alsó-baranyai reformátusság intézményi, szervezeti és működési alapját.

Ünnepi istentisztelet Sepsén

Az alábbiakban Varga György lelkipásztor előadását közöljük. Elhangzott Sepsén a pünkösdi istentisztelet befejező részeként, 2017. június 5-én délelőtt.

²⁵ Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ²⁶ Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” ²⁷ Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” ²⁸ Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”(Lukács 10:25-28)

² és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Pál. Efézus 5:2)

Kedves testvérek! 

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit a reformáció 500. évfordulója alkalmából!

 Az idei, 2017. évben ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. Ötszáz éve egy német Ágoston-rendi szerzetes, Luther Márton (Martin Luther) közzétette 95 tételét, amelyben közös gondolkodásra hívta a vallásos, a kulturális, a civil és a politikai élet, és általában a társadalom minden szegmensének a szereplőit: „Emberek! Nézzük! Hogyan igazíthatnánk életünket vissza a helyes kerékvágásba? Hogyan igazíthatnánk helyre mindazt, ami kificamodott emberi kapcsolatainkban?”A hatás elképesztő volt! A hagyomány szerint a wittembergi vártemplom kapujára „szögezte ki” tételeit 1517. október 31-én.

Horvátországban, a Baranya és Szlavónia területén található református gyülekezetek közvetlenül a reformáció kezdete után keletkeztek. Sztárai Mihály 1544-ben érkezett Dél-Baranyába. A híres reformátor Isten igéjét mindenkinek a saját anyanyelvén hirdette. Munkálkodása nyomán sorra alakultak a protestáns gyülekezetek; egy 1551-ben írott levele szerint 120 gyülekezetet alapított Baranyában és Szlavóniában. A baranyai reformáció 500 éves évfordulója 2044-ben lesz aktuális.

Napjainkban világszerte ünnepi megemlékezéseket tartanak. Mi, itt Sepsén e mai napon, pünkösd másnapján emlékezünk a reformáció eseményeire.

A megemlékezés alkalmából elhelyeztünk egy emléktáblát a sepsei gyülekezetben szolgáló lelkipásztorok névsorával, és egy emléktáblát a reformáció, a sepsei gyülekezet fontosabb történeti eseményeivel. Fontosságában ez utóbbi nem hasonlítható Luther Márton 95 tételéhez, de a hatása meglepő volt, ugyanis a pénteken felállított táblát pár órán belül ellopták...

 Az emléktáblán található nevekkel, eseményekkel emlékezzünk a híres reformátorok tetteire:

• A már említett leghíresebb délvidéki reformátor, Sztárai Mihály, a 120 gyülekezet névsorában Sepse nevét is leírja: „Inferior Barovia: Nagy-Harsany oppidum, Kopacs, Bellye, Szepse, ...” (Ember Pál: Historia ecclesiae reformatae in Hungaria et Transylvania 1728., 676-677. oldal). 

• A következő fontosabb reformátor Veresmarti Illés püspök volt, aki bátran kiállt a helvét irányú „reformátio” tanítás mellett, és ismerte Kálvin János, a genfi reformátor tanítását. Nagyharsányban 1574-ben az unitáriusokkal hitvitára áll ki, és győzedelmeskedik. Később a török elfogja és bezárja, majd hálálra ítéli. Váltságdíj megfizetésével szabadul. 1576. augusztus 16.–17.-én Hercegszöllősőn a Zsinatot vezeti. 

• Kálvin János jelmondata „Szívemet égő áldozatul néked adom, Uram” több református imateremben, emléktáblán olvasható, és az égő szívet tartó kéz szimbóluma az emléktáblán is látható.

• Sepsén szolgált 1544-től az eszéki születésű és Wittemberg egyetemén képzett Zigericus Imre sepsei rektor és prédikátor.

Híresebb sepsei származású személyek:

• Wittembergben végzett Sepsei P. Vince, 

• az 1600-as évek folyamán a Debreceni Kollégiumban végzett, szintén sepsei születésű Sepsei János (1633), Sepsei P. Sámuel (1665) és Sepsei Sámuel (1670). 

• Az egyházközség legrégibb tárgya egy ónból készült boroskanna: kis hengeres testű edény tagolt kiöntőcsőrrel. Fedele tagolt, billentője letört, füle deformálódott. Vésett felirata a csőr alatt: „1720”.

• A gyülekezet lélekszáma: 1817-ben 843, 1848-ban 681, 1886-ban 662, 1910-ben 538, 1941-ben 413. 1989-ben már csak 140 főre tehető a református hívek létszáma, napjainkban pedig a gyülekezet lélekszáma még jobban lecsökkent.

