Kórógyi, szentlászlói és eszéki gyülekezeti utazás…
„Örülnek és örvendeznek majd Benned mindazok, akik keresnek Tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik a Te szabadításodat: magasztaltassék fel az Isten! (70. Zsoltár, 5. v.)
Augusztus 19-én egyházunk, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház tagjai Kórógyról és Szentlászlóról, valamint Eszékről múzeumlátogatást szerveztek a budapesti Néprajzi Múzeum intézményeibe.
________
Előzetes tájékozódásunk során – és ez vezetett az elhatározáshoz, hogy a magyar fővárosba látogassunk – egy eszéki társintézmény 2025-ös kiadványában megjelent és egykor Kórógyról begyűjtött tárgyak fényképei alatt az alábbiakat olvashattuk:
„…pontosabban a budapesti Néprajzi Múzeum őrzi a női sapkákat ezekről a településekről. A 20. század elején, 1910-ben Garay Ákos magyar etnológus és festő tizenegy női sapkát gyűjtött az említett településeken kutatásai során (Garay, 1911), amelyek a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményébe kerültek (Balassa, 2003). További tizenegy sapkát később olyan etnológusok gyűjtöttek, mint Gönyey Sándor (1941), Gáborjan Alice (Gáborjan, 1969). Az összesen huszonkét sapka többsége Kórógy-ról származik, egy kelet-horvátországi faluból, Vukovár megyében.”
Elsősorban a Kóróggyal és Szentlászlóval kapcsolatos kelet-szlavóniai gyűjtés tárgyait szerettük volna megtekinteni, mert ezek között híveink szülei, nagy- és dédszülei által ajándékozott női sapkák, melles (szoknya és felső), valamint olyan fényképek szerepelnek, amelyeket gyermekkorukban róluk készítettek. Azért fontosak ezek a mai kórógyi és szentlászlói, eszéki református gyülekezeti tagjainknak is, mert a délvidéken 1991-ben kitört háború során (többek között) e két magyarok lakta település lakosainak menekülés közben és fegyverropogás alatt kellett elhagyniuk otthonaikat. Irataikon és néhány családi fényképen kívül mást nem volt lehetőségük magukkal vinni, mondván, a háború hamar lezárul és visszatérhetnek szülőföldjükre. Azonban erre csak menekültségben töltött hosszú évek múltával, 1997-98-ban kerülhetett sor, amikor azzal szembesültek, hogy lerombolt házaikat kifosztva és megsemmisülve találták odahaza.
________
Az egész napos program részeként a fenti célt figyelembe véve megtekinthettük, kézbe vehettük azokat a horvátországi baranyai és kelet-szlavóniai tárgyakat és családi emlékekre való utalásokat tartalmazó gyűjteményeket, amelyek vidékünkről, nevezetesen Alsó-Baranyából, illetve a Dráván túli, kelet-szlavóniai (Kórógy, Szentlászló, Eszék, Rétfalu, Haraszti) magyar települések népi gyűjteményei részeként a Néprajzi Múzeum raktárában és kiállításain fellelhető, kutatható. Fényképeket, vidékünkről származó használati tárgyakat és eszközöket mutattak be számunkra.
Köszönet a Múzeum munkatársainak, a gyűjtemények kezelőinek, akik méltó figyelemmel és megbecsüléssel kezelik azt, ami közös nemzeti kincsünk.
Fotóink az utazás során készültek, 2025. augusztus 17-én.
(folyt. köv.)
