Október 31.
Kopács, 2026.
Megemlékezés a reformációról
Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk!
Bibliai igék
Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsidókhoz írt levél 10:35-39)
Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: „Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón.
Amikor megvirradt, nem tudták, milyen szárazföldhöz értek, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrudak tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban egy földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől szakadozni kezdett. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. De a százados meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, azután pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan kimenekültek a szárazföldre. (Apostolok cselekedetei 27:33-44)
Szeretett gyülekezet, kedves Testvéreim!
A felolvasott bibliai történet nagyon nehéz helyzetről szól. A tengeren kétszázhetvenhat ember tizennégy napon át bizonytalanul hánykolódik a hullámok között. Megmenekülésük, túlélésük sokáig bizonytalan. A Zsidókhoz írt levél szerzője az apostoli kor nehéz helyzetében, bátorításként írja le az elhangzott sorokat. Az apostoli korban a keresztyén közösség az üldözések éveit élte és szenvedte el. Nehéz volt kitartani Jézus mellett, hűségesnek maradni hitükhöz.
Ma a reformáció ünnepére emlékezünk, de a reformáció kora is tele volt bizonytalansággal és nehéz válsághelyzetekkel. Vallási viták folytak, vallásháborúk törtek ki, és bizony sokszor még a reformátorok is a háborúk áldozatai lettek, csatákban estek el. Ma a bátor reformátorokra emlékezünk: ők a nehéz helyzetekben is kiálltak a bibliai igazságok és tanítás mellett.
A wormsi birodalmi gyűlésen, 1521-ben Luther Mártont, a híres reformátort tanai visszavonására próbálták rábeszélni, de ő bátran szólt: „Ha a Szentírásból vagy világos okokkal meg nem győztek, tanaimból semmit vissza nem vonok, nem tudok és nem akarok, mert lelkiismeretem kötve van Isten igéjéhez. Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!” Ámen.
Mai életünkben is sokszor vannak bizonytalanságok, nehéz helyzetek. Ma is nehéz megmaradni a bibliai igazságok és tanítások mellett. Sok ember eljut odáig, hogy feladja a hit harcát, csendes árulóvá lesz, megalkuszik a világgal és a divattal, s talán a kényelmesebb hallgatást választja. Pedig a mai világ is várja a bátor hitvallókat, a hiteles bizonyságtevőket és a bibliai igazságok melletti kiállást. A felolvasott bibliai igék bátorításul és segítségül szolgálnak nekünk ebben, hogy ne a meghátrálás emberei legyünk.
A reformáció a bibliai igazságok és tanítások újrafelfedezése is volt: visszatérés az eredeti forráshoz, Isten felé fordulás.
A Zsidókhoz írt levél szerzője a kitartásról ír, s az apostoli kor híveit bátorítja: ne hátráljatok meg! A hajósok életéből vesz segítségül egy képet, egy metaforát. A meghátrálás ellentétére utaló kifejezés a vitorlák képét idézi: ne engedjék le, ne vonják be a vitorlákat. Vitorlák nélkül a hajó megáll, nem tud továbbhaladni; a viharban csupán hánykolódik. Az akkori hajózásban sokat számítottak a jó vitorlák: ha jók és elegendők voltak, ha jól ki voltak feszítve, a hajó gyorsan haladt előre, hamarabb elérte célját.
A felolvasott történet a hajós életből vett képet állít elénk. A hajók vitorlái fehérek voltak: felfogták a szél erejét, s mozgásba hozták a hajót. A Biblia fehér lapjai tele vannak írva Isten igéjével. Isten igéje segítsen bennünket, hogy erőt és bátorítást meríthessünk belőle. A Biblia tartalmát olvasva fedezzük fel újra a bibliai tanításokat; erősítsenek és bátorítsanak bennünket lelkileg, hogy kiálljunk hitünk és igazságai mellett, s előre haladjunk a cél felé. A reformáció felismerte a hitigazságot: egyedül a Szentírás – Sola Scriptura.
