AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!
Második közlésünkben a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalója után és gyülekezeti ismertetői közül most a vörösmarti reformátusok peres küzdelméről írunk a nyilvánosságnak. Várjuk kérdéseiket, hozzászólásaikat!
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” (János 8:32)
AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK
A pókháló igazi művészi alkotás. Az apró pók szinte mérnöki pontossággal készíti el mesterművét. A kerti keresztespók hétféle fonálból szövi hálóját; ez a képesség a természet rendje szerint belé van írva. A hálót nézve gondolhatunk egy szép műalkotásra is. A háló azonban a legyek, lepkék és más rovarok számára csapda: a pók lakhelye és éléskamrája egyszerre. A foglyul ejtett rovarból táplálkozik; így lesz a finom, szépnek látszó alkotás a pusztulás helye is.
A kerti keresztespók hálója
Ezüstös reggel finom rajza,
a fűzfák közt a selyemcsapda.
Geometria és mély alázat,
mit drága gyöngyként harmat áztat.
Középen ül a mester csendben,
sötét testében, éles szemben
összegyűl a vadászat lángja,
ez a kert zord éléskamrája.
Fehér selyembe zárt zsákmányok,
itt nem nyílnak már víg virágok.
Csak sodort szál és feszülő háló,
örök művészet, pusztulást váró.
Horvátországban fájdalmas tapasztalat, hogy a kálvini egyház vezetése hosszú időn át olyan iratokra és olyan jogutódlási állításokra épített, amelyek alkalmasak voltak a hívek, a hatóságok és más egyházi vezetők megtévesztésére. A most jogerősen lezárult vörösmarti ügyben a bíróság nem erkölcsi jelzőkkel, hanem a bizonyítékok nyelvén mondta ki: a földhivatali átírás nem egyszerű névjavítás volt, és nem volt alapja annak, hogy a Vörösmarti Református Egyházközség helyére a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház vörösmarti szervezete kerüljön. A döntés ezért nemcsak egy ingatlan-nyilvántartási vita lezárása, hanem fontos igazságtétel is.
Az elmúlt évtizedekben a Hercegszöllősi, a Csúzai és a Vörösmarti Református Egyházközség ingatlanainak átírására is történtek kísérletek. A vörösmarti per 2014-től 2026-ig húzódott. Az elsőfokú ítéletet 2025. december 17-én hozta meg az Eszéki Járásbíróság, majd a Nagygorica Megyei Bíróság 2026. május 27-én, Gž Zk-13/2026-3. számon hozott jogerős ítéletével és végzésével a tulajdonjogi kérdésben helybenhagyta azt. A döntés következtében a korábbi földhivatali állapotot kell visszaállítani: a vitatott ingatlanokat ismét a Vörösmarti Református Egyházközség javára kell bejegyezni. A gyülekezet 2026. október 19-én, tizenkét évnyi várakozás után ismét ténylegesen is visszakapta ingatlanait és templomát.
A jogerős döntés tárgya nem egyetlen épület volt. A bíróság elrendelte, hogy töröljék a kálvini egyház vörösmarti szervezetének tulajdonjogát a Vörösmart I. kataszteri község 1527., 2279., 2364., 2432/1. és 2571. helyrajzi számú ingatlanairól. Ezek között szerepel a Maršala Tita 189. alatti templomi és parókiai telek, továbbá erdő- és szántóföldek is. A bíróság elrendelte a korábbi telekkönyvi állapot helyreállítását, vagyis azt, hogy valamennyi ingatlan tulajdonosaként ismét a Reformatska crkvena općina Zmajevac, vagyis a Vörösmarti Református Egyházközség szerepeljen.
- Nem névváltoztatás történt
Az ügy középpontjában egy 2014-ben kezdeményezett földhivatali eljárás állt. A Reformált Keresztyén Kálvini Egyház laskóra bejegyzett püspöki hivatala azt kérte, hogy a telekkönyvben a korábban bejegyzett Vörösmarti Református Egyházközség nevét javítsák át a kálvini egyház vörösmarti egyházközségének nevére. Az eljárásban a kérelmet a horvát kormány vallási közösségekkel foglalkozó bizottságának 2003. évi levele, a statisztikai hivatal 2014. évi besorolási értesítése és az adóhatóság által kiadott személyi azonosító szám igazolása alapján fogadták el.
