Budapesten a Várban, a Mátyás templom és Halászbástya között a kenyérszentelési ünnepségen, augusztus 20-i ünnepségünk napján egy fakszimile Káldi Bibliából olvasták fel Jézus szavait. A magvető példabeszédét hallhatták a jelenlévők, akik ünnepelni jöttek össze. „Ahhoz, hogy kenyeret tudjunk törni, ahhoz búzát kell vetni. A búzát az őseink úgy hívták élet, a kenyérről azt mondta Jézus ” Én vagyok az életnek kenyere”. Ezeket az évezredes bölcsességeket őrzi ez a Biblia”- mondta a püspöki tanácsos, akinek vezetésével ezekben a napokban is folyik a biblianyomtatás.
Ebben a műhelyben, a Kehidakustányba tervezett Magyar Nyomdaipar-történeti Élménymúzeum még Vizsolyban működő műhelyében nyomtatták ki azt a Vizsolyi Biblia fakszime bibliát is, amely egész augusztusban megtekinthető a Kopácsi Református Gyülekezet birtokában. A Biblia ezen példányának 1590-es években használt nyelve kis gyakorlással és alkalmazkodással ma is érthető és élvezhető a figyelő fülnek és szemnek. Rendkívüli élmény ezeket az egykor őseink által is anyanyelvünkön használt könyveknek az újra „meg”-olvasása, mindenkit bíztatunk, hogy próbálja ki saját maga is. Áldás legyen rajta!
Képeinken a kopácsi lelkészi hivatalban gyönyörködnek és olvassák a Vizsolyi Bibliát a „Református Fórum” látogatói az igehirdetést és előadásokat követően.
Nagy szeretettel köszöntötte a megjelent híveket augusztus 10-én Nagy Attila Gyula vendég előadónk a Református Fórumon, melyet a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteinek képviselői hívtak össze összetett, és később részben megvalósuló napirendi pontok szerint.
Nagy Attila Gyula főgondnok, siklósi gondnok és presbiter, a regionális presbiteri szövetség elnöke régóta kedves ismerősünk egyházi köreinkben. Kapcsolataink még édesapja szolgálatain keresztül kezdődtek. Előadónk feleségével érkezett most Kopácsra, és volt szintén hallgatója a bizonyságtételeknek és további előadásoknak.
Köszönjük a testvéri együttlétet mindkettejüknek, mert hozzájárultak ahhoz, hogy hosszú idő elteltével tartalmas és tanulságos, tanító és lelkigondozói, szeretetteljes szavakat hallhattunk ismét-végre egy, a Magyarországi Református Egyházhoz tartozó testvérünk szolgálatából. Ritka alkalmak ezek, melyeket meg kell becsülnünk. Nem szabad feladnunk a reményt, hogy találkozhassunk testvéri köreinkben egymással, még ha nehéz is az életben megfélemlítéstől mentes kiállást tanúsító bizonyságtévőkre találnunk.
Nagy Attila Gyula beszéde kezdetén az alsóbaranyai és szlavóniai református testvéreket köszöntötte szeretettel. Egy igét hozott bevezetőül a János evangéliumából, a 17. rész 17. versét. Ez szerint kérte a mindenható Urunkat, hogy hallgassa meg azt a kérést, amit még Jézus Krisztus kért a tanítványaira az Atyától; hogy az itt jelenlévő tanítványokat, az itteni gyülekezetet is szentelje meg a mindenható Úristen. Így szól az ige: „Szenteld meg őket az igazsággal, mert a Te igéd igazság”.
Ezután ezekkel a szavakkal folytatta, majd megtartotta előadását: „Kedves testvérek, három témáról szoktam, vagyis terveztem beszélni, ami érinti a presbitereket, a presbitériumot, a gyülekezetet és sajnos a családokat is. Az első a függőség, a második a házasságról szól, és harmadikként a presbiterségről, mert ez a három mind összefügg.”
Kívánjuk, hogy előadónk, és családja életét Isten áldása kövesse a továbbiakban is, és legyen még alkalmunk együtt istentiszteletet tartani, találkozni, eszmét cserélni a jövőben.
