„Egy idős gyülekezeti tag a városban súlyos betegségbe esett. Félelmében elküldött a lelkészért, és így szólt hozzá: – „Tiszteletes úr, félek a haláltól, kérem, nyújtson nekem valami vigasztalást. Egyet azonban kikötök, hogy Jézusról ne beszéljen.” A lelkész nyugodtan kérdezte, hát Istenről szólhatok? – „Ó, igen, azt szívesen hallgatom. Istent ifjú koromtól kezdve tiszteltem.” Erre a lelkész beszélni kezdett Isten szeretetéről, mi a beteget kissé felüdítette, úgyhogy kérte, másnap is jöjjön el. Másnap Isten mindenhatóságáról beszélt a lelkész. Ez is tetszett a betegnek, de kevésbé nyugodott meg utána. Harmadnap Isten szentségéről volt szó, és a beteg nyugtalankodni kezdett. Negyedik nap Isten igazságosságáról mondott példát a lelkész a Bibliából, amely nem nézheti el a bűnt. Ekkor felkiáltott a beteg: – „Ne folytassa tiszteletes úr, nem bírom tovább, ha Isten valóban olyan szent és igaz, akkor én el vagyok veszve.” Következő nap nem jött a lelkész, de a beteg érte küldött, és így szólt: – „Úgy érzem, hogy a pokolban vagyok, kérem, mondjon valami megnyugtatót.” A lelkipásztor ezt válaszolta: Csak egy megnyugtatót mondhatnék, de ön nem akar arról hallani, így sajnos ebben az állapotban kell meghalnia. – „Ó, lelkész úr, beszéljen bármiről, csak megnyugodjak” – mondta a beteg. Ekkor a lelkész beszélni kezdett Krisztus váltságáról, a vérről, amely elégtételt az egész világ bűneiért vett. S a beteg örömmel ragadta meg a Krisztusban felé nyújtott kegyelmet.” (P.L.)
Imádkozzunk Karácsony második napján:
„Mindenható Isten! Könyörgünk Hozzád: hadd tanuljuk meg, hogy a mi menedékünket a Te hűségedben keressük és a mi biztonságunkat a Te szárnyaidnak árnyékában, miként a bibliai történetek tanúsága szerint olyan sokszor tették gyermekeid, a tanítványok és azok, akik Téged követtek.
Megmentésünket csak a Te segítségedtől várhatjuk, add hát azt a bizonyosságot, hogy a Te gondviselésed vezet minket az életben és halálban egyaránt, ahogy a Betlehemben történteket halljuk az Igében, és ahogy azóta, Krisztus teljes földi élettörténete következtében is minden a mi üdvösségünket kell szolgálja.
Így had jussunk nyugalomra, melyet nekünk a Te egyszülött Fiad szerzett a saját vérén. Ámen.” (ej)