Istent és az Ő kijelentését eszünkkel és tudományunkkal nem tudjuk teljesen megérteni, felfogni és megmagyarázni. Ugyanakkor Isten kijelentése számunkra három forrásból is a segítségünkre van abban, hogy Őt meglássuk az életünkben. Az egyik formája a kijelentésnek az írott ige, Isten szava, melynek közreadója a Biblia. Az ószövetségi és az újszövetségi írásokban Isten magyarázza magát, szándékát és akartának eredetét, majd végkifejletét. Ezek az írások gyakran történeteken keresztül mutatják meg, milyen az Isten, és mi az Ő akarata. Ilyen forma másodjára a mi történelmünk is, múltunk és jelenünk. Harmadszor pedig ilyenek a cselekedeteink is, vagy a körülöttünk, velünk kapcsolatban lévők cselekedetei is. Az isteni kijelentés eszközei vagyunk mindnyájan, akiket és amiket Isten indít útjára, hogy kijelentéseinek három formáján keresztül is megérthessük lényegét.
Május ismét egy keresztyén ünneppel múló hónapunk. Erre készülünk. Imádságunkban mindenkiért szót emelünk, így olvassuk és mondjuk együtt fohászunkat, mely bűnvallás, hálaadás és köszönet mindenkiért:
„Mennyei Édesatyánk! Sok tekintetben magunkra ismerhetünk, amikor a jézusi történeteknek a szereplőit, az ő cselekedeteiket, gondolkodásukat, eljárásukat, fellépésüket vizsgáljuk. Ez is csak azt mutatja, hogy sem korok, sem idő nem választ el bennünket a mi keresztyén társainktól, hanem mindenkivel egybeköt a krisztusi szeretet és a krisztusi jelenlét. Nincsenek ezer-kétezer évnyi különválasztások és különbözőségek emberileg. Ugyanúgy, mint ahogy nem lehetnének a mi egyházi családjainkban sem ilyen szétválasztások és különbözőségek. Sem a felekezetek között, sem a reformátusok között, sem a felmenők és a lemenők, az apák és a fiak és a nagyszülők és az unokák között. Ugyanígy, ahogy Krisztuson keresztül mindannyian egy családba, egybe kell tartozzanak, ugyanígy a mi szűkebb családjainkban is ezt élhetnénk meg. Mi mindannyian egybe tartozunk. Kérünk Téged, hogy erősíts bennünket ebben az indulatban, mert tudjuk, hogyha Krisztus jár előttünk ezen az úton, akkor ez jó, akkor ez szent dolog a mi számunkra. És ami szent dolog, ott jelen vagy Te is. Mert a szentség azt jelenti a mi számunkra, hogy a Te számodra elkülönített, Te azt külön kezeled, Te arra vigyázol, Neked az fontos, Neked az szeretett dolog, mint ahogy a legszeretettebb dolog számodra a Te Fiad, a szent Jézus Krisztus volt, és őrajta keresztül fogadsz bennünket is gyermekeiddé és tanítványaiddá. Kérünk Téged, hogy ebben a jelenvaló világban a Te Szentlelkednek közösségét építsd mi közöttünk, hogy ez a Szentlélek közösség jó szót találjon azok felé is, akik vigasztalásra vágynak, akik jó szóra, akik valamilyen gyógyító igére, akiknek könnycsepp kócolja orcájukat, de a szívükben mégis zuhatagok vannak. Kérünk Téged, hogy így áldj meg bennünket a Te közösségeddel a jövőben is, hogy ünnepeinkre építkezve az üzenetedből újból és újból magunkra találjunk és egymásra találjunk. Kérünk Téged, áldd meg a mi gyermekeinket, kicsinyeket, akik a jövőbe vetett reménységünket testesítik meg. Áldd meg az időseket, áldd meg azokat, akik végóráikat élik, akiket valamilyen tisztességre kell, hogy elválasszunk, és mi magunk kell, hogy gyakoroljuk a testvéri szeretetet velük szemben. Adj ehhez elég erőt, bátorságot és teljesen vond el előlünk a félelmet, hogy ne féljünk. Ahogy Krisztus is mondta, ahogy az angyal is mondta, ne félj, én veled vagyok egészen a világ végezetéig. Ámen.” (Hercegszöllősön elmondott ima, 2024. április.)
