AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK – HÁROM GYÜLEKEZET, HÁROM JOGERŐS DÖNTÉS!
CSÚZA
“Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb… Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.” (Péld. 22:1;28)
Első közlésünkben a hegyvidéki református gyülekezetek elmúlt évtizedekben lefolyt peres eljárásainak összefoglalója után és gyülekezeti ismertetői közül most a CSÚZAI református gyülekezet peres küzdelméről írunk a nyilvánosságnak. Várjuk kérdéseiket, hozzászólásaikat!
AZ IGAZSÁG UTAT TÖR MAGÁNAK
A telekkönyv régi lapjain néha csak néhány szó áll egymás mellett: egy név, egy helyrajzi szám, egy dátum. Mégis, esetünkben egész emberi közösségek múltját őrzik. A csúzai ingatlanok ügye nem egyszerűen arról szólt, miként írják le a tulajdonos nevét. A kérdés az volt, megmaradhat-e egy több évszázados gyülekezet neve, szolgálata és vagyona ott, ahol a történelem és a jog korábban elhelyezte, vagy egy később létrejött szervezet egy adminisztratív eljárással a helyére léphet-e.
Régi könyv lapján régi név,
nem fakul el, ha igaz a kép.
Tinta őrzi, amit őseink
hitben, munkában ráírtak rég.
Lehet fölé új szót írni,
lehet pecsétet rátenni,
de amié volt a ház, a föld,
nem lehet szóval elvenni.
A most jogerősen lezárult csúzai ügyben a bíróság nem erkölcsi jelzőkkel, hanem a bizonyítékok nyelvén mondta ki: a földhivatali átírás nem egyszerű névjavítás volt, és nem volt alapja annak, hogy a Csúzai Református Egyházközség helyére a Reformált Keresztyén Kálvini Egyház csúzai szervezete kerüljön. A döntés ezért nemcsak egy ingatlan-nyilvántartási vita lezárása, hanem fontos igazságtétel is.
A Hercegszöllősi, a Csúzai és a Vörösmarti Református Egyházközség ingatlanainak átírására is történtek kísérletek. Csúzán a per 2017-ben indult, miután a földhivatali átírásról szóló döntés 2015-ben megszületett. Az Eszéki Járásbíróság 2025. július 23-án, P-682/2017-64. számon hozott elsőfokú ítéletet. Ezt a Belovári Megyei Bíróság 2026. május 21-én, Gž-476/2026-4. számon hozott jogerős ítéletével helybenhagyta. A kálvini egyház és csúzai szervezete fellebbezése csakúgy, mint a második alperes fellebbezés-kiegészítése eredménytelen maradt.
A jogerős döntés alapján törölni kell a Kálvini Egyház csúzai szervezetének tulajdonjogát a csúzai kataszteri község 830. és 1061. helyrajzi számú ingatlanairól, amelyek ma a 1101. számú telekkönyvi lapon szerepelnek. Ugyancsak vissza kell állítani a korábbi állapotot a Vörösmart I. kataszteri községben fekvő, korábban 2304., később 2304/1. helyrajzi számú területnél; ez jelenleg a 2377. számú telekkönyvi lapon szerepel. A tulajdonjogot a HMRKE-hez tartozó Csúzai Református Egyházközség javára kell ismét bejegyezni.
Az elsőfokú ítélet egy másik, a csúzai 673. számú telekkönyvi laphoz tartozó ingatlanra vonatkozó kereseti részt elutasított. Ezt a részt egyik fél sem fellebbezte meg, ezért a másodfokú bíróság változatlanul hagyta. A jogerős ítélet tehát pontosan kijelöli, mely ingatlanoknál kell a valótlan átírást megszüntetni, és melyik részben marad fenn az elsőfokú döntés.
1. Nem névváltoztatás történt
Az ügy középpontjában a laskói székhelyű Reformált Keresztyén Kálvini Egyház püspöki hivatalának 2014. szeptember 4-i kérelme állt. A kérelem azt kérte, hogy a telekkönyvben a korábban bejegyzett Csúzai Református Egyházközség neve helyett a kálvini egyház csúzai egyházközsége szerepeljen. A kérelmet a horvát kormány vallási közösségekkel foglalkozó bizottságának levele, a statisztikai hivatal besorolási értesítése és az adóhatóság által kiadott azonosító szám igazolása alapján fogadták el.