A másodfokú bíróság azonban egyértelműen megállapította, hogy a régi tulajdonos neve mögött nem a kálvini egyház jogelődje állt. A határozat 11. pontjának lényege pontos magyar fordításban ez: a felperes (HMRKE-Vörösmart) telekkönyvi joga azért sérült, mert az ingatlanoknál a felperes jogelődje, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház szervezeti egysége volt bejegyezve; ezért nem volt alap arra, hogy a nevet a Vörösmarti Református Egyházközségről a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház horvátországi Vörösmarti Egyházközségére változtassák.
Ez a mondat a per lényegét világítja meg. A kálvini egyház eljárása úgy állította be az ügyet, mintha ugyanannak a tulajdonosnak a neve változott volna meg. A jogerős ítélet szerint azonban nem erről volt szó. Az átírás a valóságban más jogi személy javára történt, miközben a régi vörösmarti gyülekezet jogfolytonossága a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz és annak helyi szervezetéhez kötődött. Ezért a „névhelyesbítés” elnevezés elfedte azt, ami ténylegesen történt: a tulajdonjogot egy másik egyházi szervezetre vezették át. - Mit állapított meg a bíróság a jogfolytonosságról
A Nagygoricai Megyei Bíróság részletesen végigvette az egyházi szervezetek történetét és a nyilvántartási adatokat. Megállapította, hogy a volt Jugoszlávia területén egy református egyház működött, amelyet különböző nyelvi alakokban reformátusnak, reformáltnak vagy “megreformált”-nak is neveztek. Ennek az egyháznak szervezeti egysége volt a Vörösmarti Református Egyházközség, amelyet 1983. július 12-én tulajdonosként jegyeztek be.
A bíróság azt is rögzítette, hogy az önálló Horvátország létrejötte után, 1993. január 30-án létrejött horvátországi református egyház a 0245453 törzsszámon került nyilvántartásba, és ebből az egyházból szerveződött a vörösmarti gyülekezet. 1999. március 4-én Lángh Endre “tiszteletbeli” püspök ezzel szemben egy másik szervezetet alapított, a “Reformált Keresztyén Kálvini Egyház horvátországi püspöki hivatalá”-t, amely később a most perelt kálvini egyház lett. Ez utóbbi a statisztikai hivatalnál másik, 1427814-es törzsszámot kapott. A bíróság számára, ahogy a mi számunkra is, ez nem puszta adminisztratív részlet volt, hanem fontos bizonyíték arra, hogy nem ugyanarról a jogi személyről van szó.
A jogerős döntés alapjául szolgált az Eszéki Kereskedelmi (Cég-) Bíróság 2019. november 29-i, P-151/2019-41. számú jogerős ítélete is. Ez megállapította, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, és megtiltotta a kálvini egyháznak, hogy a jogforgalomban magának tulajdonítsa e közösség jogi személyiségét, illetve használja annak 0245453-as törzsszámát és 50542093088-as azonosító számát. A kálvini egyház az ügyben alkotmányjogi panaszt nyújtott be, de azt a Horvát Köztársaság Alkotmánybírósága 2024. március 6-án elutasította.
„Mivel a jogutódlás kérdését jogerős bírósági határozat rendezte, a második alperes alaptalanul állítja ennek ellenkezőjét.”
A másodfokú bíróság azt a kálvini érvet is elutasította, hogy a korábbi bírósági ítéletben használt egyházi név nem egyezik szó szerint minden régi elnevezéssel. Kimondta: a Jugoszláviában működő református egyházról van szó, és a névváltozatok ugyanannak a magyar elnevezésnek fordításai. A döntés külön kiemeli, hogy az 1993. január 30-i alapítás és az akkori név nem vitatott. Ez a megállapítás véglegesen lezárja azt a sokszor ismételt kísérletet, hogy a névváltozatokkal kétségbe vonják a történelmi és jogi folytonosságot. - A tizenkét éves perben felhozott kifogások
A kálvini egyház számtalan esetben beadott fellebbezéseiben több kifogást is előadott. Azt állította, hogy a keresetet túl későn nyújtották be; vitatta a jogutódlást; azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a mai telekkönyvi lap számát és az ingatlanok pontos leírását tüntette fel az ítéletben. A másodfokú bíróság mindezeket elutasította a tulajdonjog kérdésében.