A hajózásban a hajó haladásához a legfőbb erőt a szél jelentette. A Bibliában a szél nagyon sokszor a Szentlélek jelenlétére mutat. A Szentlélek az Ószövetségben Isten ajándéka volt; a Lélek ajándékát egyes kiválasztott próféták kapták meg, például Illés és Elizeus. A pünkösdi események óta mindnyájan megkaphatjuk a Szentlélek ajándékát. Ez Isten ajándéka az emberiség számára, erőt ad nekünk. Az ajándékot csak kapni lehet. A Szentlélek erejének jelentőségét már az apostoli korban is felismerték. Simon, a varázsló megpróbálta pénzért megvenni, megszerezni ezt az erőt, de kísérlete sikertelen maradt, és kudarccal végződött. A bibliai történetben a szél ereje vitte előre a hajót, és a megmenekülés reményét is jelentette.
A Szentlélek ereje viszi előre immár közel kétezer éve a keresztyén egyház életét is. A keresztyénség sokszor került viharba, kilátástalan, nehéz helyzetbe, de a megmenekülést, a továbbhaladást és a továbbélést a Szentlélek ereje és munkája adta meg.
A Lélek ajándéka ma is segítség az ember számára, hogy hűséges maradhasson hitéhez, családjához, közösségéhez és egyházához. Erősítheti az embert abban, hogy tisztességes és becsületes tudjon maradni egy csalással teli világban; hogy bátran tudjon bizonyságot tenni szavakkal és tettekkel egyaránt. Hogy mindenkor felvállalja Jézus tanítását, és nehéz helyzetekben, szenvedésben, betegségben, krízisben se adja fel hitét. Tudjunk erővel haladni, hittel menni a cél felé!
A reménytelennek látszó helyzetből, a tizennégy napi hánykolódás után is van menekülés a hajó utasai számára. Pál apostol tizennégy napnyi étlen várakozás után feláll, és biztatja a hajó legénységét: egyetek, erősödjetek meg! Tudja az apostol, előre látja, hogy még fizikai erőre is szükség lesz. Még úszni kell, talán az árral szemben is, és ki kell jutni a partra. Tudjuk mi is: ha nehezebb fizikai munkát végzünk, erősebb ételeket kell ennünk, hogy testileg erősek legyünk.
Történetünk a lelki erőről is beszél. Az apostol szimbolikus, jelképes cselekedetében megtöri a kenyeret, miként az úrvacsorai szertartásban tesszük. Lelkileg is megerősíti őket, hogy reménykedjenek: tizennégy nap után még megmenekülhetünk. A lelki táplálék is fontos. A mai napon is megtörjük a kenyeret, és magunkhoz vesszük az úrvacsorai bort, hogy kifejezzük: Jézus Krisztus velünk van, és lelkileg segít bennünket.
A bibliai leírás szerint a hajósok most már egyedül Istenre hagyatkoznak, Istenben bíznak. Eloldják a horgonyokat, amelyek esetleg még segítséget jelenthetnének; már nem ők irányítanak, de tudják, hogy Valaki nagyobb és erősebb vezeti őket. A horgony a reménység szimbóluma is. A Hercegszöllősi Kánonok nyomtatott kiadásán is megtalálható; Huszár Gál és Dávid nyomdájának címere volt. Az emberi erő sokszor kevés a természet erejével szemben, de Isten győzedelmeskedhet a természet erői felett is, és így segítséget, megmenekülést adhat az ember számára.
A bibliai történet nagy vihart ír le: a hajósoknak ezen a viharon kell átmenniük. Az evangéliumok is leírnak egy vihart, amikor a tanítványok Jézussal együtt kerülnek viharba a Galileai-tavon. Jézus lecsendesíti a vihart, eláll a szél, és lecsendesednek a hullámok. A tanítványok könnyebb helyzetben voltak, mint Pálék. A hajó utasainak nehezebb feladat jutott: a viharon át kellett menniük, át kellett haladniuk rajta. Ez bizony sokszor nem kellemes és nem könnyű, de Istennel megmenekülést adhat.
A történet leírja, hogy egyetlen ember miatt megmenekül a hajó minden utasa. Egy ember védelmet jelentett kétszázhetvenhat ember számára. Egy ember is sokszor nagyon fontos lehet.
Isten sokszor egyetlen hűséges emberért tarthat meg egy egész családot, egy közösséget vagy egy gyülekezetet. Mindannyiunk felelőssége, hogy „só és világosság” legyünk! Ámen.
(Elhangzott Kopácson, a HMRKE ünnepi istentiszteletén, 2026. október 31-én, délelőtt tíz órai kezdettel. Igehirdető: Varga György református püspök)