Csakhogy a kérelmet nem a telekkönyvben szereplő tulajdonos nyújtotta be, és nem is annak valamiféle valódi névváltoztatását igazolta. Három külön jogi személy került az eljárásba: a laskói központi bejegyzésű Kálvini Egyház kezdeményezte az ügyet, továbbá a bejegyzést a kálvini csúzai szervezet javára kérte, az átírás pedig a Csúzai Református Egyházközség, vagyis a korábbi bejegyzett tulajdonos kárára történt. A bíróság előtt ezért nem az volt a fő kérdés, milyen címke kerüljön a régi név helyére, hanem az, hogy valóban ugyanarról a jogi személyről van-e szó.
A Bjelovári Megyei Bíróság a vitát világosan fogalmazta meg: el kell dönteni, hogy az ingatlanoknál pusztán a tulajdonos nevének megváltoztatása történt-e, vagy egy teljesen új tulajdonos bejegyzése, továbbá ki a Horvátországban 1993-ban önállósult református egyház valódi jogutódja. A másodfokú bíróság válasza egyértelmű: nem névváltoztatás történt, hanem érvénytelen bejegyzés egy másik jogi személy javára.
„A második alperes javára bejegyzett tulajdonjog a első alperes kérelme alapján történt, és ez a bejegyzés érvénytelen volt.”
A fordításban kissé nehézkes mondat tartalma világos: a csúzai kálvini szervezetet a laskói székhelyű Kálvini Egyház egyház kezdeményezésére jegyezték be tulajdonosként, de ehhez nem volt jogalap. Ez a jogerős polgári bírósági döntés lényege. A Kálvini Egyház eljárása a jogutódlásról és névjavításról szóló állítása nem felelt meg a feltárt történeti, szervezeti és nyilvántartási tényeknek.
2. Mit állapított meg a bíróság a jogfolytonosságról
A bíróság részletesen áttekintette az egyházi szervezetek történetét. Megállapította, hogy a volt Jugoszláviában egy református egyház működött, amelynek elnevezése a különböző nyelvi alakokban református, reformált vagy reformován formában is előfordult. Ennek az egyháznak önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége volt a Csúzai Református Egyházközség. Az 1930-as és 1980-as egyházi alkotmányok is kimondták, hogy az egyházközségek jogi személyek, és ingó, illetve ingatlan vagyont szerezhetnek.
A történeti telekkönyvi kivonatok szerint a Csúzai Református Egyházközség már 1981. július 6-án tulajdonosként szerepelt a csúzai 830. és 1061. helyrajzi számú ingatlanoknál. A Vörösmart I. kataszteri községben fekvő 2304. helyrajzi számú területnél 1983. július 12-én jegyezték be tulajdonosként. Ezeket a történeti tényeket a bíróság nem tekintette jelentéktelen formai részletnek: éppen ezek mutatták meg, ki volt az eredeti tulajdonos és mely egyházi szervezethez kapcsolódott.
Az önálló Horvátország létrejötte után az 1993. január 30-i zsinaton szerveződött meg a horvátországi református egyház az új horvátországi államforma keretében. 1993. február 24-én a 0245453 törzsszámon vették nyilvántartásba. A Csúzai Református Egyházközséget 1998. január 30-án ugyanezen egyház szervezeti egységeként vették nyilvántartásba a 1341316-os törzsszámon. Később is a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház folyamatosan jogutódja maradt a 0245453-as törzsszámnak, nem vehette el, vagy át tőle senki, és a Csúzai Református Egyházközség pedig ennek a helyi szervezete lett.
A másik szervezet, mint horvátországban bejegyzett egyház története ettől eltérő. A bíróság megállapítása szerint Lángh Endre püspököt az 1998. november 7-i laskói zsinat elmozdította tisztségéből. Ő ezt a döntést nem ismerte el, majd 1999-ben, többnyire segélyekből fizetett alkalmazottaival új egyházat alapított, melyet, a Kálvini Egyház elődjét, a statisztikai hivatal külön, 1427814-es törzsszámon jegyzett be. A bíróság azt is megállapította, hogy az 1999. február 20-ra összehívott (Kálvini Egyház alapító) zsinatot Lángh Endre jogellenesen hívta volna össze az akkor már működő eredeti jogutód egyház szabályai szerint, és azzal megkísérelte semmissé tenni a korábbi laskói zsinat döntéseit.
