„És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.” (Ésa. 49:23)
„Kedves Testvéreim, ismét, a napi igék szerint visszatérünk a példákkal való magyarázatokhoz. Nem kell ugyanis a keresztyén vallás alapjait és hitünkbeli meggyőződésünket hosszan ecsetelni. Ésaiás is, amit megmondott, azt megmondta. Aki pedig érti, az érti, aki nem, az utánaolvas, hogy vajon miért is mondta azt, amit, és megérti ezek után, vagy nem foglalkozik az ember a mondanivaló és üzenet lényegével, és halad tovább a maga útján. Ilyen emberből van manapság a többség. Szeretni kell őket.
Mi olyanok vagyunk, akik utánanézünk, keressük és meg is találjuk az üzenetek értelmét és ránk vonatkozó részét, már ha nem értettük eddig istentapasztalatunk szerint meg rögtön, ami fontos, és ami előre visz bennünket.
Milyen az Úr nagyságos hatalma, és miért vagyunk mi magunk is urak az élethelyzeteinkben?
Lutherről mondják, hogy utazásai közben néha nem volt elég pénze, hogy kifizesse a szállását, ételét és italát. Jah, akkoriban még szegények és sok helyütt földönfutók voltak a lelkészek. De Luthert sokan ismerték, nem véletlenül, hanem másról volt híres, nem arról, hogy nem fizetett valahol azért, amit kapott, mert egyébként nem volt tehetetlen ember. Egy helyen felismerték, és nem kértek pénzt tőle a kosztért és kvártélyért, hanem a panziós arra kérte fizetségként mindezekért cserébe, hogy hagyjon valami üzenetet a többi vándornak, írjon, vagy véssen valamit a fogadó falára, maradandóként. Luther ezt írta fel: „mi az Úréi vagyunk.”
Ezt sem könnyű megérteni elsőre, ezért kutassuk fel, hogy, de milyen magyarázatot fűzött Luther az írásához? Azt mondja az Úr, hogy vigasztalódjunk, hogy nem a magunkéi vagyunk, hanem az Úréi, mert, hogy az Úréi vagyunk, így magunk is urak vagyunk. Urak, nevezetesen az elesettség, nyomor, fájdalmak, betegségek, a magányosság és elkeseredés, valamint gyász felett. Mert, és végül, de nem utolsó sorban, urak vagyunk a bűn és a halál felett.
Háát, kedves Testvéreim, volt önbizalma Luthernek, azt nem mondhatjuk, hogy nem volt. És milyen jó volna, ha a mai világban tapasztalt túlzott önbizalmaskodás helyett ez az attitűd volna a miénk is, csak egyszerűen, hogy urak vagyunk magunk is. Nem Istenhez hasonlítva magunkat, hanem Isten Igéje, Fia és Szentlelke által, csupán azzal a lelkülettel, ahogy Ésaiás is mondja: akik az Urat várják, meg nem szégyenülnek…”
________
Napi igénk a 2025-ös évi Református Kalendárium igefonala alapján került idézésre, amely része a Herrnhuti Testvérközösség által 1731 óta minden évben összeállított Losungen 2025. esztendőre szóló igehelyeinek. 2025. február 18.
Fényképek: Az eszéki közös bibliaóra alkalmán készültek, mely összejövetelünk folytatására készülünk holnap délután, 16.00 órai kezdettel, Kopácson.
(je.)
