Sepsén a templomfelújítás és a helyben található parókia felszabadítása folyamatban van. Az előbbiek a kőművesek és asztalosok kezében van, az utóbbi a bíróságéban és a végrehajtóéban. Néhány hete miniszteriális látogatás keretében győződhettek meg az illetékesek arról, hogy milyen változásokat és állapotokat eredményez az, ha az állam beleavatkozik egy kislétszámú, de nagy történelmi hagyományokkal rendelkező közösség életébe. Egyrészt az állam támogatása lehetővé tette, hogy egy műemlék és használatban lévő közösségi szakrális tér megújuljon, másrészt az állam illetéktelen és törvényt nem tisztelő eljárása megosztott egy egyházfenntartó, hitvalló közösséget attól, hogy egységben és összhangban éljen múltjával és jelenével, fiataljaira gondot viseljen és tagjait saját erejéből támogassa lelki és fizikai értelemben egyaránt. Ez utóbbi korlátnak és beavatkozásnak az eredménye a parókia állapotában és viszonylataiban látszik, sajnálatos módon.
Hála legyen Istennek az újjáépítéshez adott erőért és a gyógyírért, és gyógyulásért, amely felől reménységünk van, miközben megtisztítja és bekötözi a sebeket.
Képünkön a templom hátsó fala látható nyáron, és napjainkban a friss festés után, hófehéren, ahogy Isten hajlékának hitünk szerint lennie kell. Csak egy apró, de sokat mondó részlete az egésznek…