„Lángh püspök a zsinat általi elmozdítása ellenére továbbra is az eredeti egyház képviselőjeként lépett fel, újonnan alapított egyházát pedig annak jogutódjaként tüntette fel. Ez nem felelt meg az ügy iratanyagában megállapított tényeknek, mert újonnan létrejött, Lángh püspök által vezetett egyházról volt szó.”
A jogerős ítélet hangsúlyozta: az egyház belső szervezetéről, egyházközségeinek alapításáról, megváltoztatásáról vagy megszüntetéséről a zsinat, illetve a zsinati tanács jogosult dönteni. Ugyanez vonatkozik a püspök megválasztására, beiktatására és leváltására is. Ezért nem lehetett egy, a zsinat döntéseivel szembemenő egyéni nyilatkozattal érvényteleníteni a laskói zsinat határozatait, és arra jogutódlási igényt építeni.
3. A korábbi jogerős döntések súlya
A csúzai ügyben is fontos támpont volt az Eszéki Kereskedelmi (Cég-) Bíróság 2019. november 29-i, P-151/2019-41. számú jogerős ítélete, amelyet a Horvát Köztársaság Legfelsőbb Kereskedelmi (Cég-) Bírósága 2021. június 29-én helybenhagyott. Ez kimondta, hogy a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház jogutódja, és megtiltotta a laskói kálvini egyháznak, hogy a jogforgalomban magának tulajdonítsa e közösség jogi személyiségét, illetve használja annak 0245453-as törzsszámát és 50542093088-as azonosító számát.
A Kálvini Egyház alkotmányjogi panaszt is benyújtott e döntéssel kapcsolatban, de azt a Horvát Köztársaság Alkotmánybírósága elutasította. A bjelovári ítélet arra is utal, hogy az alkotmánybírósági döntés szerint a Kálvini Egyház Horvátországban csak 1999-ben jött létre. A jogfolytonosság kérdése tehát nem a csúzai perben merült fel először, és nem maradt meg pusztán egyházi vita szintjén: azt több jogerős polgári bírósági döntés is rendezte, például Kórógy és Vörösmart esetében.
A bíróság a horvát állam és a kálvini egyház 2003-ban megkötött, közös érdekű kérdésekről szóló megállapodását sem tekintette a jogutódlás bizonyítékának. Pontosan kimondta: az állam szabadon dönthet arról, mely vallási közösségekkel köt ilyen megállapodást; ez nem dönti el, ki az eredeti egyház jogutódja, és nem teremt tulajdoni jogcímet más közösség vagyonára.
4. A fellebbezés fontos kifogásai és a bíróság válasza
A Kálvini Egyház és csúzai szervezete azt is állította, hogy a Csúzai Református Egyházközség túl későn indította meg a törlési keresetet. A bíróság ezt elutasította. Kimondta: a hároméves határidő csak jóhiszemű, harmadik, úgynevezett singularis szerző esetében alkalmazható. Itt viszont közvetlenül annak a szervezetnek a javára történt a vitatott bejegyzés, amelynek javára a kérelmet benyújtották. A törlési kereset ezért mindaddig megindítható, amíg a megsértett telekkönyvi jog más okból meg nem szűnik.
A kálvini fél azt is sérelmezte, hogy két alperes szerepelt a perben, miközben a telekkönyvben a csúzai szervezete volt bejegyezve. A bíróság ezt a kifogást sem fogadta el. A laskói központi egyház nyújtotta be a kérelmet a tulajdonos átírására, és maga hivatkozott arra, hogy jogosult a saját szervezeti egységeit képviselni. Mivel éppen az ő kérelme indította el azt az eljárást, amely a vitatott bejegyzéshez vezetett, a bíróság szerint vele szemben is megindítható volt az eljárás.
Hivatkoztak egy korábbi zágrábi földhivatali döntésre is, amelyben a Csúzai Református Egyházközség későbbi, egyszerűbb földhivatali bejegyzési kérelme nem járt sikerrel. A Bjelovári Megyei Bíróság rámutatott: abból a döntésből éppen az következik, hogy az érintett gyülekezet a tulajdonjogát peres eljárásban bizonyíthatja. A most lezárult per erre adott lehetőséget, és a teljes bizonyítás alapján kimondta, hogy a korábbi átírás érvénytelen volt.