A lélekszám 1817-ben a legnagyobb, azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg, és a hívek fogyatkozását követte az egyházi élet hanyatlása is. A hanyatlás kezdetei az 1890-1900 évektől figyelhetőek meg. Okai:

• a lélekszám fogyatkozása (egyke, kevés gyermek születik, később elvándorlás, külföldi munkavállalás),

• az elvilágiasodás, szekularizáció,

• 1920 - Trianon (egy új országban találja magát a gyülekezet),

• az egyházi iskolák államosítása, melynek során nem csupán az épületről van szó, hanem azzal együtt járó veszteségként a református tanítói szolgálat elveszítéséről is, ugyanis a református egyházban ezek a helyi tanítók egyféle szellemi erőt sugároztak: Baranyában több helyütt a polgári egyletek, önkéntes tűzoltó testületek megalapítói, szervezői voltak. Több helyütt a már állami iskola alkalmazottai, tanítói lettek, és még tovább tudták a magyar identitást erősíteni (pl. Zsili Dániel, Rumph Kálmán,). Az említett és ismert tanítók is idővel megöregedtek, meghaltak. Az egyház elveszítette, tanítóját, kántorát, harangozóját, lelkipásztorát...

• A jugoszláviai szocializmus kezdetén az egyházi földeket is elvették, államosították, anyagi téren tovább szűkültek a lehetőségek,

• A szocialista államberendezés csak bizonyos korlátok között engedélyezhette az egyházi munkát,

• a gyülekezetnek nincs helyben lakó lelkipásztora (egyre kevesebben lesznek a tagok és a gyülekezet szórvánnyá válik...

A mögöttünk lévő 20 évet részletesen nem szeretném elemezni, de nem véletlenül választottam a fenti bibliai verset. Egy törvénytudó (mai nyelven jogász, ügyvéd), megy Jézushoz, hogy kísértse, becsapja Jézust. Sikertelen vállalkozás volt ez, Jézus mindig helytáll, és a törvénytudóval mondatja el a helyes választ. A horvátországi reformátuság nem tudott helytállni, a mai törvénytudók, ügyvédek csapdáiba esett, és ez további hanyatlás, meggyengülés felé vezetett. Egykori újságíró barátom - (Vörös Endre, Vörösmart) aki elsőként írt a horvátországi reformátusok megosztottságáról, - írásának ez a címe: „Fogadatlan prókátorok helyett nekünk igaz próféták kellenek”. A megjelenésekor is tetszett már a cím, de akkor még nem tudtam, hogy az egész azóta kialakult helyzetre, a következő 15 évre is alkalmazható lesz. Sajnos igaz lett. Prófétai írás volt ez.

Tény a megosztottságunk, tény a széthúzásunk. Addig nem is lesz egység a sorainkban, amíg nincs közös nevezőnk. A mai megemlékezés azonban egy közösséggé tudott formálni bennünket, és így csak a lelki értékek – s hitem szerint – a keresztyénségünk komolyan vétele tud egységet teremteni magyar ember és magyar ember, református közösség és református közösség között! Sokat tenne és jelentősen előrevinné az ügyünket, ha komolyan hinnénk az Istent, s komolyan vennénk a keresztyénségünket! Jézus mondása, és az apostol írása szóljon nekünk is: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz, „2és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket”.

Dél-baranyai magyar közösségünk e meggyengülő állapotában fogyatkozó közösség. Nem lehet tömegekben gondolkodnunk, de bátorítson bennünket Berzsenyi Dániel verse: „Nem sokaság, hanem Lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat” (A magyarokhoz). 

Legyenek a jelenlévők mindannyian a reformációról való megemlékezés bátor résztvevői! A mai napon itt, Sepsén, felavatjuk a helyben szolgáló lelkipásztorok emléktábláját. Sajnos a „Református Tanösvény” 1. állomásának a felavatása az említett és sajnálatos lopás miatt elmarad, de reméljük, hogy egy későbbi alkalommal arra is sort keríthetünk. A szeretetvendégségen való részvétellel szeretnénk egy fórumot is teremteni, hogy egymást erősítsük. A folytatásban pedig június 25.-én találkozunk Vörösmarton.

A reformáció 500 éves évfordulójára, pünkösd másnapján a Szentlélek eljövetelére emlékezve szóljon hozzánk Bódás János verse:

(Semper Reformari)

„Bizony, bizony, a „Semper reformari”
ideje jött el s elsősorban ránk!
Nem szekta, „izmus”, Róma most a kérdés:
bennünk lobbanjon újra fel a Láng,
a szent Láng, ami őseinkben égett,
mitől sok fásult szív tüzet fogott
s áldozva szolgálták a hazát, s népet,
szerények, tiszták voltak, s boldogok.
Itt az idő, hogy a Lélek vezessen,
s azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:
nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak
majd református reformáció!”.