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanács ülést tartott 2024. április 23-én, kedden a kopácsi Református Lelkészi Hivatalban.
A mintegy kétórás, jegyzőkönyvezett zsinati tanács tárgyalás Varga György püspök áhitatával kezdődött az I. János 1:1-4 igehely versei alapján:
„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel érintettünk az életnek igéjéről. Az élet megjelent, láttuk, tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen.”
Ezt követően a napirend szerint a Tanács megtárgyalta többek között az éves missziói tervben foglalt lezajlott eseményeink eredményeit és a tervezett alkalmakat (ünnepi, Református Nap és Fórum, gyülekezeti kirándulások). A tisztségviselők beiktatásának időpontját meghatározta, melyről hamarosan közleményt fogalmaz meg és meghívókat küld szét. A határidős feladatok sorait rendezte és áttekintette a tagság nyilvánossága előtt.
Szóba került még újabb iratmissziós és gyülekezeti adminisztrációs kiadványaink szerkesztésének és kiadásának terve és végrehajtása, valamint a 2023-as évi költségvetés elfogadása és a 2024-es évi tervek jóváhagyása, melyeket Varga György püspök terjesztett elő és állított össze Kettős Csiffáry Éva segítségével.
Nagy érdeklődés mellett a Generális Konvent és a Kálvini Egyház képviselőivel folytatott, minden hónapban lefolytatott találkozókat ismertette az Elnökség. Értékelve megállapítást nyert, hogy egyértelműen sem a Generális Konvent képviselete részéről, sem különösen annak tagegyháza, a Kálvini Egyház részéről nem megértett és feldolgozott a jogutódlásról szóló két jogerős végzésben – úgymint a Cégbíróság legfelsőbb bírósági határozata, valamint az Alkotmánybíróság ez előbbi végzés felülvizsgálatára szóló elutasító végzése – foglaltak elismerése.
A két egyház békés egymás mellett élésének a Kálvini Egyház és a Generális Konvent megbízottjai által javasolt módja a két szervezet olyan módon történő egyesítése, mely során a törvényesen jogutód szervezet, nevezetesen a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház csatlakozzon be az abból kivált gyülekezetek által 1999-ben alapított Kálvini Egyház alá, melynek jelenlegi püspöke az eszéki pünkösdista szemináriumon tanult és református tanulmányokat nem végzett. Ez a megoldás, bár a Generális Konvent egyetértését bírja, nagyon messze van attól, amit egyházunk körülményei és adottságai és szándékai jelenleg lehetővé tesznek. Érthetetlen, hogy a kárpátaljai magyar református egyházak közössége miért minősíti le magát ezzel a véleményével. Magyarázatot álláspontjuk megismerésének érdekében nem kaptunk. (Jelen posztunkat ebben a bekezdésben 2024.05.08-án kérésre változtattuk.)
Összességében az elmúlt időszak gyülekezeti eseményei és a tervekben foglaltak reményt adnak arra, hogy egyházi életünk lelkiekben és testiekben is gyarapodjék. A Zsinati Tanács tagjai, mint a helyi gyülekezetek felelős vezetői a lelkipásztorokkal együtt mindet elkövetnek azért, hogy református társadalmunkban a hitvallásaink és egyházi alkotmányunk szerint folyjék életünk. A résztvevők Jézus Nagy Parancsolatára tekintenek és bíznak életünk Isten mindent igazgató és akarata szerint való kibontakozásában. Legyen Istené a dicsőség!
