Archive For 2022.11.01.

Bellye – Reformáció napján

A 2022-es év Reformáció ünnepségét a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház horvátországi gyülekezetei összevont istentisztelet keretében Bellyén tartották. Eredetileg a Sepsén található református templomban szólt volna Isten igéje ezen hétköznap-ünnepnapon, de zágrábi vendégeink a jelzésüket megváltoztatva lemondták részvételüket és így az egyház vezetősége a prominens Bellye, mint területi központ helyszínt választották.

Miért prominens Bellye temploma a számunkra?

Ismert és nagyra tartott utolsó helyben lakó lelkipásztora sok évtizeddel ezelőtt költözött el a gyülekezetből. A háború előtt többen is pásztorolták az itt lakó református közösséget, majd a 90′-es évek elejétől kitört harcok szétrombolták a közösségi életet és épületeket. Bellye népe sokat szenvedett, kitartott, elmenekült, visszatért és új életet kezdett, ha tagjai megvénültek is időközben. Ez a közösség nyerte vissza istentiszteleti helyszíneit és a parókiát kitartó állhatatossággal a jelenleg is szolgáló lelkésznő belátásával és közreműködésével mintegy 3 hónappal ezelőtt. Alig maradtak, akik a gyülekezet szervezésében és újjáépítésében ma valamit tehetnek. Az eddigi zabrálók szétrebbentek. A templom tornyából elektromos harang ütését hallani programszerűen, hangszórók hirdetik az idő múlását. Hozzáértő építészek elmondása szerint Bellye református temploma a tiszta és puritán protestáns egyházi építészet egyik legletisztultabb gyöngyszeme Alsó-baranyában és a Dráván túl. Mindez helyreállított és gondozott jelenkori állapotában is látszik, talán szebben és egyértelműbben, mint száz év óta valaha.

A gyülekezet tagsága az elmúlt rövid időben lecserélődött. A változás oka az volt, hogy évtizedes mozdulatlanságot követően a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház perek sorozatával bizonyította, hogy őrzi és védelmezi azt az örökséget, melyet a háború zűrzavaros évei alatt elveszített az a közösség, mely a falakban és épületekben, az egyház fizikai valóságában látta csupán Isten földi munkáját. Ma Krisztus evangéliuma, az az örömhír hangzik a falak között Bellyén is, amely háttérbe került évtizedekre, de soha el nem múlik, és íme ismét napfényre tört: úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát küldte, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszék, hanem örök élete legyen.

Krisztus járt a Reformáció napján is közöttünk az Ő evangéliumával, Bellyén, 2022. október 31-én. Híveink várták őt, találkozhattak vele a Szentlélek áldó kegyelme mellett a bűnök bocsánatára az úrvacsora megterített asztalánál, hogy szeretetben ismét közösséggé válhasson a hívek gyülekezete. Ezért fontos hely számunkra Bellye, és az is marad, amíg csak az evangélium hirdettethetik református egyházunkban. Feladatát még korántsem töltötte be, mert gondnokai és presbiterei emberként elénk állított példáin keresztül bizonyságul szolgálhat sokaknak, más gyülekezeteknek és azok tagjainak minden protestáns hívő részére Horvátországban.

Fényképünk a templomkertben az istentiszteletet követően készült. Úrvacsorát 49 fő vett, minden gyülekezetünk képviseltette magát és a jelenlévő 9 lelkipásztor is a békességes és szeretetteljes jövőbe vetett hit mellett tette le voksát.


Legyen mindezekért hála és dicsőség Istennek!

Áprily: Kálvin

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház országos szervezete, valamint a Bellyei Református Egyházközség 2022. október 31.-én 10.00 órakor a bellyei református templomban ünnepi istentiszteletet tartott. Az alkalomra a helyi gyülekezet tagjain kívül az ország számos területéről érkeztek vendégek. Az istentisztelet keretén belül elhangzott Áprily Lajos Kálvin, 1535 című költeménye, melyet dr. Kis Boáz lelkipásztor szavalt el a megjelentek előtt. Hozzánk gyakran visszatérő egyházi szolgálattevőként lelkipásztor testvérünk Budapestről érkezett, a Kálvin téri református gyülekezet tagja. Szívén viseli egyházunk és községeink sorsát, valamint széles körben támogatója a határon túli- és inneni egyházi, magyar nemzetiségű csoportoknak. Erdélyben a csángómagyarok között is jelentős a működése.
Bellyén elmondott szavalata az egyház legnagyobb Reformáció korabeli egyházi személyiségünk, Kálvin János munkásságának mai érvényességére hívta fel a figyelmet, melyre tekintenünk roppant fontos a mai kor üldözéseinek és nehézségeinek kitett szakaszában is. Meddig még, Uram? – hangzik a kérdés, és eligazító és örök érvényű válaszára az alábbi, 5. versszakban hívja fel a figyelmet a költő. Merítsünk szavaiból és az előadó hangjából erőt és emlékezzünk Kálvinra a reformáció napján, Bellyén:

Áprily Lajos: Kálvin, 1535.

Ott ül a tornyos, vén Basileában,
fiatalon, a zord idők fokán.
Helvét magasság ég a messzeségben
s a kor viharsugára homlokán.

Páris felől piros máglyák lobognak,
jajgatva sír egy messzi, tompa kar.
Ádám esendő, átkozott fajában
lázad a bűn és zúg a zűrzavar.

Vergődve látja lázmeleg szemével,
igazság annyi hőse hogy zuhan.
S kitör a jajszó nyugtalan szívéből:
Meddig a próba, meddig még, Uram?

A vörös Münster várja már Erasmust,
az őszt, ki hullva is világtudás.
De Pál apostol óriás alakja
fölébe nő, mint égő látomás.

S feleletül mögötte felmagaslik
a véres testű embernek-fia:
fény hull sebéből és a fény zenéje:
Egyedül Istené a glória.

S két szót kiált a bibliás magasság,
hogy megkondul belé a végtelen:
Eleve-elrendeltetés az egyik,
s megváltó arcú társa: kegyelem.

S megered tolla lázas éjszakákon,
és növekedve ír és írva nő.
Amit leír, a századokba csendül,
sors lesz belőle, szellem és erő.

Acélos új rend, győzelmes tanítás,
világformáló s mégis ősi szó.
S teremtve hull a szomjazó szívekbe:
Igaz Tudomány. Institutio.

Go Top