A kopácsi „Református Fórum”-on, augusztus 10-én egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház főjegyzője az alábbi szavakkal köszöntötte igehirdetésének kezdetén a megjelenteket:
„Sokszor, amikor az egyházról beszélünk, és ezt a szót valakinek kiejtjük, akkor valakinek szinte borsódzik a háta. Szinte azt gondolja, hogy hát, ez a közösség…, odamenni…, szinte nem is tudom. Azt mondja, hogy ezek is széthúznak, és mi mindent tesznek, mondanak. És valóban, ha az egyháztörténelmet nézzük, amely több, mint 2000 éve tart, arra sok minden negatívum is rácsatolódott. Hozzá kapcsolódnak háborúk, viszályok és sorolhatnánk ezeknek a mivoltát, de mégis hiszem, hogy számunkra, akik itt vagyunk, az egyház egy olyan közösség, lelki közösség, amelybe jó odatartozni.
Egy olyan közösség, ahol otthonra találunk, ahol Isten közelségében lehetünk, ahol megformálódnak hitvallások, és Isten igéjét követjük, és az szerint próbálunk élni, mint szolgálattevők, mint Isten szolgái valamennyien. Őszintén az igét tartva maguk előtt vezérfonalként, azt próbálva követni minden nap imádságban és lelki közösségben az Úrral. Sokak véleménye ellenére a földi anyaszentegyházat, amelybe betagolódunk, és amelynek tényleg vannak hiányosságai is, és amelyről az ige mégis azt mondja, hogy Krisztus azt megtartja. Megtartja az Ő anyaszentegyházát, megtartja ezt a lelki közösséget, megáldja. Hát így kérjük mi is Isten áldását a mi tanácskozásunkra. Így kérjük Isten áldását a mi életünkre…”
A Fórumon a gondnokok és presbiterek meghatározták a horvátországi reformátusok egységes egyházi működésének lehetőségét biztosító feltételek sorát. Ezek alapján emberi igyekezetünk szerint megvalósítható egy hitvallásos és igei alapokon, a törvények szerinti együttműködés minden jóakaratú akár egykor volt, és legfőképpen ma is tagságunkba tartozó református hívünk között.
„Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, viseljétek el egymást szeretetben, és igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében. Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van. Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasságba, foglyokat vitt fogva, és ajándékokat adott az embereknek. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelentene, mint hogy előbb le is szállt a föld alsóbb részeire. Aki leszállt, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön. És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által. Ellenkezőleg: az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban. Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.” (Ef. 4:1-16)
Szent István király és az Új kenyér ünnepe keretében Isaszegen találkoztak horvátországi magyar oktatásügyi képviselőink a helyi barátaink meghívásának eleget téve. A városi ünnepség istentisztelettel egészült ki, melyen a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház püspöke, Varga György, csúzai lelkipásztorunk szolgált.
Református híveink egy csoportja a csúzai református gondnok, Pinkert Ida vezetésével másnap a Gödöllői Kastélymúzeumba látogatott el, ahol a magyar történelem változatos időszakainak állandó kiállítását tekinthettük meg. Köszönjük Isaszeg városának és barátainknak a vendéglátást! Gazdag élményekkel tértünk haza és bízunk benne, hogy testvéri kapcsolataink a földrajzi távolság és egyéb körülmények mellett is fenntarthatóak és erősödtek találkozásunk által.
„Boldog az nemzet, amelynek Istene az Úr.” (Zsoltárok 33:12)
Az augusztus 20-án, Szentlászlón az Államalapító Szent István királyunk Ünnepe alkalmából rendezett megemlékezésen Kettős Attila lelkipásztor szolgált az ünnepség keretében a gyülekezet tagjai és a megjelentek előtt. Énekszóval szolgált a Rozmaring énekegyüttes.
A történelemnek, amelyet emberek élnek és szenvednek, furcsa fricskája, hogy a Hercegszőllősi Zsinatra való megemlékezésünk 2024-es évi alkalmán a történelmi ismereteket a jelen eseményei egészítik ki és igazolják.