5. A helyi megbízott lelkész beadványa
A jogerős döntésből az is látszik, hogy a kálvini csúzai szervezet helyi megbízott lelkésze, Darko Turšić külön fellebbezés-kiegészítést nyújtott be. Beadványában azt írta, hogy az egyház ügyvédje a fellebbezés elkészítésekor nem rendelkezett minden, szerinte fontos irattal, majd szabadságra ment. A helyi lelkész ezért további állításokkal egészítette ki a fellebbezést. Elsősorban az egyik tanú pártatlanságát igyekezett kétségbe vonni: hivatkozott korábbi egyházi tisztségeire, névváltozására, valamint arra, hogy a tárgyalóteremből az ítélethirdetéskor eltávolították.
Fontos azonban a két ügyet megkülönböztetni. A 2014-es névváltoztatási kérelmet a jogerős ítélet nem Darko Turšić személyéhez köti, hanem az első alpereshez, vagyis a laskói központú Kálvini Egyház püspöki hivatalához. A határozat nem nevezi meg, ki írta alá a kérelmet, ki adott neki meghatalmazást, és nem dönt Darko Turšić személyes meghatalmazásáról sem. A bíróság ezért amit kimondott, az az, hogy a Kálvini Egyház kezdeményezésére végrehajtott bejegyzés érvénytelen volt, mert a Csúzai Református Egyházközség jogutódja nem a Kálvini Egyház szervezete.
A Bjelovári Megyei Bíróság a jogerős ítélet a kálvini felek fellebbezését és a második alperes fellebbezés-kiegészítését együtt találta alaptalannak. A döntés világosan rögzíti azt is, hogy a jogutódlásra és a tulajdonjogra vonatkozó tényállást nem döntően tanúk vallomására alapították, hanem a perben benyújtott történeti, nyilvántartási és egyházi iratokra. Ezért a tanú személyével kapcsolatos támadások sem ingatták meg az ítélet alapját.
„Az elsőfokú bíróság a jogutódlást a per irataiban szereplő dokumentumok alapján állapította meg, és megállapítását kellő, a bizonyítékokkal nem ellentétes indokolással támasztotta alá.”
A helyi megbízott lelkész, Darko Turšić eljárásának lényege mindvégig eljárása és a per során az volt, hogy az ügyvédi fellebbezést követően is a Kálvini Egyház csúzai szervezete nevében újabb érveket próbált a másodfokú bíróság elé tárni. A bíróság nem adott helyt ezeknek az érveknek, és nem állapított meg olyan eljárási hibát vagy tanúi elfogultságot, amely a döntés megváltoztatását indokolta volna, sőt, a jogerős ítélet alapján a bíróság a teljes fellebbezési érvelést elutasította.
„A Csúzai Református Egyházközség jogutódja nem a Kálvini Egyház csúzai szervezete, hanem a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház szervezeti egységeként működő felperes, a Csúzai Református Egyházközség.”
6. A döntés jelentősége Csúza számára
A csúzai jogerős döntés nem hagy kétséget afelől, hogy az átírt ingatlanok eredeti tulajdonosa a Csúzai Református Egyházközség volt, és hogy a történeti gyülekezet jogutódlása a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz kötődik. A telekkönyvi bejegyzés törlése és a korábbi állapot helyreállítása ennek a jogi következménye.
A döntés azt is megmutatja, hogy a névazonosság, az adminisztratív iratok vagy valamely állami nyilvántartásban szereplő későbbi adatok önmagukban nem törölhetik el a valóságos történeti és jogi folytonosságot. A bíróság a régi telekkönyvi bejegyzéseket, az egyházi alkotmányokat, a zsinati jegyzőkönyveket, a nyilvántartási számokat és a korábbi jogerős ítéleteket együtt mérlegelte. Ezek alapján jutott arra, hogy a pervesztes Kálvini Egyház jogutódlásra hivatkozó eljárása nem volt megalapozott.
A Csúzai Református Egyházközség számára a határozat nem pusztán néhány földhivatali adat kijavításáról szól. Templom, parókia, földek és egy több évszázados gyülekezet szolgálata áll a per mögött. Az igazságot el lehet fedni hatósági levelekkel, megváltoztatott nevekkel és hosszú eljárásokkal. De amikor a történeti tényeket, az egyházi rendet és a jogi bizonyítékokat végre együtt vizsgálják, az igazság utat tör magának…
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz. (Zsolt. 112:4)
A cikkben idézett és ismertetett megállapítások a Bjelovári Megyei Bíróság 2026. május 21-i, Gž-476/2026-4. számú jogerős ítéletén, valamint az Eszéki Járásbíróság 2025. július 23-i, P-682/2017-64. számú elsőfokú ítéletén alapulnak.
