Istentisztelet a Zsinatért (1576)

“A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel. 3. rész, 7-8.)

A fenti versek alapján hirdette az igét dr. Kis Boáz lelkipásztor a hercegszöllősi templomban 2022. augusztus 15-én, a Hercegszöllősi Kánonok megszületésének évfordulóján. Hosszú időre szóló útravalót kaphattak a megjelent hívek a bibliai versek magyarázata által, a filadelfiai gyülekezethez szóló intelmek alapján. Az igehirdetést úrvacsora követte, majd köszöntések hangzottak el a vendégek részéről. A hercegszöllősi református gyülekezetben a kezdetektől szolgált lelkipásztorok nevét megörökítő emléktábla felavatása után pedig, a közös fénykép elkészítését követően szeretetvendégségre vonultak a hívek, lelkipásztorok a gyülekezeti terembe, a közelben levő parókia épületébe. Az egyház gyülekezeteit vezető gondnokok és lelkipásztorok mellett jelen volt Császár-Bíró Zoltán lelkipásztor és néhány, a magyarországi egyházkerületek közül a Dunamelléket és a Dunántúlt képviselő lelkipásztor, meghívott és az invitálást szívesen fogadó vendég. Hercegszöllős minden kitagadottsága és megpróbáltatása ellenére is a Dunamelléki Református Egyházkerület bölcsője. Az itt gyűlést és tanácskozást szervező 40 lelkész a kornak megfelelő rend és kívánalmak (szükség) szerint fogalmazta meg 1576-ban a református felekezet egyházszervezeti, jogi, fegyelmezési és adminisztratív követelményeit, melyeket még ma is alkalmazunk, vagy alapnak tekintünk. Sajnálatos módon a magyarországi utódok a zsinat rendelkezéseit ma már ebek harmincadjára juttatták, de a horvátországi, hitükért ma is elkötelezett módon küzdő hívek a hátrahagyott örökséget gondozzák és óvják. Ennek egyik ékes példája a mai istentisztelet és ünnep szép rendben történt megvalósítása. Köszönet jár a helyi gyülekezet fáradságos és áldott munkájáért is.

A Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyházban élők és maga az Egyház sorsa is hasonló a 2. században megfogalmazott bajokkal küzdő gyülekezet sorsához.
Sokan elhagyták egyházunkat a magyarországi reformátusok közül. Kirekesztő magatartásukkal saját magukat kizárva, Isten igéjének parancsát elkerülve, a Krisztus tanításával szembe menve az utóbbi időkben megfogyatkoztunk. Az itt maradottaknak szól az intő beszéd. Azoknak, akiknek van fülük, hogy meghallják, hogy mit mond a lélek a gyülekezeteknek, azok egykori és jelenlegi tagjainak.

Ezen a hétfői napon, a hét kezdetén ünneppel és együtt énekelve indultunk a közös utunkra. Vajon meddig jutunk el ezen az úton?