Kedves Testvéreink, aiket érdekel a horvátországi reformátusok közelmúltja és jelene,
az alábbi történet szűkebb értelemben arról szól, miként veszítette el, majd nyerte vissza – illetve jelenleg is hogyan küzd érte – három horvátországi református gyülekezet a vagyonát. Ez az a vagyon, amely évszázadokon keresztül a közösségekhez és az azokhoz tartozó hívekhez kapcsolódott.
Törekvésünk az, hogy az alábbiak bemutatásával a református közösségek tagjai megérthessék a történtek súlyát és jelentőségét. Tágabb értelemben azonban nem csupán templomokról, parókiákról vagy ezek fenntartását biztosító földekről, erdőkről és kertekről van szó. Aggodalmunk inkább azoknak az eljárásoknak, indulatoknak és törekvéseknek szól, amelyek – emberi szemmel nézve – nehezen igazolhatók, és amelyekkel egy, Isten népéhez tartozó hívőkből álló csoport más református közösségek kárára igyekezett saját érdekeit érvényesíteni. Mindezt olyan módon, amely saját romlását is előidézte, miközben egy közösséget megcsonkított és megrövidített.
A történet számos eleme túlnőtt az egyházi élet, az adminisztráció és a szervezeti keretek gyakran tág határain. Az állami hivatalok megtévesztésére épülő gyakorlat kapcsán joggal vetődik fel a kérdés: meddig maradhat ez elviselhető azok szemében, akik a jog érvényesüléséért felelősek? Általánosságban is igaz, hogy az ilyen helyzetek haszonélvezői között nem lesznek valódi nyertesek – és ez a mi esetünkben sincs másként.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem két-három vallási közösség közötti egyszerű nézeteltérésről van szó a vagyon és örökség kérdésében. Ezt támasztja alá, hogy a magyar református – akár a kálvini, akár a protestáns megnevezéssel illetett – egyházi közösség számos más felekezettel is élő, Isten áldásával kísért kapcsolatot ápol. Sőt, az érintett egyházak közül kettő testvéri viszonyban áll egymással.
Nem célunk felekezeteket megbélyegezni vagy megítélni. A délszláv háború során megtapasztalhattuk, hogy házainkat kifoszthatták az ellenséges seregek vagy azok zászlaja alatt vonuló martalócok. Ám bárhova is tartoztak e személyek, hisszük, hogy nem tekinthetők keresztény embernek azok, akik elűzött, kirabolt és elpusztított ellenfeleik ágyába feküdtek, vagy azok tányérjából ettek – pusztán mert megtehették, és ez örömükre szolgált. Nehéz ma elhinni, hogy ilyen emberek már nincsenek közöttünk.
________
Oldalunkon és más horvátországi egyházi fórumokon is több alkalommal írtunk arról, hogy többek között a hercegszöllősi, csúzai és vörösmarti református egyházközségek – a Pélmonostori Földhivatal eljárása következtében – vagyon nélkül maradtak.
Emlékeztetőül: egy új vallási közösség, a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház kezdeményezte az említett gyülekezetek nevének megváltoztatását különböző állami hivataloknál.
A peres iratokból kiderül, hogy a kezdeményezést Darko Turšić, az 1999-ben alakult egyház sepsei gyülekezetének vezetője nyújtotta be, Csáti-Szabó Lajos, a Kálvini Egyház akkori püspökének meghatalmazásával.
________
Mint többször is írtuk: a fenti gyülekezetek időtlen idők óta a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházhoz tartoztak. Legfelsőbb bírósági és alkotmánybírósági döntések is megerősítették, hogy ez az egyház a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház egyetlen jogutódja Horvátországban. Ez ellentmond annak, amit a Kálvini Egyház képviselői a mai napig állítanak.
A sepsei Darko Turšić által aláírt beadvány (lásd 1. kép), amely Csáti-Szabó Lajos felhatalmazása alapján készült, lett a névváltoztatás alapja. Ennek nyomán az Eszéki Városi Bíróság Földhivatali Osztálya, a pélmonostori kirendeltségen, Uszodi Julianna jegyző jóváhagyásával, elfogadta a Kálvini Egyház kérelmét, és megváltoztatta a fent említett gyülekezetek nevét.
Fontos tény: a javaslat benyújtásakor a korábbi bejegyzett tulajdonosok továbbra is jogi személyek voltak, nem változtatták meg nevüket, és nem is ők, illetve képviselőik kezdeményezték a névváltoztatást. A kérelmet egy másik jogi személy – az 1999-ben létrejött Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház – nyújtotta be. A bíróság ezzel gyakorlatilag TULAJDONOSVÁLTOZÁST engedélyezett, amely jelentős kárt okozott a valódi tulajdonosoknak.
Fejlemények a perekben:
• A Hercegszöllősi Református Egyházközség sikerrel zárta a törlési pert, és 11 év után visszakapta az ingatlanát.
• A Csúzai Református Egyházközség is pozitív döntést kapott az érvénytelenítési perben, és bár még nem jogerős, de szintén visszakapta tulajdonát.
• A Vörösmarti Református Egyházközség továbbra is küzd vagyonának visszaszerzéséért.
________
A 2015. november 30-án kelt, Z-2215/14. SZÁMÚ HATÁROZAT szerint a kérelmezőként négy jogi személy szerepel: a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház, valamint a hercegszöllősi, csúzai és vörösmarti református gyülekezetek (lásd 2. kép). Valójában azonban csak EGY kérelmező volt: a Kálvini Egyház. A három gyülekezet semmiféle kérelmet nem nyújtott be, nem is állt szándékukban nevük megváltoztatása.
A döntés alapját tehát VALÓTLAN TARTALMÚ DOKUMENTUM képezte, amely alapján Uszodi Julianna jóváhagyta a gyülekezetek nevének – és ezzel együtt a tulajdonjog – megváltoztatását. A határozat indoklásában kizárólag a Horvátországi Református Keresztény Kálvini Egyház szerepel, mint jogutód (lásd 3. kép) – ez azonban nem felel meg a valóságnak.
Így történhetett meg, hogy egy hivatalos földhivatali eljárás nyomán a bíróság engedélyezte a korábban bejegyzett jogi személyek nevének megváltoztatását – egy olyan új vallási közösség javára, amelynek semmiféle egyházi-jogi kapcsolata nincs az érintett gyülekezetekkel.
Mindezt követően a határozatot hivatalosan is kézbesítették a Hercegszöllős-, Csúza- és Vörösmarti Református Egyházközségeknek – mint ELLENÉRDEKŰ FELEKNEK!
A három gyülekezet tehát – a Pélmonostori Földhivatal eljárása miatt – vagyon nélkül maradt. Fellebbezéseik és kifogásaik sikertelenek voltak, ezért törlési pereket indítottak, amelyek eredményeiről fentebb már szóltunk.
Zárszóként:
A jogállamiság – részben – már helyrehozta az igazságtalanságot, amely e gyülekezeteket sújtotta. További kérdés azonban, hogy ez valóban csupán „törlési perek” ügye marad-e, vagy a történtek túlmutatnak ezen, és komolyabb, CSALÁS VAGY MEGTÉVESZTÉS minősítését is kiérdemlik.
(Képek 1-3, a cikk horvát nyelvű első megjelenése „Rješenje o promjeni naziva nekretnina Reformatskih crkvenih općina Kneževi Vinogradi, Suza i Zmajevac” címen olvasható a „Horizonti vjere” internetes oldalon.) (ej)