Igen jó nekünk itt lenni és igen jó nekünk a Te igédet hallanunk. Ezért kérünk Téged, hogy ne tégy bennünket erőtlenné a Te tanítványságodban, ne tégy bennünket kicsinyhitűvé, kételkedővé. Szabadítsd föl a mi szívünket a félelemtől, az aggodalomtól, a reszketéstől, amiben pedig ebben a világban annyi okunk van, hogy így viselkedjünk, így legyünk, így jöjjünk, keljünk, járjunk. Mégis itt a Te házadban Igédet hallgatva és olvasva megnyugvást, békességet találhatunk. Kérünk Téged, hogy ezt add most nekünk, hogy aztán ne csak a falak közé szoruljon a Te tudományod és a Te ajándékod, hited, áldásod, kegyelmed, irgalmasságod, hanem a falakon kívül is, a mi egész közösségünkben, amely itt megtalálható szeretett családjainkban, testvéri közösségünkben, faluközösségünkben, egyházunkban, nemzetünkben és országunkban. Kérünk Téged, hogy így ismételtesd újra és újra a Te feltámadásodnak igéjét ebben a gyülekezetben, és így Bellyén, Csúzán, Eszéken, Harasztiban, Hercegszöllősön, Darócon, Karancson, a sokat szenvedett és támadott Kopácson, Kórógyon, Kőben, Laskón, Pélmonostoron és Rétfalun, Szentlászlón, Vinkovcin és Vörösmarton, és Horvátországban valamennyi helyen vagyunk is, Fiumén, Splitben és Zadaron, és a tengermelléken véges végig, és a fővárosban is. Légy érte áldott, nyisd meg a fülünket, szemünket a hallásra és a látásra, Jézus nevében könyörgünk Tehozzád. Ámen.
Múzeumaink és könyvtáraink napja, 2024. Ref. Sajtószolg. 2024. április. 23.
Mennyei Édes Atyánk, köszönjük Neked ezt a mai szép reggelt, vasárnap délelőttöt.
Köszönjük, hogy a Te igéddel foglalkozhatunk, a Te szavadat hallhatjuk és a Te szód megelevenedik a mi lelkünkben, a mi szívünkben. Olyan, mintha lefordítanánk azt egy idegen nyelvről úgy, hogy mindannyian értsük, hogy megértjük és beszélgetni tudjunk egymás között róla, hogy aztán ne csak beszéd maradjon az miközöttünk, hanem cselekedet, bizonyosság, határozott tény, amit az evangélisták írtak és amiről tudósítottak bennünket; hogy Jézus feltámadott! Nincs a sírban, hanem előttünk megy Galileába, amint meg is mondotta.
Kérünk azért Téged, hogy most a mi szívünket és lelkünket teljes odaadással tudjuk Te előtted kitárni, hogy befogadjuk a Te üzenetedet, megértsük, értelmezzük, lássuk, halljuk.
Így kérünk Téged most, hogy ebben az órában hadd tudjunk ezzel az indulattal elcsendesedni, csak a Tiéd lenni.
Köszönjük, hogy ha ezt megadod nekünk, köszönjük, hogy Te szeretsz bennünket. Olyannyira, hogy a Te egyszülött Fiadat értünk adtad, hogyha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Feltételezhetően nyomásgyakorlás céljából lépett színre a Generális Konvent és a Kálvini Egyház mellett a kopácsi ingatlanüggyel kapcsolatos bírósági tárgyalás előtti napokra időzítve a Horvátországi Római Katolikus Egyház egy egyszer már bocsánatkéréssel végződő ügyben leszerepelt érseke, Hranic úr.
A nyomásgyakorlásnak ilyen formái nem ismeretlenek a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházzal szemben az utóbbi 25 évben.
„A kopácsi református templomot eddig legalább nem törték fel a tulajdonos háta mögött sem az éj leple alatt, sem nappali időben, bár hirdetőtábláját pár évvel ezelőtt megrongálták és egyházi székhely tábláját lefújták vörös festékkel. Az elkövető személye is ismertté vált, de a csekély anyagi értékű rongálás, és főtiszteletű Kettős János püspök kegyessége miatt a felelősségre vonás halasztást nyert.” – nyilatkozta az esetről a HMRKE zsinati titkára, Erdős János.
Feltörték helyette a bellyei és a sepsei templomot, és most ez előbbiben ökumenikus alkalmat tartanak. Ünneplik az 1999-ben anyaegyházától elszakadt és új alapítású Kálvini Egyházat és a Római Egyház horvátországi hegemóniáját, amely mindenkinek javára van, a horvátországi reformátusokat kivéve.
Április közepén Markócra kirándult a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezésében egy népes gyülekezet. Markóc az Ormányság legnyugatabbra fekvő falva, lakosainak száma alig éri el a hetvenet. Korfa szempontjából nem az általános ormánysági elesettség, hanem az a remény jellemzi, amely azt vetíti előre, hogy szerény lehetőségei mellett jövője is van.
