Év első napjára (és a többire)

„Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól…” (Ján. 10:18)

Kedves Testvéreim, Újév reggelén egyelőre az ismeretlen előtt állunk. Hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami jön, érdemes megvizsgálni az ilyenkor, évfordulókor adódó felismerések közül azokat, amelyek valóban hatással és változással léphetnek be lelki és testi életünkbe. Egy ilyen változás az ember életében a „régi és új” közötti kapcsolatok mérlege. A mai történetemben is erről a kettőről lesz röviden szó, az ó-ról és az újról. Olvassuk hát a tegnapi után a következőt, amely nagyon röviden így hangzik:  

Van egy legenda, és a zsidó hagyomány is így tartja, amely szerint Ádám, az első ember a Golgota hegyén van eltemetve. Innen ered a „Koponyák-hegye” elnevezés, és az elbeszélés szerint Krisztus keresztjét az ő porai (koponyája) fölött állították fel. Akár igaz ez, akár nem, az mindenesetre valamennyiünk számára elgondolkodtató és valamennyiünk számára fontos felismerés ma is, hogy a Krisztus keresztje alatt kell az óembernek meghalnia.

Imádság Újév hajnalán:

   Kegyelmes Istenünk, Jézus mondja a maga életéről és a feltámadásáról: senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól…, és így van, mondja az Ember Jézus, és vele együtt vallhatjuk, és fogadhatjuk el Őt mi is, a Te gyermekeid is, ezt hozzá téve, hogy „a Te kegyelmedből és szeretetedből”.

   Úr Jézus, ma, Újév napján Neked szentelem magam. Alázatosan kérlek, hogy ebben az évben is vedd kezedbe életemet, és használd fel a Te dicsőségedre.

   Kérlek, hogy óvj meg bűnöktől és mindattól, ami szégyent hoz szent nevedre.

   Add, hogy halljam, megértsem és megfogadjam, hinni és cselekedni tudjam Igéd tanítását.

   Neked növekedned kell a világban, nekem pedig kisebbé lennem. Döntésemet imádság előzze meg és ne a magam értelmére hagyatkozzam, hanem az imában kapott Lélekre.

   Vezess el a szükségben, betegségben, szomorúságban élő embertársaimhoz. Add, hogy úgy lássam őket, amint Te láttad, együttérzéssel, részvéttel és szeretettel.

   Segíts, hogy mindezekben az ajándékaidnak jó és hűséges sáfára legyek a környezetemben élők, családom és gyülekezetem, egyházam, nemzetem és hazám részére.

   Várom minden eljövendő nap az üzenetedet, hogy halljam a szódat és lássam akaratodat az életemben. Kérlek mindezekért nem csupán a magam, hanem szeretteim, felebarátaim nevében is. Áldj meg bennünket a 2025-ös esztendő minden napján, Krisztus nevében szólok Hozzád, ámen.

(ej)

Év utolsó napjára

Kedves Testvéreim, ma és holnap két történetet szeretnék megosztani veletek az Óév búcsúztatójául, illetve az Újév köszöntéseként. Mindkettő történet velünk, keresztyénekkel, az életünkkel és akaratunkkal, családjainkkal, gyülekezetünkkel és egyházunkkal, országunkkal és világunkkal kapcsolatos. Úgyis, hogy nem csak ezekről a földi életünkben legfontosabbakról, hanem az Örökkévalóról, illetve az Istenről, Megváltó szent Fiáról, a Krisztusról, és fenntartó Szentlelkéről is szól.

Az első történetet ma, az év utolsó napján mondom el.

Történt egyszer, hogy nem is olyan régen, de a világ egy távoli pontján, Indiában, keresztyén missziót folytattak európai emberek. Egy misszionárius Mahatma Gandhi, a jogász, India politikai és spirituális vezetője közelében is folytatta hittérítő tevékenységét, és alkalma nyílt a vezérrel személyesen is találkoznia. Megragadta az alkalmat és egy fontos kérdést tett fel Gandhinak: „Mit tanácsol, hogy lehetne a keresztyénséget otthonossá tenni Indiában?” Az így válaszolt: „A keresztyének kezdjenek mindnyájan úgy élni, ahogy Jézus Krisztus élt.”

Eddig szól a mai történet, amely természetesen nem csupán a mai és holnapi napunkról, a fogadalmak napjairól szól. De, talán elég arra, hogy megvizsgáljuk, hogy mennyire sikerült e szerint az egyszerű mondat szerint élnünk a 2024-es esztendőben, amelyet egy nem keresztyén, de mélyen hitben, szeretetben élő embertől hallhattunk.

Imádságunk az év utolsó napjának reggelén:

Urunk Istenünk, köszönjük Neked az elmúlt esztendőt, melyben védtél, vigyáztál ránk, vezettél és vigasztaltál. Köszönjük áldásaidat, és őszintén bánjuk vétkeinket, melyekkel szomorúságot okoztunk Neked és felebarátainknak. Irgalmadért esedezünk, hiszen látjuk elveszettségünket, s azt kérjük Tőled, hadd maradjunk meg a Te Krisztusért szeretett gyermekeidnek önvizsgálatunkban. Vigyázz ránk a mai napon, hogy el ne bízzuk magunkat, és legyen erős a hitünk. Gyógyítsd a betegeket, töröld le a gyászkönnyeket, és taníts mindnyájunkat úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Jézus nevében kérjük, hogy hallgass meg minket imádságunkban. Ámen.

(ej)