A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben, általában a hercegszöllősi református templom helyszínén minden évben összegyűlnek a hívek augusztus 16-17. napjain, hogy megemlékezzenek atyáik csekeledeteiről és az abból maradt örökségről, amely a tarisznyánkba még ma is alig fér. Vörösmarti Illés püspöksége alatt 1576-ban is ezeken a napokon gyűltek össze azok a prédikátorok, aki megjárták Magyarország iskoláit és a neves külföldi egyetemeket, hogy vallásuk és hitük tudományát megosszák népükkel a Duna mente gyülekezeteivel, azokkal is, amelyek abban az időben török megszállás alatt leledztek. Felkészülten érkeztek és lélekben minden bizonnyal gazdagon távoztak prédikátoraink. Egyházkerületet alapítottak háborús időben, alkotmányt, szabályrendeleteket hoztak, rendelkezéseket vezettek be, amelyek az egész ország életére befolyással lettek. Munkásságukról ezekben a napokban emlékezünk meg.
A kezdetben ágostai hitvallású gyülekezeteket később a helvét hitvallások alapján szervezték át, melyekben mindenek előtt az igaz Istennek való engedelmességet írták elő, s meghatározták, hogy milyen a Szentháromságban megjelenő egy igaz Isten. A reformáció szempontjainak megfelelően rendelkeztek az ifjúság katechizációja és az ünnepek megtartása felől. A hivatali jellegű szabályok között kimondták, hogy az egyházi vezetők ne a vendégeskedés (…), hanem a szolgálat végett járják a gyülekezeteket, és a nehéz ügyek intézésénél Isten igéjére és a régi zsinatok kánonjaira támaszkodjanak. Sajnálatos módon a kezdeti, lelkészek felkészültségével és rátermettségével kapcsolatos követelmények mércéjét alacsony szinten határozták meg (…), de a tanítók és iskolamesterek gyakran helyettük is helyt álltak a hivatásban.
Milyen aktuális volna ma is hasonló kérdésekben egyházainkban a 448 évvel ezelőtti kérdések tárgyalása!
A kánon görög eredetű latin szó. A görögben: mérőrúd, szabály, előírás; a latinban: irányelv, törvény. Magyar református szóhasználatát tekintve az egyház törvénykönyve. A mi kánonjaink már csupán az egyház rendjét szabályozzák, a világi hatalom határozza meg az életünkben a társadalom viszonyait, rendjét és erkölcsét is, helyenként az egyházak előtt járva ebben.
Helyi közösségeinkben van még módunk az istentiszteleten, a Biblia és prédikáció, énekeink tanúságán keresztül valamit megőrizni és ápolni a keresztyén rend alapjain állva. Őrizzük ezt a lehetőséget és tartsuk fenn magunkban az Isten Szentlelke által adott erőt, amelynek közösségében Jézus Krisztus váltságának megajándékozottjai voltak egykor a prédikátorok. Ünnepeltjei lehetünk valamennyien mi magunk is. Isten hűséges, magyar református közösségeiben Baranyában, Szlavóniában, horvátországi gyülekezeteinkben egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tagjaiként vallják mindezt, akik az Őt parancsolatait megtartják.
A Hercegszöllősi Zsinatot ünneplő gyülekezet 2017-ben. HMRKE – Sajtószolg.
Kettős Attila lp. imája a Református Fórumon, Kopácson, 2024. augusztus 10-én.
„Legyünk mi is továbbra is Krisztusnak áldott szolgái és áldott követői, akik maguk előtt tartják az Ő szavát, az Ő beszédét, hogy Őt tudjuk követni minden napon, és aszerint tudjunk élni. Imádkozzunk most szeretett testvéreim a zsoltáros szavaival.
Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak a színaranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is…
Urunk, Istenünk, így adunk hálát Neked ezért a mai együttlétért és köszönjük Neked az ige szavait. Köszönjük Neked azt, hogy valóban a Te törvényed, a Te igéd a tökéletes, és amikor olvassuk, az felüdíti a lelkünket, és örömre ad okot. A Te intő szavaid határozottak és bölccsé tesznek bennünket. Te áraszd ki ránk a Te áldott Szentlelkedet, Urunk, Úr Jézus Krisztusunk, a Te ígéreted szerint Te adj nekünk bölcsességet. Köszönjük, hogy Te szeretetre intesz bennünket, köszönjük, hogy a Te intéseid igazak és ámenek, amelyek előre visznek bennünket. Add, hogy megmaradjunk a Te szeretetedben, megmaradjunk a Te áldásodban, amelyet Te nyújtasz a mi számunkra. Így légy velünk továbbra is. Áldd meg a mi további együttlétünket, Urunk, Úr Jézus Krisztusunk, ahogy tanítottad imádkozni a Te tanítványaidat e képpen: mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól, mert Tiéd az ország, és a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen.”