A markóci alapítványi házban a kályhába be kellett gyújtani, mert az időjárás az előző napok nyári melegéből hirtelen, szinte egy nap alatt megváltozott. Beköszöntött a dátum szerint várható papírforma időjárás, amit nagy szél és délután már eső is követett. De addig is volt programja a szabadban a szakácsoknak és házigazdáknak: közös ebéd, kirándulás, majd a helyi közösségi ház kertjének és a helyi kis néprajzi gyűjtemény megtekintése. A közösségi házban régi barátunkkal, Pálfai László vajszlói presbiterrel volt alkalmuk aktív gazdálkodóinknak eszmét cserélni a mindenki által csodált kopácsi főszakácsunk szabadtűzön, vadhúsból készült pörköltje mellett.
Mindeközben napunkat Markócon a Zsoltárok könyve első öt részének versei, majd a templomban a 16. zsoltár válogatott versei és némi magyarázat kísérte, ezek a versek adták a köszöntést és a búcsúzás igéit is. Délután a helyi közösség által kitakarított templomban a drávafoki lelkipásztor, Unger Károly nagytiszteletű úr volt a házigazdánk. A húsvéti üzenet szerint Jézus szavaival köszöntött valamennyiünket: Békesség néktek! Jézus megjelent a tanítványok között, miközben azok búsultak, de Jézus feltámadása kétségtelen bizonyossággá vált számukra. Példaértékű, hogy Jézus nem a vele történtek gyalázatát és gonoszságát emlegette fel a megpróbáltatásokat átélt tanítványi körben, hanem új távlatokról beszélt és reményt öntött az elkeseredettek szívébe. Ezt követően Varga György püspök köszöntésében megemlítette rég volt gyülekezeti szolgálatait az ormánysági gyülekezetekben, melyekre szeretettel emlékezik még ma is, bár az az időszak honfitársaink számára rendkívül nehéz volt a háború borzalmai miatt. Döme Julianna asszony, aki a helyi gyülekezet gondnoka és a markóci családi néprajzi gyűjtemény fenntartója, elmondta, hogy a háború zaját hallva a Dráván innen, sokat imádkoztak a markóciak is baranyai és szlavóniai népünkért, és soha, máig sem hagytak el bennünket ebbeli buzgóságukban. Páprád polgármestere, Vörös Kálmán szólt a polgári és egyházi kapcsolatok ápolásának fontosságáról és arról, hogy mind elöljáróként, mind pedig református gyülekezeti gondnokként keresni fogja a kopácsi barátaival és közösségünk tagjaival továbbra is azt a szeretetteljes közösséget, amelyre a mai alkalom is igaz példa. Erdős János titkár búcsúzásképpen a 16. zsoltár versei alapján arról szólt, hogy nem vagyunk hontalanok és idegenek ezen a földön, hanem mi, baranyaiak, ormányságiak, szlavóniaiak az atyáinktól ránk hagyott „kies föld” és szép örökség lakói. A földet művelni, az örökséget, életterünket pedig őriznünk kell. Nem „valahol lennünk kell”, hanem kinek-kinek a maga öröksége helyén, tettben, gondolatban, cselekedetben. Örökséghelyünk még a babiloni fogsághoz hasonlító helyzetekben is arra buzdít Jeremiás szavain keresztül, hogy „Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit…”.
A hidegre vált és esős idő ellenére jó kedvvel, és a hallottakat-látottakat szívünkbe zárva indultunk a kétórás útra a nyitott határon át, otthonainkba. Reméljük, hogy senki sem fázott-betegedett meg az úton. Hálát adunk a hazaérkezést követően az Atyának a biztonságért, melyet Tőle kaptunk, és a szeretetért, melyről Ő gondoskodott a markóciak személyén keresztül.
„Az Úr az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem.” (Zsolt. 16:5-6)
Kinek mondotok engem ti? – kérdezi Krisztus a tanítványokat. Krisztus kérdésére Péter válasza tömör és határozott. Nem kér időt a gondolkodásra, nem halasztja el meggyőződése és hite által ihletett meglátását. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – válaszolja.
