Áprily: Kálvin

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház országos szervezete, valamint a Bellyei Református Egyházközség 2022. október 31.-én 10.00 órakor a bellyei református templomban ünnepi istentiszteletet tartott. Az alkalomra a helyi gyülekezet tagjain kívül az ország számos területéről érkeztek vendégek. Az istentisztelet keretén belül elhangzott Áprily Lajos Kálvin, 1535 című költeménye, melyet dr. Kis Boáz lelkipásztor szavalt el a megjelentek előtt. Hozzánk gyakran visszatérő egyházi szolgálattevőként lelkipásztor testvérünk Budapestről érkezett, a Kálvin téri református gyülekezet tagja. Szívén viseli egyházunk és községeink sorsát, valamint széles körben támogatója a határon túli- és inneni egyházi, magyar nemzetiségű csoportoknak. Erdélyben a csángómagyarok között is jelentős a működése.
Bellyén elmondott szavalata az egyház legnagyobb Reformáció korabeli egyházi személyiségünk, Kálvin János munkásságának mai érvényességére hívta fel a figyelmet, melyre tekintenünk roppant fontos a mai kor üldözéseinek és nehézségeinek kitett szakaszában is. Meddig még, Uram? – hangzik a kérdés, és eligazító és örök érvényű válaszára az alábbi, 5. versszakban hívja fel a figyelmet a költő. Merítsünk szavaiból és az előadó hangjából erőt és emlékezzünk Kálvinra a reformáció napján, Bellyén:

Áprily Lajos: Kálvin, 1535.

Ott ül a tornyos, vén Basileában,
fiatalon, a zord idők fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,
jajgatva sír egy messzi, tompa kar.
Ádám esendő, átkozott fajában
lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,
igazság annyi hőse hogy zuhan.
S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:
Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,
az őszt, ki hullva is világtudás.
De Pál apostol óriás alakja
fölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik
a véres testű embernek-fia:
fény hull sebéből és a fény zenéje:
Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,
hogy megkondul belé a végtelen:
Eleve-elrendeltetés az egyik,
s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,
és növekedve ír és írva nő.
Amit leír, a századokba csendül,
sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,
világformáló s mégis ősi szó.
S teremtve hull a szomjazó szívekbe:
Igaz Tudomány. Institutio.