„Református Fórum” Kopácson, 2024 augusztus 10-én, szombaton, 10 órai kezdettel a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezésében.
Heidelbergi Káté – 54. kérdés és felelet.
A Kopácson 2024 augusztus 10-én a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Elnöksége által megrendezett „Református Fórum”-on minden résztvevőt egy feles levélpapírra nyomtatott szöveg várt a padjában. A mellékelt fényképen található üzenet a Káté felelete arra a kérdésre, hogy mit hiszünk keresztyénekként a közönséges keresztyén anyaszentegyházról.
A fórumon, a megjelent 40 résztvevő előtt három előadásban szóltak a fenti kérdést és választ körül író előadások.
Kettős Attila szentlászló-bellye-kopácsi református lelkipásztor igehirdetésében az Efézusbeliekhez írott levél 4. részének első 16 versét magyarázta.
Nagy Attila Gyula siklósi főgondnok és a Baranya megyei Presbiteri Szövetség elnöke „Presbiteri szolgálatom” címmel beszélt három pontban életéről és az azt befolyásoló erők és hatások kapcsolatáról.
Varga György református püspök a Generális Konvent által egyházunknak, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyháznak eljuttatott egyházi újraegyesítési tervezetét ismertette a jelenlévők előtt.
„Református Fórum” Kopácson, 2024 augusztus 10-én, szombaton, 10 órai kezdettel a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezésében.
Az előadásokat hozzászólások követték és személyes hitvallások, állásfoglalások, melyek alapján hitelesen tudjuk Isten nagyságát és mindenhatóságát hirdetni gyülekezeteink közösségeiben. Az elhangzottakkal kapcsolatban hamarosan nyilatkozat is születik, melyet írásban ismertetünk híveinkkel és a kívülállókkal. Köszönet illeti a befogadó Kopácsi Egyházközség segítő- és áldozatkész tagjait, hogy az alkalmat követően szeretetvendégség keretében megvendégelték a résztvevőket ezen a forró szombati nyári napon.
„Református Fórum” Kopácson, 2024 augusztus 10-én, szombaton, 10 órai kezdettel a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezésében.
A jelenleg is használatban lévő délvidéki református énekeskönyv hiányzó példányokat pótló kiadása hamarosan elkészül, és egyházi énekgyűjteményünk ismét széles körben elérhetővé válik a gyülekezetek használatára. Istentiszteleti életünkben nagy szerepet játszik énekeskönyvünk. Életünk hiányhelyzeteiben és a jólétében is az egyházunk egész közösségével kapcsol össze bennünket, akik napról napra, hétről hétre használjuk.
Az énekeskönyvben található énekeink hitvallásunk tanúi, amelyen át mi magunk is tanúkká válunk Istenről tartott énekszóban hangzó vallomásainkban. Zsoltáraink és dícséreteink nemes eszközök, melyek a református hit által oly nagyon becsben tartott biblikus tiszta tanítás őrzői, éneklésünk által továbbadói. Magyar szertartási nyelvünket és kultúránkat egyházunk évszázadokon keresztül általuk ápolja, fenntartja. Ma már gyülekezeti tagjaink idősebb tagjai sok éneket kívülről is tudnak, de az ifjú nemzedék, ha nyelvére akar találni ismét, akkor a Biblia mellett az énekeskönyvet is az írás-olvasás, az irodalom, az egyházi iskolai oktatás egyik fontos könyveként tarthatja számon.
A kiadás megjelenésének pontos dátumáról hírt kaphatnak lelkipásztorainktól, akiknél a lelkészi hivatalokban az új példányok megvásárolhatók lesznek. A gyülekezetekben használatos egyházi „kincstári” példányok pótlásáról is gondoskodni fogunk.
Fényképeinken a gyülekezeti – gyermeki és felnőtt – énekek kiadványainak egy-egy oldalát láthatják a régmúltból, és napjainkból.