Ez az az igazság a Krisztus látásban, amely szilárd, mint a kőszikla, amelyre az ekklézsia épül. Az eredetiből lefordított szövegben az „anyaszentegyház”. Nyilvánvaló, hogy nem Péter személyének szól Krisztus válasza, hanem a bizonyságtételnek, amely a fenti mondatban nyert tömör és határozott megnyilvánulást egy egyébként hozzánk sok mindenben hasonló, bukásra és felemelkedésre képes és természete szerint hajlandó ember (Péter) ajkáról. Ennek a bizonyságtételnek a tulajdonsága, hogy még a „pokol kapui sem vesznek erőt rajta”.
A közösség gyakran, lehet bár jóindulatú, de gyakran téves állásfoglalása után, mely arra vonatkozik, hogy „Mit mondanak rólam az emberek?”, Jézus rávezet bennünket a személyes hit megvallásának református keresztyén fontosságára. Ezt akkor láthatjuk meg, ha magunkra alkalmazzuk Jézus kérdését, amely így szól ma is hozzánk: kinek mondotok engem ti?
A fenti gondolatok alapján szólt az igehirdetés vasárnap a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház három gyülekezetében, Szentlászlón, Kopácson és Eszéken.
2024. április 14-én helyettesítő lelkipásztor tart istentiszteletet Szentlászlón, Kopácson és Eszéken, a többi helyen az istentiszteletek a szokásos rendben történnek.
A helyettesítő szolgálat igehirdetési textusa a Máté evangéliumának 16. részében, a 13. verset követően így olvasható:
„Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.”
Kinek mondanak engem mások?
Kinek mondotok engem ti?
A személyes hitvallás értéke a boldogság.
________
Képünkön a Szentlászlói gyülekezet látható 2023 nyarán, helyettesítő istentisztelet alkalmával.
________
Kedden, április 16-án gyülekezeti kirándulást szervez a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház lelkészi kara Magyarországon a Duna-Dráva Nemzeti Park területére. Az idei első össz-gyülekezeti utazást reményeink szerint több hasonló is követi majd 2024. Beszámolónkat jövő héten oldalunkon olvashatják majd. Isten áldja meg a készülődést és az utazás minden percét.
Mennyei Édes Atyánk, tudjuk a tanítványoktól, hogy milyen jó a Te közelséged, hogy mennyi bátorítást adsz nekünk. Hogyha éhezünk, akkor Te megelégítesz bennünket, ellátsz minket élelemmel, ha szomjúhozunk, akkor megitatsz bennünket. Az örök életnek a forrása is, és a Te igédnek a forrása is ez, hogy olyan jó nekünk Veled, olyan jó nekünk itten. Kérünk azért Téged, hogy ezt az üzenetet tudjuk elvinni a mi közösségeinkbe, családjainkba, mindazok számára, akik hasonlóképpen a Te közelségedben kapnak megnyugvást és bátorítást, hogy ne féljenek ebben az életben, mert mi, a Te gyermekeid a bátorságnak, a cselekvésnek, az igazságnak, az útnak és az életnek a küldöttei vagyunk ebben a világban. Kérünk Téged, hogy erősíts meg minket a mi szeretteink körében. Lehessünk a gyászolóknak vigasztalója, erősítője a betegeknek, és valamennyien lehessünk az örök életre való elhívásnak a kedvezményezettjei, mert azokat, akikről tudjuk, hogy Te szeretsz, Te meg is áldasz. Nem jelen valóságodon keresztül a Krisztusban, mint ahogy annak idején tanítványaidnak kiváltsága volt ez, hanem a Te Szent Lelkeden keresztül, amely itt munkálkodik bennünk, általunk és közöttünk, a mi testvéreink javára a Te akaratodból. Kérünk Téged, hogy áldj meg bennünket, a mi gyermekeinket, unokáinkat, szüleinket, nagyszüleinket, házastársainkat, és mindenkit, aki körülvesz bennünket annak a falunak, vagy városnak a közösségében ahol élünk, ennek a gyülekezetnek a közösségében és taníts bennünket alázatos szívvel imádkozni Hozzád, Mi Atyánk…