A határidővel kapcsolatban a bíróság rámutatott: ez nem olyan ügy, amelyben egy jóhiszemű, kívülálló harmadik személy szerzett volna tulajdont. A vitatott bejegyzés közvetlenül a kálvini egyház vörösmarti szervezete javára történt. Ilyenkor a törlési kereset nem esik a hivatkozott hároméves, jogvesztő határidő alá. Pontos fordításban: „a törlési kereset nincs határidőhöz kötve, hanem eredményesen megindítható mindaddig, amíg nem következnek be olyan tények, amelyek alapján a megsértett telekkönyvi jog egyébként is törlendő lenne.”
A kereset állítólagos pontatlanságára adott válasz is világos volt. A Vörösmarti Református Egyházközség már a keresetében helyesen jelölte meg az ingatlanok helyrajzi számait és a kataszteri községet. A telekkönyvi lap új száma, valamint a területek részletes leírása ezért nem változtatta meg a kereset tárgyát, csak pontosabbá tette a végrehajtható döntést. A bíróság szerint ebből semmiféle eljárási szabálysértés nem következett.
A másodfokú bíróság összefoglaló megállapítása különösen fontos: „helyes az elsőfokú bíróság következtetése, hogy a vitatott bejegyzés idején az ingatlanokon a felperes azonos nevű jogelődjének, a Vörösmarti Református Egyházközségnek mint a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház jogelődje szervezeti egységének tulajdonjoga volt bejegyezve; a vitatott bejegyzés ezért megsértette a felperes telekkönyvi jogát.” - A döntés következménye
A jogerős ítélet a tulajdonjogi kérdésben teljes győzelmet jelent a Vörösmarti Református Egyházközség számára. A másodfokú bíróság a kálvini egyház vörösmarti szervezetének fellebbezését alaptalannak találta, és változatlanul hagyta azt a rendelkezést, amely a telekkönyvi bejegyzés törlését és a korábbi állapot helyreállítását rendelte el.
A laskói bejegyzésű központi kálvini egyház fellebbezését a tulajdonjogi részben a bíróság nem is vizsgálhatta érdemben, hiszen a bejegyzés nem az ő, hanem a vörösmarti – egyébként tudomásunk szerint tagság nélküli – szervezete nevén állt, ezért e részben nem volt jogi alapja a fellebbezéshez. Ez a részlet sem változtat a lényegen: a telekkönyvben szereplő, kálvini vörösmarti szervezet tulajdonjogát a bíróság törölni rendelte.
A hosszú eljárás egyik tanulsága, hogy a nyilvántartási papírok, a névazonosság vagy a külső forma önmagukban nem írhatják felül a valós történeti és jogi folytonosságot. A bíróság az iratok, a korábbi jogerős döntések, a törzsszámok, a nyilvántartások és a tanúvallomások alapján vonta le következtetését. A döntésből világosan látszik: nem lehet egy másik egyházközség nevére hivatkozva, „névváltoztatás” címén olyan vagyont átírni, amelyhez nincs jogutódlási jogcím.
Tizenkét év után a vörösmarti gyülekezet számára nemcsak a templomról, a parókiáról és a földekről született határozat. A döntés annak kimondása is, hogy a gyülekezet múltja, szolgálata és jogai nem törölhetők el egy hibás telekkönyvi átírással. Az igazságot el lehet rejteni egy időre, el lehet fedni iratokkal, megnevezésekkel és hosszan tartó eljárásokkal; de amikor a tényeket végre gondosan megvizsgálják, az igazság utat tör magának.
„Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.” (Zsolt. 37:6)
A cikkben idézett és ismertetett megállapítások a Nagygorica Megyei Bíróság 2026. május 27-i, Gž Zk-13/2026-3. számú jogerős ítéletén és végzésén, valamint az Eszéki Járásbíróság 2025. december 17-i, P-683/2017-38. számú elsőfokú ítéletén alapulnak.
