A negyedik kísérlet a kopácsi reformátusok ellen – 2025-ben
Negyedszer próbálják megnyitni a kopácsi református templom tulajdonjogáról szóló ügyet, noha a horvát bíróságok 2020-ban jogerősen kimondták: az épület a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Kopácsi Református Egyházközségének tulajdona. A Kálvini Egyház 1999-es megalakulása óta többször vitatta a gyülekezet jogait, a mostani, negyedik kísérlet tárgyalását 2025 szeptemberére tűzték ki. A közösség szerint az elhúzódó jogviták továbbra is feszültséget okoznak Kopácson.
A negyedik kísérlet a kopácsi reformátusok ellen – 2025-ben
A 2000-es évek elején a Magyar Kormány támogatásával, a háborús károkból teljes körűen felújított kopácsi református templom tulajdonjoga körül kialakult, tíz évig húzódó jogvita 2020-ban zárult le jogerős bírósági ítélettel. A döntés a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Kopácsi Református Egyházközsége javára született és máig érvényes.
Közismert, hogy egy korábbi földhivatali visszaélés során az ősi kopácsi egyházi ingatlanokat egy 1999-ben alapított, újonnan létrejött egyház és gyülekezet nevére jegyezték át. Bár az ingatlanok visszajegyzése azóta megtörtént, a jogerős ítélet kihirdetése óta a pervesztes fél többször is kezdeményezte az eljárás újranyitását. A negyedik ilyen próbálkozás tárgyalása 2025 szeptemberének közepére van kitűzve, amely újabb megpróbáltatást jelent a közösség számára. A helyzet Kopácson továbbra is feszült: a gyülekezet mélyen megosztott.
Előzmények
A gyülekezet és tagjai elleni eljárások gyökerei 1999-ig nyúlnak vissza, amikor az 1998. novemberi Laskói Zsinat határozataival elégedetlen hívek egy csoportja az országos egyháztól függetlenül megalapította a Kálvini Egyházat. A konfliktusok ezt követően kezdődtek, amikor Lángh Endre, a Kálvini Egyház püspöke és hívei megkíséreltek beavatkozni a kopácsi gyülekezet belső életébe.
2010 márciusában Lángh és emberei – egy, a helyi gyülekezethez nem tartozó társaság támogatásával, rendőri jelenlét mellett – megszállták a parókia udvarát, hogy a helyi lelkészt távozásra kényszerítsék. A hatóságok fellépését egy minisztériumi alkalmazott – aki a Vallásügyi Bizottság titkáraként is ismert volt – „véleménylevele”, Jakab Sándor HMDK-politikus támogatása, valamint a Magyarországi Református Egyház és az azóta is ellenséges Generális Konvent segítette elő. A támadók több gyülekezeti tagot is anyagi előnyök és álláslehetőségek ígéretével próbáltak – sok esetben sikerrel – maguk mellé állítani.
Az akció végül meghiúsult, de ezzel kezdetét vette a hosszú éveken át húzódó tulajdonjogi per.
A Kopácsi Református Egyházközség lelkésze és gondnoka 2010 végén – egy másik ügy kapcsán, egy ügyvédi elszólásból – tudta meg, hogy a gyülekezet tulajdonát az ellenérdekelt fél „öröklés” jogcímen saját nevére jegyeztette be. A gyülekezet helyesbítési kérelmét a földhivatal elutasította, így az ügy bírósági útra terelődött.
A Kálvini Egyház keresetét arra a püspöki nyilatkozatra alapozta, amely szerint a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja az általuk 1999-ben bejegyzett Püspöki Hivatal – későbbi nevén Kálvini Egyház. A kopácsi egyházközség anyakönyvi számát a földhivatali és nyilvántartási eljárásokban a karancsi Hájek János egyházi pecsétes útmutatása alapján módosították – azt állítva, hogy csupán névváltozás történt. Emellett az eredeti tulajdonos levelezési címét is saját címükre írták át.
A tárgyalások és tanúmeghallgatások során többek között megállapítást nyert, hogy 2010 márciusától 2011 decemberéig az állami nyilvántartásokban nem a valódi tulajdonos neve szerepelt. A bíróság végül jogerős ítéletben mondta ki, hogy a jogfolytonos Kopácsi Református Egyházközség a jogos tulajdonos. A per során az a később legfelsőbb bíróság és alkotmánybíróság által is kimondott megállapítás is egyértelművé vált, hogy a volt Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház horvátországi jogutódja a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház – nem pedig a 1999-ben alakult Kálvini Egyház. Ez alapján az egyházi és gyülekezeti jogutódlás jogi státuszát nem lehet egy újonnan alapított vagy az eredeti közösségtől idegen felekezet részéről megkérdőjelezni vagy csorbítani. (ej)